Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

MÁTÓL MINDENNAP HOROSZKÓP A 4. OLDALON — VÁROSI ÖSSZEÁLLÍTÁS: MEZÖBERÉNY ÉS KÖRNYÉKÉ (5 OLDAL) 1991. ÁPRILIS 2., KEDD Ára: 8,30 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM A pápa húsvéti üzenete Örvendezzünk a fénynek, az erűnek és a reménynek 11. János Pál pápa húsvéti üzenetében felemelte szavát a (még mindig) elnyomott népekért, elítélte az öböl­beli háborús fejleményeket és a fegyverkereskedelmet. A Szent Péter Bazilika sárga virágfűzérrel és vörös drapériával díszített erké­lyéről a pápa 55 nyelven mondta el húsvéti jókíván­ságait a Szent Péter téren összegyűlt tízezreknek és azoknak a millióknak, akik a világ több mint 50 orszá­gában a tévékészülék előtt figyeltek a szavára. A pápa kiemelten üdvözölte a tör­ténelmükben ezen a vasár­napon első ízben szabadon választó albánokat, akiket vallásuk szabad gyakorlásá­ra buzdított. Az egyházfő felszólította a hívőiket, hogy örvendezzenek a „fénynek, az erőnek és a reménynek ezen a napján, amely visszavonulásra kész­teti a sötétséget — azt a sötétséget, amely nem is oly régen árnyékot vetett az egész emberi közösségre”. (Ezzel Kuvait Irak általi megszállására, illetve a nyo­mában kirobbant háborúra célzott.) „A mindannyinak által remélt társadalom csak olyan nemzetközi renden ala­pulhat, amelyben a törvény és a szabadság mindenki számára oszthatatlan” — hangoztatta. A pápa kérte, hogy hall- gattassék meg az elnyomott népek hangja, amelyek rég­óta hasztalanul hangoztatják vágyukat a méltóságra, az igazságosságra és a szabad­ságra. A szenvedő, elnyo­mott népek közül külön is kiemelte a palesztinokat, a libanoniakat és a kardokat. Felszólította a „nemzetek vezetőit", hogy mondjanak le a búsás hasznot hozó fegyverkereskedelemről. Hétköznap is ünnepeket Akárcsak a karácsonyvárás, a húsvételő is gyermek­korom legszebb emlékei közül való. Mindig korán indul­tam útnak, hogy véletlenül se kerüljek „időzavarba”. Rendszerint Magdi néniéknél kopogtattam először, a Bá­rány utcában. Lám, még az utca neve is szimbólum, ami persze inkább csak harmincegynéhány év távlatából tű- k nik fel. Aztán Annus néniék siettem, ők nem messze, a Körös-parton laktak, mert hogy mi már csak így hívtuk Gyulán az Élővíz-csatornát. Késő délután mindig boldog jóérzestudattal bicikliztem haza, meg-megtapogatva leg­szebb, pepitakockás öltönyöm zsebeit. S mire elmeséltem, hol mivel kínáltak, kikkel találkoztam, már készülődhet­tünk a lefekvéshez. No, azért még hátra volt valami, azt inkább egyedül maradva csináltam szívesen. Hát persze, én is összeszá­moltam a locsolópénzt. Egyszer negyvenkét forintot tet­tem vissza nájlontasakba, talán egy zöld tizes akadt köz­te, a keresztmamától kaptam. Büszke voltam, mert ez nem „házalással" gyűlt ám össze. Aztán valahogy fokozatosan fényüket vesztették a hús- vétok, mindenesetre én így éreztem. Nem tudom igazán, miért, de mintha divatjamúlt megszokás-ünneppé tom­pultak volna, leginkább városon. Mígnem pár hete ötéves fiam újra ráébresztett: közeleg! Hányat is alszunk még? ■— kérdezte, miközben verset tanultunk közösen. Mintha a régi izgalommal ébredtünk volna újra tegnap. Talán túl nagy is volt a drukk... másképp Magdi néniéknél aligha marad befejezetlen a Zöld erdőben..., egy kis pi- tyergéssel is megtoldva. Sokfelé jártunk, s azt vettük észre: megint ünnepibb az ünnep. Nem, nem akarom az elmúlt harminc évet idekeverni, hogy bezzeg... Isten őrizz! Ettől azonban jottányit sem változik a három nap fénye. Sok ünneplőbe öltözött emberrel találkoztunk tegnap, mintha megint fontosabb lenne az ünnepi asztal, az ere­detiben festett-hímzett tojás. Hiszem, hogy ez is jelent valamit. Hogy vágyunk az ünnepire, a hétköznapokból oly gyakran hiányzó szépre, kellemesre. Most, a húsvét alkalmat kínált az öltönyhöz, nyakkendőhöz, a vendég­váró szebbik nemnek a keményített fehér blúzhoz. Így van ez jól. Reménykedjünk, hogy a hétköznapokon j is lesznek majd ünnepeink. _____________________F. I. Z ene, zene... Egy volt orosházi polgár­nak, Bozsek Margitnak kö­szönhető — aki Hollandiába ment férjhez —, hogy a két intézmény — a holland Goirle város tánc- és zene­iskolája, valamint az oros­házi zeneiskola — egyálta­lán tudomást szerezhetett egymásról. Két éve történt mindez, aztán üzenetek jöt­tek. mentek, s az ismeret­ségből barátság lett. Előbb a holland intézmény vonósai látogattak Orosházára, majd a „mieinkkel” közösen lép­tek dobogóra Hollandiában. Most újabb cserelátogatás várható, ám ezúttal a távoli ország iskolájának fúvósze­nekara érkezik Orosházára, a zenekedvelő közönség nem kis örömére. Április 2- és 7. között lesznek itt, s ez idő alatt nemcsak a vendéglátó városban, de Székkutason, sőt Budapesten is koncertet adnak. Ezek után talán mon­danunk sem kell: október­ben az orosházi muzsikusok kelnek útra. N. A. A polgármester saját költségén utazott Testvérváros vagy valami más? A TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATOK ÉLTEK ÉS VIRÁGOZTAK; KÜLDÖTT­SÉGEK JÖTTEK-MENTEK, DE HOGY A GYAKRAN TÖBB EZER KILOMÉTE­RES, NEM ÉPPEN FILLÉRES UTAK MILYEN KÉZZELFOGHATÓ, A LAKOS­SÁG SZÁMÁRA IS HASZNOS ERED­MÉNNYEL JÁRTAK, AZT IGAZÁBÓL NEM TUDTA SENKI. MANAPSÁG IL­LIK MINDENT ÁTÉRTÉKELNI. HASZ­NOS LEHET, HA EGY ÜJ ÖNKOR­MÁNYZAT FELMÉRI: MI AZ, AMIT A RÉGIBŐL ÉRDEMES MEGŐRIZNI, NE­TÁN TOVÁBBFEJLESZTENI, S MILYEN ÜJ KAPCSOLATOKAT CÉLSZERŰ KI­ÉPÍTENIE. Pap János, Békéscsaba polgármestere nemrég kül­földön járt. Méghozzá ma­gánúton, saját költségén. Ez a hír nem is lenne hír ak­kor, ha nem a város érde­kében tette volna meg azt az oda-vissza majdnem há­romezer kilométert. Már várták őt, és dr. Futaki Gé­za országgyűlési képviselőt a németországi Koblenz mel­letti kisközségben barátaik, dr. Garai Péter és felesége, dr. Klenk Éva. Néhány éve kitelepült vendéglátóik ne­vét már csak azért is érde­mes megemlíteni, mert ne­kik köszönhető, hogy egy hét alatt igen sok helyre el­látogathatták, s jó néhány felelős beosztású emberrel találkozhattak. Az út sikerének titka el­sősorban a jó szervezésben rejlett. A polgármester úr kellőképpen felkészült: az önkormányzatnál dolgozó szakemberektől összegyűj­tötte a szakterületüket érin­tő legaktuálisabb kérdéseket, s ezeket Jó előre elküldték az illetékes hivataloknak. Ott pedig — a jól ismert német precizitással — írás­ban megadták a választ. Persze azért kérdezni is le­hetett; például arról, hogyan szervezik meg egy hasonló nagyságú város szemétszállí­tását, hány rendőr őrzi ala­kosság nyugalmát, vagy ho­gyan készítik el alapos, rész­letes, s mindenki számára megtekinthető költségvetésü­ket. Jártak egy kisvárosban, Kettigben, s a Békéscsaba nagyságú Neuwiedben, amelynek polgármestere, Manfred Scherrer ígéretet tett egy békéscsabai viszont- látogatásra. Megismerked­hettek a helybéli kézműves­kamara, a 150 éves múltra visszatekintő, 15 ezer tagot számláló, nagy tekintélyű vállalkozói érdekvédelmi szervezet elnökével, Karl- Jürgen Wilberttel. A neves autófékgyártó cég, a „Lucas” koblenzi gyárában Fecske László fejlesztőmérnök ka­lauzolta a vendégeket, sszó esett arról, milyen megyei üzemekkel lehetne együtt­működni. (Itt meg kell je­gyeznünk, hogy az említett úr azóta már járt is me­gyénkben.) E kapcsolatnak minden bizonnyal folytatása lesz, s hasznosnak ígérkez­nek a városházákon tett lá­togatások is. A polgármester és a kép­viselő már az első útról konkrét eredményekkel tér­hetett haza. Rengeteg írott anyagot hoztak, melyekből az önkormányzat szakembe­rei alaposan áttanulmányoz­hatják az ottani,, példásan szervezett közigazgatási munkát. Emellett ígéretet kaptak például arra, hogy német szakemberek közre­működnek egy új békéscsa­bai szeméttelep megtervezé­sében. De talán ennél is fontosabb az a protokoll- mentes, ám rendkívül szívé­lyes fogadtatás és segítő­készség, melyet útjuk során mindenhol tapasztaltak. G. K. Ma: Kibékülés után háború? A jugoszláv hadsereg páncélos alakulatai hét­főre bevonulták a Plitvi- cei-tavak körzetébe. A je­lentések szerint a vasár­nap hajnali szerb—horvát összecsapásnak két ha­lottja és 12 sebesültje van. Az eseményekről szóló tudósítás a 2. olda­lon. Sport, sport, sport Csak a pontnak örül­hetnek a Békéscsabai Elő­re FC labdarúgói — „Négypontos” szarvasi 90 perc — Csupán a Nagy­szénás győzött az NB Hi­bán — Megyebajnokság: Sarkad—Szeghalom 8—0 — Jól hajráztak a békés­csabai kézilabdázók — Szarvasi hazai nyitány — csarnokban. Részletes sportbeszámo­lóink lapunk 7-8- oldalán olvashatók. Holnap: Orosháza és környéke A városnak rengeteg adóssága van, 100 millió forint. Súlyos örökség, de ennek ellenére nem sújt­ja adóval az itt élőket a helyi önkormányzat, ősz- ' .szeállításunk az 5. olda­lon. Békéscsabán a Gyéni G. u. 14 —16 Iránytű. 2. Pf. : 238. Telefon : 66/27-971 Telefax : 66/28-638 HARGITA IPLUSZ PLUSZ HARGITA Építőipari és Szolgáltató Kft ■ 5600 Békéscsaba Építőipari és Szolgáltató Kft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom