Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
I 1991. március 15., péntek I NÉPÚJSÁG Szablya: az erdélyi nők ajándéka Bem tábornoknak Az 1848-as európai forradalmak leverése után a magyar szabadságharccal kezdődik meg az a folyamat, ami az akkori Európában a legjelentősebb és leghosszabb ideig tartó küzdelmet indítja meg a Magyarországot elnyomó Habsburg-ház ellen. A levert forradalmakban részt vevők közül sokan Magyarországra siettek, hogy harci tapasztalatukkal segítsék országunkat. Idegenek voltak ugyan, de tudták, hogy segítségükkel — ha közvetett módon is — saját népük ügyét szolgálják. 1848 második felétől sorra alakultak a külföldi légiók. Ezek közül kiemelkedik a Lengyel Légió és a Bécsi, illetve a Német Légió. A Magyarországra érkező lengyelek jó része a Demokrata Társaság tagjaiból állt. A légió fő szervezője Josef Wysocki, aki szembekerült Josef Bemmel, mivel ő ellenezte a külön lengyel légiót, és magyar alakulatokban kívánta látni honfitársait. Kossuth sokat habozott, s így a Lengyel Légió csak a tavaszi hadjárat idején Dembinski főve- zérsége alatt jutott méltó szerephez. Megkezdődött a jeles haditettek sorozata Szolnoknál, ahol Damjanich parancsnoksága alatt harcoltak, Bicske elfoglalásával folytatódott, majd Isa- szeg, Gödöllő, Vác, Nagysalló voltak a tanúi a lengyel hősiességnek. Két kiemelkedő személyiség: Bem és Dembinski. Kettejük közül Dembinski volt az, akit meglévő erényei ellenére fővezérként elkövetett hibái miatt sokan nem szerettek. Bem jelleme más volt, igen vakmerő, határozott, katonái tűzbe mentek érte. Erdélyi és bánáti hadjárata legszebb fejezete a szabadságharc történetének. 1848 decemberében egy kis létszámú, leromlott harcértékű sereget vesz át, és rövid három "hónap alatt kiveri az ellenséget Erdélyből. Az 1848 októberi bécsi forradalom leverése után sokan menekültek Magyarországra, főleg azért, hogy a harcot a magyarok oldalán folytassák. Közülük is kiemelkedik Peter Giron, akit Kossuth azzal bízott meg, hogy a bécsi menekülteket Sopronban gyűjtse össze és szervezzen belőlük egy katonai alakulatot. A felhívások következtében hamarosan megalakul az 1. század Berger kapitány vezetésével. A 2. századot Pesten szervezték meg. Később a Német Légió a toborzótisztek segítségével az ország egész területén szervezi a német lakosságot, s így a Hadügyminisztérium jelentése szerint április 13-án már megvolt az I. zászlóalj 820 fővel, ekkor még a 7. és 8. század zömét a Bécsi Légió tette ki. Pest visszafoglalása után folytatták a II. és III. zászlóalj szervezését. Tanulságos a 17 főből álló tisztikar összetétele: 10 magyar- országi születésű német, 3 Bécs- ből származott, 4 pedig Németországból. A légó századait Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén vetették be. Korán megtörtént a kapcsolatok kiépítése az olaszokkal is, Piemonttal Alessandro Monti nagykövet révén. De az osztrákok győzelme No- varánál meghiúsította az olasz államokkal történő szövetséget, s a császári csapatok által körülBalról jobbra: Bem, Dembinski, Görgey zárt Velence sem tudott Magyarországgal szövetséget kötni. S így nem csoda, hogy az olaszok, akik itt harcoltak, főként az osztrák hadsereg katonái voltak, akik átálltak a Szabadságharc oldalára. Harcoltak még a magyar szabadságharcban franciák, havasalföldi románok, törökök, svédek, angolok, amerikaiak is. Képviseltette magát a honvédhadseregben az etnikailag sok színű Magyarország valamennyi nemzetisége. Az egyszerű bakától a tábornokig találunk számos nem magyar katonát. Természetesen ők nem tekinthetők idegennek. Főként azokat a nem magyar tábornokokat kell kiemelni, akiket Aradon végeztek ki. Aulich Lajos tábornok, hadügyminiszter magyarul nem tudott ugyan, de az alkotmányra tett esküt mindhalálig megtartotta. Damjanich János szerb katonacsalád gyermeke. A herkulesi erejű tábornok hozta létre a szabadságharc leghíresebb alakulatát, a fehértollas 3. zászlóaljat, s az ő március 5-ei szolnoki győzelmével kezdődik az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat. Knézich Károly tábornok határőrvidéki horvát katonacsalád fia. Damjanich utóda a III. hadtest élén, az 1849. április 26-ai komáromi ütközetben az osztrák állásokat bravúros rohammal veszi be. A német Leiningen-Wester- burg Károly gróf már az első összecsapásokban bebizonyítja, hogy kiváló katona. A III. hadtest lelkesedett érte, pedig csak néhány szót tudott magyarul. Rá és csapataira minden körülmények között lehetett számítani. Az osztrák Poeltenberg Ernő tábornok a téli hadjárat egyik hadosztályparancsnoka, majd a VII. hadtest vezetője. Aulichhoz hasonlóan hadilábon állt a magyar nyelvvel. A dokumentumok tanúsága szerint a kiváló husztártiszt magyarul csak káromkodni tudott. Lázár Vilmos és Kiss Ernő tábornokok félig örmény származásúak voltak. » , Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc sorsa a sok dicsőséges csata ellenére megpecsételődött, az akkori Európa két legnagyobb katonai hatalma, Ausztria és Oroszország fogott össze és verte le sokszoros túlerővel hadseregünket. Jellemző az angliai születésű Guyon Richárd tábornok sorsa. A téli hadjárat idején káprázatos rohammal foglalta el a kulcsfontosságú branyiszkói szorost. A szabadságharc bukása után Törökországba ment, és Kursid pasa néven, mint idegen szolgálta a szabadság ügyét. K. S. T. Hadügyminiszterként vonult be a költészetbe Mészáros Lázár fővezér „hazatérése” Altábornagyi előléptetéséről az Országgyűlés határozott Fegyverek közt sem hallgattak a... viccek! Az utókor némelykor igazságtalan, mint például Mészáros Lázárral is. Petőfi Sándor Nyak- ravaló című gúny verse tette széles körben ismertté az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének nevét. Történt ugyanis, hogy az egyenruhához tartozó nyakkendő viseléséről Mészáros Lázár vitába keveredett a költővel, ki akkor századosi rangban szolgált. A hadügyminiszternél Bem tábornok futárjaként jelentkezett Petőfi, ámde hiányos öltözetben: nyak- ravaló, azaz akkori szóhasználat szerint krávátli nélkül. Ezt kifogással illette a hadügyminiszter, mire Petőfi a gúny verssel válaszolt. Mészáros Lázár Baján született 1796. február 20-án. A családi hagyományok folytatása helyett a katonatiszti pályát választotta. 1813. augusztus elsején lett a császári-királyi hadsereg katonája, szolgálatát a 7. huszárezredben kezdte. Részt vett az 1814—15-ös, majd az 1831-es itáliai hadjáratokban. Hősiességéért 1837-ben őrnagyi előléptetés ajutalom. Aztán 1845. október 20-áig, ezredesi kinevezéséig a szintén Lombardiában állomásozó 5. huszárezrednél szolgált. Közben az irodalommal és a politikával ismerkedett. Az itthoni eseményeket nyomon követte, különösen Széchenyi István nagyszabású tervei nyűgözték le. 1837-től folyamatos a levélváltás köztük -— Mészáros kezdeményezésére. Gondolataikat rendre kicserélik. Széchenyi például a pesti gőzmalom felszerelését az ő olaszországi tapasztalatai alapján rendelte el. A rendszeresen publikáló katonát 1844 végén levelező tagjává választja a Magyar Tudós Társaság, ahogy az Akadémiát akkor nevezték. Székfoglalóját 1845. október 28-án tartotta. A katonaságról című értekezése a társadalom, a gazdaság és a hadtudomány kapcsolatát vizsgálta. Ebben olvashatjuk: „minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldolgozott terményeivel, önnön szükségletét kielégítve, feleslegeivel világi viszonylatban is résztveszen”. Állomáshelyén, Olaszországban értesült az itthoni forradalomról 1848 márciusában. Akkor szerzett tudomást hadügyminisztert jelöléséről. A megbízatás elfogadása ellenére csak ezredének átadása után, május 23-án tudott Pestre jönni. Az eskü letétele után átvette hivatalát, amit másnap „Polgártársak!” kezdetű felhívásában az ország népének tudtára adott. Az új hadügyminiszter elévülhetetlen érdeme, hogy rendre kiállt „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett”, követelte: a katonai esküt a magyar alkotmányra tehessék le. Intézkedések sorát hozta a katonai rend és fegyelem megszilárdítására. Részt vett a honvédelem megszervezésében és a hadműveletek irányításában. Mikor kellett, hádtestparancsnoki feladatot vállalt. 1849 januárjában például Kassa visszafoglalására vezette katonáit—igaz, sikertelenül. A kudarc miatt benyújtott lemondását azonban az Ország- gyűlés nem fogadta el, sőt megválasztották az Országos Honvédelmi Bizotmány tagjának. Két hónappal később komoly nézeteltérése támadt Kossuthtal a szabálytalan tiszti előléptetések miatt. A tudós katona 15-én lemondott beosztásáról. Hadügyminisztert érdemeinek megörökítéséről és altábornagyi előléptetéséről az Országgyűlés határozott. Később maga .Kossuth nevezte ki a „hazánkbeli összes katonai növendék főfelügyelőjévé”. A hadi helyzet rosszabbodása miatt vállalta el a „nemzet hadseregei fővezére”, majd később a honvédsereg táborkari főnöki beosztását. Augusztus 9- éig látta el ezt a feladatot, öt nappal később Törökországba emigrált a megtorlás elől. Előbb Angliában, majd Franciaországban telepedett le. Aztán a kíváncsiság Amerikába vitte, ahol farmerkedéssel próbálkozott. Közben itthon a pesti haditörvényszék 1851 szeptemberében távollétében „rendfokozatának megfosztása melletti kötél általi halállal büntetendő” ítéletet szabott ki rá. A honvágy azonban nem hagyta nyugodni Amerikában. Lady Longdale, gróf Teleki Sán- domé anyjának hívására 1858- ban visszatért Európába, s az angliai Eywoodba költözött. Néhány hónap múlva, november 16-án ott érte a halál. Kívánsága szerint magyar földbe akart megtérni, szeretett szülővárosában, Baján kívánt végleg megpihenni. Az angol hatóságok mindeddig megtagadták hamvai kiadását. Most végre elhárult minden akadály hazahozatala elől, s az első felelős magyar kormány hadügyminisztere magyar földben, a bajai temetőben pihenhet. Gyerkó Katalin Kossuth Lajos a forradalom első napjaiban így szólt néhány nagyhangú, kardcsörtetó szájhóshöz: — Önök mindig az utolsó csepp vérüket szándékoznak a haza oltárán feláldozni. Szeretném azonban Önök közül azt az urat megismerni, aki az első csepp vérét kész felajánlani! *** Mészáros Lázár honvéd altábornagy 1848-ban szemtanúja volt annak, hogy a kassai ütközetben két ágyúgolyó egy magyar huszár alól elsodorta a lovat. Az egyik a ló fejét, a másik a farát vitte el, a huszárnak viszont semmi baja nem esett. A huszár rettenetesen elkezdett káromkodni, mire Mészáros rákiáltott: — Mit káromkodsz? Örülj, hogy életben maradtál! — Már hogyne káromkodnék? — válaszol a huszár. — Ha ezt az esetet elmesélem, nincs a jóságos Úristennek olyan teremtménye, aki elhiszi nekem! *** A medgyesi csatában a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló huszárokat az ellenség ágyúi valósággal megtizedelték azon a helyen, ahová Bem parancsa állította őket. Bethlen futárt küldött Bem apóhoz a főhadiszállásra, s megkérdezte tőle, mitévő legyen? Bem ezt a választ küldte neki: — Maradjon á helyén addig, amíg csak két huszárja marad! Akkor küldje el az egyiket hozzám a szomorú hírrel! Splényi Lajos báró, honvédezredes a szabadságharc alatt egyszer ezrede előtt esett le a lováról. Midőn nagy nehezen feltápászkodott a földről, a katonái előtt indulatosan így nyilatkozott: — Ha ez közületek történik meg valamelyiktekkel, huszonötöt verettem volna rá! *** 1848 szeptemberében Kossuth Lajos meglátogatta a Schwechat mellett táborozó magyar hadakat. Egy öreg huszár a maga módján kedveskedni akart Kossuthnak, hát egy reggel odaugratott a politikus elé, mondván: — Hoztam egy németet, uram — s rámutatott egy lefégyverzett lovastisztre. Kossuth elmeséltette magának az elfogás történetét, 's annyira megtetszett neki, hogy a fogolyért tíz forintot, a lóért száz forintot adott a huszárnak. Az öreg a tíz forintot nem akarta elfogadni, s így szólt: * „ — Jelentem alássan, a ló megéri a száz forintot, de ez a német nem ér tízet! *** Amikor Bem apó Szebent bevette, a városi tanács hódolni járult elébe. — Mondják az urak — szólalt meg a hadvezér —, Szebenben csupa öreg és nyomorék lakott? Egyetlen épkézláb fiatalember sem akad a városban? — De akad, kegyelmes úr — volt a felelet —, csakhogy attól féltek, hogy befogják sorozni őket a honvédseregbe, s ezért elmenekültek. Bem erre így felelt: — Üzenjék meg nekik, hogy jöjjenek csak vissza! A világért sem szégyeníteném meg seregemet azzal, hogy ilyen gyáva népséggel keverjem! *** Könyves Tóth Mihályt, a híres debreceni lelkészt 1849-ben a szabadságharcban való részvételéért és forradalmi szónoklataiért Hay- nau kötél általi halálra ítélte. Az ítélet végrehajtása előtt a király kegyelemből húsz évi kemény várfogságra változtatta büntetését, amelyet részben Olmützben, Kufsteinben és Josestadtban töltött ki. Amikor a megváltoztatott ítéletet hivatalosan felolvasták előtte, Könyves Tóth Mihály elmosolyodott. A hadbíró kérdőre vonta furcsa viselkedéséért, mire a lelkész legyintve, derűsen válaszolt: — Hol lesznek maguk húsz év múlva? Es igaza lett... Nyolc évi várfogság után kiszabadult. Gyűjtötte: Kiss György Mihály
