Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10-11 / 187. szám

1991. augusztus 10-11., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM Szorító r Varázsszem Kezdetben volt a művészet, amely évezredek során megtaní­totta az emberiséget: látni. Most, immár Krisztus után 2000 felé menet új vakság fe­nyeget: a gépi képözön; a felve­vő és lejátszó kamerákból, a kü­lönböző rendeltetésű celluloid­szalagokról megállás nélkül pe­reg az idegek feszítésére, izga­lomban tartására hangszerelt élet (vagy még inkább halál) filmje, s ez a második természet hályogként merevül szemünkre. Valaha a tévében (és minden­fajta filmszalagon) a művészet (is) tükröződhetett; manapság már a művészeti életben a film, a tévé uralkodik. Valaha a szín­ház, zene, képzőművészet meg­hosszabbításában működött közre (jótékonyan) a filmszalag; ma eszközzé zsugorodik benne színház, zene, képzőművészet. A hatodszor megrendezett szanazugi Megyei Gyermek­képzőművészeti Tábor anyagát lapozva Vágréti János és Baji Miklós Zoltán 'festőművészek­kel, a tábor vezetőivel beszélge­tünk a Tégla Művelődési Ház­ban. — Napok telnek el, amíg ki­hunynak a gyerekekben a televí­ziós beidegződések, a képi sé­mák, a kétdimenziós lapossá­gok, s fel tudnak oldódni a ter­mészetben... — Hogyan lehet ezt a feloldó- dásfsegíteni? — Úgy, hogy minden reggel más-más olyan témát, művészi feladatot tűzünk eléjük, ame­lyek emlékezésre kényszerítik, működésbe hozzák a képzeletü­ket, s kiragadják őket a sci-fi bűvöletéből; például: két ember kapcsolata (testvér, szülők, ba­rátok, munkatársak stb., érdekes emberi mozgások (cirkuszban, mezőn, folyóvízben stb., megér­kezés a táborba, vagy azután az emlékezetes viharos éjszaka után magától adódott a vihar témája... :— Korrigáltok is? — Abban az értelemben, hogy belerajzolnánk a munkáik­ba, sohasem! Hiszen pontosan az ő kis egyéni világuk érvénye­sülése a cél. Nem a rajztanár modorát kell felismerjük a gyer­mekrajzokon, hanem a barlang­festmények pillanatát: a valóság . birtokbavételének, s a képezelet győzelmének az első örömét. — Amint látom: így válik az­tán mesebeli tájjá Szanazug... — ...s születnek meg az első önarcképek, mert a gyerekek mindig, de legalábbis legtöbb­ször önmagukat ábrázolják, ön­magukat is belerajzolják abba, amit látnak; számomra minden rajzlapon felismerhető az a sok szép, okos fejecske, akik a tábla fölé hajoltak. — Vannak az eddigi hat tábo­rozásnak, szabadiskolai nyár­nak közös vagy összemérhető mutatói? — Ez volt a legnépesebb 68 résztvevővel, viszont az eddigi tíz. nap helyett most csak egy szűk hétre futotta a pénzünk; eddig, igaz szó nélkül adták az anyagi alapot, most azonban meg is látogatott és alaposan körülnézett a szponzorunk, a megyei önkormányzat képvise­lője, Szilágyi Menyhért, s bizta­tását a folytathatóság zálogának tekintjük. Eleinte csak a megyé­ből. tavaly óta más megyéből is jelentkeztek, pedig nem ingye­nes tábor. — Elment a híretek... — Igen, ez jó, bár számunkra a visszajáró gyerekek a sikeres munka fokmérői. Az iskolában nagyon kicsi óraszám jut a mű­vészeti oktatásnak, pedig az ön­kifejezés vágya hihetetlenül erős még (ezért firkálják össze a frissen festett házfalakat), s itt boldogan esnek neki a nagy, 100 x 70-es lapoknak... — Linóleummetszetet is ké­szítettünk, s korongolni, meg szobrászkodni is lehet. — Tehát „őrzitek az igazi va­rázsszemet...” Banner Zoltán Európai zománc Serlegek, szelencék, zsebórák A zománc az üvegfélék cso­portjába tartozik; a szakkönyvek meghatározása szerint részleges vagy teljes felolvadás útján ke­letkezett, túlnyomórészt üveg- szerűen megdermedt, szervet­len, főként oxidokból álló masz- sza. A zománcozás az az eljárás, amelynek során az üvegszerű anyagot ráolvasztjuk a fémre — magyarázza Prékopa Ágnes ren­dező az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, melyet a múzeum gazdag gyűjteményének ritkán közönség elé kerülő pompás darabjaiból rendeztek, de ame­lyen felsorakoztatják azokat a legjellegzetesebb műtárgyakat — reneszánsz és szecessziós ékszereket, XVIII—XIX. szá­zadi zsebórákat, meg az Ester- házy-gyűjtemény kincseit —, amelyek rendszeres bemutatást igényelnek. így találkozhat a közönség azokkal az iparmű­vészeti tárgyakkal, amelyeket más összefüggésben stílustörté­neti, művelődéstörténeti vagy technikatörténeti bemutatón már megismert. Száztíz zománctechnikával díszített műtárgyat állítottak ki ezúttal az augusztus végéig nyit­va tartó Az európai zománcmii- vesség című tárlaton. Időben a középkortól a szecesszióig; tér­ben francia, itáliai, cseh, erdélyi, spanyol, osztrák, német, orosz, svájci és természetesen magyar területekről. Egyházi szertartás­edényeket, vallási rendeltetésű, és a világi életben használatos tárgyakat, dísztányérokat, serle­geket, násfákat (nyakban viselt függő ékszereket), gyűrűket, szelencéket, zsebórákat. Sajátos technikákkal — véséssel, ége­téssel, festéssel, fémhuzallal — zománcozott remekeket. A legrégibb műtárgy Limo- gesből, a XIII. századból szár­mazó keresztre feszített Krisz­tust ábrázoló zománcos lap, amelyet minden bizonnyal a ta­tárjárás idején elpusztított litur­gikus tárgyak pótlására hoztak Magyarországra. I. Ferenc fran­cia király udvari zománcozó­mesterének, a zománcportré meghonosítójának, Leonard Li- mosinnak a szignóját viseli egy, az 1500-as évekből való Utolsó vacsora jelenet. Az egyetlen sodronyzománcos ötvöstárgy Klosch Tamás műve, egy va- dászjelenetes serleg a XVII. szá­zadból. Prágában készült az Esterházy-gyűjtemény legkü­lönlegesebb darabja, egy násfás serleg, amely nevét a serleg tes­tét borító függőékszerekről kap­ta. E gyűjteményből való a híres Mátyás gyűrűjének nevezett itá­liai reneszánsz ékszer, amelyet korábban azzal a gyűrűvel azo­nosítottak, amelyet az írott forrá­sok szerint Beatrix királyné ajándékozott Mátyásnak. Gyémánttal, drágakövekkel ékes zománctárgyak mellett fel­tűnnek az egyszerű szelencék, gyertyatartók, zsebóratokok. És a zománcfestést felhasználó zsebórák, amelyek olyan elter­jedtek voltak, hogy még díszí­tőik nevét sem tüntették fel. Fon­tos szerepet játszott a zománco­zás a biedermeier ékszereken, májd a múlt század második fe­lében a historizáló, s a század- fordulón a szecessziós műtár­gyakon. Parádés szereposztásban játsszák operáit Mozart-év Ausztriában Az egykori csodagyerek, a zeneszerző-zseni halálának bi- centenáriumára emlékezik Bécs, Salzburg, Ausztria. Vi­lágszerte fényes koncertsoro­zatokat terveztek Wolfgang Amadeus Mozart halálnak 200. évfordulójára. Az osztrá­kok remekül értenek az ünnep­ségek, programok — és a pro­paganda — szervezéséhez. A Mozart-év erre kitűnő lehető­séget kínál, óriási vonzerőt je­lentenek a Mozart nevével fémjelzett események, s az ide­genforgalmat is növelik. Bár Mozartot Bécs nem tudja kisa­játítani, a zene metropolisa joggal tart igényt a legjelentő­sebb műsorok méltó megren­dezésére. A csodagyerek éve­ken át utazott az apja, az any­ja, a nővére kíséretében, hogy eleget tegyen a meghívások­nak: páratlan tehetségének híre gyorsabban járt a posta­kocsinál, kastélyok, paloták főurai, nemesi házak gazdái, zenei társaságok versengtek érte. A császári udvarban is adott koncertet a Mozart csa­lád, a kisfiú virtuóz zongorajá­téka, 5 éves korában szerzett első menüettje elragadtatta Mária Teréziát. Korabeli rajz Mozartról A zene óriása élete leghpsz- szabb szakaszát, 10 esztendőt, Bécsben töltött. A Figaró-ház az egyetlen meglévő lakás abból a 18-ból, melyben Mozart Bécsben lakott. A Domgasse 5. — itt kom­ponálta a Figaró házasságát — ma emlékház. A két operaház, a Staatsoper és a Volksoper, a hangversenyter­mek műsorukra tűzték a nagy ze­neszerző legjelentősebb alkotá­sait. Sir Georg Solti, Zubin Meh­ta, Jehudi Menuhin, Claudio Aba- do világhírű karmesterek állnak a Bécsi Filharmonikusok és más neves zenekarok élére. A világ legkitűnőbb szólistái, köztük Anne-Sophie Mutter, Gideon Kremer tolmácsolják Mozart muzsikáját. A zenerajongók szá­mára meglepetéssel is szolgál­nak, alig ismert operák (mint pél­dául Thamos, Egyiptom királya) bemutatásával. Nagy várakozás előzi meg Lucio Sillamak, a 16 éves Mozart szerzeményének a színrevitelét. A bécsi palotákban, a városháza boltíves udvarában rendezett koncertek egy-egy té­mához kapcsolódnak: „Mozart és a nők”, „Mozart contra Salieri”, „A Mozart-ház barátai és ellensé­gei”. Az augarteni porcelán ma­nufaktúra palotájában — hol egy­kor Mozart, Beethoven, Schubert lépett fel — kamarakoncerteket rendeznek, és porcelánfestő-be­mutatókat tartanak. Parádés szereposztában játsz- szák operáit: a Varázsfuvolát, a Don Jüant, a Szöktetés a szeráj- bólt, a Figaró házasságát, a Cosi fan tutte-t, a Titust, az Idomeneót. A schönbrunni kastély színházá­ban nyáron hetente kétszer mutat­ják be a Varázsfuvolát. A józsef­városi színházban Peter Schaffer híres Amadeusát viszik színre. Maurice Bejárt koreográfust is megihlette Mozart zenéje, új al­kotásának, a „Mozart á Vienne”- nek az ősbemutatóját Bécsben tartják. Bemutatja kincseit Ausztria leggazdagabb levéltára is, Mozart korabeli hangszerek, eredeti kot­ták, zeneművek tekinthetők meg. Kongresszusok, szimpóziumok is zajlanak, témáik, például a zene és az orvostudomány közti köl­csönhatás vagy a zene hatása a ne­velésre. A Szent István dómban, a Szent Mihály templomban Mo­zart gyönyörű egyházi muzsikája hangzik fel. A legnagyobb vonzereje az idén nyáron, a bécsi városháza előtti téren vetített Mozart-ope- ráknak lesz. Az ingyenes, szabad­téri előadásokon a legjobb filme­ket vetítik. Ki gondolná, hogy pél­dául a Cosi fan tutté-nek több mint 40 film-, tv-filmváltozata létezik! A gyerekekre is gondoltak a szervezők, jó időben dunai hajó- kirándulásokon ismerkedhet meg az új generáció Mozart elbűvölő zenéjével. Remek ötlet: a gyere­kek a kort idéző Mozart-parókát — az Iparművészeti Főiskola egyik növendékének terve alap­ján — papírból elkészíthetik. Sz. É. Elkényeztetett fiaink... Az ember bemenekül az életből a szobájába, és leül a televízió elé. Azzal, hogy most kikapcsoló­dik kicsit. Nézi a tévét, és nemhogy megnyugod­na, még zaklatottabb lesz. Ugyanis a tévé egyik funkciója, hogy behozza a lakásba a napi híreket. Amiről nem tudtál eddig, amiért nem szorongtál eddig, attól majd most fogsz, lefekvés előtt. Nem a tévét hibáztatom ezért, hanem azt a valóságot, ami állandó szorongást és szívpana­szokat okoz. Nem kívánom vissza a púdert, ami­kor minden szép volt és minden jó volt, közben úgyis tudtuk, hogy egészen másképp van. Minap is ülök a tévé előtt, és nézem az egyik zendülő kiskatonát, aki olyan sokkos állapotban van éppen, hogy egy értelmes szót nem tud ki­nyögni. Mellette ülő ügyvédje mondja el helyette, hogy tíz éve pszichiátriai kezelés alatt áll, és mint látjuk, most elég rosszul van. Annyira rosszul volt, amennyire talán az elmúlt tíz év alatt egyszer sem. Megkérdezem a szülőket, a fiú kezelőorvosát, a sorozó bizottság tagjait, hogyan kerülhetett ez a gyerek a katonasághoz? Nem tudom, de sejtem. Valami olyan meggondo­lásból, hogy ha a szülei nem tudták megnevelni, majd mi megneveljük. Mit mondjak, sikerült. Ezek után már csak azt nem tudom, lesz-e még ember belőle valamikor? Bemegy az a fránya gyerek a katonasághoz, és azzal szórakozik, hogy zsilettet nyel például. Mert egyszerűen nem tudnak megkomolyodni. Ezek nem bírják, ha huszonnégy órai őrszolgálat után még egy pár órai munkát adnak nekik. Hogy ne unatkozzanak a következő őrszolgálatig. Ezzel az atyai bánásmóddal nem tudnak mit kezdeni. Az is baj talán, hogy sok az elvált nő, akiket nem véletlenül hagyott ott a férje. Kezdjük ott, hogy gyereket sem tudnak nevelni. Ahelyett, hogy a gyerek mellett lennének, el- kóricálnak dolgozni, utána vásárolgatnak, haza- sétafikálnak, de negyhogy azt higgyék, kérem, hogy akkor végre elkezdenek foglalkozni a gyere­kekkel! Á, dehogy. Szemérmetlenül nekiállnak főzni, mosni, súrolni, mosogtani. Csak hogy ne kelljen a gyerekekkel lenni. De bezzeg este lefektetik őket aludni, hogy addig se legyen dolguk vele. Nem csoda, hogy a katonaságnál minden éjjel aludni szeretnének. Mert ezt szokták meg az anyjuk mellett. És itt az eredmény. Ismeretlen körülmények között meghalnak, egymást meg saját magukat lövöldözik. Egyik nap azt írják haza, hogy majd így lesz, meg úgy lesz, másik nap meg sósavat isznak, és ablakokon ugrálnak gőzölögve kifelé. Ráadásul milyen tudatlanok ezek a katonák! Mert például most tudtuk meg, velük együtt, hogy ha, mondjuk, csak öten csinálták volna ezt, akkor az még parancsmegtagadás lett volna. De ha hú­szán, akkor az már zendülés. Úgyhogy zendülé­sért felelnek. Most már ők is tudják. Ja, hogy a laktanyában nem tartották be a katonai szabályzatot? Az me­gint más kérdés. Nem tartozik ide. Az egészben az a lényeg, hogy büntetlenül nem lehet zendülni. Jól néznénk ki, ha lehetne. Hogy más módja is lett volna a tiltakozásnak? Azt akkor nem tudták, de hogy milyen más módja, azt most sem tudják. Csak nem állnak le velük fratemizálni... a fiainkkal... ahogy a magas rangú katonák nevezik őket a nagy nyilvánosság előtt. Olvasom, hogy az egyik öregkatona beleverte az újonc fejét a vécébe, többek között. Hogy fel­törte az újonc sarkát a surranó, de ugye katonado­log, addig nem figyeltek fel a panaszaira, amíg vé­gül teljesen lebénult. Most az anyukája eteti ott­hon, mert nem tudja felemelni a kanalat. Pedig őneki még apukája is Volt. egy katonatiszt. Olvasom, hogy eltört a kiskatona sípcsontja, mert az öregkatona kicsit „megigazította” a lábát a sorakozónál. Hát istenem! Valahol meg kell nevelni ezeket a gyerekeket! Ha egyszer az édes anyukájuk nem nevelte meg. Nem igaz? Bán Zsuzsa Dísztányér május allegóriával (1560) (kádár)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom