Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01-02 / 127. szám

EXKLUZÍV 1991. június 1-2., szombat-vasárnap A korát meghazudtoló szel­lemi és testi frissességü urat sokan megnézték Gyula és Békéscsaba utcáin, amint ru­ganyos léptekkel haladt láto­gatásának egyik helyszínéről a másikra. A történelem, a politika for- gandóságának, a változó vi­lágban mégis jelenlévő állan­dóságnak akár jelképe is le­hetne dr. Habsburg Ottó sze­mélye. 1987-ben pöckingi vil­lájában már készült vele tele­víziós interjú, amelynek akkor legfeljebb részleteire számít­hatott a magyar közönség, 1988-ban pedig már az Euró­pa Parlament hivatalos dele­gációjának tagjaként Buda­pestre érkezett. 1916-ban négyéves volt, megjelent Ferenc József temeté­sén, apja, IV. Károly budapesti koronázásán (a helyszín azóta csupán annyit változott—emlé­kezik —, hogy számara most sokkal kisebbnek tűnt, mint kis­gyermekként). 1918-ból egyes személyek képe, körvonalazó­dik még előtte, Károlyi Mihá­lyé, Hadik miniszterelnöké. A trónfosztott Károly kétszer kísé­relte meg, hogy Magyarország­ra visszatérjen, Horthy admirá­lis azonban erre nem adott mó­dot. A család néhány hónapig Svájcban maradt, 1922 január­jában pedig Madeira szigetére utazott. Áprilisban meghalt IV. Károly, a királyi famíliát XHI. Alfonz spanyol kirány Észak- Spanyolországba vitette. Ottó politikusi környezetbe született, politikusi fővel gondolkodott, és ma már demokratikus válasz­tás útján saját tudása, tapasztala­ta, tevékenysége eredménye­ként lett Bajorország választott képviselője az Európa Parla­mentben. „Bizonyos mértékig feno- mén vagyok ebben a parlament­ben — vallja derűs humorral. — Három nemzetiségem van: ma­gyar, osztrák és német. Német képviselő vagyok. Egy időben benne voltam a Varsói Paktum­ban, mint magyar, semleges vol­tam, mint osztrák, és a NATO- ban voltam, mint német. Gazda­ságilag is ugyanez a helyzet adódott: németként az Európai Közösség tagja voltam, osztrák­ként az Eftába, magyarként pe­dig a szovjettel egy gazdasági rendszerbe tartoztam. Ellentétet nem éreztem, mert a célom egyértelmű volt. Azt is megtet­tem, hogy évente legalább egy­szer magyarul szólaltam meg az Európa Parlament ülésén, jelez­ve, hogy jelen vannak a magya­rok. Habsburg Ottó a Páneuró­pai Unió nemzetközi vezetősé­gének elnöke is. Vallomása er­ről: „1936-ban léptem a Páneu­rópai Unióba. Az igazat meg­vallva akkor még nem voltam olyan lelkes európai, mint ma. T udja: akkor még nem jártam be a világot, még nem éltem Ame­rikában, egyszóval akkor még nem láttam Európát — távolról. Mindig csak Európában voltam. És ezt a nagy közösséget, amit Európa jelent, azt igazán jól a nagy távolságból lehet látni. Miért léptem be a Páneurópai Unióba? Az alapító: Couden- hove-Kalergi iránti személyes barátság miatt. O mindjárt az első világháború végén alapítot­ta meg ezt a mozgalmat, 1927- ben, látva a háborút lezáró béke- szerződések negatívumait. Fel­ismerte, hogy a Duna-medencei egység széttörésének veszélyes következményei lehetnek. Ve­szélyesnek ítélte a közel-keleti helyzet alakulását is.” „...A Páneurópai Unió min­dig azt tartotta fő feladatának — ma is természetesen —, hogy síkra szálljon a nemzetek önren­delkezési jogáért, és felhívja a figyelmet arra, hogy Európa az egész Európát jelenti, méghoz­zá az olyan Európát, amelyben nincsenek drótsövények, amelyben nincs semmiféle vas­függöny.” (Részlet az Isten aka­ratából... című könyvből.) * Egy csendes úr kísérte Habs­burg Ottót útja során mindvé­gig. Visszahúzódva, épp hogy a háttérből szemlélte a dolgok menetét. Reviczky Adóm 1931- től 38-ig élt Békéscsabán, és ta­nult a Rudolf Fiúgimnáziumban (ma Rózsa Ferenc Gimnázium). — Apámat katonatisztként rendelték e vidékre — meséli. — Nem itt érettségiztem, de mindig hazajárok ide. Tavaly tartottuk az 50. évfordulót. 