Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18-19 / 115. szám
J / 1991. május 18-19., szombat-vasárnap o MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Egészségügyi ismeretterjesztés hazánkban Tessedik volt az első... Találkoznak a reformátusok Cél: feloldani az elszigeteltséget Fél évszázadnál is több időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar reformátusok másodszor is megrendezzék világtalálkozójukat. Az elsőt még 1938 augusztusában tartották Debrecenben. Hétezren vettek részt rajta, és fő szervezője, dr. Vasady Béla ma is él az Egyesült Államokban. Amennyiben egészségi állapota engedi, az újabb találkozón ismét jelen lesz. ,w*ok fi. Az egészségügyi ismeretek első terjesztői az „érvágó kalendáriumok” voltak. Az első magyar nyelvű kalendárium az 1571. évi „bécsi kalendárium” volt, amelyet később még számos követett. Ezekben többek között orvosi vagy orvosi vonatkozású cikkek, és többnyire versekbe foglalt egészségügyi szabályok találhatók. Ezek a „Verses Regulák” tulajdonképpen az egészségügyi ismeretterjesztés első formái hazánkban. A lőcsei kalendárium például az 1745. év február havára a következőket — nem éppen szívderítőket — jósolja: „Had, égés, drágaság Éhségtől sárgaság Sokakat meg-szorongat.” A köznépnek az imádságos könyvön kívül a kalendárium volt a legfontosabb és csaknem egyetlen irodalmi művelődési eszköze, annál is inkább, mivel a nép nyelvén volt írva: magyarul, szlovákul, románul, németül. 1771-ben jelent meg az első szlovák nyelvű, népszerű orvosi könyv Tonsoris János tollából Szakolcán (Árva megye). Mivel ezek a kalendáriumok rengeteg babonás egészségügyi tanácsot is népszerűvé tettek, akadályai voltak a népegészségügy fejlődésének. Különösen az „érvágás pana- ceájának” (csodás gyógyító módjának) a hite terjedt el károsan a nép körében. Sokszor szinte elvéreztették a nyomorult beteget. Ennek veszélyét felismerve Mária Terézia rendeletére a helytartótanács 1756- ban megtiltotta, hogy „a kalen............. .... dáriumok érvágásra vonatkozó közléseket és silány erkölcstelen történeteket tartalmazzanak”. így azután az 1757-ben megjelent győri kalendárium már „orvosi oktatást” közöl. II. József több kormányzati intézkedésében törekedett a céltudatos egészségügyi ismeretek terjesztésére a nép körében, például elrendelte, hogy a papok egyházi beszédeikben népszerűsítsék a himlőoltást. A XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedeitől kezdve a kalendáriumok mellett megjelentek a népszerű cikkek és felolvasások, mint a nemzeti haladás és demokratikus politika megnyilvánulásai: a nép szellemi felszabadítása szükségessé tette az „együgyű házi orvostudomány” helyett az „orvostudomány köznépileg való művelését”. Ezen a téren élenjárt Tessedik Sámuel (1742—1820) szarvasi evangélikus lelkész, a falugondozás és mezőgazdaság úttörője, aki elsők között volt hazánkban, ki a nép rendszeres egészségügyi nevelésével foglalkozott. Mint iskolafelügyelő bevezette az általa 1779-ben alapított mezőgazdasági szakiskolában az egészségtan tanítását, és azt — főtantárgynak tekintve — ő maga rendszeresen oktatta. Beszélt a legközönségesebben előforduló betegségek okairól és az egészségápolás szabályairól. Erről önéletrajzában így ír: „Talán én voltam az első; aki a parasztnép javára (mely gyakran tudatlanságból, s ebből folyó vigyázatlanságból szokott a legsúlyosabb betegségbe és visszás eljárás folytán a halál martalékául esni) a közönségesen előforduló betegségek okairól és gyógyeszközeiről szóló tant vittem be egyházam népiskoláiba, az által, hogy leírattam és magyaráztattam a diaetetikus szabályokat. S nemcsak az iskolában, hanem feltűnőbb haláleseteknél még a halotti prédikációimba is beleszőttem a pusztító betegségek elhárításáról szóló nézeteimet. És mennyire örül a lelkem, midőn fáradozásom gyümölcsét itt-ott tapasztaltam; mennyire örültem, midőn dr. Faust egészségi katechizmust írt a köznép számára és azt magyar és tót nyelvre fordítván bevezethettem a mi iskoláinkba!” Tessedik Sámuel sokat tett a babonás nézetek, a kuruzslás felszámolására, a tudományos, népszerű ismeretterjesztés érdekében. Megelőzte korát, hiszen hogy helyes úton indult el, azt 1841-ben Bugát Pál és társai igazolták. Dr. Sonkoly Kálmán Boross Géza, a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója Szervező Bizottságának ügyvezető alelnöke elmondta, hogy a rendezés gondolata már 1988- ban felvetődött. Ám a megvalósítás — akkor -— teljeaképtelen- ségnek tűnt, hiszen például Amerikából igen, de Erdélyből nem vehettek volna rajta részt az érdeklődők. Pedig a világban szétszóródott magyar reformátusok négymillióan vannak, és a hazaiakkal együtt 3500 gyülekezetben folyik a hitélet. Ám az elmúlt negyven év kényszerű elszigeteltsége olyan körülményeket teremtett, amelyben a hívek szinte gettókba zárva érezhették magukat. Az egyház csak a templomok falain belül létezhetett. Ifjúsági munkát nem folytathatott. Egészen 1980-ig érvényben volt egy rendelet, amely még azt is megszabta, hogy egyik lelkész a másikat — szolgálati célból — csak felettese engedélyével kereshette fel. A II. világtalálkozó egyik fő célja éppen ennek az elszigeteltségnek a feloldása. Ugyanakkor a rendezvényre érkező neves külföldi személyiségeknek módot kívánnak nyújtani arra is, hogy kötetlenebb formában megismerkedjenek hazánk megváltozott viszonyaival. Nemcsak egyéni, de gazdasági kapcsolatok is létesülhetnek ezáltal. A találkozó fővédnöke, Göncz Árpád köztársasági elnök jelen lesz június 2-án, pénteken a megnyitó ünnepi istentiszteleten a Kisstadionban. Másnap Debrecenben pedig miniszterelnökünk köszönti a résztvevőket. A rendezvény szinte az egész országra kiterjed. Nagykőrös, Cegléd, Sárospatak, Pápa egyaránt helyszínül szolgál. Ifjúsági világtalálkozó, benne ijfúsági zenekarok találkozója lesz Zán- kán, ahová 20 országból várnak fiatalokat. A Művelődési Minisztérium a Gyermekcentrum — az egykori úttörőváros — használatát személyenként, napi 170 forintért engedélyezte, és ez komoly támogatást jelent a szervezőknek. A világtalálkozó költsége — a tervek szerint — ugyanis 70 millió forint körül várható, a rendezők viszont nem kívánják ezzel a gyülekezeteket terhelni. A cél nem a látványosság, hanem a puritán református kegyesség gyakorlása. A kormány a kiadásokhoz 25 millió forinttal járul hozzá, a pénz többi részét — alapítványi formában — az önkéntes támogatóktól várják. Az adakozók között máris ott van több nagyvállalat, intézmény, kft. és kisvállalkozás. Az a tíz intézmény vagy magánszemély, aki a legnagyobb összegű segítséget nyújtja, megkapja és használhatja „Ä Világ- találkozó Hivatalos Támogatója” címet. Az adakozók teljes névsorát a Reformátusok Lapja később nyilvánosságra hozza a tételes elszámolással együtt. A világtalálkozó megrendezését az teszi időszerűvé, hogy az egyház vezetésének megújulása után végre sort kell keríteni az egyház egészének megújulására is. Az a társadalmi és erkölcsi mélység, amelyben ma Magyarország él — és amit valamennyien a bőrünkön tapasztalunk —, mindenképpen szükségessé teszi a közösségek tevékenységének élénkítését. A lehetőségek, az alkalmak bővítését arra, hogy az emberek visszataláljanak gyülekezeteikbe. A találkozó másik — jövőbe mutató célja —, hogy létrehozzák a Magyar Reformátusok Világszövetségét. A világ református egyházainak tizenkét püspöke a legteljesebb jóindulattal támogatja a gondolatot. Révay András Készül a „pápa”- és a Széchenyi- bélyeg Az idei évben a jelentős belpolitikai események közül is kiemelkedik az augusztusi pápa- látogatás, valamint a Széchenyi születésének 200. évfordulójára való megemlékezés. Ebből az alkalomból Vagyóczky Károly grafikus művész a posta felkérésére már készíti a bélyegterveket, melyek a jeles események alkalmával kerülnek forgalomba. „Kochan” szlovákul gyönyörűt jelent Tótkomlósi betyártörténet A múlt században Tótkomlóson élt egy Kochan nevű betyár, aki — hívatlanul — gyakran megjelent a tótkomlósi szlovák nagygazdák portáján, valamint nagy buzgalommal végigjárta a makói és a hódmezővásárhelyi pusztaság tehetősebb tanyáit is. Ahol csak tehette, elkötötte a szebb paripákat és elkótyavetyélte, eladta az orosházi lócsiszároknak. Kochan (ami szlovákul gyönyörűt, gyönyörűségest jelent) alacsony, vékony emberke volt, ugyanakkor szép és megnyerő külsejű. Bizony ráillett mindkét mondás: „Kicsi a bors, de erős”, „Kicsi ember nagy bottal jár". Egyedül élt, családja nem volt, így a „szerzeményt elborozgatta”. A „híres” betyár nemcsak a gazdák állataira és egyéb javaira, hanem csinos feleségeikre is vadászott, főleg a fiatal menyecskékre. Kochan hiába volt erős és rafinált, mégis póruljárt egyszer. Egy tagbaszakadt szlovák nagygazda jókötésű fiatal kancáját akarta elkötni, de a gazda elkapta, torkon ragadta és jól elverte. A betyár emberségért könyör- gött. A gazda elengedte, de amikor a betyár jó távolságra elszaladt, visszanészett és odakiáltott: „Ezt nem fogom elfelejteni, megfizetem!" Kochan elcsábította a gazda szép fiatal feleségét. Jó, két év után a gazda rájött a csínytevés- re. Azt mondta a feleségének, hogy a faluba megy, aztán levette a kocsiról a lőcsöt és elbújt a kukoricásban. Sokáig várakozott, amíg Kochan megérkezett, és bement a kocsiszínbe. A dühös férj utána lopakodott, de a tilosban járó is éber volt. Kihúzott spárgára helyezett egy csen- i gőt, s amikor jött a gazda, az megszólalt, így barátunk időben otthagyott csapot-papot, szép menyecskét és elszaladt. Hiába loholt utána a gazda a lőccsel, a „Gyönyörű” egérutat nyert. 1 Biztonságos távolságban aztán megállt és visszakiabált: „Mit vagy úgy oda?! Te a múltkor jól elrendezted a bordáimat, a fejemet is megpúpoztad, én meg megtömtem, kitömtem a feleséged bukszáját, így hát kvittek j vagyunk." Lehet, hogy Tótkomlóson van, aki ezt a történetet másképp ismeri—én így hallottam. Skrabák Mihály Pünkösd a békési ember életében Részletek egy tanulmányból Az egyház és az ünnepek kapcsolatának történelmi hagyományai vannak. A pünkösd csak a II. századtól keresztény ünnep, amelyen a szentlélek eljövetelét ünnepük. Ha a pünkösd megünneplésének módját és tartalmát Békés megyében vizsgáljuk, ugyanezt a kettősséget tapasztaljuk: a különböző egyházak és felekezetek a maguk liturgiája szerint a szentlélek eljövetelét ünnepük, a „civil” társadalom pedig népünnepélyeket rendez; mint egyik tavaszi örömünnepet üli meg. Az azonban a legtermészetesebb, hogy alkalmanként és helyenknént a kétféle tartalom — és program — egybeolvad. Csorváson így emlékeznek egy régebbi pünkösdi ünnepre: „Az oltárt csakis piros bazsarózsával, más néven pünkösdirózsával lehetett elképzelni. Szinte törvényszerű volt, mint hús- vétkor Jézus sírjánál a háromágú fehér hortenzia. Az oltárterítő fehér, fényes anyag volt, amely kézzel, színes selyem-pamuttal volt kivarrva. Ugyanilyen terítővei terítették le a szószéket is. Szüléinknél a kulcsoskalács és a magaskalács elmaradhatatlan volt, melyet ha felszeleteltek, dió, mák itt-ott volt. Ebben az időben (’30-as évek) a püspök úr pünkösdkor jött el hozzánk. Nagyon várta az egész falu. Ilyenkor volt a bérmálás. A templomajtót is piros bazsarózsával díszítették fel. A püspök úr magyar fogadtatásban részesült. Az orosházi és csorvási kanyarban negyvenfős fehérlovas bandérium várta. Ezek a fiatalok fekete sujtásos fekete ruhában, kirojtozott, fehér, bő ujjú ingben, fekete csizmában, fejükön fekete kalapban voltak, melyet dús árvalányhaj díszített. A határnál a községi főjegyző, a bíró és az orosházi főszolgabíró köszöntötte a püspök urat. Az autójából egy hintóba ültették át. A templom előtt a plébános eléje sietett, letérdelt és kezet csókolt neki. Ez mindenki számára természetes volt. A templom előtt a gondnok köszöntötte meleg szavakkal. A templomban pedig a püspök úr köszöntötte a csorvási híveket.” A protestáns településeken egyszerűbb külsőségek közepette ünnepeltek. Geszten élő idős barátom, Dalmi Benjámin, aki ifjú korát Zsadányban élte, így beszél erről: „A reformáció elterjedése óta Zsadány is, Geszt is tiszta református község lévén, pünkösd első napján isten- tisztelet, annak keretében úrvacsorán kívül egyéb liturgikus ceremónia nem volt. Jó idő esetén első vagy második napján délután volt a majális. Általában két közönséges sátor volt felállítva: Zsadányban az Erzsébet-kert- ben, Geszten az Iklódi-erdő mellett. Egyikben az egyik boltos cukorfélét és trafikárut árusított, a másik a kocsmáros volt, italokkal...” Megemlítjük még, hogy a békési baptisták jó idő esetén pünkösdkor tarották keresztelőjüket, a csoportos bemerítést a Körösnél. Émlítettük fentebb, hogy a pünkösd is a régi pogány, természeti ünnepek körébe tartozott. Ennek megfelelően sok népi hiedelem kötődik hozzá. Pünkösd napja időjósló nap: — ha pünkösdkor nedves az idő, akkor a karácsony száraz lesz; — ha a pünkösd hava igen nedves, a következő is olyan lesz; — ha pünkösdkor szép idő van, sok bor lesz; — ha pünkösdkor valaki végigmegy a temetőn, az abban az évben meghal; — ha pünkösdkor elsöpörjük a fal alját, nem jön a házhoz a béka. Szokásértékűek azok a cselekvések, melyeket a fentiekkel együtt Orosházán és környékén ismerhettem meg: — ha pünkösdkor nyílik a rózsa, a lányoknak el kell menni pünkösdirózsát lopni, hogy ők is olyan szépek legyenek, viruljanak, mint a pünkösdirózsa; ha pünkösdkor korán megmosdik valaki, az szép lesz. Á magam gyűjtésén kívül hivatkozom Krupa András tapasztalataira is, aki ennek az ünnepnek a jelentőségével kapcsolatosan arról ír, hogy a szlovákság körében pünkösd hetében gyűjtöttek különböző gyógynövényeket, mert azt tartották, hogy az ekkor gyűjtött füvek-virágok jobban hatnak. Ugyanő egy érdekes szokásról is számot ad, mely a volt Csanád megyei szlovák és magyar községben dívott, s a területrendezések miatt megyénkbe is átnyúlt, hogy tudniillik pünkösd első napján hiedelmi okok miatt nem hajtották ki a legelőre a disznókat és a szarvasmarhákat. Ezt a napot használta ki a pásztor (gulyás, kanász), hogy a községi kanászgazdával együtt végigjárja a házakat, és összeszedje a sugárpénzt. Állatonként 50 fillért, illetve 1 pengőt fizettek neki. Ez a szokás a mai napig (1970) fennmaradt... Beck Zoltán
