Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

NÉPÚJSÁG o 1991. március 2., szombat Gúzsba kötve nem lehet táncolni Sajtótájékoztató Békéscsaba költségvetéséről Bizony fellélegezhettek a koncepció előkészítői, ami­kor csütörtökön, a késő esti órákban Békéscsaba képvi- selő-testülete elfogadta az idei költségvetési tervet. A keveset természetesen rend­kívül nehéz felosztani, nem beszélve a tetemes adósság­ról, s mindezt egy minden tekintetben átmenetinek ne­vezhető állapotban. A témáról tegnap délután sajtótájékoztatót tartott a megyeszékhely polgármeste­re, Pap János és a két al­polgármester, Domokos László és Molnár György. „Gúzsba kötve nem lehet táncolni” — jellemezte a he­lyi önkormányzatok jelenle­gi helyzetét Domokos László, utalva a struktúraváltás át­menetiségére. A helyható­ságoknak ugyanis változat­lanul szűk mozgásterük van. Az önkormányzatiság szám­talanszor csorbát szenved, többek között akkor, amikor az anyagiak 80 százalékát még mindig az állam adja, illetve a személyi jövede­lemadó csak közvetve — előbb a központi kasszába kerülve — jut vissza a vá­rosba, persze jelentősen megfogyatkozva. Molnár György a megyei jogú várösok fokozottan hát­rányos helyzetéről beszélt, hangsúlyozva, hogy olyan — Békéscsabán működő — me­gyei intézményhálózatot kell fenntartani, amelyről ko­rábban a volt megyei tanács gondoskodott. (Korábban így működött a megyei könyv­tár, a művelődési központ és a múzeum.) Ezzel egy újabb probléma került terítékre, hiszen — mint kiderült, a megyegyűlés tegnapi dönté­séből — a megyei önkor­mányzat meglehetősen keve­I A kormánykoalíció egyik pártjának taggyűlésén ülünk. Mintegy 30 párttag figyeli a szónokot. — Nem szeretem, ha so­rainkban hiteltelen embe­rek vannak, mint X. Y., aki ÁVO-s volt! Kommu­nistáknak, erkölcstelen embereknek nincs helye közöttünk — harsogja az előadó. — Ki ez az ember? — kérdezzük a körülöttünk • ülőktől. Válasz nemigen jön a kérdésre, csupán az érin­tett, a 61 éves bácsi ros- kad össze a székén. Való­ban ÁVO-s volt. Annak idején sorkatonai szolgá­latra hívták be' a határőr­séghez, majd átirányították az Államvédelmi Hatóság Rendfenntartó Alakulatá­hoz. Ilyen minőségében ak­cióba soha nem vetették be. A jugoszláv határ mel­lett szolgált az ’50-es évek idején. A két ország kiéle­zett viszonyában nem le­hetett életbiztosítás. Szerencsétlen öreg meg sem mer szólalni. Meg- szégyenültén néz szét, de az együttérző pillantásokon túl senki nem áll mellé. Fél „az igazságot osztó” pártvezér kirohanásaitól. Ne szólj szám, nem fáj fe­jem — tartják a bölcsek, s ebben az esetben is so­kan éltek vele. A pártvezér hiteles em­ber. Legalábbis annak tart­ja magát. Igaz, néhány évet ült, erőszakos cseleke­set vállal megyei érdekű ki­adásokból. Ily módon az olyan középfokú iskolák, amelyek felvállalják az egész megyére kiterjedő beiskolá­zást, oktatást, pusztán a me­gyeszékhely támogatására szorítkozhatnak. Mindezek mellett a város és a me­gye a közeljövőben várható­an közös szakértői bizottsá­got hoz létre, amely feltér­képezi a feladatokat és azok felosztását. A közoktatási intézmények közül a megyei közgyűlés a szlovák gimná­zium és a zeneművészeti szakközépiskola támogatásá­val elvileg egyetértett, s ígé­ret hangzott el megsegíté­sükre, egyéb tartalékokból. Mindent egybevetve, úgy tűnik, a közoktatás helyze­tét sikerült viszonylag meg­nyugtató módon rendezni. Nem oszlottak _fel viszont a vészjósló viharfelhők a sportélet egéről, hiszen a remélt megyei 11 milliós tá­mogatás elmaradt. A megol­dásra több változatot is em­lítettek a város "vezetői, je­lezve, hogy a sport halálát mindenképp el akarják ke­rülni. A feladatok tehát szapo­rodtak, ám a város — me­gyei jogú státusára figye­lemmel — egy fillérrel sem kap többet az állami kasz- szából. A csabai költségve­tés az idén nem számol az új helyi adók bevezetésével, s ha a gazdasági életben na­gyobb mértékű romlás kö­vetkezik be, akkor is inkább a vállalkozások felé próbál­nak mozdulni. Jó hír az is, hogy a (pénzszűke ellenére sikerült megnyugtató mérté­kű tartalékot képezni az év közben felmerült kiadások fedezésére. L. E. detért. a nevet azért nem írjuk le, mert a régi, szo­cialista társadalom által kiszabott büntetés már el­évült, s a megtévedt em­bernek módjában volt az­óta, hogy környezetében bizonyítsa, méltó az em­berek bizalmára! Nem sok az a hat év, amit rács mö­gött töltött. Talán csak a kárvallott és hozzátartozói emlékeznek még elevenen arra a kínos esetre... Ki­vált a kis copfos áldozat. De hát, más köztörvé­nyesnek lenni a kommu­nista rendszerben, mint sorkatonaként az ÁVO-nál szolgálni. Talán csak any- nyi szépséghibája van a dolognak, hogy sem ma, sem a múltban nem adatott meg az újoncnak, hogy fel­lépjen a katonai behívópa­rancs ellen. Mert a pa­rancs, az parancs. És ki tehet arról, hova vezénylik szolgálni ? Nem tudni, értékvesztett társadalmunkban, kf kit bélyegezhet meg. Mi a na­gyobb bűn, az elévült bör­tönbüntetés, vagy az, hogy most hitelesnek meri ma­gát nevezni a párt élén álló „percember”? Még ilyet! Mindent el­felejtünk azoknak, akik megsértik embertársaikat, halott a megbélyegzettek lelkiismerete még sötétben is fényesebben ragyog, mint az igazságot osztó pártvezéré. Hová jutottunk? — papp — Dél-Kelet! Kellett? (Szalagcím nélkül egy helyreigazításról) A Dél-Kelet című lap leg­utóbbi számának hasábjain azért érte szó házelőnket, mert tudósítónk megjelent egy eseményen és utána a hetilap készítői nem olvas­hattak az ott történtekről. A hetilap viszont egy fél ol­dalt szentelt a semminek, amely hírré magasztosult kezükben. „Ahol a szükség, ott a segítség” — ne vitas­suk el tőlük az égi áldás jo­gosságát, hiszen a hírsze­génység valaha talán ben­nünket is megérinthet. Legfeljebb — és kivétele­sen — a lapkészítés sok-sók összetevője egyikének, az etikai feltételnek a mérlege­lésére hívjuk fel az olvasó figyelmét. A mezőberényi polgármesteri hivatal Dél- Kelet ellen indított sajtó- helyreigazítási perének szó­ban forgó tárgyalását ugyan­is elnapolták. A sajtóra vo­natkozó alapvető etikai sza­bályok szerint — s ehhez a jövőben is következetesen ragaszkodni kívánunk — a bíróság végzése előtt, a dön­tés bármiféle befolyásolásá­nak még a látszatát is ke­rülendő: a jogvitáról nem közölhettünk írást. Ha a Dél-Kelet a második tárgyalás előtti napon — s netán önmaga peres ügyé­ben, saját lapjában — mégis megteszi ezt: lelke rajta. Mi legfeljebb azon fintorog­hatunk, hogy ez esetben el­fogadhatjuk-e a cikk alcí­mében ránk vonatkozóan olvasható „laptársunk” ki­fejezést. Mégha „testvérla­pot” írtak volna .. • Ismerik bizonyára azt a szólás­mondást, hogy a testvérét (testvérlapját) nem maga választhatja meg az ember. No de ... a laptársát!? Tegnap délelőtt a bíróság folytatta az ügy tárgyalását. Első fokon hozott végzésé­ben előírta a Dél-Keletnek, hogy tegyen eleget a mező­berényi polgármesteri hiva­talt sértő megállapítások miatti helyreigazítási köte­lezettségének ... Kiss A. János Falugyűlés Végegyházán Falugyűlésen találkozott a na­pokban Végegyháza község la­kossága, a helyi kisgazdapárt szervezésében. Fő napirendként a földkérdés és a kárpótlási tör­vény összefüggéseit vitatták meg. — A föld tulajdonlásának kér­dése még tisztázatlan, de közei az idő, hogy új lehetőségként szerepeljen. A demokrácia ala­kításában minden állampolgár­nak tevőlegesen részt kell vál­lalnia, így Végegyháza lakossá­gának is. Fel kell végre ébred­ni, hogy a mezőgazdaság át­szervezésébe ténylegesen bele­szólhassunk — hallhattuk Macz- kai Józsefet, a kisgazdapárt me­gyei alelnökét. A továbbiakban szó esett a vi­dék hátrányos helyzetéről, en­nek keretében az önálló kister­melői gazdálkodás ma még meg­levő akadályairól. A föld visz- szaigénylésével nem az önkén­tes földfoglalás a cél, hanem a jogos 'tulajdon visszaszerzése — mondta az előadó» majd rész­letesen kitért az országos és a helyi lehetőségekre. Következő napirendként felvázolták az or­szágos Kereskedelmi és Kerté­szeti Alaphoz csatlakozás felté­teleit. Javaslat hangzott el a be­lépési szándék mikéntjéről. Az ezt követő hozzászólások pro és kontra szóltak a földfoglalások törvénvszerűségéről, a piaci bi­zonytalanságról, a magas mező­gazdasági költségekről, a téesz és az egyéni tulajdon ellentmon­dásairól. Mivel a kárpótlási tör­vény megjelenése után várható­an rövid határidő lesz a föld- visszaigénvlések bejelentésére, ezért a kisgazdaoárt nyomtatvá- nvokat osztott ki a jelenlevők között, amelyen már előre be lehet adni az igényléseket. Leg­végül a helyi termelőszövetke­zet munkájáról esett szó, és fel­vetődött néhány, a tagsággal és a földbérlettel kapcsolatos kér­dés. Ennek tisztázására már ezt megelőzően Is történt kezdemé­nyezés, és az ülésen bejelentet­ték, hogv március 11-én rend­kívüli közgyűlést hívnak össze a kérdések eldöntésére. H. M­Szokolay Zoltán pereli lapunkat II főszerkesztő-választásról Tegnap délelőtt beiktatták tisztébe dr. Arpási Zoltánt, a Békés Megyei Népújság főszerkesztőjét. A háziünnepségen részt vett Martin Feldenkirchen, a Népújság Kft. osztrák ügyvezetője, aki ismertette a taggyűlés határozatát és szólt néhány alapvető kérdésrőL Mielőtt erre rátérnénk, röviden az előz­ményekről, két ékből is. Egyrészt, mert sók pontatlan, valótlan hír terjedt el, il­letve jelent meg nyomtatásban ez' ügyben, másrészt, mert mi eddig nem láttuk al­kalmasnak az időt, (hogy foglalkozzunk a témavaj. Most azonban mindenképpen indokolt, hogy megismertessük olvasóink­kal a főszerkesztő-választás történetét. Mint ismert, a múlt év októberében ^ miután az MSZP értékesítette a lapot — megalakult a Népújság Kft. Ebben 40 százalékkal részesedik a Békés Megyei Népújságot megvásárló Oscar Bronnet, a bécsi Der Standard tulajdonosa, főszer­kesztője, 40 százalékkal az újságírókat és a kiadó dolgozóit tömörítő Körös Sajtó Egyesület, 20 százalékkal a Ratio Kft. A Népújság Kft.-nek két ügyvezetője van, Martin Feldenkirchen és dr. Serédi János, utóbbi egyben a lap főszerkesztője is volt március 1-jéig. A (kft. vezetése már no­vemberben jelezte, nem tartható fenn so­káig, hogy az igazgató és a főszerkesztő ugyanazon személy legyen, hiszen mind­két munkakör egész embert kíván. A tulajdonosak a főszerkesztői poszt betölté­sét nem felülről, kinevezéssel szándékoz­ták megoldani, hanem pályázatot írtak ki, (Lapunk december 21-ii, a Népszabadság december 22-i számában jelent meg.) A pályázat beadásának határideje 1991. ja­nuár 7-én, 16 óra volt. Két nappal később Békéscsabán — amikor még nem volt is­mert a pályázók személye — a szer,kész-- tőség vezetői találkoztak a megye ország- gyűlési képviselőivel (13 közül 9-en voltak jelen), akik publicitásuk javítását igényel­ték, elmondták véleményüket a lapról, a pályázat kapcsán pedig hangsúlyozták, amennyiben dr. Arpási Zoltán lesz a fő- szerkesztő, akivel ők politikai okokból nem értenek egyet, a tavaly meghirdetett bojkott újból érvénybe lép. Egyben jelez­ték, találkozni akarnak a lapunkat meg­vásárló osztrák tulajdonossal, illetve an­nak (képviselőjével. Ez február 4-én, hét­főn — mint arról hírt adtunk — megtör­tént Budapesten, az Országházban. Ezt megelőzően azonban — a szindiká­tusi szerződésben foglaltak szerint — .a Körös Sajtó Egyesület újságírói január 25-én véleményt nyilvánítottak a három pályamunkáról. Sorrendben: dr. Arpási Zoltán, dr. Hatvani Dániel és Vollmuth Frigyes pályázatát hallgatták meg, majd titkos szavazás következett. Ennek ered­ménye a következő volt: dr. Arpási Zoltán 17, dr. Hatvani Dániel 1, Vollmuth Frigyes 10 szavazatot (kapott, két szavazat érvény­telen volt. A kft. taggyűlésének döntése ezután, következett. Visszatérve a február 4-i parlamenti találkozóra, a honatyák az osztrák tulaj­donos képviselői előtt is megismételték Arpási Zoltánnal (kapcsolatos fenntartá­saikat, továbbá nehezményezték, hogy a január 9-i, velük való találkozóról la­punkban nem adtunk hírt.. Elmondták még, hogy szerintük erőteljes balratolódás érzékelhető a lapban, amit egy példával illusztráltak. A tulajdonos képviselői hasz­nosnak ítélték a megbeszélést, a pályá­zattal (kapcsolatban elmondták — még mindig annak értékelése előtt —, hogy nem politikai, hanem gazdasági, szakmai szempont alapján döntenek majd. Min­denesetre a kapott információkat figye­lembe veszik, a közgyűlésen ismertetik majd, ugyanakkor kérik, hogy a döntést a (képviselők tartsák tiszteletben. Több találkozóra ez ügyben nem került sor, mi­vel nem is volt erre vonatkozó megálla­podás. A kft. február 25-én Budapesten tartotta közgyűlését — erről szintén hírt adtunk —, mely döntött a főszerkesztő szemé­lyéről, és március 1-jei hatállyal dr. Ár- pási Zoltánt nevezte ki a Békés Megyei Népújság főszerkesztőjének. A korábbi főszerkesztő, dr. Serédi János a Népújság Kft. ügyvezető igazgatója maradt. Mindezen előzmények után került sor tehát tegnap a főszerkesztő beiktatására, amelyen Martin Feldenkirchen többek között a következőket mondta: — Felhasználom az alkalmat, hogy né­hány alapvető dologról beszéljek. El kell mondanom, eléggé nagy hatást tett rám az a szándék, amellyel a parlamenti kép­viselő urak megkerestek, hogy még a köz­gyűlés döntése előtt felvilágosítsanak arról a véleményükről, miszerint nem ér­tenek egyet dr. Arpási Zoltán személyével. Ugyanúgy elgondolkodtatott az is, hogy mennyire két táborra szakadt ez a szer­kesztőség. Sokakkal beszélgettem, s ezek során igyekeztem megismerni a dolgokat. A továbbiakban arról szólt, hogy az ország pillanatnyi helyzetét nagyban meghatározza az elmúlt negyven esztendő, amelyhez lazább vagy szorosabb módon, de mindenki kötődött.' Lényegében 1988- tól kezdődött egy demokratikusabb irány­zat, és a piacgazdaság felé történő nyitás. A demokrácia és a piacgazdaság nagyon szép szavak, gyakorolni azonban nehéz azokat. A sajtónál maradva, érthető, ha a politikai erők aggodalommal nézik, hogy befolyásuk a lapokra csökkent. Nem fo­gadható el, hogy a pártok nyomást gya­koroljanak a sajtóra, ugyanakkor termé­szetes, hogy a lapnak a továbbiakban is kapcsolatban kell lennie a politikusokkal, tükröznie kell a politikai életet. Ez a pub­licitás, ez a kapcsolat azonban nem ke­verhető össze a lap szervezeti, személyi ügyeibe való beavatkozással — mondta, majd így folytatta: — A dr. Arpási Zoltán személyével kapcsolatos érvéket a parlamenti képvi­selők, valamint a szerkesztőség néhány munkatársa részéről egyformán komolyan vettük. Elgondolkodtunk ezeken, elemez­tük az érveket, a lehetséges motivációkat, és a fenntartások ellenére is mellette döntöttünk. E döntés után most azokhoz szeretnék fordulni, akik innen belülről is dr. Arpási Zoltán újraválasztása ellen lépték fel, hogy a jövőben törekedjenek a kollegiális együttműködésre, a lapért való közös munkálkodásra. Nyomatékosan kérem azokat a kollégákat, akiket ez illet, vizsgálják felül eddigi álláspontjukat, s ha lelkiismereti problémákba ütköznének, akkor gondolkodjanak el, hogy saját dön­tésük alapján hagyják el a vállalkozást, a közösséget. — Engedjék meg, hogy említsek egy másik témát is, ami szintéin bennünket érint. Ügy ítélem meg, hogy egy munka­helyről belső gazdasági titkokat, a vállal­kozói érdekeket sértő információkat ki­vinni — nem megengedhető. Tudomásom szerint a kollektívából többeket igen szo­ros családi és kollegális szálak kötnek a konkurens lapokhoz, illetve vállalkozás­hoz. Éppen ezért nagyon fontosnak tar­tam felhívni valamennyiük figyelmét arra, hogy sehol sem nézik, következmények nélkül azt, ha üzleti titkokat, egy vállal­kozás érdekeit szolgáló információkat olyan helyekre juttatnak, ahová azok nem tartoznak. Ha valaki ilyet elkövet, annak jogi következményétől a jövőben semmi­képpen sem fogunk eltekinteni. Itt újra csak kérem az érintetteket, hogy saját maguk vizsgálják fölül álláspontjukat, és vonják le a megfelelő következtetéseket. Gondolom, szokatlan és kemény szavak ezek, talán nem ezt várták most tőlem, de úgy éreztem, hogy az elmúlt idők ese­ményei kapcsán el kellett mondanom. Ezután dr. Arpási Zoltán megköszönte a bizalmat, és kérte munkájához a jelen­lévők segítségét. A háziünnepségre bejött Szokolay Zol­tán országgyűlési képviselő is, aki többek között a következőket mondta: — Békéscsaba megyei, jogú város or­szággyűlési képviselőjeként gratulálok dr. Arpási Zoltánnak ahhoz, hogy a Népújság Kft. és a szerkesztőség ismét beléje he­lyezte bizalmát, ismét ő lett a lap fő- szerkesztője, s ezzel ismét új korszak kezdődik a Népújság életében, őszintén remélem, hogy ez az új korszak tisztázott viszonyokat teremt majd. Szeretném le­szögezni, hogy képviselőtársaim többségé­vel együtt egy pillanatig sem kívántuk elvitatni a lap tulajdonosainak és munka­társainak azt a jogát, hogy maguk alakít­sák ki a lap arculatát, politikai irányvo­nalát, ideértve a főszerkesztő kinevezését is. Dr. Arpási Zoltán koncepcióját is­merjük, hiszen már 1988. július 7-én kifejtette az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának ülésén, ahol azt mondotta, hogy „felfogásom szerint a Békés Megyeri Népújságnak egyszerre kell pártlapnak, tanácsi lapnak, szakszervezeti, ifjúsági és népfrontos lapnak lennie”. Azt mondotta, hogy „a pártnak ugyanis nem címkékkel és elnevezésekkel kell politikai szándé­kait érvényre juttatnia, hanem a pártirá­nyítás. eszközeivel, többek között a szer­kesztőségben dolgozó újságírók útján”. Eddig az idézet. Kíváncsian várom, hogy a szerkesztőségben dolgozó újságírók út­ján miként sikerül most dr. Arpási Zol­tánnak érvényre juttatni politikai szándé­kait. Szeretném bejelenteni viszont, hogy a Népújság mai számában, amely az impresszumban már főszerkesztőként dr. Arpási Zoltánt tünteti fel, K. A. J. alá­írással, de szerkesztőségi véleményt tük­rözve megjelent „Terroristák Békéscsa­bán” című cikkben a személyemet érintő valótlan közlések és durva kitételek miatt pert kívánok indítani a lap ellen. Köszö­nöm megtisztelő figyelmüket. Az elmondottakhoz senki nem fűzött véleményt. Befejezésként Martin Felden­kirchen a szerkesztőség munkatársait vendégül látta egy pohár pezsgőre. Még ilyet...! A kormánykoalíció egyik detért. A nevét azért nem irínlr Tó morf rófli C7n-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom