Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28-29 / 228. szám

1991. szeptember 28-29., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM .BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Székely szalmaszőttesek Szarvason A fordító Strindbergtől kért engedélyt Nyitás a skandináv irodalom felé E dallamos alliteráció prózai feloldása (s egyben megtetézé- se): Szász Erzsébet marosvásár­helyi népi iparművésznő szal­maszőtteseiből nyílik kiállítás Szarvason, október 21-én, hét­főn délután 15 órakor, a Tesse- dik Múzeumban. Szász Erzsébet a Bandi De­zső iskola neveltje. Bandi Dezső szobrász és ke­ramikus Sidló Ferenc növendé­ke volt a budapesti Képzőmű­vészeti Főiskolán a negyvenes évek elején; a „fényes szelek” (Győrffy-kollégista) azonban idő (végzés) előtt hazasodorják Erdélybe, s a háború után né­hány évvel annak a népi iparmű­vészeti mozgalomnak a megter- vezője, elindítója és irányítója lett, amely az erdélyi falu és falusi ember hajdani háziipari mesterségeinek a feltámasztá­sával, megújításával, újbóli megkedveltetésével egy látha­tatlan szellemi tőkét kívánt mű­ködőképessé avatni: az alkotási ösztönt. „Én egyedül, egyma­gám képtelen vagyok nagy dol­gokra... — fogalmazta meg hit­vallását. — Almom és meggyő­ződésem, hogy a művészetnek olyan közkinccsé, közös nyelv­vé kell válnia, amelyet a legszé­Szász Erzsébet szalmaszőttesei lesebb tömegek is magától érte­tődő természetességgel művel­hetnek, beszélhetnek, és kell, hogy műveljenek és beszélje­nek...” Faluról falura járva fede­zi fel a mesterségek még élő hagyományait, utolsó öregjeit, s a velük együtt tartott tanfolya­mokon a bútor- és kapufaragás­tól a csipkeverésen, varráson, szövésen, fonáson, kukorica­háncs-, gyékény-, vessző- és szalmakötésen át a fazekasságig és kovácsolásig megkísérel minden technikát, eljárást, mű­fajt és anyagot alkalmassá tenni a modem, korszerű és magyar lakás otthonosságának a szolgá­latára. A mozgalom csúcsán, 1963—64-ben 170 alkotási kör működött az akkori Maros-Ma­gyar Autonóm Tartomány terü­letén, 1040 résztvevővel. Szász Erzsébet, aki e körök egyikében vált önálló művész- szé, ezt írja önmagáról a szarva­si kiállítás katalógusába: „Az udvarhelyszéki Kecseten szü­lettem, 1922-ben. Édesapám igazgató-tanító volt. Tanítókép­zőt végeztem, ahol Haáz Rezső rajztanár növendéke voltam. Nagyon szerettem a rajzolást, tervezést és a kézimunkázást. Amikor azonban elvégeztem a képzőt, férjhez mentem, s nem tanítottam, mert nem volt szük­ségem rá. Később jól fogott vol­na, de akkor már nem alkalmaz­tak, mert papné voltam. 1970- ben Jobbágyfalvára kerültünk. Ott kezdtem szalmával szőni. Jobbágyfalván nagyon sok sza­badidőm lett egyszerre. A gáz és villany már be volt vezetve, nem kellett lámpacsövet takarítani, nem kellett kormot seperni, fát fűrészelni. Bandi Dezső irányításával kezdtem a szalmaszőttes fali­szőnyegeket szőni. Eleinte az ő tervezéseit. Aztán egyszer azt mondta, hogy tervezzek, mert jónak találja, amit csinálok. A szalmát szövésre az uram készíti elő. Nagy türelmet igénylő munka. A pamutot üz­letből veszem, mikor van. A szalmát faluról veszem, kévé­ben, aratás után. A szalmát tisz­títani (bogokat kidobni), mosni, kénezni, válogatni, osztályozni, finoman egymásba dugni kell a kívánt szálhosszúság elérésére. A szalma nagyon tartós és időt­álló, ha megkímélik. Nem szere­ti a konyhapárás levegőjét és azt sem szereti, ha mellette közel öl­tözködnek. Ellensége a kisgyer­mek és a tűz. Sokan azt hiszik, hogy a szal­ma lakkozva van. Erről szó sincs. A szalmának természetes fénye a selymes mattfény. An­nál jobban ragyog, minél erő­sebb megvilágítás éri. (...) Egész Európában van a faliszőnyegeimből. Szeretik külföldre ajándékba adni és vin­ni, mint ritkaságot. Magyaror­szágon is sok van belőlük. Le­het, ha magyarországi lennék, valami állami támogatást is kap­nék. Itt, Romániában dicsérete­ket és egy alkalommal az amatőr művészek országos tárlatán bronzérmet kaptam. Amióta Bandi Dezsőt leváltották, azóta hivatalon kívül foglalkozik a népművészekkel.” Igen, Bandi Dezsőnek már a ’70-es évek közepén megtiltot­ták a mozgalom szervezését, amely azonban akkor már, s azóta, ha kihagyásokkal és vesz­teségekkel, de önmagától mű­ködik. S 1991 nyarán, a szovátai unitárius templom kertjében már újra tanfolyamot: kopjafa­faragó tábort vezetett. Banner Zoltán Szorít a nadrág Sorra-rendre kudarcot vallanak az ősi, ki­próbált eljárások, és az újsütetű terápiák egy­aránt, s egyre jobban szorít a nadrág. A tudomány már jó ideje sutba dobta dr. Latticini és prof. Fazzoletti egykor nagy vihart kavart elgondolását. A két heves vérű kutató májas hurkával etette a fölösleges kilóiktól megszabadulni kívánókat, de kiderült, hogy rendszeresen kispórolják a rizsnyákot a szűkö­sen kiporciózott adagokból. Biztató vállalkozásba kezdett viszont dr. Cierny, csakhát betegei nehezen tűrik a min­dennapos kőtörést, jóllehet vízen és zsemle- morzsán tartja őket Megmentőjük. Mitrofán atya, a Sepetovkai Tévelygő Lelkek Ispotály szerpapja meg ostorral kergeti az el­csigázott pacienseket a Munkaérdemrenddel kitüntetett Kuzmics elvtárs folyó partján, s köz­ben III. Iván orosz cárt éltető röplapokat oszto­gat szét közöttük vitaminok és infúzió helyett. Én azonban hátat fordítottam a sok sarlatán­nak, s tapasztalataimat másokkal is önzetlenül megosztom. Égy szerű, igénytelen étkeket készítek, melye­ket mindenki összeüthet kevés vesződséggel. Apróra vágott vizesuborkát elegyítek ázta­tott bambuszcsírával, nyakon öntöm kakaduto­jásból kevert majonézzel, a tetejét megszórom görög szénával, eukaliptuszlevélbe göngyölöm az egészet, és lucfenyőből rakott tábortűz felett megsütöm. Ézután kifizetem adósságaimat, és a hónap közepétől már nem okoz gondot az önmegtar­tóztatás. Naponta felidézem atyai üknagyapám intel­mét. Az első két kitételt politikai meggyőződés­ből tüstént elvetem, s csak a harmadikat tartom meg némiképp módosítva: Vacsorázzál úgy, mint egy tisztes választópolgár valahol Közép- Európában. Nagyatyám különben bölcs, előrelátó ember volt. Ötven évig járt jegyben kedvesével, s már- már bekötötte a fejét, a szemérmes, arát azon­ban váratlanul elütötte a lóvasút, mire meg­könnyebbült sóhaj szakadt föl az öreg melléből: Lám-lám, mégiscsak kiderült, mennyire bete­ges szegényke!—.? nyomban elvett egy harminc évvel fiatalabb probírmamzellt. Mostanában ismét töröm a fejem. A rend­szerváltás következtében valósággal zörögnek a csontjaim, és újból elővettem a jól bevált re­ceptet: Kakadutojást összekeverek eukaliptuszból készült majonézzel, áztatott bambuszcsírába göngyölöm, és apróra vágott vizesuborka felett megsütöm. Adamecz Kálmán Szász Zsombor sajnálattal állapítja meg a magyar fordítás hiányát A stockholmi királyi könyv­tár igen gazdag kézirattárában helyezték el halála után a svéd August Strindberg irodalmi ha­gyatékát. Fennmaradt kézira­tain kívül az érdekelt kutató be­tekintést nyerhet széles körű le­velezésébe is, amely szintén jó részben fennmaradt, elsősorban a hozzá intézett levelek révén. A világhírű író művei a múlt század végén már szinte az egész világon elterjedtek, és számos nyelvre lefordították azokat. Természetesen hamaro­san érdeklődés mutatkozott a magyar nyelven olvasó közön­ség körében is. E kezdeményezésbe kapcso­lódott be az ifjú Szász Zsombor is. Az alig 22 éves fiatalember ekkor még Kolozsváron, szülő­városában jogi tanulmányokat folytatott, de már birtokában volt széles körű nyelvtudása alapjainak, amelyet később, fő­leg magyar diplomáciai szolgá­latban kamatoztatott. Élete folyamán nagy buzga­lommal ápolta az északi kultúrá­kat; sőt, az első világháború előtt hosszabb ideig feleségével Skandináviában élt. Termékeny munkásságuk folytatódott 1918 után is, midőn a Szász család végleg Magyarországra települt át. A svéd irodalomból készített fordításai közül kiemelkedik Lagerlöf Zelma egyik regényé­nek magyar tolmácsolása (1904), valamint 1920-ban meg­jelent kötete, amely Strindberg- anyagot is bőségesen tartalmaz. Se szeri, se száma a kolozsvári, majd budapesti folyóiratokban és lapokban közölt fordításai­nak. A stockholmi királyi könyv­tárból került elő 1893 augusztus 12-én kelt levele, amelyben Szász Zsombor az íróhoz fordu 1. Minden bizonnyal e levél jelenti az északi irodalomból készült fordításainak kezdetét. A svéd író Helgoland szigetén vette kézhez a levelet. Szász Zsombor arra hivatkozik, hogy Strindber- get már igen sok nyelvre lefordí­tották, gondolatai ott szerepel­nek a német és francia nyelvű folyóiratok lapjain. Sajnálattal állapítja meg a magyar nyelvű fordítások hiányát, és éppen ezért az írótól irányítást és való­jában engedélyt kér, hogy egyes rövid lélegzetű elbeszéléseit le­fordíthassa magyar nyelvre. A levélben megnevezi a rendelke­zésére álló közlési lehetősége­ket is, „ami nagyra értékelt la­punkat”, amely alatt kétségtele­nül a „Kolozsvár” című újságot értette. A stockholmi királyi könyv­tárban nem található semmiféle válasz, és a jelek szerint nem is mindig készült ilyesmi. Valójá­ban a később megjelent fordítá­sok jelzik, hogy a kapcsolat ténylegesen létrejött. Mindenesetre az említett le­vél újabb bizonyítéka a világiro­dalom felé irányuló nyitásnak. Glück Jenő Könyvrevü Nádas Péter: Az égi és a földi Misztikus és metaforikus meditáció ez a mű, filozófiai esszé. Nádas Péter előző mun­káihoz hasonlóan most is cizel­lált mondatokat ír, manírok nél­kül, MÉLYEN gondolkodik. Meggyőző erejű próza. Az író egyetemisták felkéré­sére tartott előadást a nemi sze­repekről, a nemek princípiumai­ról 1989-ben, ez a kötet egyik fejezete. Ehhez kapcsolódik az első „szöveg”, amely az elő­adásra való fölkészülés „tör­ténete”, jegyzetagyaga (direkt írtam agyagot), hisz anyagsze­rűségében is a legsúlyosabb és legplasztikusabb textussal van dolgunk. Utána következik a szerelemről Bevezető az égi és a földi szere­lem témájába: ősképek képmá­sai, majd a Néhány megjegyzés és a bibliográfia. A görög klasz- szikusoktól Femando Pessoáig szinte valamennyi híresség vé­leményét megtudhatjuk a szere­lemről. Az író módszere az el­mélyülésben való elmerülés, az átgondolt, tűnődő (derengő) el­mélkedés. Ha alaposan odafi­gyelve végigolvassuk a köny­vet, biblikus, meghitt érzések támadnak bennünk nemcsak a téma érdekessége miatt, hanem mert személyesen hozzánk szól ez a könyv. Ä lelkűnkhöz, a ben­ső titkos bugyraihoz. (Szépiro­dalmi, 1991) Babies Imre: Magyarok kertje Már első kötetében, A kék ütem lovagrend című híres kor­puszban is látszott: érett, kifor­rott költészet a Babies Imréé. Kimeríthetetlennek látszó fan­táziáját szoros szabályokat kö­vető versformák zabolázzák. A költői nyelv- és formateremtés legnehezebb módszereit-eszkö- zeit is könnyűszerrel alkalmaz­za. A létezés legmegdöbben­tőbb tényeit szelídíti puszta (szép) szöveggé. S már nem is olyan félelmetes az élet, ha ért­jük és átlátjuk. A költő ír, a világ romlik. Lehet akár videoklip, haiku, hexaméter a forma, a „mondandó” marad: az egymás­ba átfolyó jövő és múlt, a halál jelenvalósága, a reinkamált nyomorúság. A beteg pálmája alatt heverészve mereng, töp­reng és gömbvillámok, őslé­nyek, házmesterek nyüzsögnek pillái mögött. Gyilkos irónia és felülemelkedés. A művészet, mint megváltástöredék. Babies Imre nemcsak hiteles és rangos költői teljesítmény, hanem an­nak bizonyítéka is, hogy lehet érthetően is posztmodem verset írni, sokaknak.' Persze, manap­ság az érthető dolgokra könnyen ráfogható, hogy avíttak, nem késztetnek elmélyülésre, Babies lírája nagyon is megdolgoztatja az olvasót. De érdemes. „Végre! az annyira áhított szál: ősei közt jár / immár, meghajol és haikut vet a csöppnyi papírra... — Kússz, csak kússz gyönyörűm — suttogta a férfi...” (Arkánum, 1991) Juhász Ferenc: Föld alatti liliom Egyszemélyes világmodell, ahogy Szakolczay Lajos írja Juhász Ferenc új kötetéről. Az „anya” újabb elsiratása ez az eposz, hasonlóan a húsz évvel ezelőtt íródott Anyám című vershez. Most azonban már le­tisztult, higgadt a hangnem, nem olyan forró a szómámor. Átala­kult Juhász Ferenc költészete, megújult, szárazabb, mértéktar­tóbb, visszafogottabb lett. A be­fogadó sok esetben maga is az ornamentika ópiumának rabja lesz. „Hajam hajad volt, csontod csontom volt, / pillád pillám, nyelvem nyelved holtan, te néz­tél ki élő szemgolyómból, s én vakultam halott szemgolyód­ban.” A Mérgezett Mennyország bonyolultsága démiurgoszi vi­lágteremtésekre emlékeztet, itt a „teremtés” minden pillanata sűrű Lény és Lényeg. (Szépiro­dalmi, 1991) Kántor Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom