Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

1991. július 24., szerda KÖRKÉP (HMS MEGYEI HÍRLAP Az élő hit nem ideológia Kádár Péter az egyházak kárpótlásáról Az egyházi javak kárpótlásá­nak módjában, ütemében alapo­san eltért a kormánypárti és az ellenzéki képviselők álláspont­ja. A törésvonal a lelkész képvi­selőket is megosztotta. Nem tu­dunk arról, hogy e kérdésben a közvéleményt feltérképezték volna, a parlamenti kormány- többség azonban keresztülvitte akaratát. Kádár Péter lelkész képviselő az elfogadott megol­dás bírálói között szólalt meg. Miért? — Abban egyetértés volt, hogy az egyházi ingatlanok sor­sát rendezni kell, illetve az egy­házak működéséhez a javakat biztosítani szükséges—mondta Kádár Péter. — Ennek megoldá­si módjában voltak eltérések. Szerencsétlennek, hovatovább tisztességtelennek tartom azt, hogy bizonyos kormánypárti személyiségek úgy állították be a kérdést: aki a törvényjavasla­tot támogatja, az az egyházak javát szolgálja, aki ellenzi, az pedig egyházellenes. Ez csúnya politikai „övön aluli ütés” volt. Azért szomorú ez, mert ismét bebizonyosodott: az egyházak érdekeinek szem előtt tartása csak politikai jelszó a kormány­pártok zászlaján. Az egyházak valós érdekéről, a törvény egész társadalmat érintő hatásairól kevés szó esett. Az önkormány­zatok a törvény szerinti rendezé­si folyamatban jelen vannak ugyan, de nem szavazhatnak. Az egyházak egy vagy akár két évtizedre is a lehető legszoro­sabb szállal kötődnek majd az állami költségvetéshez. Ezzel a kormány bevonja őket a napi politika harcaiba. így a minden­kori választások egyik „mézes­madzagja” lesz a koalíció szá­mára az egyházi javak kérdése. Hiányzik a felekezeti egyenjogúság? — Milyen megoldásra gon­doltak önök? — Mi azt szerettük volna,' hogy e tulajdonbizonytalansá­got egy hároméves szakaszban szüntessük meg. Dőljön el ez idő alatt, hogy mi kerül az egy­házak tualjdonába. Az egyhá­zak, az érintett ingatlanokban lévő intézmények, az önkor­mányzatok, számára tiszta kép rajzolódott volna ki. Sőt az Or­szággyűlés is megismerhette volna, hogy mindennek milyen költségvetési vonzata van. E ki­fogásaink miatt, valamint, hogy az egy település — egy iskola problémára nem született alkot­mányos megoldás: nem tudtuk elfogadni a törvényjavaslatot. — Nem szeretnénk az egyhá­zak között feszültséget teremte­ni. De önként adódik a felvetés: az államosításkori felekezeti megoszlás a négy évtized alatt akár át is rendeződhetett. — Sajnos a törvényjavaslat nem áll a felekezeti egyenjogú­ság talaján. Elvben ezt vallja' de a gyakorlatban nem valósítja meg. Magyarországon minden vallásos ember és közösség sé­relmeket szenvedett, de abból kiindulni, hogy egyes egyháza­kat sérelmesen érintettek intéz­kedések, másokat támogatott az állam: ez megint csak egy politi­kai kampány jelszava. A törté­nelmi egyházaknak valóban vannak sajátos kárai. Az elől sem zárkózhatunk el, hogy eze­ket a működőképesség biztosí­tásának céljából valamilyen for­mában ‘orvosoljuk. Azonban a kormánykoalíció mereven kate­gorizálta az egyházakat: melyek részesülhetnek ilyen rendezés­ben, s melyek nem. Azt is tudo­másul kell vennünk — akár tet­szik, akár nem —, hogy Ma­gyarországon a társadalom sze- kularizálódott. —Az előző rendszerben? — E folyamat nem az elmúlt negyven évben kezdődött. Vala­ki úgy fogalmazott: ha valóban olyan tömegesen lettek volna hívők, amint az a két világhábo­rú között látszott, akkor az ate­ista propagandának nem lett vol­na ilyen hatása. Ez is azt mutatja, hogy a számok, amelyek a 40 vagy 50 évvel ezelőtti állapot­ban jelentkeznek, nem tükrözik valósan a történelmi egyházak tényleges táborát, de azt sem, amit a törvényjavaslat kilátásba helyez. Itt egyértelműen vissza­köszön a római katolikus egy­ház történelmi lépéselőnye. Senki sem vitatja, hogy Magyar- országon a legtöbb hívő római katolikus vallású, de újra meg­mutatkozik egyfajta különbség- tétel a felekezetek között. Ez hátrány annak is, akit előnyösen érint a törvény, mert valamilyen erkölcsi nehezéket raknak rá. A hatalom szaga — Néhány ingatlan egyházi tulajdonba vétele eddig is zajos botránnyal járt. Ha a közvéle­mény megítélése szerint túlzá­sokba esik a rendezés, nem vezet ez egyház- és vallásellenesség- hez? — Ez a veszély reális. Nem az egyházak vétkesek ebben, ha­nem a politika. Az új hatalom ugyanis az egyházakat saját pajzsaként használja a vallásos érzelmű tömegek megnyerésé­re. Ennek azonban van egy má­sodlagos hatása: a nem vallásos emberek — akik ugyancsak szép számmal vannak—valójá­ban az 'egyházakat kapcsolják tudatukban a kormányhatáro­zathoz. Gyakorló lelkészként legkevésbé szeretném azt, hogy akár az én egyházamra, akár egy másikra rátelepedjen a hatalom szaga. Nem lehet hitelesen igét hirdetni úgy, ha azt érzik a nem hívő vagy bizonytalankodó emberek: ez most az új ideoló­gia. A vallásos meggyőződés, az élő hit nem politikai ideológia, hanem a legszemélyesebb ügyünk. S ezt helytelen dolog politikai célokra felhasználni. Minden iskolát minden telepü­lésen visszaigényelhet az egy­ház. Nem vonom kétségbe egy­házaink vezetőinek jó szándé­kát, toleranciáját a más világné- zetűek iránt, de egy törvénynek a garanciák biztosítására, a visz- szaélések elkerülésére és a lel­kiismereti szabadság védelmére kell törekednie. A lelkiismereti szabadság egyaránt jár a hívők­nek és az ateistáknak is. A köz­funkciókat betöltő ingatlanok esetében az egyházak és a helyi önkormányzatok meg tudnának egyezni egymással, nem kell ehhez a kormányzat bábáskodá­sa. Állandó ellenőrzés alatt — A döntésre rendelkezésre álló tízéves időszak—ha hozzá akarnak jutni az ingatlanokhoz — nem jelent állandó kompro­misszumkényszert az egyházak számára? — Ez a tíz év a végrehajtás­ban húsz évet jelent. Az indok az, hogy az egyházak e pillanat­ban még nem tudják, hogy mire van szükségük. Ez igaz. De a döntés tíz évre nyújtása a tartós függés fenntartását szolgálja, így az egyházak képtelenek füg­getlenedni, s állandó ellenőrzés alatt tarthatók. Ez magára öltheti a segítség, a megértés elneve­zést, de ténylegesen politikai indok áll mögötte. Éppen ezért javasoltuk a hároméves időha­tárt. E törvénnyel a kormány egy biankó-csekket kapott: nem tud­juk, hogy mit ír majd rá. Csak a végrehajtás során derül ki iga­zán, hogy mit is kapnak vissza az egyházak. Az elmondottak miatt talá­lom naivnak, ugyanakkor bán­tónak kormánypárti képviselők azon állítását, hogy mi, ellenzé­ki képviselők lelkiismeretünk ellen szavaztunk. Azt sugallták, mintha az SZDSZ-frakcióban a lelkiismereti szabadságot korlá­tozó fegyelem lenne. A törvény elfogadását követő sajtóérte­kezleten általa, elmondottak alapján azt kell feltételeznünk, hogy igen tisztelt képviselőtár­sam, Deme Zoltán is felült a le­egyszerűsítő, demagóg propa­gandának: Pedig tudnivaló, hogy a legtöbb kérdésnek nem csak egyetlen megoldása lehet. Kiss A. János „Ide csak úgy beugranak az emberek” — Az emberek csak úgy be­ugranak ide megnézni, mi van már megint a kultúrházban — ezekkel a szavakkal mutatta be a dévaványai művelődési házat Moldván János, annak vezetője. Hogy mit kínálnak? Sorstár­saikhoz hasonlóan a legkülönbö­zőbb műfajú programokat: kiállí­tás, bútorvásár, szabadtéri bál, diszkó, műsoros est szerepel a kínálatban. Ráfizetéses és kevés­bé ráfizetéses produkciók, büfé, kisebb-nagyobb bevételek. A ve­zető nem panaszkodik, a helybé­liek „vevők a rendezvényeikre”. Persze a helyzet nem olyan, hogy ne lehetne jobb... — Régen a gazdasági egysé­geknél voltak szervezők, akik eladták a környezetükben a prog­ramokat — mondja beszélgető- partnerem, mire rögtön rávágom, hogy csak ne vegye védelmébe a régi módszereket, amikor még a színházjegyet is be kellett ragasz­tani a brigádnaplóba... — Az biztos, hogy régi a módszer, de jó — hangzik a fele­let —, persze e brigádnaplózás’t kivéve. Fő témánk azonban nem ez, hanem, hogy sikerek ide vagy oda, a ház — úgy ránézésre — nem valami vendégcsalogató. Folyik a helyreállítása. Évek óta. Mindig csak annyira, amennyire futja a szűkös költségvetésből. Tavaly nyolcszázezer, ebben az évben valamivel kevesebb. Az idei keretet már felhasználták, de meg is lett az eredménye, hiszen — úgy számítom — mire e sorok megjelennek, már használható, kész állapotban lesz az angol WC. Anyagias világunkban egy vidéki művelődési ház esetében ez is hír­nek számít. Amolyan duplanul­lásnak... k. k. A hiúság bosszúja A szegény embert (jelen esetben asszonyt) nemcsak az ág, de a hiúsága is... Hogy ez a megállapítás honnan ered? A történet a következő: a társadalom azon nőtagjai közé tartozom, aki örül, ha a családi költségvetésből évente egyszer vagy legfeljebb kétszer (tavasszal és ősszel) gondolhat egy új ruha megvételére. A vágyak legtöbbször megállnak a butikok ezres nagyságrendű árainál. Marad tehát az örök érvényű méteráru és jobb esetben a varrónő, rosszabb esetben a nagyi „alighasznált” varrógépe. Mi tagadás, régóta vágytam egy olyan igazi, divatos ruhára. Már épp elhessegettem a gondolatot, amikor megtörtént a csoda. A családi kasszába bejött egy kis pénz, így különböző közgazdasági manő­verek után rászántam magam a ruhavásárlásra. Az áruház shopjá- ban díszelgő divatos (méregdrága), nagymintás szoknyát és blúzt néztem áhítattal, amikor nagy meglepetésre ugyanazon mintával, még finomabb, gyűrtelenített külföldi anyagot kínáltak méterben 700 forintért. Legfeljebb csak bő szoknya lesz — gondoltam —■, olcsóbban megúszom, de változatosabb a régi blúzaimmal. Bol­dogan vittem haza a szerzeményem és a hétvégét varrásra szán­tam. így is lett (volna!), mert valójában ráment a hétvége, majd a következő, hétközben két este, sőt még egy munkaidőből kiszorí­tott délután. Az történt ugyanis, hogy a nagyi egyszerű gépén egyszerűen művészet volt megvarrni a „különleges” anyagot. Nyúlt, az olló nyomán felszaladtak a szálak, máskor meg bele­akadt és felhúzta a tű, varráskor elnyíródott az anyagszél és még néhány ehhez hasonló bosszantó részlet. Maga az anyag csodála­tos, csak éppen több fokozatú varrógéppel lehetett volna meg­varrni, hogy feltétlen bélelni kellett, hogy cakkos ollóval lehetett volna vágni, hogy nem kezdők kezébe való. Ráadásul használat közben (mert azért mégis összeügyeskedtem valahogy) olyan óvatosságot, kíméletet igényel, amit egy átlag dolgozó nő, aki naponta 8-10-szer „ugrál” kocsiból ki- és be, nem tud produkálni. Mert könnyen leszakad, kinyúlik, felszalad, megpattan, s teszi mindezt 700 forintért méterenként. Hát megéri? Meg is fogad­tam: maradok a jól bevált kartonnál, amit egyszerű szabni, könnyű varrni, olcsó és bírja a strapát. A hiúságom tanulsága tehát: a szegény ember (jelen esetben asszony) igényeiben is maradjon az egyszerű „anyagok” mellett, legalábbis mindaddig, amíg nem lesz pénze szupervarrógépre, varrónőre, készen vett árura, illetve egy kényelmes Mercedesre, amelybe beleülve egyaránt kímélni tudja önmagát és a drágán vett ruháját. — halasi — Az AIDS-betegek száma megduplázódott Termálvíz csak felnőtteknek! Az országos tisztifőorvos ja­vaslatára dönt a Népjóléti Mi­nisztérium a megyei és városi tiszti főorvosok személyéről. Az elhúzódó pályázati időpon­tok és értékelés miatt valamikor augusztus közepén várható a döntés. Az Állami Népegész­ségügyi és Tisztiorvosi Szolgá­latoknak (a volt Köjáloknak) azonban el kell látniuk nemcsak régi, hanem kibővített feladat­körüket is. Ez, tekintve, hogy a vezetői poszt várományosai •többen vannak, zaklatottá teszi a légkört a munkahelyeken. Folynak a találgatások, szakmai vagy politikai szempontok alap­ján döntenek a tiszti főorvosi beosztásokról, hiszen igen fon­tos pozícióról van szó. „Kertay professzor lett az országos veze­tő, az ő személye miatt nem mondunk le az optimizmusról” — reménykednek a szolgálat Békés megyei intézetének mun­katársai. Dr. Mucsi Gyula megyei tisz­ti orvos, a járványügyi osztály megbízott vezetője és dr. And- rásy Gyula az élelmezés-egész­ségügyi osztály vezetője tájé­koztattak arról, mennyire nem állt meg az élet ilyenkor nyáron sem az átalakuló struktúrájú in­tézményben. — Nagy gondunk az — mondja Andrásy doktor —, hogy a vállalkozásoknál gyak­ran ütközünk a szakképzetlen­séggel. Élelmiszert, fagylaltot, italokat árusító, gyártó egysé­gekben találkozunk olyan hiá­nyosságokkal, amelyek élelmi­szer-mérgezést okozhatnak. Akadékoskodással vádolnak bennünket, pedig erről szó sincs, de az emberek egészségét védenünk kell. Szeretnénk együttműködni a Vállalkozók Szövetségével, hiszen közös érdek, hogy a hiteles, megbízha­tó vállalkozások érvényesülje­nek a piacon. Jó példáról, ideális kapcsolatról beszélhetünk Gyu­lán. Ott csak úgy adnak ki vállal­kozói engedélyt, ha a közegész­ségügyi hatóság jónak minősí­tette a higiéniai követelménye­ket. Sértő és igaztalan az egy- egy sajtótermékben megjelenő, a teljes tájékozatlanságról árul­kodó bírálat, amely körültekin­tés nélkül egyoldalúan próbál számos, hibáját leplező vállal­kozás mellett úgy kiállni, hogy bennünket, a megkérdezésünk nélkül vádol. Franciasalátát nem lehet poros kamrában ké­szíteni, csak tisztán, az előírások betartásával. — Örök nyári téma a stran­dok tisztasága. Az idei kánikulá­ban halálos áldozat már volt, fertőzésekről még nemigen hal­lottunk hírt — faggatjuk Mucsi doktort. — A megyében 14 szezonáli­san üzemelő strand kapta meg az egyedi közegészségügyi enge­délyt. A szahadstrandokat is el­lenőrizzük. A Békés megyei vi­zek, elsősorban azok, amelyek a strandokat táplálják, olyan ösz- szetételűek és hőmérsékletűek, hogy az enterális kórokozók to­vábbélését, szaporodását segí­tik. Ezért is állandó figyelőszol­gálatot működtetünk. Sem ta­valy, sem az idén nem volt törne-' ges strand-fertőzés, természete­sen az egyéni érzékenységére mindenkinek magának kell gon­dolnia. A strandokon vegyék fi­gyelembe a tiltó táblákat, a me­leg termálvízben csak felnőttek fürödjenek, a gyermekmeden­cében pedig ne ők lubickolja­nak. Egyre több a vízvisszafor- gatós medence és ez higiénikus. Csakhogy a mi vizeinket na­gyon nehéz visszaforgatni. A szarvasi kempingben már tavaly próbálták, de a víz összetétele miatt nem sikerült beüzemelni. —Sokaszúnyog, a kullancs a szabadban. — Tudunk róla, számtalan az ezzel kapcsolatos bejelentés — vált témát Mucsi Gyula. — A dús aljnövényzet és a jó idő ked­vez a kullancsoknak, erőnkhöz mérten irtjuk ezeket. Szerencsé­re az alföldi kullancsok nem fer­tőzöttek encephalitissel. Ha va­laki a Dunántúlra vagy külfödi hegyes vidékre megy, megkap­hatja a kullancs okozta agy velő­gyulladás elleni védőoltást. A távoli tájakra, országokba uta­zókat tájékoztatjuk, majd bead­juk a szükséges védőoltásokat. — Külföldről, netán a szom­szédos országokból nem kerül­het be valamilyen fertőzés? Itt az idegenforgalmi szezon, mi a helyzet az AIDS-szel? — Most már Románia is je­lenti egészségügyi adatait az Egészségügyi Világszervezet­nek — mondja a jól tájékozott, tavaly tavasszal onnan áttele­pült Ándrásy Gyula. — Géniből kéthetenként értesülünk a világ- helyzetről, amelyről tájékoztat­juk az érdekelteket. Az úgyne­vezett KGST-piacokon élelmi­szert régóta tilos árusítani, a vám- és pénzügyőrség is szigo­rúan ellenőriz a határokon. Ha valami mégis átcsúszik, kérem ne vásárolják meg! Az előbbinél veszélyesebb téma az AIDS. A politikai, társa­dalmi változások miatt kicsit el­terelődött róla a figyelem, pedig igazolódtak az előrejelzések. Tavaly Magyarországon félévig 5 új megbetegedést regisztrál­tak, az idén ugyanebben az idő­szakban már 10-et, tehát duplá­zódik a betegek száma. A me­gyéből szerencsére nem tudunk számot mondani, de feltehető­leg bizonyosan itt is van pozitív eset. Sokkal inkább érzékelhető nálunk is a homoszexuálisok számának növekedése. Érdek- védelmi szervezetük ugyan jól felkészült és a megelőzésre ala­poz, csak sajnos nem mindenki kerül a figyelmük középpontjá­ba. A rendszerváltás, az egész struktúra átalakításának kellős közepén továbbra is tennünk kell a dolgunkat. Reméljük, az átállásunk könnyebb lesz, mint más területeken. Bede Zsóka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom