Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
1991. szeptember 16., hétfő KÜLFÖLDRŐL-ITTHONRÓL Jugoszláv közlemény - Magyar reagálás Bombázás a Vajdaságban A jugoszláv légierő és légvédelem parancsnokságának közleménye szerint vasárnapra virradóra Baranya körzetében Magyarország területéről bejelentés nélkül az államhatárt átrepülték és visszatértek Magyarországra. A közlemény, amelyet B. Walkó György, az MTI tudósítója idéz, a gépeket minden valószínűség szerint AN—2 típusúnak mondja. A repüléseket radarral és szabad szemmel észlelték. A repülések szombat este 21 óra és vasárnap reggel 4.30 között történtek. Az ilyen tevékenység veszélyeire többször felhívták az illetékes szervek figyelmét. Ezúttal a légierő és a légvédelem tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy az ilyen fellépéssel szemben megfelelő intézkedéseket foganatosít, s a következményekért nem vállalja a felelősséget — olvasható a katonai közleményben. A magyar határőr szerveknek nincsenek információik arról, hogy magyar AN—2 típusú gépek szombatról vasárnapra virradó éjjel megsértették volna a jugoszláv légteret — tájékoztatta Krizsán Attila ezredes a Határőrség Országos Parancsnokságának szóvivője vasárnap az MTI-t a jugoszláv légierő parancsnokságának állításaira reeagálva. A hírrel összefüggésben a szóvivő elmondta, hogy tudomása szerint a magyar AN—2-es permetező gépek nincsenek felszerelve az éjszakai repüléshez szükséges eszközökkel, így tehát alkalmatlanok éjszakai repülésre. A jugoszláv határ mentén szolgálatot teljesítő járőrök a jelzett időpontban sehol sem jeleztek mozgást, márpedig az esetlegesen átrepülő gépeket észlelniük kellett volna. Az AN—2-esek ugyanis nem tudnak olyan magasan repülni, hogy azokat a földi járőrök ne észleljék, de ha mégis nagyobb magasságban repülnének, a radarrendszer rögzítené a gépek mozgását. A határőrség azonban erről nem kapott értesítést. Horvátország számos körzetében nyílt háborús helyzet alakult ki; szombat kora délután a hadsereg heves támadást intézett Eszék, Vukovár és Sziszek (Sisak) város ellen, Zágrábban pedig rendkívüli állapotot léptettek életbe. Délután háromkor bombázták a vajdasági Bács községet. A támadást egy jugoszláv felségjelzésű repülőgép hajtotta végre. Ketten életüket vesztették. A horvát főváros válságtörzsének vezetősége a város védelmére szólította fel a lakosokat. Előzőleg a hadsereg keA vajdasági magyarok képviselői is részt kívánnak venni a Hágában folyó jugoszláviai békekonferencián — ezt tartalmazza az a levél, melyet Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke intézett Lord Carringtonhoz, az mény hangú közleményben támadást jelentett be amiatt, hogy a horvát hatóságok reggel megvonták a horvátországi laktanyáktól a vizet és az áramszolgáltatást, s már éjszaka elvágták telefonvonalaikat. 4P hadsereg első katonai körzetének közleménye szerint a választás az éhhalál és a katonai fellépés között volt, s a hadsereg az utóbbit választja. A horvát erők péntek este letartóztatták a jugoszláv szövetségi hadsereg egyik tábornokát és öt más tisztjét; Zágrábtól délre egy harcban leszállásra EK koordinátorához. A Tanjug hír- ügynökség által szombaton ismertetett levél szerint a kérés oka az, hogy a Szerbia területén élő vajdasági magyarok hozzá kívánnak járulni a Jugoszláviában folyó összecsapások befejeződéséhez. kényszerítették helikopterüket. Milan Aksentijevic vezérőrnagyról, a Horvátországot és Szlovéniát is magában foglaló ötödik körzet helyettes parancsnokáról van szó. Milan Aksentijevic szabadon bocsátását követelte szombat délutáni közleményében a Szlovéniát és Nyugat-Horvátorszá- got magában foglaló Ötödik Területi Parancsnokság — jelentette a Tanjug. A közlemény szerint ő és társai letartóztatása törvénytelen volt, mi több, terrorista és útonálló cselekményről volt szó. A közlemény szerzői súlyos következményekkel fenyegetik meg a horvát hatóságokat arra az esetre, ha nem engedik szabadon a tábornokot. A VMDK meggyőződése szerint Jugoszláviának önálló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező független államok szövetségévé kell válnia, amelyben a nemzeti kisebbségek politikai jogokat kapnak. A levél megjegyzi, a vajdasági magyarok nem találtak megértésre Szerbiában, ahol a magyar kisebbség kérdése a köztársaságban rendezetlen és nyitott. Salzburgi találkozó Németország, Ausztria és Svájc kész fokozottabban segíteni a kelet-közép-európai reformállamokat -— köztük Magyarországot — a gazdasági talp- rállásban. így foglaltak állást három német nyelvű ország gazdasági miniszterei azon a találkozójukon, amelyet szombaton tartottak Salzburgban Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország külgazdasági ügyekben illetékes minisztereivel. Most először fordult elő, hogy a hagyományos német—osztrák—svájci miniszteri eszmecserébe — annak második részeként — bevonták a három kelet-közép-európai reformállam képviselőit is. Antall József erőlevest evett a japán császárnál. Pista bácsi: — Nyugodt is volt addig, amíg nem jött a Sza- baD Szedésesfőétel. A magyarok levele „Meg kellett tennünk” Horn Gyula könyve a nyugati határ megnyitásáról A hamburgi Hoffmann-Campe Könyvkiadónál jelent meg Horn Gyula, korábbi magyar külügyminiszter könyve 1989 nagy történelmi eseményéről, hazánk nyugati határának megnyitásáról. A szerző „élete legnehezebb döntésének” nevezi a tettet, amely hozzásegítette az akkor nálunk tartózkodó NDK- állampolgárokat, hogy hazánkból Nyugatra távozhassanak. A nem kis merészséget feltételező megoldás közismerten az NDK összeomlásához, majd a két Németország újraegyesítéséhez vezetett. Keletnémet menekülők tízezrei visszanyerték szabadságukat, amiért a magyar minisztert NDK-beli kollégája, Oscar Fischer zsarolással és árulással vádolta. Hans-Dietrich Genscher viszont elismerően nyilatkozott:„Horn Gyula az egységes Európa alapkövét rakta le döntésével.” A drámai napok eseményeit leíró könyvből részleteket közöl a hamburgi Der Spiegel 1991. szeptember 2-ai száma, ebből válogattunk részleteket. A két külügyminiszter, Horn Gyula és Alois Mock a magyar—osztrák határon, Sopronnál megnyitja a vasfüggönyt 1989. június 27-én „1989. augusztus második felében több tízezer NDK-beli menekült tartózkodott Magyar- országon, megteltek a táborok. S egyre újabbak és újabbak jöttek Délről, Bulgáriából, Romániából, és a legtöbben szabadságuk letelte után nem akartak hazájukba visszatérni. Már annyian voltak, hogy több megyében, különböző városokban szükségtáborokat kellett berendeznünk. Ezzel párhuzamosan keletnémetek százai birtokba vették a Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének épületét. Elhatároztuk, hogy egyetlen NDK-állampolgárt sem kényszerítünk arra, hogy hazatérjen...” A további részletekből kiderül többek között, hogy Hóm Gyulának munkatársai jelentették: az NDK nagykövete, a keletnémet kormány követelte állampolgárai azonnali kiadatását. „Egyáltalán nem követelhetnek semmit. Miért nem oldják meg a saját problémájukat ők maguk? Nem ok nélkül akarják azok az emberek elhagyni az országukat” — mondta a külügyminiszter. „Ez igaz, csakhogy arra is kell gondolnunk, hogy a keletnémet vezetés igen sokat árthat nekünk. Román és csehszlovák elvtársaik azonnal a pártjukra állnak. Azonkívül: ki tudja, hogyan reagálnak a nagy testvérek? Ok egészen másképp látják a dolgot...” — érvelt egyik közvetlen munkatársa. Gerd Vehres nagykövet kormánya álláspontját képviselte: „Miniszter Úr! Berlin úgy látja, hogy nem akarjátok megoldani az állampolgárainkkal kapcsolatos helyzetet. Halogatjátok a határozott intézkedéseket. Mire vártok? Ez a huzavona csak olaj a tűzre. Egyre több embernek támad kedve itt maradni, a magyarok pedig szándékosan erre biztatják őket. Benneteket terhel a’felelősség a kialakult helyzet miatt, és a német nép ezt a tényt nektek sosem fogja megbocsátani. Igyekeztem a lehető leghiggadtabban válaszolni: Kérlek, ne fenyegetőzz itt nekem! Tehetünk mi arról, hogy a ti állampolgáraitok nem akarnak hazamenni? Csak egy lehetőség van: gondoskodjatok arról, hogy áttelepülhessenek Nyugatra! Ahogyan a berlini követség megszállóival tettétek. Kérlek, továbbítsd ezt a kérésemet Berlin felé! Mi itt tehetetlenek vagyunk!...” Az NDK részéről semmi hajlandóság nem mutatkozott az együttműködésre, a megoldás keresésére, hacsak azt nem számítjuk annak, hogy a Stasi embereit bevetették, akik igyekeztek a követséget megszállók közül többeket elhurcolni, eltéríteni eredeti szándékától. Az NSZK kormánya viszont hálás volt azért, hogy hazánkból nem utasították ki a menekülteket. Genscher államtitkárát küldte Budapestre, Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula különgéppel titokban Bonnba repült. Ott adta elő Hóm Gyula merész ötletét, hogy elképzelhetőnek tartja a nyugati határ átmeneti megnyitását. Körültekintően, de a kulisszák mögött elkezdődtek a szükséges egyeztetések és előkészületek, közben a magyar vezetők meghívást kaptak Berlinbe, ahol elmondták, milyen elhatározásra jutottak és alaposan meg is indokolták, hogy miért. NDK-beli tárgyaló partnereik elképesztőnek és beláthatatlan következményekkel járó javaslatnak értékelték az előterjesztést. Magyar részről bizonygatni kellett, hogy nem javaslatról, hanem határozatról van szó... A keletnémet fél időt kért, hogy ismét Magyarországra küldje embereit, akik majd jobb belátásra bírják honfitársaikat. „Rendben van — válaszoltam —, de az emberei csak saját felelősségükre tehetik be lábukat a táborokba, mert mi nem garantálhatjuk, hogy nem esik bántódásuk. Még hozzáfűztem, hogy készek vagyunk egy héttel elhalasztani határozatunk végrehajtását... Hazatérésünk után az egyik nyugatnémet újságban megjelent egy tudósítás, amely közölte, hogy a magyarok azért halogatják a döntést, mert arra számítanak, hogy ellenszolgáltatásként fejpénzt kapnak. Amikor ezt elolvastam, azt hittem, szétrobbanok a dühtől...” Közben megérkeztek az agitátorok, Honecker Nyers Rezsőnél, az MSZMP elnökénél tiltakozott, de szeptember 10-étől megnyílt a nyugati határ. A nagy eseményről a szovjeteket csak előző nap tájékoztatták, de nyilvánvaló volt, hogy már régen tudták, mi készül. „Szeptember 10-én, vasárnap késő délután, hat óra felé gyalog indultam a lakásomtól nem messze lévő televízió épületébe. Úgy terveztük, hogy a határnyitás hírét a tévé hét órakor kezdődő politikai magazinjában, A Hétben jelentem be. A bejelentéssel egy időben a hírt az MTI leadja a világ összes hírügynökségének. Ahogy elkezdtem beszélni, különös nyugalom lett úrrá rajtam. Bejelentettem döntésünket a határ megnyitásáról, és néhány mondatban elmagyaráztam, milyen szempontok vezettek ehhez a lépéshez. Arra kellett figyelnem, hogy eközben ne irritáljam feleslegesen az NDK vezetését. A menekültek számára viszont rá kellett világítanom: nem átmeneti, egy-két napos intézkedésről van szó, hanem addig lesz nyitva határ, ameddig csak egyetlen kiutazni vágyó NDK- állampolgár tartózkodik Magyarországon. Megkönnyebbülten hagytam el a televízió épületét. Nagy kő esett le a szívemről. Most már senki sem akadályozhatta meg a tervünk végrehajtását. Akkor persze még álmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel a lépéssel megnyitjuk az utat a német újraegyesítéshez, s hogy ezzel Európa történelmében új fejezet kezdődik. Az persze nyilvánvaló volt számomra, hogy ezzel a döntéssel a Varsói Szerződés tagállamainak viszonyában valami egészen újszerű helyzet állt elő, hogy eddig soha nem látott és visszafordíthatatlan fejlődés indult el. Másnap reggel a szokásos időben bent voltam a külügyminisztériumban. Személyi tanácsadóm hamarosan jelentette, hogy a főbejárat előtt NDK-beli fiatalok nagyobb csoportja szimpátiatüntetésre gyűlt össze, és feltétlenül szeretnének üdvözölni. Mivel nem tudtam valamen- nyiüket fogadni, kiválasztottak maguk közül körülbelül tíz küldöttet, fiúkat és lányokat, akik bejöttek az irodámba. Virágcsokrokat hoztam nekem, és es- küdöztek, hogy ez életük legszebb napja, s hogy nem akartak addig elindulni Ausztria felé, amíg nem szoríthatnak velem kezet. Eléggé meghatódtam, és örültem, hogy megértették: nem kell pánikszerűen elhagyniuk az országot, és megbízhatnak bennünk. Fordította: Niedzielsky Katalin Keressük Európa legjobb autóvezetőjét! Fordot nyer a szolnoki döntő győztese Az Auto Extra, a Kölni Ford Művek, az Állami Biztosító Rt., valamint a Shell és Interag Kft. szponzorálásával az idén meghirdette az Európa legjobb autóvezetője pályázatot Mint ismeretes, az Auto Extra júniusi, illetve júliusi számában megjelent tesztkérdésekre helyes válaszokat beküldők között sorsolással választják ki azokat a szerencsés vezetőket, akik a gyakorlati versenyben bizonyíthatják be ügyességüket. A döntőt szeptember 22-én, Szolnokon rendezik meg, ahol kiderül: ki lesz Magyarország legjobb autóvezetője. A hazai bajnok egy vadonatúj Ford Escort 1,6 Ghia boldog tulajdonosa lesz. A főnyeremény Európa egyik legkeresettebb középkategóriájú autója, amelynek kifejlesztésére nem kevesebb, mint 2,5 milliárd márkát költött a nagy múltú gyár. Ez a legnagyobb összeg, amelyet a cég valaha is kiadott egy új modellsorozat ki- fejlesztésére. S az eredmény? Aerodinamikailag rendkívül kedvező karosszéria, tágas és komfortos belső tér. A futóművet szintén újragondolták a Rajna partján, amit a kocsi kitűnő menetkényelme és menetstabilitása bizonyít. A kitartó és tudatos fejlesztő munkának köszönhetően ma az Escort kontinensünk egyik legkedvezőbb autója. A szolnoki döntő győztese tehát nem akármilyen autóval, hanem egy 105 lóerős, extrákkal bőségesen felszerelt Escorttal térhet haza.
