Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
1991. február 2., szombat o> H tanító néni mesél Családi fényképek között... A múlt, az bizony nem felejthető Hogy hiteles portrét tudjunk most nyújtani az olvasónak, föl kell idéznünk néhány szóban a „couleur lo* cal-t, az úgynevezett „helyi színezetet” is. A szeníetor- nyai kis utcácskában meghúzódó házat, a cserépkályha melegében sütkérező szobát, az egyszerű berendezést. Itt találkoztunk az idős házaspárral, Drávái Józseffel és feleségével, a tanító nénivel. így hívták őt évtizedeken keresztül tanítványai, maga is ezst a tanyai gyerekek körében használatos elnevezést kedvelte leginkább. Mint mondja, keresztnevén jobbára csak a falusi gyerekek szólították. Most, amikor sok máshoz hasonlóan az oktatás is any- nyi gonddal-bajjal küszködik, amikor a pedagógusok erejét felőrli az iskola, az iskolán kívüli munka, talán furcsának tűnik, hogy egy 80. éve felé járó idős tanítónőt faggatunk az életéről. Ügy hisszük azonban, hogy a több évtizedes tapasztalat, s az egyre csak gyarapodó nyugdíjas évek olyan kincseket rejtenek magukban, amire érdemes odafigyelni... ugyanúgy, mint annak ide- , jén tanáiraink meséjére. Mert ezt szerettem...” A tanító néni története a királyhalmi tanyavilágban kezdődik, ahol édesapja ta- nítóskodott. Neki magának csak harmadszorra sikerült bejutni a szegedi képzőbe. (— Az én. apám csak egyszerű falusi ember volt.) Adódik a kérdés, miért nem választott más pályát. A válasz tömör, magától értetődő: — Mert ezt szerettem. Mikor végzett, ingyen dolgozott négy évig kisegítőként betegeskedő édesapja mellett, majd (— mikor Erdélyt visz- szacsatolták) a Hargita megyei Almaszegre került tanítani, ekkor már mint Drávái József felesége. (— Bizony, amikor az első napnak vége volt. majdhogynem sírva fakadtam. Alig járt abba az iskolába magyar gyerek, azok se beszélték rendesen a nyelvet. Román osztályokban is tanítottam. Egy székely lány dolgozott mellettem, vele írattam le románul az óra menetét, hogy szót tudják érteni a gyerekekkel.) Innen Szabadkáira, kis idő múlva Szentesre, majd Szen- teromyára került az időközben három főre szaporodott csálád. (— Nem mindig jász untunkból költözködtünk — szól közbe a férj, aki mint mondja, „hál’ istennek”, nem pedagógus. — Szabadkáról a partizánok kergettek el minket. A negyvenes évek elején szülőfalumban. Ásotthalmán polgárőrséget szerveztem, később pedig nem voltam hajlandó aláírni egy előre megszerkesztett rágalmazó jegyzőkönyvet. Ezért kitoloncoltak. Mindig visszaszöktem „anyuskához”. Ezután már őt helyezték át Seentes- re...) Iz égetnivalé szeretnivaló Visszazökkenünk a pedagógiába, s arról váltunk néhány szót, lehetnek-e a tanítónak kedvencei. (— Lehetnek, de csak úgy magának, nem a többi rovására.) Bizony meglepődne az a Zsuka Triton nevű hátvan év Fotó: Gál Edit körüli román férfi, ha tudná, hogy ő volt az egyik kedves tanítványa annakj a magyar tanító néninek, aki őt 1941-ben okította. (— Égetni való csibész volt, tiszta lélekkel. Legokosabb .gyerekeim a szentesiek. Azok a tanítás után haza se akartak menni. Én az iskola után főztem, tettem a dolgom, ők meg felültek a gangfalra és kérdezgettek, vágy segítettek. Kis csatározásaink azért voltak, főleg arról, van-e Isten.) Vélemény a márél Lassan-lassan eljutunk a mához, pontosabban, a mai pedagógusokhoz, akikkel szemben — véli a tanító néni — több a követelmény, akik között — gondolja tovább — sokan jobb híján kötnek ki a pályán. Pedig abból nem lesz igazi pedagógus — vallja a több évtizedes tapasztalat. S ez a munkájukon is meglátszik. f— Én nem fáradtam bele soha. Le tudtam tenni az otthoni gondokat, amikor beléptem az osztályba. Visszafelé ez soha nem sikerült. Még főzés közben is kijavítottam néhány füzetet...) Tizenegynéhány éve nyugdíjas a tanító néni. Ha néha-néha fölkeresik régi tanítványai, becenevükre jobban emlékszik, mint az igazira. Néhány éve még el-el- sétált a közeli iskolához, és a kerítésen át beszélgetett a gyerekekkel. Később már csak az ablakból nézte, hogy jönnek-mennek. Beteg szeme, ízületei nehezen engedik az utcára. Marad a család, az unokák, a dédunokák. Helyettünk is mondja, amikor így köszön el: — örülök. hogy beszélgettünk. Kiss Katalin A kormorán olajba fúl Lehet, hogy érzékenyebbek vagyunk minden szenvedésre, a szenvedés látványaira is, félelmeink és gondolataink mozgóképszínháza rettenetes. Még jó (vagy éppen: nagyon szomorú), hogy sokan közülünk a szenvedések látványait észre sem veszik, átfutnak felettük, a lelkűk beton. Lehet, hogy túlhajszolt értelmiségi érzékenység az egész, sokkal praktikusabb úgy felfogni a világot, ahogy van, például úgy, hogy a kormoránok be- ledöglenek az olajba a kuvaiti, szaúdi partokon és kész. Ki a fenének fontos az olajpáncélba merevült ihalászmadarak tekintetét is észrevenni, melyben az ösztönös halálfélelem, a bekövetkező vég rémülete látható? Hiszen nem is tudják azok a dögök, hogy elpusztulnak. Honnan tudnák? Hogy bűzös olajtól csepegve menekülnének ki a parti sziklákra vagy az emberkéz gyártotta védőmű lépcsőire? Menekülnének, de egyre-másra visszazuhannak. Ki a fenének kell ezen „értelmi- ségileg” nyavalyogni? Az olaj az Öbölbe ömlik, sok száz négyzetkilométert elborít, környezeti kataklizma kezdődik, és a halászmadarak (is) megdöglenek. Bolygónk azért )még tovaröppen a pályáján, jön majd a tavasz és a nyár is, á kormorán- hullákat összeszedik, vagy besodorja a tenger. Hogy a tekintetük? Ott, a mocskos parton, miközben állva halnak (halnak? döglenek) meg? Légy csak kemény szívű, és ne nézz oda, legfeljebb. Hogy a tekintetük mintha emberi? Hogy a vég közeledte minden lényben, emberben, állatban iszonyatos? Kapcsolj át érzékenykém a FILMNET-re, ott éppen szeretkeznek. És nem az Öböl szennyes vize csattog, hanem a „csalogány”, ahogy Boccaccio úr megírta volt egykoron, élethabzsoló időkben. De hát mostan nem ugyanúgy megy a habzs? Csak ne tessék mindenkit ide sorolni! Először ne a szerencsétlen terroráldozat kormoránt, aztán ne a katonát, akire ott, a sivatagban zuhan rá a fekete semmi; ne a pénzét kuporgatva számolgató köznépet itt, ott és amott, ahol a világ nincs (de van-e?) berendezkedve jótékonykodásra; ne kz egymagára maradt, mosakodni nem tudó öregembert a maga bűzeivel és kihunyó értelmével; ne a gazdagságukban a nyomorra érzéketlen kacsamájevőket; ne a Kanári-szigetekre készülőket; ne az eszelős svindlereket, akik ravaszsággal és önjelölt makacssággal szeretnék kifordítani sarkaiból a világot a maguk hasznára-javára; ne a hazugság kitalált apostolait, akik azokra fenik leginkább a fogukat, akik elérzéke- nyülnek, úgymond, egy rusnya kormorán haláltusáján, és így sóhajtoznak: mivé lett az emberiség? A habzsolok soha nem hajtják le a fejüket, ha olyat látnak, amitől az érzékenyek torka összeszorul. A habzsolók- nak mindegy, hogyan és miként? A hab- zsolóknak egyetlen céljuk van ezen a földön: maguk alá tiporni mindent és mindenkit. Szolgává süllyeszteni az emberi lelket, kiűzni abból a lelkiismeret érzéseit, megszámozni darabszám a tömeget, mely azért van csupán, hogy elrendelt nagyságukat még magasabb fénybe emelje. Emlékeznek a képernyőre? Áll a kormorán a sziklán, nyakáig ér az olajpáncél, és az a madár, a szerencsétlen, a halálraítélt, észbontóan pásztázza a partot: megmenekül-e? A szeme még él, de a teste már félhalott. Mostanra már bizonyos, hogy élettelen olajcsomó valahol az Öböl peremén. Emlékeznek a képernyőre? Csütörtökön reggel már sebesült katonákkal (emberekkel) rohangáltak a szanitécek. A tegnap még életerős, vidám fickók mára mozdulatlanok. A kormorán, a haldokló, ha odalátna, intene egyet a tekintetével: „Ne félj, fiú, nem nagyon fáj a halál. Utána úgysem tudsz róla”. Emlékeznek a képernyőre? A „Nulladik típusú találkozásokéban a minap egy hipnotizőr tüsténkedett. A médium hipnózisban (?) ide-oda futkosott térben és időben: a középkorban selyemben, bársonyban levelet jrt, aztán a jövőben pária volt Indiában, majd még távolabbi jövőben valamiféle űrhajós. Nocsak, gondoltam a kormoránra: akkor semmi baj, a világ meglesz kétszáz év múlva is, hiszen médiumunk éppen onnan jön visz- sza, és közli velünk: a hipnózisban vigyázott, hogy jól fejezze ki magát.... Félreértés ne essék: nem a hipnózis tudományával van bajom. Azzal inkább, ha nem látom világosan: mi miért történik? Ez vagy az mire jó? Mint ahogyan arat sem tudom, jnit talál még ki az emberi gonoszság a vétlenek, védtelenek, az „érzékeny lelkek” ellen? Mit talál ki a gátlástalan önbuzgalom, a „habzs” vágya, ahogy fentebb és rövidítve írtam azt, hogy habzsolás. Lehet, hogy érzékenyebbek vagyunk minden szenvedésre, a szenvedés látványaira is. Szegény ;kis kormorán, ott a Perzsa-öböl olajokádta partján, tudtad-e, hogy világsztár leszel? Mert azért ezt se felejtsük el: az a kormorán világsztár lett. Miért ne nevezhetnénk így, hiszen ilyen a világ? Sajnos. Sass Ervin Sikerkönyvek A világ legnevesebb gyermekkönyvkiadóinak egyike az angol Usborne. Komoly, értékes, szép könyveit a Novotrade Kiadó jóvoltából ismerhetik a magyar gyerekek is. Megjelent már nálunk többek között a Természet- búvár sorozatban az Állatok, a Felnőtté válás, a Gyermekenciklopédia, a Világtörténelem kicsiknek és nagyoknak, valamint Az erdő könyve. Állatok, növények és kőzetek természetes élőhelyeit mutatják be a sorozat könyvei, átfogó ismeretanyagot nyújtanak, kitűnő illusztrációkkal. Egyszerű, érthető nyelven íródtak a könyvek, és nagyban hozzájárulnak « IlKMIA/nlU VUl MIS>VH ^ KŐZETEK ÉS ŐSMARADVÁNYOK ahhoz, hogy a gyerekek otthonosan mozoghassanak környezetükben, megszeressék és védjék az élővilágot. A Kőzetek és ősmaradványok című könyvből a gyerekek megtudhatják, hogy miből épül fel a Föld, megismerkedhetnek azokkal a természeti erőkkel, amelyek előidézik az állandó változásokat. Nemcsak jellemzi a könyv a különböző kőzeteket, ásványokat és ősmaradványokat, hanem azt is elmagyarázza, hogyan lehet ezeket felkutatni, azonosítani, értelmezni. Az Usborne Természetbúvár Könyvek felhívják kis olvasóikat, hogy fedezzék fel maguknak a természetet, fejtsék meg a titkokat, hiszen a folyók, a szelek, az állatok, a növények annyi mondanivalót tartogatnak még számunkra. Sok felfedezés vár még a jövő tudósaira. N. K. A Cartier Alapítvány Kiállítást ház Magyarországra A Cartier International világcég, amelynek neve parfümöket, órákat, tollakat, divatcikkeket fémjelez az elegancia világában, a kultúra támogatására is jelentős ösz- szegeket áldoz. Az 1984-ben kezdeményezett alapítványukat egyenesen Jack Lang francia kultuszminiszter avatta fel. Á Cartier alapítvány célja a kortárs művészet testületi támogatása Franciaországban. Nemcsak kiállítások rendezésével, finanszírozásával, hanem a művészek közvetlen támogatásával is. Műtermeket, alkotási lehetőségeket, festéket, vásznat, más anyagot ‘biztosít számukra. Alkotótelepén francia és külföldi festőket, szobrászokat, építészeket lát vendégül. Az alapítvány székhelyén, Jouy-en-Josas-bán folyamatosan nagyszabású, tematikus kiállításokat rendeznek kortárs művészek alkotásaiból. És itt nemcsak a hagyományos -képzőművészeti műfajok vannak jelen, hanem a legkülönbözőbb iparművészetek, az építészet, a fotográfia, meg a divat is. Az 1990-es esztendő jelentős volt a Cartier Alapítvány számára azért is, mert ekkor indította világkörüli útjára az első nagy kartárs francia művészeti kiállítást. Ezzel az aktussal felvállalva a francia művészet külföldi népszerűsítését, megismertetését. 1990 nyarán egy rendhagyó kiállítás nyílt Jouy-an- Josas-ban. A New York-i Museum of Modem Art kol- i lekciójából Andy Warhol szeriografikáiból (lenyomataiból) összeállított tárlat utazott Európába. A New York-i múzeumot pedig vállalta. Méghozzá úgy, hogy Andy Warhol műveinek gazdag kiállítását európai turnéval szélesíti ki. S hogy ez számunkra miért érdekes? Nos, azért, mert a franciaországi, a prágai, a drezdai bemutató után (és a jugoszláviai meg lengyelországi kiállítás előtt) Budapesten is láthatjuk februárAz alapítvány Jouy-en-Josas-beli kertjéből Cesar: Tisztele« Eiffelnek című plasztikájával tulajdonképpen a prágai Na- rodni Galéria kereste meg, hogy ősei hazájában bemutathassa Amerika meghatározó művészének alkotásait. S mivel az utaztatás, a biztosítás költségeire sem az amerikai, sem a prágai múzeumnak nem volt kellő fedezete, felkérték a Cartier Alapítványt szponzornak. Az ban Andy Warhol műveit S így a mi közönségünknek U alkalma nyílik rá, hogy egy' olyan művész eredeti munkáival ismerkedjen meg, akit eddig jószerivel csak hírből ismert, .műveit reprodukciókon, képes albumok lapjain látta. (kádár)