1937-ben a csabai cserkészcsa­pattal gróf Teleki Pál főcserkész irányításával Hollandiában jár­tunk. Ott ismertem meg Habs­burg Ottót. Az utóbbi néhány évben találtam meg újra őt, s a Páneurópai Unió magyarorszá­gi egyesületének választmányi tagjaként szervezem magyar- országi kőrútjait. Miskolc, Sá­rospatak, Pácin után jöttünk ide, pénteken pedig még Budapes­ten, az Európa Intézetben Glatz Ferencéknek tart egy előadást, majd hazautazik. A fővárosban lesz a Corvina Kiadó könyvpre­mierje: Bokor Péter és Hanák Gábor interjúkötete, az Isten akaratából... Találkozások dr. Habsburg Ottóval kerül az olva­só kezébe. * Rövid pihenője idején többen lepték meg vendégünket emlék­tárgyakkal. Egy békéscsabai helytörténeti gyűjtő, Balda Já­nos, aki igen szerencsétlenül járt mostanában, mert lakását módszeresen, nagy hozzáértés­sel kifosztották, Zita királyné és Károly király eredeti kézírású, üdvözlőlapját nyújtotta át Habs­burg Ottónak. Égy békési háza­spár IV. Károly porcelán mells­zobrával kedveskedett. Irányi Dezső tanár úr pedig kincsestár­nak is minősíthető, gazdag, írá­sos emlékeit ismertette meg az elnökkel. * A gyulai és békéscsabai kö­zönségtalálkozókon, fórumo­kon (főként a Rózsa Ferenc Gimnáziumban és a sportcsar­nokban) legtöbbször felvetődő, legjelentősebb kérdésekről megígértük, hogy szólunk. Ter­mészetesen minden elhangzott mondatra visszatérni lehetetlen. Az elnök szellemét, humorát, az írott szó visszaadni nemigen képes. A sokak számára egyik legfontosabb első kérdés: — Milyen előnyökkel járna Magyarország számára az Eu­rópai Közösséghez való tarto­zás? Hol tartanak a tárgyalások és mikorra várható teljes jogú tagságunk? A következőkben a kérdé­sekre dr. Habsburg Ottó vála­szait tömörítve idézzük: — Az Európai Közösség po­litikai, gazdasági, kulturális és sokféle védelmet, biztonságot jelent a hozzá tartozó országok­nak. A jelenlegi 12 tagállamá­hoz szeretnének újabbak csatla­kozni, legközelebb áll ehhez Ausztria, Málta és Svédország, ezután következik Magyaror­szág, a Cseh és Szlovák Köztár­saság, valamint Lengyelország. Természetesen hosszas tárgya­lások, egyeztetések előzik meg a belépést. Mondhatom, a ma­gyar szekció mindent megtesz a gyorsításért. Az egységes belső piac a közösségben 1993. ja­nuár 1 -tői várható, ekkor adódik lehetőség Magyarországgal legalább egy asszociációs szer­ződés megkötésére. A magya­rokkal tárgyaló szekcióban én vagyok az elnök (keresztényde­mokrata képviseletben), az alel- nököm egy spanyol szociálde­mokrata és egy olasz kommu­nista, a tagok liberálisak, zöld pártiak, konzervatívak, de a ma­gyar ügyben, a felvétel megíté­lésében teljes az egység. A legjobb szövetségesünk, ügyünk támogatója az Európa Parlamentben spanyol nemzeti­ségű, és ezt kevesen tudják. Mindkét részről, az Európai Kö­zösség delegációja és a Magyar Parlament képviselői rendkívül komoly, alapos munkát végez­nek a tagsági viszony létrejöt­téért. A dolgok szépen halad­nak, legyenek önök is optimis­tábbak a magyar jövőt illetően. — Mit jelent a belső piac fo­galma? — A teljesen egységes, ösz- szehangolt piacot a közösség minden tagja számára. Ez a me­zőgazdaságban már adott, más gazdasági területeken még nem. Például a jövőben mindenki ott dolgozhatna, ahol csak akar, mintha Európa egységes állam lenne. Ehhez persze az Európai Közösség jelenlegi alkotmá­nyát, struktúráját át kell szer­vezni, kibővíteni. Az Európa Parlamentnek 12 éve vagyok tagja, azóta tömegesen sokszo- rozódnak a feladatok, s egyre több ország szeretne közénk kerülni. — Több alkalommal felme­rült a Szovjetunió felbomlásá­val, Gorbacsov hatalmának megingásával kapcsolatos kér­dés. Mi lesz, ha a Szovjetunió szétesik? — Vigyázni kell, mert ez a robbanás egy politikai Cserno­bil lehet, ha nem vagyunk elég erősek az Európai Közösség­ben. Az utolsó gyarmati nagy­hatalom a Szovjetunió, amely így, együtt a végét járja. Orosz­ország léte történelmi tény. Bi­zonyosan önálló ország lesz, és később tagja a közösségünk­nek. Az oroszok száma az ez­redfordulóra kevesebb, mint a lakosság fele. Az ázsiai részen a mohamedánok pedig 120 mil­lióra szaporodnak. Ázsiában új életre kelnek a régi formák. Á moszkvai hatóságok nem a jövő emberei, csak a tegnapé. A leg­erősebb szervezet az országban a KGB (szovjet politikai