Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18-20 / 194. szám

1991. augusztus 18-20., vasárnap-kedd MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM kBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Lépcsőt kínálunk a csillagok felé... élidőben vagyunk. Az Alföldi Tárlat szervezésének első félideje lejárt. Mivel a biennálé idei kiírásának teljes szövegét (Kiáltvány egy tárlatért) éppen ezen az oldalon tettük közzé két hónappal ezelőtt, szeretnénk újra bevonni gondjainkba és örömeinkbe az olvasót. Köszönjük szíves kérdésüket, mi jól vagyunk. (Mármint a rendezőbizottság.) Most már biztosan lesz, méghozzá erős, jó, színes Alföldi Tárlat. Száz jelentkezési lap érkezett, s a beküldők köre Zala­egerszegtől Budapesten át Nyíregyházáig, Gyu­láig ível. (Sajátos módon éppen Békés megye né­hány jeles művészétől hiányzik még a visszajelzés, de megértjük, ha a jelentkezési lapotfelesleges ad­minisztrációnak érzik, hiszen itt vannak helyben, mindig is küldtek, nyilván a begyűjtés napjain ők is elhozzák munkáikat; úgy legyen, várjuk őket!) A megyei önkormányzat, mint rendező testület szerény, de a tárlat kiírásához biztos alapot nyújtó anyagi támogatása időközben lényegesen kiegé­szült a Művelődési Mmisztérium művészeti és köz­művelődési főosztályának a hozzájárulásával, s ez lehetővé teszi, hogy igényes, szép katalógussal őrizhessük meg a művészettörténet számára az 1991 -es békéscsabai országos tárlat emlékét. Ami a díjakat illeti: szeretnénk majd kellemes meglepetéssel szolgálni a művészeknek, de igaz­ság szerint még nem alakult ki a végleges összkép. Annyit elárulhatunk, hogy Békés megye és Békés­csaba város önkormányzata hű marad a hagyo­mányhoz, rajtuk kívül pedig szinte valamennyi országos művészeti fórum (a Művelődési Minisz­térium művészeti főosztálya, a Művészeti Alap, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a művészeti lektorátus) kinyilvánította díjalapító szándékát. Ezenkívül a Békés Megyei Múzeumok Igazßatösdga gazdasági vezetőjének a személyes ügyintézése nyomán az OTP Békés Megyei Igaz­gatósága és a Garancia Biztosító Társaság csatla­kozott a támogatókhoz. Itt váltót beszámolónk kissé panaszosabb hang­nembe. Mert hiszen némileg tisztában voltunk nai­vitásunkkal, amikor a kiírás szövegében csak úgy általában felkértünk minden gazdálkodó és keres­kedő szövetkezeti, állami vagy magáncéget, hogy legyen pártolónk, akár díjjal, akár szponzorként. De azért arra, hogy felkérésünkre sem a megyé­ből, sem máshonnan éppenséggel senki, egyetlen cég vagy jogi személy se válaszoljon—nem számí­tottunk. Szeretném hinni: csupán arról van szó, hogy akiket felhívásunk illet, nem olvasnak újságot. De nem tudom elhinni, mert legalább én nem akarom magamat becsapni. Sajnos, az igazság az, hogy pontosan ennyire nem érdekli ma a termelő és kereskedő Magyarországot a művészetek sorsa, mint ahogyan kiáltványunkra reagált. Az Alföldi Tárlat végső soron Békéscsabára és Békés megyébe hoz szellemi tőkét, azáltal, hogy bepillantást enged az ország művészeti életébe, távoli és közeli alkotók és irányzatok műhelyébe, s persze a szűkebb szülőföld művészeinek is alkal­mat kínál, hogy ebben az országos tükörben — tisztábban lássák a saját arcukat. Ezért, ha netán a kiírásban nem fejeztük ki magunkat kellő világos­sággal, mert még egyszer, s kizárólag a város és megye intézményeihez és vállalkozásaihoz fordu­lunk: az Alföldi Tárlat sikeréhez még hozzájárul­hatnak, akár díj, akár dologi kiadások fedezése céljával felajánlott anyagi támogatással, s erről szeptember 15-éig értesíthetik a múzeum művé­szeti osztályát. (Széchenyi u. 9. Tel.: 23-377.) Bár­milyen rendeltetésű és összegű adományuk fejé­ben az intézmény neve (illetve kérésükre reklám- szövegük) bekerül a tárlat katalógusába, amely, mint ismeretes, a kiállító művészek révén — or­szágos szórású. issziik, aki az emberiség legmaradan­dóbb értékteremtő tevékenységét, a művészetet támogatja — önmagát és vállalkozásának hitelét gyarapítja. Lépcsőt kínálunk a csillagok felé... Banner Zoltán Története valóságos krimi... A Magyar Szent Korona zománcképei I. Géza király Pantokrátor Nyáry Éva festőművész a Magyar Szent Korona 18 zo­máncképét festette meg félméte­res nagyításban, és a budapesti Történeti Múzeum kiállításon mutatta be az alkotásokat. Az évszázadokon át hányatott sor­sú, néhány évvel ezelőtt ünnepé­lyes külsőségek között hazatért korona első nagy királyunk, Szent István koronázása óta a nemzet legfontosabb történeti ereklyéje, Magyarország szim­bóluma. A feudalizmus idején kialakult elméletét Werbőczi István Tripartituma rögzíti, eszerint az államhatalmat és az egész magyarságot, valamint Magyarország területét foglalja magába. A korona eredetileg az ural­kodói hatalom legfontosabb jel­vénye volt; az uralkodó csak akkor vált törvényessé, ha a ko­ronázási szertartáson az előírt törvények szerint fejére helyez­ték, és az esküt elmondta. A ko­ronázás csak akkor volt érvé­nyes, ha a Szent Koronával tör­tént. Ebből következett hánya­tott sorsa évszázadokon át. Az egyes pártok és a trónkövetelők még ellopásától .sem riadtak vissza. Kalandos utakon bár, de mindig visszakerült az ország­ba. Története valóságos krimi, véres botrányokkal körítve. A korona, mint méltóságjel­vény, már az ókorban ismert volt. Formája évszázadok során többször változott. Asszíriában, Babilonban, Egyiptomban, Rómában szalagszerű pánt volt. Zárt formája Bizáncban alakult ki. A magyar korona is ehhez a típushoz tartozik. Két, később összeillesztett részből áll. A fel­ső, latin feliratos, kettős kereszt­pántos, zárt koronát a hagyo­mány szerint II. Szilveszter pápa küldte Szent Istvánnak. Ezzel koronázták meg első királyun­kat. Az alsó abroncskoronát Dukasz Mihály bizánci császár küldte I. Géza királynak. Felté­telezhetően 1074—1077 között készült, s a bizánci ötvösművé­szet egyedülálló remeke. A két korona egyesítése a kutatók sze­rint III. Béla uralkodása idején történhetett. Nyáry Éva festő­művész az egyedülálló műalko­tás és nemzeti ereklye iránti alá­zatos tisztelettel hosszú tanul­mányok után nagyította fel a tör­téneti szempontból is igen fon­tos kicsiny műremekeket, me­lyeknek közeli megtekintése a korona jelenlegi őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban csak keveseknek áll módjában. „Sorsfordulókon kell egy ideál” Komáromi Attila a százesz­tendős Katona József Társaság tizenkettedik elnöke. A közelgő Katona József bicentenárium előtt kértük a kettős jubileumra készülő kulturális egyesület ter­veinek áttekintésére. — Szomorú, hogy a humán kultúrára egyre kevesebb pénz jut. Mind kevesebb lehetőség lesz arra, hogy művelődési in­tézmények rendezvényein talál­kozhassanak, akik még érdek­lődnek az irodalom, a képzőmű­vészetek iránt. Az évforduló programjának összeállítása köz­ben nyilvánvalóvá vált szá­munkra, hogy a humán érdeklő­désű emberek közös cselekvé­seinek kell minél több lehetősé­get teremteni. — Vonzó alkalmakkal élesz­tették az elmúlt években is az érdeklődést, — Éppen a napokban néztem át, hogy ki mindenki volt vendé­günk az elmúlt években. A tel­jesség igénye nélkül említem Grandel Lajost, Grezsa Feren­cet, Pomogáts Bélát, Szőcs Gé­zát, Váry Attilát, Vekerdi Lász­lót. Valamennyiüket erősen fog­lalkoztatják a nemzet sorskérdé­sei. így is bizonyítani akarta a társaság, hogy méltó Katona József nevére. — Akinek nevét korábbi mű­velődéspolitikánk nagyobb di­csőségére általános iskolai tan­könyveink meg sem említik, ed­dig csak a Bánk bán miatt érde­mes tiszteletünkre. —Mintha tanúsítaná életútjá- val, hogy vidéken is lehet(ett) értelmiségiként, európai színvo­nalon élni. A takácsmester fia jogot végzett, színészkedett, Ez avatja dokumentumérté­kűvé a festménysorozatot, mely egy évezred távolából hozza közeibe a történeti szereplőket. Portrészerűen hiteles az adomá­nyozó Dukasz Mihály és Kons­tantin bizánci császár, valamint a megajándékozott I. Géza kirá­lyunk mellképe. Bizánci szokás szerint az ábrázoltak mellett ne­vük is szerepel, így semmi téve­dés nem történhet. A vallásos ábrázolások a bizánci keresz­ténység ikonográfiái programját mutatják. Középen Krisztus, a Pantokrátor, a világ ura, méltó- ságos, ünnepélyes ábrázolás­ban, trónon ülve. Jobb kezét ál­dásra emeli, bal kezében a Bib­lia, feje körül keresztes dics­koszorú. Mellette kétoldalt két feléje forduló arkangyal, Gáb­riel, az angyali üdvözlet és Mi­hály, az Utolsó ítélet angyala. A pántokon körül az apostolok: Péter, Pál, Tamás, János, And­rás, Fülöp, Jakab, Bertelen mell­képei. Szent György és szent Demeter, a katonaszentek és a két orvosszent, Kozma és Dani­ján zárják a sort. A Törökországban élt, Szíriá­ban tanult Nyáry Éva festőmű­vész külföldön, főleg Törökor­szágban, Franciaországban sze­repelt eddig önálló és csoportos kiállításokon impresszionista ihletésű tájképeivel és portréi­val. Hazai bemutatókon hat év óta láthatók munkái, csendéle­tek, tájképek. Debrecenben, Szolnokon, Gyulán, de Budapesten is bemutatta Szíria magyar szemmel és Csontváry nyomában című reflexiós söro- zatát. Két éve alakította meg a hazai Szent Lázár segélyszervezetet, melynek lovagja és magyaror­szági vezetője. A Magyar Szent Koronáról festett sorozatát a külföldön élő magyarságnak is bemutatja és tervbe vette külön kiállítását a budapesti világkiállításon is. Brestyánszky Ilona drámákat fordított és írt, teátru­mot tervezett, foglalkozott Kecskemét város történetével, kritikákra vállalkozott, mindezt 39 év alatt. — Még a Bánk bán értékeit is sokan megkérdőjelezik. — Ha máson nem, azon min­denképpen el kell gondolkodni,, hogy a politika mindig fölhasz­nálta. Volt, amikor szerencsére jó ügyekre használta fel, mert a nagy sorsfordulókon mindig kell egy ideál. Főbb szereplői­hez hasonlóan jelkép lett. Bánk, Petur, Tiborc nemcsak név, ha­nem magatartás. Aligha a dráma értéktelenségét jelzik az elmon­dottak. Azon kellene inkább gondolkodni, hogy miként le­hetne izgalmasan előadni. — Nemzeti drámánk alapo­sabb megismerését is segítik az őszi emlékünnepségek, az évfor­dulókhoz kapcsolódó rendezvé­nyek? — Arra ügyelünk mindenek­előtt, hogy az emlékünnepség ne váljék pártpolitikai üggyé. Sze­retném hinni, hogy az egész magyarság magáénak vallja Ka­tona Józsefet. Elgondolkodtató, hogy az emlékbizottság kecske­méti alakuló ülésére Kassáról, Kolozsvárról eljött a meghívott, de a fővárosiak túlnyomó több­sége még csak ki sem mentette magát. Ezért is számítunk külö­nösen a vidéki Magyarországra. — Milyen kiadványokkal gazdagodik a drámaíróra vo­natkozó irodalom? — A Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában megjelent Katona József verseinek hason­más kiadása. Rigó Béla vállalta az így élt Katona József megírá­sát. A népszerű sorozat új köte­tét a Móra Ferenc Könyvkiadó adja ki. Természetesen a Forrás is különszámmal jelentkezik. Bízunk abban, hogy az őszi ün­nepségekre a szakemberek ke­zébe kerülhet a Lisztes László által összeállított, több ezer té­telt tartalmazó Katona József életművének megismerését se- gít#bibliográfia, és Beke József Bánk bán szótára. A Katona Jó­zsef Társaság jubileumi évköny­ve nemcsak az egyesület törté­netét feldolgozó tanulmányt közli, hanem több, Bánk bánt és korát elemző színvonalas írást is. — Véglegessé vált, hogy itt tartja idei vándorgyűlését a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság? — Igen. Értesüléseink szerint meglepően nagy érdeklődés mutatkozik a háromnapos kecs­keméti rendezvény iránt. A résztvevők természetesen ott lesznek a felújított, újjáépített Katona József Emlékház avatási ünnepségén, és az ünnepi szín­házi bemutatón. A Nemzeti Színház és a Katona József Szín­ház társulata közös produkciót tervezett. A pesti igazgatóváltás azonban bizonytalanná tette a Jeruzsálem pusztulása bemuta­tását. — Bányai Gábor tudatta ve­lünk: a tévé egyes műsorafontos feladatának tekinti a Széchenyi- és a Katona-évforduló megün­neplését. — Bírjuk Hankiss Elemér el­nök ígéretét, de konkrétumokról még nem tudok beszámolni. Bí­zunk benne, hogy a televíziós átszervezések közepette nem süllyednek el a szép elgondolá­sod Heltai Nándor Kiss Ottó verse: Adria '98 Kukorelly Endre A Memória-part című könyvének olvasása közben. Hét év múltán visszagondolok erre a két sorra: visszagondolok hét év múltán erre a két sorra. S ha közben sűrűn nézek lefelé, fogok majd látni különböző matyikat a homokban. Aztán meg fekszem a napon, hátrafelé, mint a rák, pirosán, s a víz nyaldossa a talpamat, amint nevetek. Altalábanfutok a parton, mert az Erzsi kerget, vagy csak így ni. Ez is olyan, mint amikor vége van valaminek. A jó kedélynek, a nyárnak, vagy a tengernek. Hogy akkor most már a szomorúság, a múlt idő, s egészen bennem a szárazföld. Akár egy ellipszilonos gúla, olyan. Vagy mint egy füst. (De mindenképpen köd alakú.) A jóakarat temploma A brafcil fővárostól 250 kilo­méterre északra fekvő Bona Espe- ro (Jóreménység) településen az eszperantó a hivatalos nyelv, és egyben a mindennapi érintkezés eszköze. A festői környezetben elterülő faluban különböző nem­zetiségű szakemberek tevékeny­kednek. A helység iskolája 1958- ban épült, de a rendszeres oktatás az Ausztráliából érkezett Gratta- paglia-házaspár 1974-ben történt letelepedése után kezdődött. A férj olasz, felesége német, ám azóta a világ minden részéből csatlakoztak hozzájuk. Elsősor­ban nyelvi, vallási és gazdasági közösséget alkotnak. Két évvel ezelőtt nyitották meg a Jóakarat (Bona Volo) templo­mukat, amelyet a határ nélküli ökumenizmus templomának is neveznek. Az adományokból lét­rehozott modem épületben első­sorban olyan emberek találkoz­nak, akik hisznek Istenben, de szí­vesen látják az ateistákat is, mert feltehetően ők is egyetértenek abban, hogy Isten gyermekeit a szeretet, a szolidaritás, a tisztelet, a béke és a nyugalom utáni vágy köti össze. Saiga Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom