Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
NÉPÚJSÁG 1991. március 2., szombat Irodalmi est Beck Zoltán néprajzkutatóval „llmeddig csak tudok, ügyködni szeretnék...” Megöltek egy legényt / Hatvan forintjáért / Belökték a Tiszába f Pej paripájáért — sírta a magnetofon a reges-régi Békés megyei nép- íballadát. Ám alighogy befejeződött a négy percig tartó monoton éneik, máris újabb hang csendült fel a hangszóróból: Jó estét, jó estét i Szegváriné asszony! / Itthon van a lánya, / Szegvári Mariska?. .. A szomorú, halállal végződő történeteket a népballadáik gyűjtője, Becfc Zoltán néprajzkutató vidám anekdotával egészítette ki: — Az első balladát Dobra Lajosné Veres Mária énekelte, aki már megismerkedésünkkor — 1964-ben — a Népművészet Mestere volt. Mari néni barátnéja, Adam- csik Józsefné, Megyesi Erzsébet énekelte a másikat, aki szintén nagyon sok népballadát israert, ám ö csak jóval a megismerkedésünk után kapta meg ugyanezt a címet. Mellesleg ez akkoriban húszezer forinttal- járt együtt. Az Erzsi néni élete végéig meg volt győződve, hogy ő csakis a „pálinka” miatt maradt barátnéja mögött. Így mesélte nekem a történetet: „Vittem egy üveg pálinkát az akkori múzeum, igazgatónak ajándékba, éppen akkor, amikor a fiamék építkeztek. Minél inkább belegondolok, annál jobban megvilágosodik előttem, hogy csakis azért nem javasoltak előbb a Népművészet Mesterének, matt azt a pálinkát az építkezésnél valaki megitta, és a helyébe vizet öntött. Így aztán én vízzel ajándékoztam meg a múzeumigazgatót ...” W E történettel Beck Zoltánnak sikerült mosolyt csalnia a közönség arcára, akik azért gyűltek össze az orosházi művelődési központban, hogy az Orosházi Irodalmi Estek keretében városuk alkotójával ismerkedjenék meg. Beck Zoltán három évtizede tevékenykedik Orosházán. Az asztal, amely előtt ült, roskadozott azoktól a könyvektől, kiadványoktól, amelyeket erről a térségről írt, vagy gyűjtött a harminc év alatt. Ezek után ki hinné, hogy Beck Zoltán még csak nem is tősgyökeres orosházi? A Tolna megyei Simon- tornyán született 1934-ben, s majd csak az egyetemi évek hozták az Alföldünkre. — Amolyan „gyütt-ment" ember voltam itt, akit azért befogadtak — mondta később. Ezt bizonyítja az is, hogy a Nagy Gyula által szerkesztett Orosháza története és néprajza című monográfiába „A családi élet szakisai" fejezetrészt ő írhatta. Ily módon szerepelni az oro6háZ|i szellemi életben komoly rángnak számított. Beck Zoltán nem is tagadta: jelentős állomása volt ez az életének. A kultúrát persze már akkoriban sem mindenki értékelte egyformán, hiszen volt, aki azt mondta, ennyi pénzből — amennyibe a monográfia került —, már ötszáz méter járdát lehetett volna építeni... Beck Zoltán azohban nem adta fel, kitartóan ápolta tovább a kultúrát. Mint magyar—történelem szakos tanár munkahelyén, az orosházi gim„HáT istennek, van mit tennem, mint ahogy mindig is találtam feladatot magamnak” — mondja Beck Zoltán- néprajzkutató Foitö: Kovács Erzsébet mindig első helyen szerepelt az életében. Még akkor sem tudott megnyugodni, amikor három évvel ezelőtt amputálni .kellett egyik lábát. Sőt! Most kezdett csak igazán a néprajznak élni. Vállalkozó lett. Arra vállalkozott, hogy a néprajzot a legkisebbekkel, illetve a nagyobb gyerekeikkel is megismertesse, megszerettesse. Egy tíz kötetből álló könyvsorozatot tervezett, amely a népmeséktől kezdve a gyermekmondókákon, történelmi és hiedelemmondákon keresztül a találós kérdésekig a gyerekek elé tárja az ő gondolatviláguknak megfelelő, az ő kis értelmükkel felfogható Beck-gyűjtéseket. A tíz kötetből eddig négy látott nap- . világot: A szárnyas királyfi (mesegyűjtemény), Tüzet viszek, ne lássátok! (gyermekversek, mondókák), Fehér László lovat lopott (balladák) és az Adjon Isten minden jót az új esztendőben című népszokásokról szóló könyvecskék. Az érdeklődők és a megrendelőik között pedig nemcsak óvodák és iskolák vannak, de nagyon sok óvó-, illetve tanítóképző intézmény is. náziumfoan szeretett volna irodalmi színpadot, magyar vagy történelem szaíkkört vezetni, ám ezeknek odaér- kezésekor már mindnek gazdája volt. — Mihez kezdjek? — estem kétségbe. Nehogy már csak tanítsak! — mesélte tovább életének ezt az ugyanr- csak sarkalatos szakaszát. Így esett, hogy néprajzos szakkört; alapított, amelynek később megyeszerte híre lett. Az idejáró gyerekek segítségével gyűjtötte össze első önálló kötete anyagát, amelyet 1965-ben adtak ki Nép- hagyoményok Orosházáról is környékéről címmel. Később, amikor már átkerült Békéscsabára a Munkácsy Múzeumhoz, jelent meg a második önálló könyve. Az ebben összegyűjtött népszokásokkal kapcsolatos cikkek, tanulmányok azonban már egész Békés megyét felölelik. A nagy munka nem maradt visszhang nél- küL Már csak azért sem, mert szinte a megye összes etnikumát (szlovákok, románok és így tovább) bemutatja. Bálint Sándor professzor, egykori egy etetni tanára a rtiegjolehést követően ezt írta neki: „...iá úton jársz, az jnteretnikus kapcsolatok lesxiitk a kutatás jövője...” £ valóban. A könyv nemcsak a megye-, de az országhatárokat is áttörte. Némelyik egyetemen kötelező vagy ajánlott olvasmányként forgatták. Néhány év múlva ismét Orosházán találjuk Beck Zoltánt, ám bárhová is került, a kutatás, a néprajz Amikor pedig valaki Beck Zoltán mégtovábbi terveiről érdeklődött, a néprajzkutató ontani .kezdte azokat. „Csak nem akarsz száz évig élni, hogy még ennyi terved van?!” — csapta össze a kezét az Illető. — Nem tudom, meddig élek — mondta az est végén erre a történetre utalva Beck jZoItán —, tje ameddig ciék tudok, ügyködni szeret. «ék, használni másoknak. Háf istennek, van mit tennem, mint ahogy mindig is teláttam feladatot magamnak. Talán sokat is, hiszen még ledoktorálni se volt időm soha... Magyar Mária Sikerkönyvek Sikerkönyv a sikerből. A híres pszichológus, Paul Hauck művei már hazánkban is jót ismertek, népszerűek és hasznosak. Gyors népszerűségének titka valószínűleg az az őszinte hangnem, amellyel rávilágít emberi dolgainkra, szembesít hibáinkkal, korlátáinkkal és lé- nyegláttatásávai arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk, sőt, ha lehetséges, változtassunk sorsunkon. Légy Jó önmagadhoz! Haucknak ez a Remarque-ra és Móricz Zsigmomdra emlékeztető című könyve Arra tanít, hogyan lehetünk sikeresek, elégedettek, boldogok az életben. „Könyvemben nekigyűrkőzőm — írja a szerző t—, hogy megtanítsalak, hogyan győzheted le az önhanyagolá* rémét. Kioktattak a felvilágosult önérdek művészetére. Hogy lehetetlenre vállalkozom? Hogy túl nagy a feladat? Nahát akkor, légy olyan szíves, kérdezd meg magadtól a következőket: mi különbözteti meg azokat, akik boldogan élnek és megvalósítják önmagukat — azoktól, akik nőm?” Tényleg, mi különbözteti meg a sikereseket a folyton kudarcot vallóktól? Valami különleges képesség, velük születő tehetség, kivételes szerencse? Vagy csak egyszerűen az, hogy kellő intelligenciával, gyakorlati érzékkel és ambícióval rendelkeznek? Aki képes arra, hogy kezébe vegye sorsát, maga Irányítsa az életét, ez elöbb-utóbb viszi valamire. Paul Hauck minden esetre .példákat sorol, elfogadhatónkat, elérhetöket, hogy alátámassza elméletét, és hogy kedvet csináljon annak gyakorlati alkalmazásához. Végül Is, ki akar önmaga legádázabb ellensége .lenni? Ugye, senki! Jó szórakozást és sikeres próbálkozást! N K
