Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25-25 / 121. szám
EXKLUZÍV 1991. május 25-26., szombat-vasárnap Marosvásárhelyen tegnap kezdte meg tanácskozását — Romániában is példátlan biztonsági intézkedések mellett — a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) második országos kongresszusa. A tanácskozás résztvevőinek lapunk szerkesztősége az alábbi interjú közreadásával kíván jó munkát. Szőcs Gézát április végén elrabolták Brassóból — Ismeretlen tettesek Csíksomlyóra hurcolták — Vallatójának kijelentette: „Nagyon jól tudom, hogy mi az, amit nem fogok soha aláírni” SZŐCS GÉZA költőt, az RMDSZ főtitkárát 1991. április 20- án ismeretlen tettesek elrabolták egy Brassóban tartott gyűlésről. A csíksomlvói kegytemplom lábánál meghúzódó, Kós Károly által tervezett Kalot-épületnél álltak meg vele, ahol a környékbeli fiatalok népes társaságában várt rá Borbély Ernő és Csutak István RMDSZ-képviselők, valamint a házigazda: Gergely István csíksomlyói katolikus plébános. A soron és renden kívüli találkozó nagy érdeklődést váltott ki a Csíkszeredái rendőrautók sofőrjei és a velük együttműködő rádióklub lelkes szakemberei körében. Ez utóbbiak áldozatkész tevékenységének köszönhetően az alábbi interjút közvetíthette a helyi rádió: Van-e létjogosultsága egy székely pártnak? — A Romániai Magyar Szó idei húsvéti számában közöltél egy forgatókönyvszöveget, egy filmnovellát, amelynek dióhéjban a következő a tartalma: miután Jézus az Utolsó Vacsoránál megjósolja Péternek, hogy háromszor fogja őt megtagadni, mielőtt a kakas megszólalna, Péter fölvásárolja a városban fellelhető összes kakast és leöleti. Ennek ellenére a háromszori tagadás megtörténik, ám amikor sikerül annak a helyiségnek az ablakáig felkapaszkodnia, ahol minden valószínűség szerint Jézust kínozzák, óriási kakast lát mestere helyett a helyiségben. Ha jól értem, itt a jézusi éberség Aszklépiosz jelképével való nyomatékosításáról van szó... — A politika csak partikuláris megközelítése a világnak. Ha a világot olyan emberek kormányoznák, akik csak a politikai összefüggéseket látják, áz egyenesen magát az Életet fenyegető helyzetet eredményezhetné. Amikor egy bölcsesség vagy egy felismerés megfogalmazható politikai áttételekben is, az azt jelenti, hogy létezik egy olyan egyetemes tudás, egy globális rendtudat, amit alkalmaztak a politikában, de nem a politikusok ismertek fel, és nem ők fogalmaztak meg. A kakas Aszklépiosz óta az éberségnek, egy olyan készenlétnek, felkészülésnek, virrasztásnak a metaforája, mely lefordítható akár politikai terminológiára is, de a dolgok csak a maguk komplexitásában jelentkezve, együttesen adják az igazságot. E novellába a kakas motívumát maga Jézus Krisztus építette bele. Ő nem azt mondta Péternek, hogy mire a csillagok elhalványulnak, addig te háromszor fogsz engem megtagadni, hanem konkrétan utalt a kakasra. Ha vannak számunkra akár politikai vagy közéleti, esetleg más értelemben megfogalmazható tanulságok és összefüggések, már benne rejlenek az alaptörténetekben. A mi számunkra olyan fontos kérdések, mint a hűség, az árulás, a nehéz sorskérdések és a felelősség elől való menekülés gyermeteg módszerének eleve kudarcra ítélt motívumai mind megtalálhatók az emberiség alapkönyveiben. Ezért történeteik mindig időszerűek. Nem? De hát most zavarban vagyok, mert nem az én feladatom ennek az értelmezése. Az írónak attól a perctől, hogy az utolsó pontot kitette, hallgatnia kell. — Most viszont politikus vagy és nem hallgathatsz. Mert jön egy gyakorló politikusnak szánt kérdés: mennyiben látod alkalmasnak vagy létjogosultnak egy székely párt megalakítását? — Nézd, nem ellenzem azt, hogy a Romániában élő magyarságon belül jobban megpróbálják magukat artikulálni egyes érdekcsoportosulások, vagy hogy történeti, kulturális, gazdasági, esetleg nemzedéki szempontok alapján differenciálódjanak közösségek, ide értve a székelységet is. De az a törekvés, hogy a székelyek leválasszák magukat a szórványmagyarságnak nevezett nem székely közösségről, szerintem egyenes út a meghasonláshoz, a romániai magyarság szkizofrén tudatállapotához, sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá tételéhez. Ha ez áll szándékában egyeseknek, az egyet jelent azzal, hogy Tőkés Lászlót pont úgy megtagadják, vagy legalábbis pont úgy elhatárolják magukat tőle, mint Gyimesi Évától, Sütő Andrástól vagy Szilágyi Domokostól. Ezzel lefejezné magát a székelység. Nem mintha nem lennének kiváló emberei. Voltak és vannak, de ez mégis öncsonkítás lenne. Az, hogy Székelyföldön az önkormányzati formák hagyománya, az erős történelmi-kulturális háttér eltérő szerveződési formák igénylését teszik ésszerűvé és szükségszerűvé, az kétségtelen. Mindenkinek maximális autonómiája kell hogy legyen arra nézve, miként kívánja felépíteni közösségi életét. Nem lehet sem receptekkel, sem kötelező példákkal szolgálni. De kitagadni magunk közül a másik felet... Párhuzamok a kurdok és az RMDSZ között — Ahogy én kivettem a szórólapok szövegéből, nincs szó a szórványmagyarság kizárásáról, sőt: annak nagyobb támaszt nyújtana egy gazdaságilag fejlett, kevésbé asszimilálható székelység, amelyet különleges státusa véd a fokozott elrománosodástól. — Dehogynem, amikor azt mondják, hogy az RMDSZ csak a szórványmagyarságot képviseli. Ezzel furcsa módon folytatják a di verziót, amit Ceausescuék kezdtek el. Akkor differenciálnak itt két nemzetiséget a magyarságon belül, amikor ennek súlyos következményei lehetnek. Ezt úgy meg lehet lovagolni, mint a Maros Magyar Autonóm Tartományt annak idején: amíg a székely tömbnek biztosítják a külön autonómiához való jogát, a többit felmorzsolják a sajátos demokrácia módszereivel. Ha ez megtörtént, már gyerekjáték lesz a kulturális intézmények nélkül maradt székelységet beolvasztani, ezúttal már egészen békés módszerekkel. —Hogyan értelmezed Mitterrand elnök romániai megjelenését? — Amennyiben globális kontextusban próbáljuk elhelyezni e látogatást, nem a napi újságjelentésekből kell kiindulnunk. Első látásra ez a látogatás a román ellenzék számára egy hatalmas pofon. A legaktívabb román ellenzék, a maga erkölcsi és politikai legitimitását mindig is Párizsból nyerte. Nagy biztonságot nyújt számára, Romániai Magyar Demokrata Szövetség l'nitinca Democrat:» Magliiará din Románia hogy magas szintű párizsi politikai kapcsolatok bázisáról bírálhatja a román kormányt, az államelnököt és a miniszterelnököt. És akkor tessék: idejön a francia elnök, és ezzel mintegy fedezetet ad a presztízs, valamint legalitás szempontjából hitelét vesztett román kormánynak. Hát van esze ennek az embernek? Hát nem látja, hogy mi folyik itt? Természetesen: látja! De itt egészen más megközelítés szükséges a megértéshez, amihez talán a kurdok esete ad némi támpontot. Nézzük csak: gyakran éri vád az RMDSZ-t, hogy nem képes kihasználni a nemzetközi konjunktúrát most-, amikor jogainkért erőszakosabban lehetne fellépni. Az RMDSZ elmulasztja a kedvező pillanatokat, amelyek nem fognak visszatérni talán soha... Bizonyára, akik az RMDSZ-nek is a kedvező politikai konjunktúrát emlegetik, azt mondták a kurdoknak: hát nem láttok? Mikor álltok talpra, ha most nem? És akkor a kurdok talpra is álltak, láthattuk, mi történt... a kurdokkal. És miért történt ez? Mert a politikai eseményeket, a nemzetközi politikai erő- és érdekviszonyokat soha nem az újságból kiolvasható logika magyarázza. A világ sorsát nem az újságírók kezébe tette le a történelem. Amit a kurdok tettek, annak volt egy tetszetős politikai indoklása, de nem volt külpolitikai fedezete. A kurdok kérdése nem volt benne a nagyhatalmak által leosztott játszmában, és a jelenlegi érdekfelosztásoknak megfelelő megállapodások, a működő szerződések nem tették lehetővé azt, hogy a kurdokat valaki is megsegítse. Erről van szó. A magyarság megemésztése volt a cél Hozzánk visszatérve: bizonyos okoknál és számításoknál fogva, a nyugati demokráciák úgy döntöttek a Szovjetunió beleegyezésével, hogy a kelet-európai térséget bekapcsolják a kontinentális vérkeringésbe. Mindegy, hogy ezt most Marshall-segélycsomagnak nevezzük vagy másnak, de az egyes kelet-európai országok meg fogják kapni azokat a gazdasági hiteleket, azt a hatalmas beruházást, ami egy működő gazdaság és működő piac létrehozásához szükséges Európának e felében. Ez a világtörténelem legnagyszabásúbb vállalkozása, kísérlete. Tudom, nincs az a politikus, aki ezt elismerné, hogy ez így van, de mindenki tudja, hogy így van. Amikor az új magyar kormányzat átvette az ország vezetését, kiderült: húszmilliárdnyi adóssága van Magyarországnak. Honnan fogjuk ezt kifizetni? Akasszuk fel magunkat?—gondolhatták az új vezetők. És akkor innen jött egymilliárd, ott engedtek el egymilliár- dot, és szépen, lassan az történik Magyarországon, hogy pár éven belül a nyugat-európai berendezkedésnek megfelelő társadalmi és politikai élet jön létre. És ez fog történni Romániával is, persze itt már nehezebben, de ez kell, hogy történjen. Hát ezért jött el Mitterrand elnök, ezt kell kiolvasni a látogatásából. O ne tudná, hogy itt mik folynak? Persze, hogy tudja! Nekünk ebben az összefüggésben kell szemléltetnünk a dolgokat. Mert ha mindig arra gondolunk, hogy holnap jön egy sötétebb kormány, és nekünk végünk van, nem tudjuk hosszú távon rendezni közösségi életünket. Nem akarok most kitérni arra, hogy milyen kalkulusok, miféle érdekek húzódnak meg a nyugat-európai nagyhatalmak e döntése mögött; tény, hogy a kelet-európai régiót demokratizálni akarják és Romániával együtt, leromlott gazdaságával együtt, és ez nekünk óriási esély a túlélésre! Egy működő piacgazdaság nem épülhet diszkriminációra. Azok az alaptörvények, amik lehetővé tették, hogy a nyugati demokráciák eljussanak a civilizáció e fokára, nem teszik lehetővé, hogy beléjük épüljön a diszkrimináció, a butaság, a gyűlölet, mert ezek már sértik a gazdasági érdekeket. Ezért Mitterrand elnök látogatásában nem egy erkölcsileg halott kormány legalizálását, hanem annak a politikai, az erkölcsi-anyagi tőkének jövőbeni beáramlását kell látni, amely ha lassan is, de elkezdi majd a működését, ami az egyetlen esélye mind a románoknak, mind nekünk. —És mi történik, ha a sajátos demokrácia miatt ennek a világméretű vállalkozásnak meg kell rekednie a kísérlet szintjén Romániában ? Itt mások a politikai és a gazdasági hagyományok, mint a többi kelet-európai államban. — Ha az utóbbi 70 év történetét vizsgáljuk, kiderül, hogy itt egészen másfajta kísérletek folytak. Elgondolkoztató, hogy minden ideológiától függetlenül a román belpolitika legfőbb törekvése a nemzetiségek, de főképp a magyarság megemésztése volt. Ezért kimaradt az európai kulturális és gazdasági vérkeringésből, csakhogy lenyelhessen és megemészthessen bennünket, mint a Boa Constrictor, amely tulajdonképpen semmit nem épít, hanem csak emészt. Lenyűgöző az ellenállóképességünk, ha arra gondolunk, hogy a hetvenévi emésztőpolitika eredményeként mindössze egy százalékkal csökkent a százalékarányunk. Nos, én azt gondolom, hogy az imént említett törekvéssel ellentétes előjelű szellemi és anyagi ráfordítás inkább sikerrel fog járni, hiszen ez nem emésztő, nem felmorzsoló, hanem építőjellegű törekvés. De ha mégsem fog sikerülni, akkor ott állunk, mint hetven évvel ezelőtt, de mégsem sátrakban valahol a határszéli övezetben, mint a kurdok. Egység és nem egyformaság — Létezik-e eltérő álláspont a MISZSZ (az RMDSZ-en belül működő Magyar Ifjak Szervezetének Szövetsége) által jelölt képviselők csoportja és a többi RMDSZ-képviselő között? — Az RMDSZ-t általában kétfajta vád éri. Az egyik, hogy egyforma, a másik, hogy nem egyforma. Hogy a szervezet egy síkban plafonált, más részről, hogy a szervezet kétfejű. Az egyik szemlélet azt mondja, nem jó, ha két központja van a szervezetnek, kétféle szempontja, a másik azt mondja, túl szűk a szervezet által igényelt pártfegyelem. Gondolom, itt a kulcskérdés az, hogy egységre van szükségünk, de nem egyformaságra. Én nem akarok egyformán gondolkodni a társaimmal, de'az, hogy az ő véleményük és az én véleményem között megtaláljuk a közös nevezőt, amely lehetővé teszi, hogy együtt, egységesen lépjünk fel, ez adja az RMDSZ-koalíció jellegét. Ezen belül eltérően gondolkozhatunk. Az RMDSZ egy politikatörténeti kuriózum, ilyen szervezet még nem volt a történelemben. Egy társadalom többféleképpen tagolt. Mi magyarok itt, Románián belül egy külön társadalmat képezünk. A társadalomban az egyes csoportok és kategóriák elkülönülnek a többiektől, és létrehozzák a maguk külön politikai mozgalmait. Mi létrehoztunk egy olyan szervezetet, amely felvállalta a munkások, a földművesek, a vállalkozók, a munkaadók, az értelmiségiek, a diákok és a nyugdíjasok, a katolikusok, a protestánsok, a szórványmagyarság és a székelység érdekeit egyaránt. Ha valakinek ezt külföldön elmesélem, azt kérdi: ez lehetséges? Az RMDSZ politikai bravúrt vitt végbe, amikor egyensúlyba hozta ezeknek az eltérő érdekcsoportoknak az igényeit, monolit egységben lépett fel és kifelé azt ábrázolta, hogy rendíthetetlen egységben van az egész magyarság. Ez az egység nyomasztja politikai ellenfeleinket. Nemcsak MISZSZ-jelölt szenátorként és nemcsak főtitkárként voltak ellentéteim az RMDSZ egyes, régi beidegződéseket levetkőzni képtelen vezetőivel. Viszont több esetben visszafogtam saját nézeteimet, azért, hogy egy ütőképes közös nézet tudjon kialakulni. Nem engedhetjük meg magunknak az elfordulás luxusát, amiért többen vannak velünk ellenkező véleményen. A felvidéki magyarok három pártba tömörültek és gyengébbek az eredményeik. Könnyű lenne végbevinni a különpárt-alakítást, de ezzel kivennők egyik tartóoszlopát annak a politikai felépítménynek, amit a romániai magyarság hozott létre. Persze ugyanakkor van egy határ, ameddig vállalni lehet a konszenzust. Én nagyon jól tudom, hogy mi az, amit nem fogok soha aláírni. Miért nem jönnek haza segíteni? — Nemcsak orvosok, tanárok és más foglalkozású magyarok hagyták itt az utóbbi években Erdélyt, a sorrend a számarányt és nem a szociális minőséget jelzi, de úgy néz ki, olyan teoretikusok is, akik most külföldön szervezett tanácskozások alkalmával előadják, mit is kéne csinálni itthon. Méltányolandó részükről a segíteni akarás, de miért nem jönnek haza, hogy itt próbálnák ki az elméleteiket? — Akiknek megadatott a visszatérés lehetősége, de nem jöttek vissza, azzal a kérdéssel kínlódnak, hogy igazolják — elsősorban önmaguk előtt —, miért mentek el, vagy ha már elmentek, akkor most miért nem jönnek vissza? Ez egy állandó bizonyítási kényszert hoz létre bennük. Ottani létüknek fontosságát bizonyító kényszerük aztán átcsúszik abba a meggyőződésbe, hogy rájuk ott van szükség, mert onnan jobban látják, hogy mi itt mit kell hogy tegyünk. Egerből, Bécsből, Zürichből ők inkább tudják, hogy ti mit csináljatok Csíkszeredában és mit Bukarestben, Kolozsvárott. Ha eljutnának addig a felismerésig, hogy a mi dolgainkat nem határozhatják meg sem Egerből, sem Bécsből, kénytelenek lennének ezzel beismerni, hogy az életük eltékozolt, sivár, hogy kis anyagi, gazdasági és életszínvonalbeli érdekek miatt maradtak ott, ahol maradtak. De ha az ő egyéni gazdasági érdekeik azt kívánják, hogy ott éljenek, akkor nekünk ne adjanak irányelveket, és ne adjanak leckét abból, hogy itt nálunk mi a legfontosabb teendő a nemzetiségi politikában. Kérdezett: Kozma Szilárd
