Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15., péntek 120 éve született flchim L Andrásra Amire a szakma nem volt kíváncsi... Kényszerpályán a sarkadi középisknla A SARKAD! ADY ENDRE GIMNÁZIUMBAN ÉS POSTA- FORGALMI SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN MÁRCIUS 4-TÖL NYÍLT HETET TARTOTTAK, ÖT NAPON AT VÁRTÁK AZ ISKOLA IRÁNT ÉRDEKLŐDŐKET. OLYAN LEHETŐ­SÉGNEK SZÁNTÁK EZT, AMELY KOMOLY ALKALMAT NYŰJT A KÍSÉRLETI KÖZÉPISKOLA MEGISMERÉSÉRE. A RÉSZTERÜLETEK HELYETT AZ EGÉSZ NEVELÉSI RENDSZER BEMUTATÄSÄT KÍNÁLTÁK. Emlékezés Nyolcvan esztendeje lesz annak közelesen, hogy me­rényletet követtek el ellene 1911. május 14-én és márci­us 15-én emlékezünk szüle­tésének 120. évfordulójára. Életének negyven esztendeje alatt és közvetlen utána is még sokáig, a politika min­dennapos porondján osztá­lyok, mozgalmak és eszmék csatáztak egymással. Nem szűkölködünk ilyen politikai csatákban napjainkban 6em. Csak reménykedem, hogy az akkoriban volt életre-halálra küzdelem most majd elma­rad. Áchim L. András Békés­csabán született 1871. már­cius 15-én. Mezővárosi pa­rasztpolgár családban ne­velkedett és nyilván szemé­lyiségét meghatározó tuda­ta is ebben a körben gyöke­rezett. Rövid és események­kel dús pályafutását vizsgál­va rögtön szembe ötlik, hogy mennyire elszakíthatatlan szálak fűzték a csabai, tá- gabban: az alföldi paraszt- városok társadalmi valósá­gához. Ez a, mondhatni iszo­nyú erős kötődés, gyakran terhes súllyá vált. Nagyobb dolgokra hivatott erőkészle­tét sokszor jelentéktelen he­lyi csatározásokban, földhöz­ragadt kis csetepatékban sű­rűn elfecsérelte. Szerették Csabán hit- és osztálysorso- sai. Éppen ezért bizonyos körökben most is dúlnak kö­rülötte viharzó indulatok. Ő volt itt parasztkirály, pa­rasztvezér, torzó messiás egy­részről és másrészről Pán Ondris, moj Ondris, András úr, a mi Andrásunk. Kisebb könyvtárnyi irodalma van a személyéhez kötődő történé­seknek, így eltekintek itt to­vábbi -életrajzi adatok fel­sorolásától és politikai pá­lyafutásának ismertetésétől. A körülötte kavargó in­dulatoknak talán egyik ki­váltó oka volt az a makacs, csaknem görcsös hűség, mellyel osztályos társainak ügyét szolgálta, öntudatosan és helyenként már-már döly- fösen is. Igen! Azt vállalta, hogy PARASZT, akkor, ami­kor annak pejoratív kicsen­gése is volt. Fájdalom, bár a klasszikus értelemben megfogalmazódott parasztság’ napjainkban már nem léte­zik, maradt a pejoratív ki­csengés. „Munkásmozgalmi” körökben is hallottam így: „A paraszt csak sülve jó, de akkor is k> kell dobni, mert rágós", csak a torkom és az öklöm szorult össze és akkor enyém volt Áchim L. András és társai kirobbanó dühe. Nehéz Áchim L. And­rásról úgy írni, hogy ne em­legessük fel a fájó pontot, a „drámai csúcsot”, a „végki­fejletet”, a magyar nemzet mártírját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Mint Illyés Gyula ír­ta mártírhalált halt nem ifjúkori bűnrészessége bűn- hődéseként, de szinte egy egész nemzet nevében. Für Lajos így vallott erről: „Mert igy tetőződött és telje, sült ki 20. századi történel­münk egyik fő ágának, a paraszti és nemzeti prog­ressziónak kettős tragédiája. Történelmi tudatunkban igy kell legyen, a tragédia két főhőse, egymás mellett lakó­ja annak a képzeletbeli pan­teonnak, amelyben népünk legnagyobb fiai nyugösz- nak." Talán egyszer Békéscsabán is lesz egy tér, a mindenki­re vonatkozó megbocsátás tere, amelybe egyik oldalról Áchim L. András utca, a másik oldalról Bajcsy-Zsi­linszky Endre utca torkol­lik. Tudom, ez a gondolat más szituációban, másban is megfogalmazódott már és éppen Békéscsabán szíveket melengető gondolat. Ady Endre így búcsúzott: „Ez a szegény megölt Ond­ris nem volt Messiás, s akik élnek, okvetlenül többet ér. nek, mint ö, aki halott. ...Aki bántja, élőket bánt, aki pisz- kolja, bepiszkolódik, mert ő egy nem teljesen sikerült Dózsa György." A Berényi úti temetőben áll fekete márvány síremlé­ke, ha arra járunk hajtsunk fejet előtte. Cs. Szabó István Dr. Gáspár László, az is­kola igazgatója kérdésünkre elmondta, reményeik nem egészen váltak valóra. Zöm­mel a környező települések­ről érkeztek 7., 8. osztályos gyerekek, és tíz-egynéhány szülő töltött náluk két-há- rom órát. Szakmabeliek nem érdeklődtek. — Iskolánkban először volt egy teljes hét nyílt, a szak­mában szokatlan még, ez a mód. az újtól való idegenke­dés érthető — mondta dr. Gáspár László. — Most, ami­kor minden iskola a létéért küzd. filléreit számolgatja, az elmaradást, nem lehet fel­róni nekik, összességében mérsékelt sikert mondhatunk magunkénak, amely a kez­det tényéhez mérten azért elfogadható eredmény. A jö­vőben szeretnénk vendégül látni az egész megyéből a pedagógusokat és nem csak a körzetből a tanulókat. Ezentúl minden évben ren­dezünk nyílt hetet, remélve a nagyobb érdeklődést. A szakma támogatása, bizalma nélkül ugyanis minden kez­deményezés elhal. A gyere­kek érdeklődése ugyanakkor nagy öröm, jelzi, lesz után­pótlás iskolánkban. ♦ Negyedik éve tart -a sarkadi iskolafejlesztés. Mit Széchenyi A Magyar Televízió és a „Tájak, korok, múzeumok egyesület” felhívással fordul mindazokhoz, akik szeretik a játékot és a történelmet. Széchenyi öröksége címmel a tv a „legnagyobb magyar” születésének 200. évforduló­ja alkalmából rendhagyó ve- tél'kedősorozatot hirdet. A résztvevőknek ez alkalom­vállaltak a középiskolai kí­sérlettel? — Művelt és gyakorlatias embereket szeretnénk képez­ni. s ehhez valóságos felté­teleket teremteni a tanulás, a közélet, a termelő munka, a szabadidős foglalkozások rendszerével. Egyesítjük a gimnázium, a szakközépisko­la. a szakmunkásképzés vo­násait. A helyi ruhaipari, fémipari és kereskedelmi szakképzés lassan átadja he­lyét a szaktanfolyamoknak: a gimnáziumi oktatás mellett 3. osztálytól lehetőség lesz például telex-, bőrdíszmű­ves, szabás-varrás-stúdiumok elvégzésére. Az átállás oka, hogy az üzemek nem tudnak részt vállalni a szakmun­kásképzésből, ugyanakkor a szaktanfolyam mégis kenye­ret ad a tanulónak, az érett­ségi megszerzésével párosul. A társadalmi igényekhez ru­galmasabban alkalmazkodik ez a forma. A legkülönfé­lébb intézményekkel, pél­dául a KIOSZ megyei szer­vezetével kooperálunk. @ A gimnáziumi oktatás keretében termelő munka folyik, amely a mai' élethez szükséges gyakorlati jártas­ságot segíti. Mennyire lehet ez eredményes a kevés ipa­ri üzemet számláló Sarka­don? öröksége mai elsősorban nem Széche­nyi életű tjáról kell majd számot adniuk, hanem in- kább arról, hogy kezdemé­nyezéseinek, ösztönzéseinek, ötleteinek miképp alakult sorsa' az azóta eltelt másfél évszázadban. Mi minden in­dult az ő tettei, szavai, szán­dékai nyomán. Mit támoga­— Való igaz, egy nagyvá­rosban több a munkaalka­lom, egyszerűbb lenne a fel­adatunk. Ez a térség nem­csak gazdaságilag, kulturáli­san'. hanem egyáltalán hal­mozottan hátrányos helyzetű, épp ezért itt többet tudunk tenni, nagyobb szükség van ránk. Tíz-egynéhány külön­böző gazdasági vállalkozásban dolgoznak gyerekeink: van nyomdánk, gombát termesz­tünk, fóliát ragasztunk, dísz­tárgyakat készítünk. Újdon­ságunk a lézeres nyomtatás. A műholdas adások vételé­hez fejállomást vásároltunk, a nyelvtanulást segítjük ez­zel. A programok tőlünk jut­nak el a város lakóihoz is. E szerint a működés­hez elegendő fedezetük van. — Dehogy, csak áldoztunk minderre. Kísérleti státu­szunk folytán három forrás­ból .jutunk pénzhez: minisz­tériumi, megyei és helyi költségvetésből. Sajnos, #eb- ben az évben mindenütt csökkentették támogatásun­kat. A minisztériumba ké­szülök ez ügyben. Remélem, megmenekülünk attól a ha­tártól, hogy visszaálljunk a hagyományos oktatásra. Egyébként ez sem lenne már egyszerű, három-négy évbe kerülne. Kényszerpályán va­gyunk, tőkehiánnyal küz­dünk. de vállaljuk, hogy vég­hez visszük a nyugat-euró­pai iskolákban igen nagyra méltányolt elméleti oktatás és gyakorlati nevelés egysé­Szőke Margit tott, és mitől óvott. Mi az, ami ma is elevenen él gon­dolataiból, és mi az, amit túllépett a történelem. A szerkesztők segítséget adnak a felkészüléshez, se­gédanyagokat, bibliográfiá­kat juttatnak el a jelentke­zők címére. A versenyen egyéni és csoportos formában egyaránt lehet indulni. Jelentkezés 1991. március 31-ig. Cím:Tv- magiszter, 1810 Budapést. Hogyan tértek haza a honvédseregek 1848-ban? „Fel, fel, vitéz magyarok!” Magyar huszárok egy korabeli festményen A forradalom nagyon fia­tal volt még, amikor 1848 áprilisában az első felelős magyar kormány elfoglalta hivatalát, s máris óriási problémákkal kellett meg­küzdenie. A határőrvidék szerb ezredei és a lakosság nyíltan a kormány ellen for­dult. A magyarországi csá­szári haderőket fokozatosan a horvátországi határvidék­re vezényelték. A forradalmi eszme fel­lángolásával egyre nőtt az engedetlenség, főleg a kül­földön állomásozó magyar katonák körében. Májusban a Lenkey század — a tisz­tekkel együtt — minden en­gedély nélkül hazatért Ma­gyarországra. Ebből aztán rengeteg diplomáciai bonyo­dalom lett a magyar és az osztrák hadügyminisztérium között. Békés megyéből Hagybecskerekre Az ország rendjének fenn­tartására — az 1848. évi XXII. törvénycikk alapján — megalakult a nemzetőr­ség. őket is a délvidékre ve­zényelték, s bevonták a had- mozdulatökba. Békés megyé­ből Nagybecskerekre indul­tak a nemzetőrök, Szombat- helyi Antal alispán vezeté­sével. Tomcsányi Mihály, a nemzetőrség őrnagya — ké­sőbb a hadügyminisztérium tagja — ma a szabadkígyóst temetőben nyugszik. A tisz­ték közül szőkébb hazánk­ban ismert név Omaszta La­josé, Omaszta Lászlóé és Omaszta Szilárdé, akik szá­zadosi rendfokozatot értek el. Újabb és újabb zászlóaljak alakultak; kiképzésükről a sorezredekből átvezényelt al­tisztek gondoskodtak, a pa­rancsnokokat a császári-ki­rályi hadsereg adta. A to­borzást segítendő, felhívást tették közzé a Pesti Hírlap­ban 1848. május 21-én: „Magyarországon tanyázó sorkatonasághoz. Mindinkább fenyegetőbb állapotban mu­tatkozó korviszonyokat te­kintve véve, a királyi trón és a haza védelmére tízezer főből álló nemzetőrség ha- ladéktalanuli felállítása el­határoztatott, mely végett a toborzások Pest, Pozsony, Kassa, Miskolc, Nagy-Ká- roly, Nagy-Kálló, Debrecen, Gyula, Szeged, Eger, Jászbe­rény, Győr, Komárom, Veszprém, Zala-Egerszeg, Fejérvár, Kaposvár, Szek- szárd és Pécs városokban, il­letőleg azok környékein azonnal megkezdték. Mind­azon más szolgálatban lévő, vagy nyugalmazott, vagy ki­lépett magyar tisztek, akik a fent érintett zászlóaljakba besoroztatni kívánnak, hala­dék nélkül jelentsék mago­kat . . .” „Nem találtok egyebet egy nagy temetőnél” A felhívásra a, vártnál többen jelentkeztek, mint amennyi tisztre szükség volt. Ezekből az altisztekből és tisztekből később, a szabad­ságharc idején tisztek, fő­tisztek vagy tábornokok let­tek. Omaszta László honvédtiszt képmása Egységes honvédseregről viszont csak 1848 decembe­rétől beszélhetünk (köztük a esászári-királyi hadsereg, a honvédalakulatok, a nemzet­őrség és a szabadcsapatok). Ezernyoloszáznegyvennyolc Októberében Kossuth kiált­vánnyal fordult-a külföldön rekedt magyar huszár- és gyalogezredekhez: „Ha Ti azt várjátok vitéz magyarok, hogy parancsot haza jönni, s hazátokat vé­deni s addig nem jöttök, úgy a magyar haza elveszett. Ti nem fogtok találni egyebet leégett falvaknál, úton he-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom