Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
1991. június 12., szerda SPORT Jajkiáltás a súlyemelő-teremből Nagy úr a szegénység... Amikor a közelmúltban az esős időben felkerestem a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club Vandháti úti edzőtermét, meglepetten tapasztaltam, hogy a néhány éve épített edzőterem tetején a pala megrongálódott, s így a nagyobb záporok idején befolyik a víz a terembe. Most is több műanyag vödör között kalauzolt kísérőm. A február 20- án megalakult kis klub jellemzésére tatán éppen elég lenne a fenti eset. Gabnai András ügy vezető elnök kimutatásokat tesz az asztalra, majd szomorúan kezdi a beszélgetést. Deim Ferenc világ- és olimpiai bajnok az „öreg” gépekkel Fotó: Oravszki Ferenc A szeghalmi világ- és olimpiai bajnok nem boldog Időnként a spanyol és jordán királlyal beszélget Kevesen tudják, hogy Békés megyének olimpiai bajnoka is van — a rádióamatőr sportágban — a szeghalmi Deim Ferenc személyében. Kimagasló sikereket ért el az elmúlt időben, hiszen 1988-tól minden évben csapatvilágbajnok, kétszeres egyéni világbajnoki és olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet sportágában. Parádés az eredménylista és ez még nem teljes, ugyanis két világbajnoki címről a hitelesítés még nem érkezett meg, ám hamarosan várható. Az említetteken túl Deim Ferencnek még akad hat Európa-bajnoki címe és három Európa-rekordja. „Padlóra küldték a súlyemelést” — Nem hittük még az év elején, hogy az önállóság után néhány hónappal ilyen kritikus helyzetbe kerülünk. A városi önkormányzat első költségvetésében 700 ezer forint támogatást ígértek nekünk. A második fordulóban a legnagyobb meglepetésünkre, ezt az összeget 500 ezerre csökkentették. Később azt is közölték, a város csak 250 ezret ad, a többi pénzt a megyei önkormányzati támogatásból kapjuk majd meg. Nos, azóta kiderült, a megyei önkormányzatnak esze ágában sincs támogatni a minőségi sportot. Mindössze 6 millió forintot különítettek el az egész megyét érintő sportfeladatokra. Ha elmondom, hogy tavaly 1,1 millió forintból gazdálkodtunk, s a takarékos pénzügyi politikának köszönhetően csak 930 ezer forintot használtunk fel, akkor máris szembetűnő, padlóra küldték a súlyemelést Békéscsabán. Mindehhez hozzátartozik az infláció, amely tovább nehezíti helyzetünket. A csalódásokat csak fokozta az a döntés, amelyet március közepén közölt a Csabai Hűsker — korábbi fő támogatónk — vezetése, amely szerint a nemzetközi minősítésű Bökfi Jánosnak és az I. osztályú Rétes Zoltánnak április 1-jétől megszüntette a munkaviszonyát. Nem tudom, mit mondhatok még ezek után... Azóta a két sportoló a klub alkalmazottja, s figyelembe véve szűkös anyagi lehetőségünket, körülbelül, fél évig tudjuk fizetni a munkabérüket. Azután nem tudom mi lesz velük. Ha valaki tud segíteni a város vállalatai, vállalkozói közül, kérem jelentkezzen nálunk! — Ennyi szomorú hír után tud-e valami biztatót mondani a jövőt illetően? — A nehézségek ellenére emelkedett a klub versenyzőinek száma. Jelenleg 22 versenyzőnk és 28 kezdő súlyemelőnk van, akik egy részével ifjúsági világbajnokunk, olimpiai 4: helyezett magyar válogatott versenyzőnk, Bökfi János foglalkozik. Petrovszki Anikó személyében egy ifjúsági korú női versenyzőnk van. Az elmúlt esztendőben az NB Il-es csapatbajnokságon a hatodik helyet szereztük meg, az egyesületek országos sorrendjében a 18. helyen áll a B kategóriás békéscsabai súlyemelő klub. Három felnőtt II. osztályú versenyzőnk, s Jenei Sándor személyében ifjúsági aranyjelvényes sportolónk van. Megalakítottuk a Tanácsadó Testületet, amelynek tagjai Beregszászi Pál edző, Sudák János edző, Petrovszki Mihály gazdálkodó, volt Európa-bajnoki bronzérmes cselgáncsozó és Bökfi János. Szerencsére sikerült néhány szponzort találni. Sokat segít a kevermesi Keve Coop Mezőgazdasági Rt., a Békéscsabai Agroker, a Körös Volán és a Hungária Biztosító. Jómagam egy személyben menedzsere is vagyok a klubnak, így szinte naponta kilincselek a támogatóknál. A Magyar Súlyemelő Szövetségtől még nem kaptuk meg a nemzetközi minősítésű Bökfi teljesítményéért járó támogatást. Őszintén el kell mondani, hogy a létesítmény fűtését, világítását, takarítását magára vállalta az önkormányzat, mindez segítséget jelent a számunkra. Egykori versenyzőnk, Balogh Sándor különböző kiegészítő erőgépeket készít, felújítja, karbantartja azokat. Ily módon az utóbbi időben egyre több kezdő, a szabadidejében hobbiból súlyzózni akaró fiatal keresi fel az edzőtermet, ők belépnek a klubba tagként, így támogatják a súlyemelést. Jó a kapcsolatunk az iskolákkal, különösen a 611 -es Számú Szakmunkásképző Intézet vezetésében találtunk megértő támogatásra. Mivel dicsekedhet a város? A lengyelországi Európa-baj- nokságot a napokban megjárt 28 esztendős Bökfi János így látja a csabai és a magyar súlyemelés jövőjét: — Egy biztos, mára egyem- beres szakosztályok maradtak az országban. A Tiszaújvárosi Olefinnél Szanyi Andor képviseli a szakosztályt, s a közelmúltban neki is meg akarták szüntetni az állását. A korábban dinamikusan fejlődő Szekszárdi Húsipari SE-nél is anyagi gondok jelentkeznek, ennek tulajdonítható többek között, hogy az egyik Romániából érkezeit válogatott versenyző már visz- szatért hazájába. De a korábban kiváló versenyzőket nevelő Tatabányai Bányásznál is súlyos problémák adódnak. Mindez azt jelenti, a 24. órában van hazánkban a súlyemelés. Itt Békéscsabán, úgy látom, nem sokra becsülik az élsportolókat, pedig a mi eredményeinken kívül nem sok mindennel dicsekedhet országos szinten ez a város. Még azt szeretném elmondani, ha valami egyszer megszűnik, azt feléleszteni később sokkal nagyobb befektetéssel lehetséges csak. Végveszélyben a minőségi sport A fentiekhez nem sokat lehet hozzátenni. Egy biztos: az anyagiak szűkössége, az önkormányzati vezetés szűklátókörűsége Békéscsabán végveszélybe sodorta a minőségi sportot. Pedig ma még lehetne segíteni, de a holnapig történő várakozás esetleg évekre, évtizedekre meghatározhatja a sport jövőjét a Viharsarok fővárosában. Ha a gyermekeknek nem lesz példakép, nem szeretik meg fiatalon az egészséget adó sportot, a későbbiekben költhetünk majd a kórházi ágyak létesítésére. A ma hibás döntéseiért az utókor mond majd ítéletet a jövőben. (verasztó) 24 óra alatt 1400 összeköttetés — Páratlan eredménylistáját ismerve bizonyára sokan kíváncsiak, hogyan kezdődött ismeretsége a rádióamatőr sporttal? —- A gimnázium első osztályába jártam, amikor hallottam, hogy Szeghalmon működik rádióamatőr szakkör. Ez több mint húsz esztendeje volt, még 1970- ben. Annyira megtetszett az ott folyó munka, hogy ott is ragadtam. Az első tíz esztendőben inkább lelkesedésem, mintsem eredményeim tartottak a szakkörben. A nagy változás akkor következett be, amikor a honvédségnél rádiós lettem, mert itt megfigyeltem: a megfelelő technikával és kitartással olyan eredményeket lehet elérni, amire felfigyelhetnek. — A leszerelés után hogyan alakult sportpályafutása? — Leszerelésem után a volt MHSZ segítségével Szeghalmon sikerült Békés megye versenyállomását megteremteni. Igaz, kaptunk 140 ezer forintot és a technikát, de mi építettük az épületet, az antennákat és mindent, ami kellett. Azóta nem kaptunk egy fillért sem, elavult adó-vevőink vannak, a legfiatalabb is 10—12 éves. Most képzelje el: ezekkel felvenni a versenyt a modern nyugati technikával emberfeletti erőfeszítésbe kerül. Hogy tovább panaszkodjam elmondom, már évek óta minden költséget mi, versenyzők saját zsebből fizetünk. Az utazgatások, az élelmezés, az alkatrészek beszerzése időnként meghaladják az erőnket. — Ez a lelkesedés elismerésre méltó. Mint az is, hogy Ön 1988 óta válogatott. — Eredményeim, alapján a * nemzeti válogatottságot sikerült kiérdemelnem. 1981-ben egyéni Európa-bajnoLlettem, 1983- ban pedig világbajnok. Ezután még öt évet szántam a technika csiszolására és utána jöttek a jobb eredmények. Három évvel ezelőtt —1988-ban, ahogy válogatott lettem — az év júliusában 80 ország versenyzőivel „szálltunk ringbe” az olimpiai bajnoki címért. Hihetetlen nagy fölénnyel, ha százalékban akarnám kifejezni, 250 százalékkal több egységnyi pontot gyűjtve Magyarország csapata lett az olimpiai bajnok az NDK előtt. És ezt az eredményességet szerencsére napjainkig tartani tudjuk. — Úgy tudom, a versenyek 24, illetve 48 órásak. Ez idő alatt hány összeköttetést lehet teremteni és melyik az a távolság, amelyik legmesszebbre van Szeghalomtól? — Egy ^24 órás verseny alatt én legutóbb is több mint 1400 összeköttetést tudtam teremteni. Magyarországhoz képest a legtávolabbi szárazföld Új-Zé- land és környéke, velük is többször beszélgettem már. —A rádiózás összehozta-e az éteren keresztül ismert, híres emberekkel? — Többel is beszélgettem, így Husszein jordán királlyal, János Károly spanyol uralkodóval. Több amerikai szenátorral is beszéltem most nemrég az öbölválság idején. Az ott tartózkodó, de nem harcoló amerikai alakulatokkal szintén. Elismerés nélkül... — Milyen elismerésben részesült -eddig, mint többszörös Európa- és világbajnok? — Öt éve, 1986 óta első osztályú sportoló vagyok. Jó nemzetközi eredményeim is vannak, de még soha semmilyen elismerésben nem részesültem, de pénzjutalomban sem. A közelmúltban jártam a szeghalmi sporthivatalban, hogy megtudjam, jár-e nekem munkaidőkedvezmény vagy valamilyen segítség, de eltanácsoltak... — Valóban mostoha körülmények között dolgoznak. Ennek ellenére mi ebben a sportágban a csodálatos? — A körülményeink olyanok amilyenek. Most nemrég, ez év januárjában kaptunk egy újabb övön aluli ütést: a megyei vezetés úgy döntött, megszüntet bennünket. — Az hogyan lehet, hiszen nem is támogatta Önöket? — Ez így van, de legalább tartoztunk valahová. És hogy tovább folytathassam, bejelentkeztünk Gyulán a Cégbíróságon, mint társadalmi szervezet. Nagy örömünkre a Békés Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság is segít. Hogy ennyi év után tényleg csodálatos a rádió- amatőrködés — erre a kérdésre azt mondhatom, igen. Amikor bekapcsolom a készülékeket, kellemes bizsergés vesz rajtam erőt. Mert nem tudom ki és honnan beszél majd velem pár percen belül. Próbálja átélni: hajnali két órakor beszélek egy rádióamatőrrel, aki a brazíliai őserdőben víkendezik. Ott délután öt óra van és közli velem, nagyon jól érzi magát. És az, hogy ez a kapcsolat ilyen távolságból létrejött közöttünk, tényleg csoda. A helyzet katasztrofális — Befejezésül az elkövetkező időszak programjáról beszéljen! — Az idén még három versenyünk van, amelyeken szeretnénk jól szerepelni. A szeghalmi bázison öten készülünk, szintén válogatott kerettagok: Baracsi Ferenc, Gerencsér Attila, Pán- tya Attila szeghalmiak, Vrbovszki Pál, aki Gerláról jár ide és jómagam. Magyarországon a rádióamatőr sportot mintegy négyezren űzik, s mintegy 30 versenyző válogatott kerettag. Öten Békés megyeiek. Törődésre, segítségre leríne szükségük, hiszen kimagasló eredményeik elviszik e haza és e megye jó hírnevét szerte a világban. Szükség van rájuk mint sportemberekre, de ne adj isten, katasztrófa és elemi csapás idején is. Sajnos most az ő helyzetük katasztrofális... Oravszki Ferenc A Békéscsabai Előre Súlyemelő Club Vandháti úti edzőterme Fotó: Kovács Erzsébet
