Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18-19 / 115. szám

1991. május 18-19., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON A pszichológus válaszol Tudomány-technika Ifjú fejjel munka nélkül Minden korosztályt keserve­sen. de mindegyiket másféle­képpen sújt a munkanélküliség. Pszichológiailag mindenki­nél közös ebben a helyzetben a létbizonytalanság, az egziszten­ciális szorongás, a türelmetlen­ség, a tehetetlenség, a csalódott­ság, a harag érzése. Megjelenik a negatív önértékelés is; az em­ber hajlamos értéktelenebbnek tartani magát azért, mert nem termel, és nem keres; álláskere­sés közben pedig minden eluta­sítást nemcsak anyagi, hanem személyes belső kudarcának él meg. A fiatalok fiatalos lendülettel lépnek ki az iskolából, kíváncsi­sággal, aktivitással, egy részük kifejezett alkotásvággyal — és nem utolsósorban üres zsebbel, az önálló élet megalapozásának halasztást nem tűrő igényével. És már előre szorongva, átélve a tehetetlenséget és a keserű csa­lódottságot. Mert amikor el­kezdték az iskolát, még azt ígér­ték nekik, hogy szükség lesz rá­juk, a lehetőségek adottak lesz­nek, és csak rajtuk — tehetségü­kön, szorgalmukon, lelkiismere­tükön — múlik, mire haladnak. Azt tanulták, hogy a munka tesz emberré, a munka nemesít (ez valóban így is van). Ha ez a tettvágy és lendület már csírájában megtörik a külső akadályokon, akkor félő, hogy később nehéz lesz újra össze­szedni az elvesztett energiát. A tétlen életmódot vagy a lassúbb életritmust, az igénytelenebb munkát meg lehet szokni, ké­sőbb nehéz átállni aktív tempóra és „alkotói fokozatra”. Az ifjú­kori csalódottság mély nyomot hagy az emberben, később ne­héz lesz hittel és szívvel-lélek- kel belevetni magát értékes tevé­kenységbe. Az értékvesztés kö­vetkeztében lazul az erkölcsi tar­tás, és így az unalom, a társada­lom elleni harag és lázadás rossz útra, antiszociális irányba sodor­hatja a munka nélkül hányódó fiatalt. Az érett és énerős szemé­lyiség ezt természetesen ellen­súlyozni tudja. A munkanélküliség hónapjai­ban sose maradjon az ember tét­lenül. Még ha nehezére esik is, erőlködve is ki kell tölteni a ké­retlen szabad idő minden óráját. Elsősorban az álláskereséssel kell állandóan foglalkozni vala­milyen formában. Hasznos a ta­nulás (még ha éppen most úgy érzi is, hogy hiszen hiába tanult), a szabad időt jól ki lehet használ­ni nyelvtanulásra vagy más egyéb ismeretek elsajátítására. Ha szépirodalmat olvas, az is hasznára válik. Apróbb-na- gyobb tevékenységek, például kerti munka, kézimunka stb. többszörösen is hasznosak: az órák is gyorsabban szaladnak, ugyanakkor érezheti, hogy nem semmittevéssel telt az idő, rá­adásul anyagi előnye is van. Időt kell fordítani a családi, baráti kapcsolatok ápolására is — ami­kor lesz majd munkája, úgyis rohanó tempóban fog élni. Lehetőleg ne maradjon so­káig egyedül a munkanélküli. A magányos emberben óhatatla­nul előtörnek a rossz gondola­tok, a szorongás és a kétségbe­esés, és ez hosszú időre elront­hatja a közérzetét, gátolhatja az értelmes tevékenységet. A csa­ládban vagy megértő baráti tár­saságban kellemesebben telik az idő, és együttérzést, biztatást kaphat gondjaiban. Nem a munkanélküli segély a megoldás a problémára (az egyébként is csak véges ideig adható), hanem a munka. Ha nem kínálnak a végzettségnek megfelelőt, akkor marad az új út keresése. Például átképzéssel vagy vállalkozással. A fiatalok életkori sajátosságai mindkettő­nél lehetővé teszik, hogy köny- nyebben megfeleljenek az új követelményeknek, mint a koro­sabbak. Az ifjú ember agya az új ismeretek befogadására (ha maga is akarja), és nyitottsága, kezdeményező-készsége, bátor­sága, aktivitása folytán (remél­hetőleg ezeket még nem vesztet­te el) vállalkozásra is képes. Fel­adni sosem szabad. Dr. Ignácz Piroska A koraszülöttek életbenmaradási esélyei Minthogy ma sokkal jobban tudják az orvosolt, mint koráb­ban, hogy a koraszülötteket mi­lyen veszélyek fenyegetik, és ismerik e veszélyek elhárításá­nak módjait, ma mintegy kétszer több koraszülöttet tudnak meg­menteni az életnek, mint ne­gyedszázaddal ezelőtt. Az orvos és az asszisztencia munkája a köldökzsinór elvágásának pilla­natában kezdődik meg, amikor a koraszülött arra kényszerül, hogy önállóan biztosítsa kaló­riaszükségletét saját teste mun­kájával, anyagcseréjével. Az első napokban a legtöbb kora­szülött alig tud magához venni táplálékot, némelyikük még nyelni sem tud, hiszen éfétlen idegrendszere miatt a nyelési reflexei még nem tökéletesek, kicsi gyomrának a befogadóké­pessége. Ezért az első napokban szondán keresztül és infúziókkal látják el őket folyadékkal, táplá­Képünkön — éppen használat közben — azt a nagy értékű diagnosztikai berendezést láthatjuk, amellyel a légzéselégtelen­séggel világra jött újszülöttek és koraszülöttek diagnosztizálását gyorsan és pontosan el lehet végezni. E készüléket a SOTE I. Számú Női Klinikája egy amerikai cégtől kapta ajándékba Fotó: (MTI-Press) Iákkal. A szövetekben zajló anyagcsere-folyamatokhoz nél­külözhetetlen oxigént pétiig szükség esetén oxigénpalackből adagolják a csecsemő tüdejébe. A koraszülött világra jöttét követően nyomban gondoskod­ni kell arról, hogy testhőmérsék­lete ne hűljön le. Ezért a szülés^ után nem fürdetik meg, hogyf emiatt se veszítsen hőt, hanem gyorsan üvegfalú, zárt inkubá­torba helyezik, amelynek belső hőmérsékletét 34 fok körülire állítják be (ha kell, a csecsemő szállítása is ebben az inkubátor­ban történik). Az üvegfalú „házikóban” fekvő csecsemőt közben szám­talan vizsgálatnak vetik alá. így például a légzését is ellenőrzik, sok koraszülött ugyanis még nem képes a rendszeres, ritmu- sos légzésre. A légvételek gya­kori kimaradása pedig a gyer­mek halálát okozhatja. Angyal Bandi, a betyárkapitány Díjazott diákok írásai (Részlet) Melegen sütött a nyári nap, mikor a Kassai úton egy uraság kocsikázott a gyönyörűszép lá­nyával. A dombtetőn Angyal Bandi figyelte az utat. Éles sze­mével azonnal meglátta a hintót. Bedugta pisztolyát az övébe, mellé a kését. Felpattant lovára, és levágtatott az útra. Leste, mi­kor jön a hintó. Hamarosan meg­látta. Gyönyörű faragású volt, ajtaján a Habsburgok címerével. Előtte hat csodaszép ló vágtatott a császár méneséből. Két labanc követte a kocsit. Angyal Bandi rákiáltott a kocsisra: — Engedd el a gyeplőt, vagy lelőlek! A kocsis azonnal elengedte, a betyár pedig a két dragonyosra emelte pisztolyát. Az egyik ka­tona vállához szorította fegyve­rét, de a betyár megelőzte és go­lyót röpített a szívébe. A másik dragonyos el vágtatott. A betyár odaugratott a hintó ajtajához, kinyitotta. Bent a kocsiban ült a gyönyörűséges Marie Roten­burg hercegnő és apja, Alfonz admirális. Angyal Bandi ke­mény legény, de becsületes zsi- vány. A hölgyekkel pedig na­gyon udvariasan viselkedett. Most is nyergében meghajlott és azt mondta: — Hölgyem, szíveskedjen átadni nekem fülbevalóit és kar­perecéit. Ha nem, akkor kényte­len leszek erőszakkal elvenni. A hercegnő minden akadé­koskodás nélkül átadta az éksze­reit. Ezután a zsivány szigorúan rászólt az admirálisra: —; Öntől csak az erszényeit kérem. Az uraság megszeppenve odaadta az aranyakkal teli erszé­nyeket. Angyal Bandi becsúsz­tatta az inge alá, majd felvágta­tott a hegyre. Az admirális ki­szállt a hintóból, hogy körülnéz­zen. Mikor kilépett, legnagyobb megdöbbenésére a kocsis nem volt a helyén. Körbejárta a ko­csit, a halott dragonyost meglát­ta és levonszolta az árok szélére. Kivette az övéből a pisztolyát, kezéből a puskáját, majd tájé­koztatta leányát a történtekről. Aztán maga ült a bakra és elvág­tatott. Angyal Bandi közben már a kunyhója előtt ült és számolta az aranyakat. Ezer aranyat számolt. Felpattant lovára és nyugat felé a kocsmába vágtatott, ahol barátai várták. Átadta nekik az ezer ara­nyat, hogy osszák szét a parasz­tok között. Aztán elbeszélgettek a gazdag urakról, akiknek még a bőrük alatt is pénz van. Megbe­szélték, hogy néhány nap múlva a császár személyesen fog át­utazni ezen a vidéken tíz-tizenöt kísérővel. Összehívják a sze­génylegényeket és megtámad­ják a hintót. Ebben maradtak, majd mindenki ment a maga dol­gára. A híres betyár ellovagolt a fa­luba a parasztokhoz kérdezős­ködni. A falubelieknél nagy volt a bánat. Az admirális felemelte az adót. A betyár azonnal elhatá­rozta, hogy segít a parasztokon. Leütötte az adószedőt, majd be­lebújt a ruhájába és felment Bol­dogkő várába, ahol az admirális lakott. A rácsos ajtón a részeg őr átengedte, de mikor a belső vár ajtajához ért, annak őrzője felis­merte és elkurjantotta magát: — Angyal Bandi van a vár­ban! Fogják el, fogják el! A katonák elfogták és diadal­masan elhurcolták a várbörtön­be és rácsukták az ajtót. Az éj­szakát a várbörtönben töltötte, reggelire száraz kenyeret és vi­zet kapott. A barátainak fülébe jutott, hogy a rablóvezér börtönben van. Összegyűjtötték a marok­nyi szegénylegény-csapatot és felkerekedtek kiszabadítására. Éjfélkor belopóztak a várba, le­ütötték az őrt, elvették tőle a kulcsot. Megkeresték a betyár celláját és kinyitották. Angyal Bandi megköszönte barátainak, hogy kiszabadították. Aztán az őrt bevonszolták a zárkába, rá­zárták az ajtót és kilopóztak a várból. Vass Gergely 6. o. Füvészkerti Alt. Isk., Debrecen Tetőtől talpig Mónika kedvenc ruhái Pallagi Mónika tavaly nyáron végezte el Békéscsabán a Magyar Divatintézet, a Megyei Művelődési Központ és a Panta coop által szervezett manökenképzőt. A jelenleg Budapesten élő, 23 éves manökent arra kértük, röviden mutatkozzék be rovatunk olvasóinak, íme: — Eredetileg fodrász vagyok, a tavalyi manökenképzőre is mint fodrászelőadót hívtak meg. Aztán anyu rábeszélt erre a másik szakmára. —Budapestre is ez az új szakma vitt? — Nem. Oda a férjem. —Azért, ha jól tudom, szerepeltél már budapesti divatbemutatón. — Igen. A Penta Hotelban és a Budai Várban.-—Azt mondják rólad, sohasem mosolyogsz a bemutatók alatt. — A manökennek nem önmagát kell reklámoznia, csupán a rajta lévő ruhát. A villáminterjú után arra kértem Mónikát, mutassa be két kedvenc öltözékét. — Az egyik kedvencem egy háromrészes batikolt ruha — mond­ta. — Ezt Révész Erzsébet iparművésztől kaptam ajándékba egy divatbemutató alkalmával. Nagyon szeretem az egyedi darabokat, és ez igazán az. Az alsó rész bermudaszoknya, a felsője pedig egy kánikula-ingváll. Mindehhez hűvösebb időben felvehetem a hozzá­juk tartozó, triplagalléros, ejtett derékfazonú ruhakabátot. Azért mondom így, mert a kabátka akár a bermudaszoknya nélkül, önálló ruhaként is hordható. (Fotó balra!) A másik kedvencem a mindenütt egyforma bő, fekete tengerész­nadrág, amit általában egy hosszított, angolos szabású, élénk színű blézerrel hordok szívesen. Nem tudom miért, de úgy érzem, ez akkor igazán elegáns, ha nem öltözik alá túlságosan az ember. Én például maximum egy csipke stretch kombidresszel hordom. Mindez egyéb­ként a saját tervezésem, amit a varrónő nagymamám kivitelezett... (Fotó jobbra!) ma-ria „A tengerésznadrágot magas sarkú cipőhöz terveztem, de ha laposhoz van kedvem, egyszerűen visszahajtom a nadrág alját” Fotó: Fazekas Ferenc Az anyagnak tnárványos hatást kölcsönöznek a kékesszürke foltok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom