Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

1991. augusztus 7., szerda OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE „Panasznap” a szénási piacon Éhínség lesz Magyarországon? - A gazdák fillérekért termelnek - Kupaktanács minden fa tövében Ha kedd, akkor Nagyszéná­son hetipiac van. A téren gara- bolyos nénikék, kisgyermekeik­kel nézelődő anyukák, unatkozó árusok, féldecikkel öblögető férfiak hányják-vetik meg a nap híreit, politizálnak, szót válta­nak erről-arról. Vannak „pa­nasznapi” társaságok is, akik hétről hétre keddenként megáll­nak egy árnyat adó akácfa alatt, és elmesélik egymásnak sérel­meiket, napi bosszúságaikat. Ilyen kis baráti csapattal talál­koztam én is, amikor Szénáson jártam. — Maga újságíró? Akkor le­gyen szíves és írja. mi az én panaszom — mondja ismeretsé­günk kezdetén Melyik Zoltán, majd a tárgyra tér. — A tagosítás idején engem óriási veszteség ért. A jó földe­met elvették, helyette a tanyám­tól 13 kilométerre lévő, rossz minőségű területen gazdálkod­hattam. Mivel a tanyám még megvan, ezért szeretném a 17 holdamat visszahozni. — Nekem a sertésátvétellel kapcsolatban lenne egy-két gon­dolatom — kapcsolódik beszélgetésünkbe Bauszvein József. — Azt beszélik, hogy Magyarországon éhínség lesz. Hal lőtt már ilyet?! Ekkora bőség régen volt nálunk! Csak mondja valaki, hogy a magyaroknál rossz világ van! Persze mi, gaz­dák panaszkodunk, mert ha va­lakiket nem fizetnek meg tisz­tességesen, azok mi vagyunk. Fillérekért termelünk. A sertése­kért alig kapunk pénzt, ha mégis le tudjuk adni az állományt, ak­kor három-négy hónapig kell várnunk a jussunkra. — így igaz! — helyesel a tár­saság harmadik tagja, Hantos Bandi bácsi, majd így folytatja: — Képzelje csak el, a szénási gazdák egymást taposták a fel­írásnál, míg a környező közsé­gekben keresték a sertéseket. Kérdezem: hol vannak a mi ve­zetőink? Miért aludt a háztáji bizottság elnöke, vagy talán an­nak örült, hogy megfulladunk? Miért állt szárazon a vágóhi- dunk hónapokig? Miért? Miért? Miért? Van itt más is! A komám mondta, hogy a sertésekért ka­pott 78 ezer forintjáért 90 napot várt. A Gyopárhalmi Tejüzem sem különb! Ott se fizetnek, Ha arra gondolok, hogy február óta nem kapok pénzt a tejért, ideges leszek! De ennek ellenére fejek, mert fejnem kell. Nem hiszem, hogy a szarvasmarha ész nélküli kiirtása jelentené a megoldást. Trágya úgyis kell, a takarmány megterem, a marhahúst az olasz piac mértékkel ugyan, de felve­szi. — Ugye sokat panaszko­dunk? — kérdez vissza búcsú­zóul Bandi bácsi. — Higgye el, nem ok nélkül. Nézzen csak kö­rül! Kupaktanács van minden fa tövében. Kedden, piaci napkor így szokás ez Nagyszénáson. Az ügyfél a király Július elseje mérföldkő az IBUSZ dolgozóinak az életé­ben. A pénzintézeti szolgáltatá­sok színvonalának bővítése és továbbfejlesztése érdekében IBUSZ Bank Rt. néven önálló bankot alapítottak. Az orosházi irodában — ezzel egy időben — megkezdték az Ausztria Lottó szelvényeinek árusítását^ illetve a nyeremények kifizetését. — Szegedre és Békéscsabára jártak át szerencsét próbálni az orosháziak. Most már nem kell utazgatniuk, itt helyben intéz­zük a lottót — tájékoztatott Sza­lui Ti boriié. — Egy hónap ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy az emberek mindent megpróbál­nak a nyerés érdekében. A tehe­tősebbek 10—12 szelvényt is vásárolnak, és általában megté­rül a befektetésük. Az irodavezető a július else­jei nagy változások, változtatá­sok kapcsán elmondta, hogy az IBUSZ felvette a kapcsolatot a TNT ausztráliai szállítási válla­lattal, amelyet egy magyar hon­fitársunk alapított. A 360 repü­lővel, 22 ezer autóval, 77 ezer alkalmazottal (18 ezer dolgozik Európában) dolgozó szállítmá­nyozási cég magyarországi népszerűsége nőttön nő, hiszen a következő elveket tartja szem előtt: az ügyfél a király; szállítás íróasztaltól íróasztalig. Az oros­háziak az országosan kiépített hálózat segítségével a belföldi szállításokban érvényesítik a fenti elveket. Orvosolják az egészségügy helyzetét Nagyszénáson épül a központi orvosi rendelő. Az első ütemben 15 millió forintot emészt fel a beruházás. A három körzeti orvosi rendelő, valamint az anya- és gyermekvédelem új épületét később fogorvosi és gyermekorvosi rendelővel bővítik Olcsó szállás, sokoldalú szolgáltatás Orosházán A „Vikingekhez” beköltöznek a kínaiak Orosházán a volt köolajos munkásszálló homlokzatán zászlókat lenget a szél, hirdetve az új vállalkozást, Viking Turista Szálló. A „Tellus és Robinson” Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Körmendi Jánosné vezetett körbe a még átalakítás alatt álló épületben, és mesélt terveikről. — Svéd és magyar partnerek közös vállalkozása a turistaszál­ló. Amikor az öt versenytárssal szemben sikerült nyernünk, úgy gondoltuk, hogy olcsó, a kispén­zű emberek, diákok számára is elérhető szálláslehetőséget biz­tosítunk Orosházán. .Amikor* átvettük az épületet, siralmas látványban volt részünk: minde­nütt a pusztulás nyomait fedez­tük fel. az igénytelenséget. Haj­danán nem sokat törődtek itt a tisztasággal a higiéniával. Már megkezdtük a felújítást, ami idő- és pénzigényes! Vállalkozásunkat egyébként nemcsak arra alapozzuk, hogy az átutazók részére szállást biz­tosítsunk. A CsuangTung Kínai Klinikával kötött szerződés eredményeként természetgyó­gyászati központot hozunk létre az épületben, ahol ízületi, reu­matikus. akupunktúrás kezelé­seket végeznek majd. A talp- masszázs mellett köpölyözés, kínai gyógymaszszázs is várja az érdeklődőket. Konyhánk ki­alakításakor a fentieket is figye­lembe vesszük, és szállóvendé­geink részére—‘igény szerinte— a korszerű táplálkozás fortélyait is alkalmazzuk. Az Ön ügye a köz ügye V Rendőrségi hajsza a mosóvíz ellen Július 14-én délelőtt 10—/ / óra között lakásomon megjelent két rendőr, és közölte velem, hogy a mosóvizemet nem önthe­tem ki a saját házam területére. Elnézést kértem, és mondtam, hogy ez a ház egyelőre az én jogos tulajdonomat képezi. Az ezt igazoló telekkönyvi papíron be akartam ezt mutatni, de kö­zölték velem, hogy őket nem ér­dekli. Csak mellékesen jegyzem meg: húsz évvel ezelőtt a Szov­jetunió mellett kardoskodó, a szocializmust építők vették el a kapubejáratomat. Ki tudja. hogy az Elvtárs Urak most ho­gyan képzelik az új demokrá­ciát. A bejárat visszaszerzése érdekében 1990 végén megke­restem dr. Gulyás Mihály pol­gármestert. Mivel választója voltam, és a programja úgy szólt,,,Városunk minden polgá­rának gondját felvállaló polgár- mester leszek Orosházán”, én azt hittem, tényleg a meghirde­tett program szerint orvosolni fogja az eddig jogtalanul elszen­vedett igazságtalanságokat. A polgármester sűrű kézdörzsölés közepette javasolta, fogadjak egy jó ügyvédet. Két dolgot azonban figyelmen kívül ha­gyott. I. Miért pereskedjek azért, ami úgyis az enyém? 2. A polgármester úr és az én jöve­delmem között annyi a különb­ség. mint batyús zsidó és az úris­ten között. Most nem tudott rá­szedni. elég volt a választás előtt hinni. Emlékszem, az öregek el­beszéléséből egy régi választás után az akkori polgármester mondta egy gyűlésen: „Embe­rek, nekem már van miből meg­élnem. maguk meg éljenek meg. ahogy tudnak." Cseh György, Orosháza Német nyelvi tábor Orosházán Immár ötödik alkalommal szervezte meg Orosházán a Petőfi Művelődési Központ a négy-nyolcadikosok számá­ra a német nyelvi tábort, amelynek vezetője dr. Soós Tihorné, a József Attila Általános Iskola pedagógusa. Öt kérdeztük a mostani és az előző táborokról. —Öt évvel ezelőtt Tóth Erika népművelő kínálta fel nekem ezt a lehetőséget, amit örömmel el­fogadtam, mert nagyon szere­tem a gyerekeket és a német nyelvet. Kezdetben alig tanítot­tak az általános iskolákban né­metet, ezért eleinte nagyon ne­héz volt rábírni a gyerekeket a megszólalásra. Ma már sokkal jobb a helyzet. Az első két évet a gyopárosi napközis táborban töltöttük, azóta pedig a Darvas Kollégium ad otthont számunkra. Az idén három megyéből érkeztek hoz­zánk a tanulni vágyók. Célunk az, hogy elmélyítsük, illetve bővítsük a gyerekek nyelvi is­mereteit, megszerettessük a német nyelvet, emellett még ki- kapcsolódást, nyaralási is bizto­sítsunk számukra. Igaz, az áraink is emelkedtek az évek fo­lyamán, de a nyelvi táborok kö­zött még mindig mi vagyunk a legolcsóbbak. Ezen a nyáron 45 tanulót táboroztattunk négy cso­portra osztva aszerint, ki hány éve, heti hány órában, milyen könyvből tanulta a nyelvet. Ki­tűnő partnerekre találtam három kollégában. Szokodi László az üveggyári iskolából már máskor is táborozott velem. Király Irén és Végváriné Rehák Gizella pe­dig az Eötvös tériből most kap­csolódott be a munkába. A tábo­ri órák beszédcentrikusak vol­tak. sok játékos feladat, daltanu­lás színesítette a programot. Délutánonként általában a déle­lőtti anyagot dolgoztuk fel még oldottabban, még játékosabban. Persze az igazán jó az lenne, ha ezt a tábort német nyelvterü­leten rendezhetnénk meg, de ez egyelőre csak álom — ábrándo­zik Gabika. Ki tudja? Talán egyszer azt is megérik a lelkes pedagógusok és tanítványaik. SomiÉva Az oldalt írta: Csele Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom