Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

1991. június 12., szerda SPORT Jajkiáltás a súlyemelő-teremből Nagy úr a szegénység... Amikor a közelmúltban az esős időben felkerestem a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club Vandháti úti edzőter­mét, meglepetten tapasztaltam, hogy a néhány éve épített edzőterem tetején a pala megrongálódott, s így a nagyobb záporok idején befolyik a víz a terembe. Most is több műanyag vödör között kalauzolt kísérőm. A február 20- án megalakult kis klub jellemzésére tatán éppen elég lenne a fenti eset. Gabnai András ügy vezető elnök kimuta­tásokat tesz az asztalra, majd szomorúan kezdi a beszél­getést. Deim Ferenc világ- és olimpiai bajnok az „öreg” gépekkel Fotó: Oravszki Ferenc A szeghalmi világ- és olimpiai bajnok nem boldog Időnként a spanyol és jordán királlyal beszélget Kevesen tudják, hogy Békés megyének olimpiai bajnoka is van — a rádióamatőr sportágban — a szeghalmi Deim Ferenc személyében. Kimagasló sikereket ért el az elmúlt időben, hiszen 1988-tól minden évben csapatvilágbajnok, kétszeres egyéni vi­lágbajnoki és olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet sportágá­ban. Parádés az eredménylista és ez még nem teljes, ugyanis két világbajnoki címről a hitelesítés még nem érkezett meg, ám ha­marosan várható. Az említetteken túl Deim Ferencnek még akad hat Európa-bajnoki címe és három Európa-rekordja. „Padlóra küldték a súlyemelést” — Nem hittük még az év ele­jén, hogy az önállóság után né­hány hónappal ilyen kritikus helyzetbe kerülünk. A városi önkormányzat első költségveté­sében 700 ezer forint támogatást ígértek nekünk. A második for­dulóban a legnagyobb meglepe­tésünkre, ezt az összeget 500 ezerre csökkentették. Később azt is közölték, a város csak 250 ezret ad, a többi pénzt a megyei önkormányzati támogatásból kapjuk majd meg. Nos, azóta kiderült, a megyei önkormány­zatnak esze ágában sincs támo­gatni a minőségi sportot. Mind­össze 6 millió forintot különítet­tek el az egész megyét érintő sportfeladatokra. Ha elmon­dom, hogy tavaly 1,1 millió fo­rintból gazdálkodtunk, s a taka­rékos pénzügyi politikának kö­szönhetően csak 930 ezer forin­tot használtunk fel, akkor máris szembetűnő, padlóra küldték a súlyemelést Békéscsabán. Mindehhez hozzátartozik az inf­láció, amely tovább nehezíti helyzetünket. A csalódásokat csak fokozta az a döntés, ame­lyet március közepén közölt a Csabai Hűsker — korábbi fő tá­mogatónk — vezetése, amely szerint a nemzetközi minősítésű Bökfi Jánosnak és az I. osztályú Rétes Zoltánnak április 1-jétől megszüntette a munkaviszo­nyát. Nem tudom, mit mondha­tok még ezek után... Azóta a két sportoló a klub alkalmazottja, s figyelembe véve szűkös anyagi lehetőségünket, körülbelül, fél évig tudjuk fizetni a munkabérü­ket. Azután nem tudom mi lesz velük. Ha valaki tud segíteni a város vállalatai, vállalkozói kö­zül, kérem jelentkezzen nálunk! — Ennyi szomorú hír után tud-e valami biztatót mondani a jövőt illetően? — A nehézségek ellenére emelkedett a klub versenyzői­nek száma. Jelenleg 22 verseny­zőnk és 28 kezdő súlyemelőnk van, akik egy részével ifjúsági világbajnokunk, olimpiai 4: he­lyezett magyar válogatott ver­senyzőnk, Bökfi János fog­lalkozik. Petrovszki Anikó sze­mélyében egy ifjúsági korú női versenyzőnk van. Az elmúlt esz­tendőben az NB Il-es csapatbaj­nokságon a hatodik helyet sze­reztük meg, az egyesületek or­szágos sorrendjében a 18. he­lyen áll a B kategóriás békéscsa­bai súlyemelő klub. Három fel­nőtt II. osztályú versenyzőnk, s Jenei Sándor személyében ifjú­sági aranyjelvényes sportolónk van. Megalakítottuk a Tanács­adó Testületet, amelynek tagjai Beregszászi Pál edző, Sudák Já­nos edző, Petrovszki Mihály gazdálkodó, volt Európa-bajno­ki bronzérmes cselgáncsozó és Bökfi János. Szerencsére sike­rült néhány szponzort találni. Sokat segít a kevermesi Keve Coop Mezőgazdasági Rt., a Békéscsabai Agroker, a Körös Volán és a Hungária Biztosító. Jómagam egy személyben me­nedzsere is vagyok a klubnak, így szinte naponta kilincselek a támogatóknál. A Magyar Súly­emelő Szövetségtől még nem kaptuk meg a nemzetközi minő­sítésű Bökfi teljesítményéért járó támogatást. Őszintén el kell mondani, hogy a létesítmény fű­tését, világítását, takarítását magára vállalta az önkormány­zat, mindez segítséget jelent a számunkra. Egykori verseny­zőnk, Balogh Sándor különböző kiegészítő erőgépeket készít, felújítja, karbantartja azokat. Ily módon az utóbbi időben egyre több kezdő, a szabadidejében hobbiból súlyzózni akaró fiatal keresi fel az edzőtermet, ők be­lépnek a klubba tagként, így támogatják a súlyemelést. Jó a kapcsolatunk az iskolákkal, kü­lönösen a 611 -es Számú Szak­munkásképző Intézet vezetésé­ben találtunk megértő támoga­tásra. Mivel dicsekedhet a város? A lengyelországi Európa-baj- nokságot a napokban megjárt 28 esztendős Bökfi János így látja a csabai és a magyar súlyemelés jövőjét: — Egy biztos, mára egyem- beres szakosztályok maradtak az országban. A Tiszaújvárosi Olefinnél Szanyi Andor képvi­seli a szakosztályt, s a közel­múltban neki is meg akarták szüntetni az állását. A korábban dinamikusan fejlődő Szekszárdi Húsipari SE-nél is anyagi gon­dok jelentkeznek, ennek tulaj­donítható többek között, hogy az egyik Romániából érkezeit válogatott versenyző már visz- szatért hazájába. De a korábban kiváló versenyzőket nevelő Ta­tabányai Bányásznál is súlyos problémák adódnak. Mindez azt jelenti, a 24. órában van hazánk­ban a súlyemelés. Itt Békéscsa­bán, úgy látom, nem sokra be­csülik az élsportolókat, pedig a mi eredményeinken kívül nem sok mindennel dicsekedhet or­szágos szinten ez a város. Még azt szeretném elmondani, ha va­lami egyszer megszűnik, azt fel­éleszteni később sokkal na­gyobb befektetéssel lehetséges csak. Végveszélyben a minőségi sport A fentiekhez nem sokat lehet hozzátenni. Egy biztos: az anya­giak szűkössége, az önkor­mányzati vezetés szűklátókörű­sége Békéscsabán végve­szélybe sodorta a minőségi sportot. Pedig ma még lehetne segíteni, de a holnapig történő várakozás esetleg évekre, évti­zedekre meghatározhatja a sport jövőjét a Viharsarok fővárosá­ban. Ha a gyermekeknek nem lesz példakép, nem szeretik meg fiatalon az egészséget adó spor­tot, a későbbiekben költhetünk majd a kórházi ágyak létesítésé­re. A ma hibás döntéseiért az utókor mond majd ítéletet a jö­vőben. (verasztó) 24 óra alatt 1400 összeköttetés — Páratlan eredménylistáját ismerve bizonyára sokan kíván­csiak, hogyan kezdődött isme­retsége a rádióamatőr sporttal? —- A gimnázium első osztá­lyába jártam, amikor hallottam, hogy Szeghalmon működik rá­dióamatőr szakkör. Ez több mint húsz esztendeje volt, még 1970- ben. Annyira megtetszett az ott folyó munka, hogy ott is ragad­tam. Az első tíz esztendőben inkább lelkesedésem, mintsem eredményeim tartottak a szak­körben. A nagy változás akkor következett be, amikor a hon­védségnél rádiós lettem, mert itt megfigyeltem: a megfelelő technikával és kitartással olyan eredményeket lehet elérni, ami­re felfigyelhetnek. — A leszerelés után hogyan alakult sportpályafutása? — Leszerelésem után a volt MHSZ segítségével Szeghal­mon sikerült Békés megye ver­senyállomását megteremteni. Igaz, kaptunk 140 ezer forintot és a technikát, de mi építettük az épületet, az antennákat és min­dent, ami kellett. Azóta nem kaptunk egy fillért sem, elavult adó-vevőink vannak, a legfiata­labb is 10—12 éves. Most kép­zelje el: ezekkel felvenni a ver­senyt a modern nyugati techni­kával emberfeletti erőfeszítésbe kerül. Hogy tovább panaszkod­jam elmondom, már évek óta minden költséget mi, verseny­zők saját zsebből fizetünk. Az utazgatások, az élelmezés, az alkatrészek beszerzése időnként meghaladják az erőnket. — Ez a lelkesedés elismerés­re méltó. Mint az is, hogy Ön 1988 óta válogatott. — Eredményeim, alapján a * nemzeti válogatottságot sikerült kiérdemelnem. 1981-ben egyé­ni Európa-bajnoLlettem, 1983- ban pedig világbajnok. Ezután még öt évet szántam a technika csiszolására és utána jöttek a jobb eredmények. Három évvel ezelőtt —1988-ban, ahogy vá­logatott lettem — az év júliusá­ban 80 ország versenyzőivel „szálltunk ringbe” az olimpiai bajnoki címért. Hihetetlen nagy fölénnyel, ha százalékban akar­nám kifejezni, 250 százalékkal több egységnyi pontot gyűjtve Magyarország csapata lett az olimpiai bajnok az NDK előtt. És ezt az eredményességet sze­rencsére napjainkig tartani tud­juk. — Úgy tudom, a versenyek 24, illetve 48 órásak. Ez idő alatt hány összeköttetést lehet terem­teni és melyik az a távolság, amelyik legmesszebbre van Szeghalomtól? — Egy ^24 órás verseny alatt én legutóbb is több mint 1400 összeköttetést tudtam teremte­ni. Magyarországhoz képest a legtávolabbi szárazföld Új-Zé- land és környéke, velük is több­ször beszélgettem már. —A rádiózás összehozta-e az éteren keresztül ismert, híres emberekkel? — Többel is beszélgettem, így Husszein jordán királlyal, János Károly spanyol uralkodó­val. Több amerikai szenátorral is beszéltem most nemrég az öbölválság idején. Az ott tartóz­kodó, de nem harcoló amerikai alakulatokkal szintén. Elismerés nélkül... — Milyen elismerésben ré­szesült -eddig, mint többszörös Európa- és világbajnok? — Öt éve, 1986 óta első osz­tályú sportoló vagyok. Jó nem­zetközi eredményeim is vannak, de még soha semmilyen elisme­résben nem részesültem, de pénzjutalomban sem. A közel­múltban jártam a szeghalmi sporthivatalban, hogy megtud­jam, jár-e nekem munkaidő­kedvezmény vagy valamilyen segítség, de eltanácsoltak... — Valóban mostoha körül­mények között dolgoznak. En­nek ellenére mi ebben a sportág­ban a csodálatos? — A körülményeink olyanok amilyenek. Most nemrég, ez év januárjában kaptunk egy újabb övön aluli ütést: a megyei veze­tés úgy döntött, megszüntet ben­nünket. — Az hogyan lehet, hiszen nem is támogatta Önöket? — Ez így van, de legalább tartoztunk valahová. És hogy tovább folytathassam, bejelent­keztünk Gyulán a Cégbírósá­gon, mint társadalmi szervezet. Nagy örömünkre a Békés Me­gyei Polgári Védelmi Parancs­nokság is segít. Hogy ennyi év után tényleg csodálatos a rádió- amatőrködés — erre a kérdésre azt mondhatom, igen. Amikor bekapcsolom a készülékeket, kellemes bizsergés vesz rajtam erőt. Mert nem tudom ki és honnan beszél majd velem pár percen belül. Próbálja átélni: hajnali két órakor beszélek egy rádióamatőrrel, aki a brazíliai őserdőben víkendezik. Ott dél­után öt óra van és közli velem, nagyon jól érzi magát. És az, hogy ez a kapcsolat ilyen távol­ságból létrejött közöttünk, tény­leg csoda. A helyzet katasztrofális — Befejezésül az elkövetkező időszak programjáról beszél­jen! — Az idén még három verse­nyünk van, amelyeken szeret­nénk jól szerepelni. A szeghalmi bázison öten készülünk, szintén válogatott kerettagok: Baracsi Ferenc, Gerencsér Attila, Pán- tya Attila szeghalmiak, Vrbovszki Pál, aki Gerláról jár ide és jómagam. Magyarországon a rádióama­tőr sportot mintegy négyezren űzik, s mintegy 30 versenyző válogatott kerettag. Öten Békés megyeiek. Törődésre, segítség­re leríne szükségük, hiszen kimagasló eredményeik elvi­szik e haza és e megye jó hírne­vét szerte a világban. Szükség van rájuk mint sportemberekre, de ne adj isten, katasztrófa és elemi csapás idején is. Sajnos most az ő helyzetük katasztrofális... Oravszki Ferenc A Békéscsabai Előre Súlyemelő Club Vandháti úti edzőterme Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom