Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

KÖRKÉP 1991. július 24., szerda Pótfelvételi és pótátjelentkezés A felvételi vizsgák tapasztalatai Nem vagyunk egyformák Szégyenítsük meg! Büntessük? Jelentsük fel? — kijelentések hangoztatását csak néhány lépés választja el a: pusztítsuk el! öljük meg! kifejezések valóra váltásától. Történelmi példák sora bizonyítja: nem ez a gondolkodásmód vezet a demokrati­kus meggyőzéshez. Az ember leereszkedve a fáról megpróbált igazságos közösséget kialakítani. A ,,dobd meg kenyérrel” elmélet azonban a mindennapok történéseiben mintha nem aratott volna osztatlan sikert. A tapasztalatok szerint az évszá­zadok során sokkal inkább az ,,oszdd meg és uralkodj” vagy a „szemet szemért, fogat fogért” gyakorlata kapott nagyobb hangsúlyt. Az emberi lény érzékeny fajta. Sőt olyannyira az, hogy a kritikát kizárólagos jognak, ellenkező esetben bünteten­dőnek tartja. A közösségi gondolkodásmód hiányos formálódá­sáért azonban nem az adott kor!ok, hanem a kor!ok szelleme hibáztatható. Úgy tűnik csak testünk tudta kiegyenesedve meg­élni a fejlődést, észjárásunk pedig lemaradozva próbálja követ­ni. Ameddig sokaknak az a legfőbb gondjuk, hogy a tömeget egy- egy általuk vélt „jó" eszme bűvkörébe próbálják bevonni, nehéz továbblépésről szólni. Tudomásul kellene végre venni: nem vagyunk egyformák. Bár valamennyien egy törzsnek vagyunk tagjai, minden ember, minden párt, szervezet más és más. Még az egy családban született gyermekek is különbözőek testformá­ban, viselkedésben, gondolkodásban, mégis összetartoznak. Ha egy nő megszállottja a lila ruhának, nehezen győzhető meg a szürke szín előnyeiről. Ugyanígy nem lehet a vallásos embertől elvárni, hogy tagadja meg hitét, illetve megkövetelni a hitetlen­től, hogy bízzon Istenben. Előbb-utóbb be kell látnunk: sokféle­ségeinkkel ugyan, de mindannyiunknak együtt kell élni. Fogad­juk hát el a másik ember másságát és lépjünk végre túl a múlton. Ideje lenne észrevenni: országunkban nem a párt, nem a szerve­zeti hovatartozás a döntő, hanem az emberi szó, a szeretet és a segítő szándék. Csak a lelki szabadság jegyében lehet megérteni a másikat: a volt és mai kommunistát, a szocdemet, a demokra­tát, a kisgazdát vagy az egyházat. Ha tisztelni tudjuk a másikban az embert —függetlenül világnézetétől —, akkor képesek le­szünk arra, hogy békében és megértésben éljünk. A belső szét­húzás minden politikában, minden korban népnyomorító és bomlasztó volt vagy lesz. Ha ma igazi polgári demokráciát sze­retnénk, akkor az ezt képviselők (országos, közép- és helyi szinten) ennek megfelelően kell hogy gondolkodjanak, csele­kedjenek, mert a sokféleségével együtt is meghatározó tömeget (a népet) egy rosszul értelmezett politikával kizsákmányolhat­juk ugyan, de megnyerni csak ideig, óráig lehet. Halasi Mária A kívánt gyermekért Az abortusz örök téma, s nemcsak az örök városban, Rómában, ahol á Az idén az egyetemek, főis­kolák nappali tagozatára 52 és fél ezer érettségizett fiatal jelent­kezett. Számuk háromezerrel több, mint az előző tanévben je­lentkezettek száma. Statisztikai adat még az is, hogy az idén éppen háromezerrel több — 23 ezer—fiatalt vesznek fel. Az eddig megtartott felvételi vizs­gák után még mintegy ezer fia­talnak van lehetősége arra, hogy pótfelvételivel, pótátjelentke­zéssel \he jusson valamelyik egyetemié, főiskolára. A felvé­teli vizsgák tapasztalatairól kérdeztük Bakos Károlyt, a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­térium főmunkatársát. —Milyen szakokon volt túlje­lentkezés és hová jelentkeztek kevesebben? Művésznek igen — tanítónak nem —Továbbra is nagy az érdek­lődés a művészeti felsőoktatás iránt. A Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán harminchatszo­ros, a képzőművészetin tizen­kétszeres, az iparművészetin nyolcszoros, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán pedig három és félszeres volt a túlje­lentkezés. Meglepetést keltett, hogy a Rendőrtiszti Főiskolára hatszoros volt a túljelentkezés. Érdekes az is, hogy nem a hiva­tásos rendőrök körében lett népszerű ez az oktatási forma, hanem a most érettségizett „ci­vil” fiatalok kérték nagyobb arányban felvételüket. Ugyan­csak fokozódott az érdeklődés az ELTE Bölcsészettudományi Kara iránt, ahol az idén már egyszakos felvételre is lehető­ség nyílt. Ennek következtében háromszor annyian — hatezren —jelentkeztek, mint tavaly. Át­lagosan hatszoros volt a túlje­lentkezés, de egyes szakokon tízszeresre is nőtt. Megfigyelhe­tő évek óta, hogy sokan jelent­keznek közgazdásznak, jogász­nak. Az ELTE jogi karán négy­szeres, a Budapesti Közgazda- sági Egyetemen háromszoros volt a túljelentkezés. Hasonló je­lentkezési arányok voltak a kü­lönböző gazdasági főiskolákon. — Csökkent viszont az óvó- és tanítóképző főiskolákra je­lentkezettek száma. Tizennyolc intézménybe hatezer fiatal je­lentkezett. Itt már látszik, hogy a végzettek elhelyezkedési gon­dokkal küszködnek. Megcsappant az érdeklődés az agrár-felsőoktatás iránt is. A csökkenés 10—15 százalékos a tavalyi számhoz képest. Megle­pően hangzik, de az egészség- ügyi intézményekbe is kevesebb a jelentkező. Az általános orvosi karra megvan ugyan a szokásos háromszoros-négyszeres túlje­lentkezés, viszont a különböző egészségügyi szakembereket — szociális munkást, védőnőt stb. — képző főiskolák iránt keve­sebben érdeklődnek. Egyetlen mérce: a tudás — Sokan bírálják a felvételi rendszert. A középiskolai bizo­nyítványoknál az a gond, hogy a gyengébb iskolák „feltupíroz- zák” az eredményeket, az erős gimnáziumok szigorú mércéje miatt viszont kevesebb pontot visz magával a jó képességű fia­tal. Mi erről a véleménye? —1988 decemberében jelent meg jogszabály a felvételi vizs­gák rendjéről. Ez a szabályzat véleményem szerint a mai vi­szonyoknak is tökéletesen meg­felel. Semmiféle kivételezést nem ismer el. Egyetlen mérce: a tudás. Köztudott, hogy százhúsz pontos az értékelő rendszer. A jelentkező hatvan pontot hozhat magával a középiskolából és maximum hatvanat szerezhet a felvételin. A középiskolai ér­demjegyek megadásánál való­ban szubjektív hatások is érvé­nyesülnek, de úgy gondolom, nagyjából a felvételin ezek az eltérések kiegyenlítődnek. A „feltupírozott” érdemjegyű ta­nuló gyengébben szerepel, társa viszont bizonyíthat. Pótfelvételi három helyen — Van-e még lehetőség az idén pótfelvételire? — Igen, van. • Pótfelvételi vizsga három helyen lesz: a Mis­kolci Egyetem angol és német nyelvtanári szakán, az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar (Székesfehérvár) nappali tago­zatán, valamint a Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola levelező tagoza­tán, ahol általános szociális munkás szakra hirdetnek pótfel­vételt. Jelentkezési lapot a pót- felvételit meghirdető intézmé­nyek tanulmányi osztályán lehet kapni. Beküldési határidő: július 26. A felvételi költsége 800 fo­rint. Pótátjelentkezésre 30 intéz­mény 55 szakán nyílik mód, ez­zel újabb 900 fiatalnak adnak ta­nulási lehetőséget. A kérelme­zők az újonnan választott egye­temre, főiskolára a korábbi el­utasító határozat beküldésével pályázhatnak. Az egyetemek, főiskolák a már elért pontszá­mok alapján rangsorolják a ké­relmezőket és döntenek felvéte­lükről. Fontos tudni, hogy csak egy intézménynél lehet pótátje­lentkezésre pályázni. Kiss György Mihály A semmiből többet Orosházán a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság Kocsis János elnökletével számba vette, hogy az elmúlt fél­év alatt mit tettek, és mire volt lehetőség a város szépítése és környezetének megóvása érdekében. Soós Béla főkertész tájékoztatójában elmondta, hogy mielőtt a jelentést elkészí­tette, összehasonlítást próbált tenni, hogy milyen Orosháza környezete más városokéhoz viszonyítva. A közvélemény szerint rosszabb, a szakember szerint hasonló. Miért jutott ide városaink környezete, minek köszönhető az általános romlás? Feltételezhetően — vélekedett Soós Béla — az elmúlt rendszer gazdasági és általános politiká­ja, a nagyarányú építkezések és az a szemlélet, hogy lesz pénz arra bőven, hogy a lakóövezetek környezetét parkosítsák, zöld területeket hozzanak létre. E nézet elhibázott volt. Orosházán 13,5 millió forin­tot szavazott meg az önkor­mányzati testület városépítésre és környezetvédelemre. Ä kör­nyezetvédelmi bizottság pályá­zatokat írt ki a város egyes terü­leteinek karbantartására. Na­gyon sokan jelentkeztek a pályá­zati feltételek megismerése után, s így az alacsonyabb árért, de jó minőségben elvégzett munkáért kevesebbet kellett a városnak fizetnie. Mintegy 4-5 millió forint megtakarításra le­het majd számítani. Fokozott fi­gyelmet kapott a város parkjai­nak rendben tartása, amelyre 3 millió 50 ezer forintot költenek egész évben összesen. A Gyopá- ros parkerdeje és maga a Gyopá- rosi-tó minimális kezelést kap­hatott, hiszen később ezeken a területeken egy nagyobb volu­menű tevékenységet kívánnak folytatni a természeti környezet megóvása érdekében. Ä városépítési és környezet- védelmi bizottság a szinte sem­mi pénzből jóval nagyobb mun­kát végzett el a város szépítése, szinten tartása terén, mint a ko­rábbi években bármikor. A szak­emberek azonban elégedetle­nek, mert a három lábon álló költségvetés (egészségügy, szo­ciálpolitika, oktatás) igen cse­kély mértékben támogatta anya­gilag is a városépítők elképzelé­seit. P.J. vatikáni államfő, a pápa a vallási taní­tások értelmében erkölcsileg és etikai­lag egyaránt elítélte a művi vetélést. A napokban ezzel teljesen egyező állás- foglalást tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Ez csak a jogra tartozik? Vagy első­sorban egészségügyi probléma? Még- inkább vallásos meggyőződés kérdé­se? Mindez együtt alapos megfontolást igényel, de talán a legáltalánosabban úgy fogalmazhatnánk: társadalmi-lel­kiismereti kérdésről van szó. Mert a társadalom elsőrendű érdeke és min­den felnőtt lelkiismerete azt diktálja, hogy csak az a gyermek szülessék meg, akinek már a megtermékenyítés pillanatában helye van a leendő anya és apa szívében, és első lélegzetvételétől kezdve várt és kívánt tagja a családnak. Erre a felelősségteljes döntésre, magatartásra kell felkészíteni, nevelni mindenkit, aki emberek — s a parányi ember, a magzat — sorsáról dönt szü­lőként, orvosként, jogászként. FEB Mészégetők A mészégető a termésállapotban ki­fejtett kalciumtartalmú kövek kiége­tésével foglalkozó szakember. Az utóbbi száz évben többfelé létesültek széntüzeléses kis „mészgyárak”, ugyanis bizonyos építőipari felada­tokra a paraszti égetésű mész pótol­hatatlan, mivel a gyári készítésű mész nem kívánatos vegyi szennyeződése­ket tartalmaz. A mészégető kövekből kemencét épít. Ezt gyakran partol­dalban készítik, így a környező talaj a kemence jelentős részét szigeteli. A köralakú kemencében tűzteret, en­nek elején boltozatos tüzelőnyílást képeznek ki. A tűztér fölé boltozato­sán összehajló falakkal égetőteret emelnek. A kemence teteje nyitott marad. A megfelelő kőzetfajtákból kifejtett darabos köveket itt rakják a tűztérbe. Miután azt megtöltötték, a kemence felső nyílása felé púpozzák tovább úgy, hogy az nagyjából boglya alakúra nő. A meszet szénnel égetik. A tüzelésnek hosszú órákon át kell folynia, a tűznek át kell járnia a ke­mence egészét. Mivel hosszú időn át éjjel-nappal tüzelni kell a kemencék alatt, a mészégetők ideiglenes szállás­ról gondoskodnak, kunyhókat építe­nek. Égetés után a kemencét hűlni hagyják, majd kirakják a kész égetett meszet. Kedvező adottságú vidéke­ken— így a Pilisben, Jászfalun is — a mész égetésével a parasztság és a falusi szegénység rendszeres jövede­lemkiegészítést biztosíthat magának MTI fotó: Kieb Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom