Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13-14 / 163. szám
Az emberek nagyon magukra maradtak Interjú dr. Surján László népjóléti miniszterrel «&MÉS MEGYEI HÍM----------------------------------------------------------------------- EXKLUZÍV ---------------------------------------1991' |ü"u5 ^„szomba.-vasarnap Q A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, dr. Surján László népjóléti miniszter a közelmúltban megyénkbe látogatott, eleget téve dr. Remport Katalin országgyűlési képviselő meghívásának. A miniszter járt Mezőhegyesen és Mezökovácsházán, majd Battonyán lakossági fórumon találkozott a helybeli polgárokkal. A fórum után istentiszteleten vettek részt a vendégek, ezt követően pedig ellátogattak a római katolikus plébániahivatalba. Ott készült az alábbi interjú. A félelem alaptalan — Miniszter úr! Ön a közelmúltban az Egyesült Királyságban járt. Milyen tapasztalatokat szerzett az ottani szociálpolitikai, illetve társadalombiztosítási reformokról? — Az angol reformnak az a lényege, hogy a teljes körű állami szerepvállalás után sor kerül egy kisfokú privatizációra is. Ez Angliában eddig tabunak számított: a társadalombiztosítás ott mindig a nagy állami ellátások világába tartozott. A biztosítási rendszerre való áttérés nálunk sem azt jelenti, hogy emberek ellátatlanul maradnak. Mert nálunk az a félremagyarázások vagy félreértések summája, hogy: „Jaj, Istenem, miből fogom megfizetni a biztosításomat!?” A félelem alaptalan: a biztosításhoz, az egészségügyi ellátáshoz való jog állampolgári jog, a kettő a beteg, illetve az egyén számára ugyanazt kell, hogy jelentse. Ez nem is lehet másképp, hiszen alkotmányos jogokról van szó. Azért még valamit hozzátennék: a televízióban elhangzott, hogy egy veseműtét 34 ezer forintba kerül. „Miből fogom kifizetni?” — kapom a leveleket. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: eddig sem kellett, és ezután sem kell a betegnek kifizetnie a műtétek árát. —Békésben a hazai társadalombiztosítási rendszer átszervezése jelenleg elsősorban az egészségügyi dolgozókat foglalkoztatja. Milyen szerepet szánnak a jövőben az üzemorvosi, a gyermekorvosi és a fogorvosi hálózatnak? Megmarad-e a terhesgondozás jelenlegi formája, lesz-e abortusztörvény? — Kérem tisztelettel! Most olyan kérdést tett fel, amelynek a megválaszolása ötórás előadást igényelne. Annak nem örülök, hogy a kérdés elsősorban az egészségügyi dolgozókat foglalkoztatja, de a dolgok jelenlegi fázisában ez még természetes. Amikor a kiérlelt koncepció részletei közelednek a megvalósuláshoz, a tömegkommunikáció segítségével mi is igyekezni fogunk eljutni az egyes emberekhez, az állampolgárokhoz. Egy olyat azért mondanék, ami máris fogja érdekelni az embereket. Itt Battonyán is azt láttuk, hogy négy körzeti orvos dolgozik egy rendelőintézetben. Ilyen esetekben már van értelme a szabad orvosválasztásnak: a beteg döntsön arról, hogy a négy közül melyikkel akarja rendszeresen kezeltetni magát. Ez — reményeink szerint — január 1-jével induló lehetőség lesz. Gondok — ebben a tekintetben — az egyorvosos településekkel vannak és lesznek. Az üzemorvoslás alapvető feladatköre az üzemegészségüggyel való törődés. Erre nemzetközi előírások is léteznek, ezeknek a törvénybe iktatását szeretnénk. Ezen túl az üzemorvos is részt vehet a gyógyító munkában, de csak külön szerződés alapján. A gyermekorvosi és a fogorvosi hálózat az alapellátást szolgálja. A házi orvoslás bevezetése nem jelenti egyik rendszernek sem a felszámolását. Nem várjuk a háziorvosoktól, hogy tanuljanak meg gyorsan fogat fúrni, mert az egy külön szakma. És lesznek továbbra is a körzeti gyermekorvosok, a jelenlegi egészségügyi ellátásunk egyik legjobb részét jelentik ők. A terhesgondozás is marad, természetesen. Hogy hogyan módosul a jelenlegi formája, azt döntsék el az ügyben illetékes szakemberek. Majd ha jelzik, hogy milyen változásokat akarnak, és megmagyarázzák, hogy hogyan és miként, akkor a miniszter majd segít. De vezényelni semmiképpen sem akarom ezt a folyamatot. Abortusztörvény? Éz már egy nehezebb kérdés. Mindig felteszik a riporterek, s én ezerszer elmondtam már, hogy az Alkotmánybíróság előtt van számos beadvány. Ezek a jelenlegi abortuszrendeletek alkotmányellenességét firtatják. Én addig nem lépek — per alatti ügyben nem szokás intézkedni —, amíg az Alkotmánybíróság meg nem hozza a maga döntését. Köztudott rólam, hogy az abortuszt nem tartom születésszabályozó módszernek, de már azt elődöm sem tartotta annak. E tekintetben tehát nincs nagy különbség a kommunista és a kereszténydemokrata miniszter között. Növekvő nyugdíjkorhatár — Milyen változások várhatók a nyugdíjrendszerben, megmarad-e a gyes és a gyed intézménye? — A gyes, gyed intézménye remélhetőleg tovább fejlődik, és ezért nem marad meg. A jelenleginél jobbnak képzeljük el, de a teljes megújulásig hosszú az út, egy soklépcsős folyamat előtt állunk. A nyugdíjrendszerben nagyon sok alapvető változás várható. Egyik az, hogy agyugdíjnak lesz egy maximális értéke. Ez persze azt is jelenti, hogy az igazán gazdag, nagy jövedelmű embereknek is csak addig a bizonyos szintig kell fizetniük a járulékot. Tehát: nyugdíjplafon járulékplafonnal. Ha valaki ennél többet akar, köthet külön biztosítást. A másik lényeges és a közeljövőben bekövetkező változás az, hogy a nyugdíjak arányaikban automatikusan kövessék a béreket. Ez ugye emelkedést jelent, reméljük többet a mindenkori infláció kompenzálásánál. A cél a nyugdíjak értékállóságának elérése. Sokat beszélünk a nyugdíjkorhatárról. Ezt — hosszú távon — emelni kell, máról holnapra viszont nem szabad. Nem mondhatom azt egy 59 éves férfinak, hogy majd csak 65 vagy 70 éves korában mehet nyugdíjba. Ehelyett azt kell megmondanunk, hogy majd 2005-ben a nyugdíjkorhatárt ide meg ide emeljük. Ha ezt megtesz- szük, akkor a mai középgeneráció már ezeket tudva építheti fel az életét. Persze az átmeneti időszakban is lehet valamit tenni, nevezetesen: nagyobb nyugdíjjal jutalmazni azt, aki tovább dolgozik. Ez az egyik változat, ezt már a parlament elé terjesztettük. E szerint marad az 55-60 éves korhatár, vagyis az egyén elmehet 55, illetőleg 60 éves korában, de a munkahelye — mondjuk — csak 56,57 vagy 61 éves korában küldheti el. S akkor két év múlva megint tovább kell lépni, a munkahely még később küldheti csak nyugdíjba a dolgozóját. Ebben az átmeneti időszakban tehát az egyén maga döntené ef hogy mikor vonul nyugdíjba. Ezt a megoldást én rugalmas nyugdíjkorhatáremelésnek nevezem. Ezt—szerintem—akár a jövő évtől be lehetne A szabad döntés híve vagyok mindenben vezetni. Sokan viszont már ezt is a túldolgoztatás kikényszerítéseként értelmezik. Nem hiszem, hogy az lenne. De meg kell hallgatni az ellenzők érveit is. Ok azt mondják, hogy a munkanélküliség miatt az a jó, ha minél többen minél hamarabb nyugdíjba mennek. A társadalombiztosítás anyagi helyzete azonban erre rácáfol. És még valami: aktív dolgozóként az egyén fenn tudja tartani korábbi életvitelét, nyugdíjasként nem. Egy mai 55 éves nő még munkaereje teljében van, mondhatni fiatal asszony. A nők átlagéletkora nálunk 73 év, a férfiaké 64 év. Tehát ilyen értelemben a nemek eltérő nyugdíjkorhatárának fenntartása nem biztos, hogy bölcs dolog. Viszont a ma 50-55 éves generáció még nem vehette igénybe a gyest. Igazságtalanok lennénk velük szemben, ha most őket egy tollvonással túlmunkára kényszerítenénk. A szabad döntés híve vagyok, mindenben, igy ebben a kérdésben is. —Hogyan képzeli el a kormányzat a jövőben a bölcsődék és az óvodák támogatását? Mint köztudott, az előbbiek egyáltalán nem kapnak normatív támogatást, az utóbbiak pedig gyermekenként csak 15 ezer forintot, holott egy óvodai férőhely körülbelül 50 ezer forintba kerül. Nem valószínű, hogy az önkormányzatok többsége vállalni tudja ezeket a terheket. — Az óvodák ma is normatív támogatást kapnak. A bölcsődék az inaktív lakosok támogatása címén indirekt támogatásban részesülnek. Nincs minden helységben bölcsőde, tehát a direkt támogatás célt tévesztene. Viszont az önkormányzatnak azon a településen is ellátási kötelezettsége van, ahol nincs bölcsőde.'A törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a munkába járó emberek gyermekeinek napközi ellátásáról az önkormányzatnak gondoskodnia kell. Ez a három éven aluli gyermekekre is vonatkozik. A gyes és a gyed lefedi ugyan ezt a három évet, de nem mindenesetben. Éélnek a munkanélküliségtől az asszonyok, és gyorsan visszaszaladnak dolgozni, nehogy megszüntessék az állásukat. Ez nem kívánatos, de érthető jelenség. A gyermeket el kell látni, s ha a család nem tud róla gondoskodni, ha kicsi a falu és nincs bölcsőde, még mindig van egy lehetőség: az inaktív lakosok támogatására szánt pénz. Az önkormányzat mondhatja egy gyesen lévő anyukának, hogy mi fizetünk magának havi néhány ezer forintot, ha ellátja még ezt a két gyermeket. Egyébként egymás ilyetén való segítése régen is a falu természetes reakciója volt. Csak a szakmai szempontok számítanak —Bocsásson meg, visszatérnék az óvodákhoz. Az önkormányzatok a 15 ezer forintos fejkvótát tartják kevésnek. — Én minden fejkvótát kevésnek tartok, ebben teljesen egyezik a „A helyi források nagyon szűkösek” — ismerkedés Battonyával, dr. Viski Anna, a megyei orvosi kamara elnöke és Takács Dezső polgármester társaságában véleményünk. De egy ország is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. Ha már itt tartunk, én azt is rossznak tartom, hogy az önkormányzatok szabadon felhasználhatják a kvótákat. Nagyon sok esetben azért kevesek ezek az összegek, mert lecsípnek belőlük. Ez a szabadság azért van, mert nem lehet a Parlamentből látni, hogy Battonyán éppen mire kell fordítani a pénzt. De azért ha az önkormányzatnak egy területen ellátási kötelezettsége van, akkor legalább a kapott pénzt fordítsa erre. És ha egyébb forrásai vannak, akkor ennél többet. Látom a tekintetében, hogy furcsálja, amit mondtam. Valóban, Békésben ez most rosszul hangzik: a helyi források itt vagy nagyon szűkösek, vagy nincsenek is ilyenek. Ezt tudva véleményem szerint a jövő évi költségvetés összeállításakor meg kell nézni azt, hogy hogyan lehet az állami jövedelmeknek az eddiginél nagyobb részét a válságzónákba áramoltatni. Ettől függetlenül kimodom, hogy országszerte nagyon sok visszaélést tapasztalok a fejkvóták felhasználásában. Nagyon kell majd gondolkoznunk azon, hogy a címzett támogatások aránya nőjön a normatívakkal szemben. Az a tapasztalat, hogy a pénz hiába van óvodára szánva, inkább összevonják az óvodákat, rosszabb körülményeket csinálnak, és másra fordítják a pénzt... — Kérem szíveskedjék kifejteni a Békés Megyei Hírlap olvasóinak. mi értendő e fogalmakon: tisztiorvos, tiszti főorvos. —- Ezt az idősebb generáció nagyon jól tudja. A két világháború között született egészségügyi hálózatnak a leglényegesebb része volt az, hogy az egészségügyben a közegészségügyért felelős zónát magas rangú állami tisztségviselők felügyelték. Nekik bizonyos befolyásuk volt a gyógyító ellátásra is. Az elmúlt pár évtizedben ez a feladatkör lecsupaszított és rangjától megfosztódott. Eredetileg a teljes lakosság egészségi állapotát figyelő, és épkézláb intézkedésekkel reagálni tudó rendszer volt a tisztiorvosi. Ezt állítjuk most vissza. —A közvélemény úgy tudja, hogy a Békés megyei tiszti főorvosi állás sorsa eldőlt, még mielőtt a pályázatot kiírták volna. Előfordul- hat-e az egészségügyben, hogy (párt)politikai szempontok elsőbbséget élvezzenek a szakmaiakkal szemben? — Hogy eldőlt volna? Ez nagyon érdekel engem, én ugyanis még nem döntöttem. Ami a kérdés második részét illeti, arra a válaszom a következő: azt hiszem, hogy egész eddigi működésem során mindig a szakmai szempontokat képviseltem. Pártelnökként is ezt mondom: én elsősorban szakember vagyok. Azt viszont eleve kikérem magamnak, hogy hátránynak számítson, ha egy jelölt valamelyik kormánypárthoz... — Történetesen az Ön pártjához... ...tartozik. Az biztos, hogy az elbírálás során pártpolitikai szempontok szóba sem jöhetnek, csak szakmaiak. Ezek alapján fogok dönteni. —Végezetül arra kérem miniszter urat, foglalja össze a battonyai látogatásának tapasztalatait! — Nagyon érdekesek, és kicsit szomorkásak. Nem tudom, hogy az AFÉSZ-terem mennyire szokott megtelni, és zsúfolt termekhez szoktam. Itt is elfoglaltak minden ülőhelyet. Az viszont szomorú, hogy a kérdezők általában nem azon a hullámhosszon beszéltek, amin én beszéltem. Nem azokkal a közügyekkel foglalkoztak, amelyekről az előadás szólt, hanem ki-ki a maga konkrét ügyeivel. Ez azt jelenti, hogy ezekben a konkrét ügyekben az emberek rendkívül magukra maradtak, és még mindig él a reflex, hogy „felmegyek a miniszterhez”. Ez nem jó. Az egész önkormányzati Magyarország arra épül, hogy az ügyeket ott kell elintézni, ahol el lehet intézni őket. Manapság az államelnök úrnak, a miniszterelnök úrnak, a minisztereknek a postája olyan konkrét ügyekkel van tele, melyeket a falusi jegyzőnek vagy a polgármesternek kellene elintéznie. Ez azért van, mert a helyi hatalom vagy nem működik jól, vagy nincs meg iránta a bizalom az emberekben. Miért? Pörgessük csak vissza az eseményeket az őszi választásokig! Országszerte kevesen mentek el voksolni. Most itt van a hatalom, de a többség nem érzi magáénak, mert a többség nem ment el szavazni. Tisztelettel üzenem mindenkinek, hogy négy év múlva még egyszer ezt a hibát ne kövessük el! Mert ha a tényleges többség választ, akkor az be is hajtja a megválasztottakon ígéreteiket. Ennek ellenére arra kérem az embereket, hogy tartsanak napi kapcsolatot a választott vezetőkkel, a tisztségviselőkkel... Rá fognak jönni a polgármesterek is, hogy úgy kell a dolgokat elmondani, hogy azokat mindenki megértse. A sajtótól is azt kérném, hogy a most induló társadalombiztosítási reform során próbáljon világos lenni, szót értő és tiszta beszédű, lássa el gondolat- és problémaközvetítő feladatát. A sajtó részvétele nélkül értelmes előrelépés nem fog történni ebben az országban. Köszönöm, hogy megkeresett. Ménesi György Fotó: Gál Edit