rendőr­ség), -amelyben Gorbacsov po­litikai karrierjének a felét töl­tötte. Gorbacsov népszerűbb Nyugaton, mint a saját hazájá­ban, ő a propaganda géniusza. A Szovjetunió köztársaságai előbb-utóbb szabadulni fog­nak, hiába próbálja az elnök összetartani az általa elképzelt kommunista gyarmati nagyha­talmat. Magyarország az eset­leges robbanástól úgy lehet védett, ha minél hamarább az Európai Közösség tagja lesz. Szerintem az Egyesült Államok és az Európai Közösség mellett a harmadik nagyhatalom Japán lehet. — Mi lesz a Vörös Hadse­reggel? — Bomlófélben van, a kato­nák potom áron eladják a fegy­vereiket Németországban is. A nagy terrorista szervezetek ré­gebben a svájci feketepiacon szerezték be fegyvereiket, mostanában szovjet katonáktól veszik. Németországban egy szovjet kézigránát árfolyama: 12 márka, ugyanaz Svájcban több mint 100. Egy Kalasnyi- kovot szovjet katonától 1100 schillingért kapnak meg, míg Svájcban tízezerért, úgyhogy a feketepiac tönkre fog menni. A francia kormány attól fél, hogy beözönlenek hozzájuk ezek a fegyverek. Ámi a Szovjetunióban ve­szélyes, az nem a hadsereg, ha­nem a megduplázódott létszá­mú KGB. Mondok egy érdekes példát, amikor az oroszok éhín­ségéről hallottunk, segélykül­deményről határoztunk. Nincs értelme, szűrtük le a tanulságot, mert nincs, aki a népnek szét­ossza. Végül is a KGB osztotta szét. Egy magas rangú szovjet tiszt megmagyarázta: vegyük tudomásul, hogy ez náluk az utolsó szerv, amely még nem korrupt. —A Páneurópai Unió a né­pek önrendelkezési jogát hang­súlyozza. Mit tesz az Európai Közösség a nemzeti kisebbsé­gekért? — Ha a Duna-medence né­pei belépnek a közösségbe, a határok ugyan megmaradnak, de mindenki egyenlő jogokkal, szabadon mozoghat Európában — ez a cél. Románia nyilván a gazdasági előnyök miatt na­gyon szeretne tagja lenni a kö­zösségnek. Mi az Európa Ta­nács nemzetiségi konvencióját, az emberi jogok, a nemzetek szabad önrendelkezési elveit szabjuk egyik feltételként. Ugyanez vonatkozik Jugoszlá­viára és a többi országokra is. A határokat megváltoztatni lehe­tetlenség. A határok szerepe csökken, Európa régiókra osz­lik, ez lehet a szabadság feltéte­le. —Szóba került esetleges ma­gyarországi politikai szerep- vállalása. Mi a véleménye az ország jelenlegi politikájáról, mit tenne másként? — Én magyarként az Európa Parlamentben és a Páneurópai Unióban sokkal többet tehetek ezért az országért a világban, mintha itthon politizálnék. Mégis Magyarországon lehetek igazán itthon, és boldog va­gyok, hogy végre szabadok. Kérem, ne legyenek olyan pesszimisták, és ne a múlton rá­gódjanak, hanem a jövőre gon­doljanak. „Hősiességet min­denki csak önmagától kíván­hat”, nem ítélhetjük el azokat, akik az elmúlt rendszerben csa­ládjuk és önmaguk boldogulá­sáért kénytelenek voltak megal­kudni. A nagy bűnösökről ter­mészetesen nem szabad megfe­ledkezni, de az ország népének belső kibékülésben kell kien- gesztelődnie. A magyarság igazi parlamen­ti nemzet, ez kiderül az ország- gyűlési vitákból. Igazi köztársa- ságielnök-választás az, ha a nép választ. A valódi demokráciá­ban szoros kapcsolat van a vá­lasztók és választottak között. Én egyébként a kétkamarás par­lamenti rendszer híve vagyok. — Milyen tapasztalatokkal távozik vidékünkről? — Másfél nap rövid idő. Az itteni problémák talán azért is nehezebbek, mint máshol, mert egészen közel van egy tragikus határ. Bukarestben ugyan lelőt­tek egy Ceausescut, de a helyé­be jött másik kettő, és maradt ugyanaz a szellem... A politika kibontakozását az országban leginkább a polgár- mesterek segíthetik, ők vannak legközelebb a választóikhoz. A megyei és a parlamenti képvise­lők már sokkal távolabb van­nak. A nemzet megújhodása a településekről indulhat meg. Úgy látom, hogy itt is, mint egész Magyarországon, a föld­kérdés megoldása a sarkalatos pont, e téma súlyozásában a kis­gazdákkal értekegyet. Optimis­ta vagyok, mert megélhettem azokat a történelmi folyamato­kat, amelyek már visszafordít- hatatlanok. Bede Zsóka Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom