Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-01 / 282. szám
© 1990. december 1., szombat TALLÓZÓ „ Szép álom egy szép államról” Mi lesz így velünk? ... Az ún. Csoóri-ügyben engem igazán a tekintet nélküli gyűlölet riasztott meg. Lehet, hogy ez még a bolsevizmus kirekesztő és pusztító hatása. Ahhoz, hogy megszabadulhassunk tőle, meg is kell neveznünk az okait — akár önmagunkban, akár a másikban, de nem a megbélyegzés, hanem a megbocsátás szándékával! Az elmúlt négy évtizedben megroppant a magyar ember személyisége, még a társadalom karaktere is. így természetes, hogy az asszimilált zsidóság is zavarba jöhetett. Az identitás megkérdőjelezését mindig a kulturális megrendülések idézik elő. A kultúra elleni tudatos támadások itt mindenkit zavarba hoztak. Csak vesztesekben és győztesekben tudunk ma már gondolkodni, pedig itt senki nem győzhet, mert az mindannyiunk vereségét jelentené. Mi lesz belőlünk, ha szűk pártérdekből, vagy képzelt félelmek hatására, egy életen át bizonyított kiváló emberi magatartású egyént, koncepciós perhez hasonló eljárással, addig rágnak, ócsárolnak, míg elítélhetik és keresztre feszíthetik? Mi lesz ebből az országból, ha költői, toliforgatói csak akkor merik gondolataikat leírni, ha előbb gondosan mérlegelik, mit lehet belemagyarázni utólag mondanivalójukba? (Dessewffy Gyula; Hitel)-----------------------"kÖRÖSTÁJ Nagyüzem a Parlamentben (A Mai Nap karikatúrája) „Nem szabad félni” — tanácsolja a pszichológus ... Demokráciát teremteni egy elmaradott gazdaságban, romló életszínvonal, növekvő munka- nélküliség, rohamos infláció mellett — képtelenség. A népuralomra hivatkozni ott, ahol a nép éhezik: demagógia. A kevesek demokráciája, az elit egyenlősége persze, megvalósulhat, s nem vitatható el jó szándéka sem, amely a többség fölemelésére irányul, a hamari eredmény azonban kétséges. A demokrácia az éhezők szemében utópia. Szép álom egy szép államról, ahol mindenki jóllakhat egy- szer-egyszer. És, ha ételhez jut, nem zabálja halálra magát, mint Móricz Zsigmond ama gyönyörű-keserves novellájában. A szegénység: kórokozó. Az éhező: beteg ember. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Mert igaz ugyan, hogy könnyebben ledönti a tüdővész, a gyomorfekély, a sokízületi gyulladás, de szinte ellenállás nélkül deformálja szellemét, erkölcseit is a nincstelenség. Deviánssá válik. Lop, mert pénzre van szüksége. Szép nőkkel erőszakoskodik, mert hitvese már akkor aszott volt és savanyú szagú, amikor megismerte és elvette feleségül. Ha nő, lelkifurdalás nélkül áruba bocsátja testét, hiszen öröme soha nem volt a szerelemben. Az éhező gyakorta gyűlölködik. Irigyli azt, akinek van mit a tejbe aprítania. Eleinte maga is megpróbálja bizonyos anyagi magaslatokba feltornászni maBalogh Lászlót, a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójának operatőrét — akit az év végi romániai események tudósítójaként is megismerhettünk —nem várt támadás érte Szegeden. — Úgy kezdődött, hogy a karácsonyi előkészületekről forgattunk anyagot, és a Nagyáruház passzázssorán is csináltunk egy-két képet. Legnagyobb megdöbbenésemre a nyüzsgő tömegből két férfi és egy nő váratlanul nekem támadt. Föllépésük rendkívül agresszív volt. Először leöntöttek sörrel, majd megfenyegettek, s azt mondták: azonnal takarodjak el onnan. — A felvett anyag szerint támadói, akik végül5001 -es (tehát a legerősebb) gázspray-vel szembefújták, molesztálták, a naponta arra járók számára is gát, de ha ez nem sikerül — márpedig erre mind kevesebb az esélye —, életenergiája agresz- szivitásba csap át. A magányos tömeg lázad. O, nem lélekemelő forradalmakat csihol, mint Marx és Engels megálmodta volt, hanem dühöng és pusztít. Nem tudatosan és nem szervezetten, de amorf célzatosságai, pusztán azért, hogy megmutassa magát... Vannak-e emberi jogaink? című, még szamizdatban megjelent tanulmányában Kis János filozófus megkülönböztet abszolút és relatív nélkülözést. ■Azt írja: ,A viszonylagos nélkülözés is lehet olyan súlyos, hogy a nélkülöző ember nem számíthat a mindennel jól ellátott emberekkel morálisan egyenrangú személynek. Ha túlságosan nagy a függőleges társadalmi távolság, hiába vannak meg az alul lévőkben a tiltakozáshoz, a követeléshez és a vitához szükséges testi-lelki erők: morális lehetetlenséggé válik e képességük gyakorlása.” E törekvésük most kimerül a SZÖSZ (Szegények Önsegélyező Szervezete — a szerk.) létrehozásában. Egy rokkant férfi fekszik a.budai utcán, szakadt hálózsákba és plédbe burkolózva, az ellehetetlenült társadalom és az elesett emberiség jelképeként. Néha elalszik. Ilyenkor arról álmodik, hogy éppen nem éhes. (Bálint B. András; Magyar Nemzet) ismerősek lehetnek, hiszen rendszeresen ott valutáznak.... — Megütöttek, lökdöstek... —Eközben kamerájával mindezt rögzítette. — Igen, elhatároztam, bármi történjék, nem szakítom meg a felvételt. Úgy gondoltam, jogom van a rám bízott munkát elvégezni, emellett — s ennek ellenére — nem tehettem arról, hogy a Nagyáruház környékén valutázók üzletmenetét úgymond megzavartam... —Annak ellenére, hogy a történtek után nem szabadna félnie a fenyegetéstől, nem tart további támadásoktól? —Bár úgy érezhetik, jelenleg ők Szeged urai, és fényes nappal nem számíthatunk Szeged belvárosában sem védelemre, azt hiszem, nem akadályozhatnak munkám végzésében...(Varga; Délmagyar ország) Rabár mondta: én megyek ...A kormány napokon belül beterjeszti a parlament elé a jövő évi költségvetést, noha egyesek azt mondják, a régi struktúrában már nem lett volna szabad költségvetést készíteni. Mi erről a véleménye? (Aki a kérdésekre válaszol: Rabár Ferenc pénzügyminiszter - a szerk.) — Amíg nem tudjuk megoldani az elosztási rendszerek reformját, addig nem lehet új típusú költségvetést beterjeszteni. Május óta nem volt elég ideje a kormánynak, hogy új lakáskoncepciót, társadalombiztosítási rendszert, oktatási, egészség- ügyi és nyugdíjrendszert készítsen el. Márpedig ezek nélkül nem lehet átstruktúrálni a költségvetést, hiszen az említett rendszerek olyan kiadási tételeket tartalmaznak, amelyek rendezése nélkül lehetetlen új típusú költségvetést alkotni. — Ha viszont ez így van, nincs könnyű helyzetben az a pénzügyminiszter, aki megpróbálja meggyőzni a parlamentet az 1991-es költségvetés helyességéről. — Bizonyára nem lesz köny- nyű feladat. De emlékezzen csak, hogy a kormány és az érdekegyeztető szervezetek is 230 milliárd forintos költségvetési hiányról indultak el, s ma már egyetértés van a 80-100 milliárdos hjányban. Márpedig a mi eredeti javaslatunk is ennyi volt, azaz az első kör után visszatértek a PM változatához. — Ezt bizonyára sikerként könyveli el. De még mindig nyitva a kérdés: mi lesz akkor, ha a ... A labdarugó-bajnokság őszi idényének értékelése az általam nagyra becsült Mai Nap sportrovatának stílusában... Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: „Nekem igenis tetszett! Igaz, nekem minden tetszik, ami ebben a mai magyar futballban történik...” Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: „Igazán nem azért, mert az elnök úrnak is ez a véleménye, de szerintem ez nem volt egy rossz bajnoki idény... Sőt most jut eszembe, hogy ez egy nagyon jó bajnoki idény volt!” Czékus Lajos, az MLSZ főtitkárhelyettese: „Ez volt az eddigi legjobb bajnoki idény a magyar futball történetében!” Csíki Károly, az MLSZ munkatársa: „Nem tudom, hogy mi volt a kérdés, de a Laczkónak, a Berzinek és a Czékusnak van igaza!” Szepesi György: „Ha ez így megy tovább, akkor 1992-ben már csak két csapatunk indulhat az UEFA Kupában...” pénzügyminiszter csatába indul a következő napokban a költség- vetés elfogadtatásáért, s rövidesen más veszi át a hadvezéri posztot. Lehet-e sikerrel megvívni — bocsánat a kifejezésért — egy háborút úgy, hogy új vezénylő tábornoknak kell megvalósítania az előd haditervét? — Talán még mindig jobb parancsnokot váltani, mintha egy bizottság irányítaná a hadműveletet. * — Azt akarja ezzel mondani, hogy a kormányon belül mind a gazdasági programot, mind a költségvetést többen jegyzik? — Azt akarom mondani, hogy ha Pénzügyminisztérium koncepcióját fogadják el, akkor teljes támogatást kell kapnunk. S itt jegyzem meg: nem értem Matolcsy Györgyöt, aki abban bízik, hogy a parlament leszavazza a kormány gazdasági programját. Már csak azért sem értem, mert a mi programunk is tulajdonképpen a kínálatösztönző, radikális gazdasági program. (A személyi jövedelemadó-rendszerben például kedvezményeket élveznek a magánbefektetők, a klasszikus kisvállalkozói körben pedig a beruházási ÁFA 100 százalékát visszatérítik.) Tehát szó sincs vitáról, legföljebb álvitáról. S ebben a „vitában” a Pénzügyminisztérium apparátusa végig együtt harcolt velem. — A kérdés hónapok óta a levegőben van, mostanra azonban már egyre nyilvánvalóbb: megelégelte-e Rabár Ferenc a kormányon belüli huzavonát a gazdasági csúcsminiszterségért, s feladja? — Akár marad Matolcsy, akár nem, én megyek. (Ernőd Pál; Világgazdaság) Verebes József, az MTK-VM vezetőedzője: „Tudják, hogy én igazán sohasem szoktam a játékvezetőkről nyilatkozni, de esküszöm, hogy annál a gólnál a Hartmann, a Puhl meg a Drigán is lesen állt!” Bács Ferenc színművész, az Üllői útról: „Ha kell, el is énekelem: Tibi, te bitang, ó...” Vermes János, a Paradiso bár főnöke: „Mindenért dr. Laczkó Mihály a felelős! Amiért nem, azért is...!” Burkovits Ferenc, a Mai Nap riportere: „Én már mindenkivel beszéltem... Tavasszal, esküszöm, hogy a kapufát is megszólaltatom!” ... — Gyakorló pszichológus a fáradtságon kívül mit vesz még észre az embereken? (Aki a kérdésekre válaszol: B. Gáspár Judit pszichológus — a szerk.) — A szorongást és a depresz- sziót. A szorongást fokozza a társadalomból való kieséstől érzett félelem. A csak a pénzre, keresetre orientált élet növeli a depressziót. Nincs igazán jó megoldás. Ha több a szabad idő, kevesebb a pénz... — Ez a félelem egyáltalán nem indokolatlan most, hogy együtt élünk a munkanélküliséggel■ , — Úgy érzem, kissé mesterségesen szított napjainkban a munkanélküliség körüli pánik. Nem tudom, kinek az érdeke, hogy az emberek, elsősorban a társadalom alsóbb rétegei ennyire féljenek. A nők ugyanúgy, mint a férfiak. Némileg hamis a helyzetkép. Vannak tipikus női foglalkozások az egészségügyben például, ahol óriási munkaerőhiány van: kórházi osztályokat kell bezárni, mert nincs elég nővér. Munkaerőhiánnyal küzd a kereskedelem... Fenyő Miklós, popzenész: „Nem volt ez egy rossz bajnokság, de azért még mindig a Szandi a legjobb!” Fitos JózSe/labdarúgó: „Melyik csapatban is játszottam én ezen az őszön?” Dr.Török Ferenc jogász, az öttusaszövetség elnöke: „A Tatabánya, a Ferencváros, a Vasas és a Mészöly nagyon jók voltak! Igaz, máshonnan nincs is kliensem...” Somogyi Jenő, az MLSZ ex- elnöke: „Háromszáztizennégy meccset láttam ezen az őszön, és az MTK háromszáztizennégys- zer mindig kifejezetten jó volt...”... —Mi lehet a megoldás a létező munkanélküliség körülményei között? — Nyugaton is van munka- nélküliség. Az dolgozik, aki akar, aki szeret dolgozni. Létezik a részmunkaidő, ami teljes értékű munkát jelent. Nálunk nagyon régi a téma, de a vállalatok egyszerűen nem hajlandók a részmunkaidős foglalkoztatással komolyan számolni. Pedig ez a nőknek különösen jó megoldás lenne. — Mit lehet tanácsolni annak, aki fél a bizonytalanságtól? — A pszichoterápiában tilos tanácsot adni. Baráti tanácsként azt mondhatom, hogy nem szabad félni. Ez elhatározás kérdése is. Sajnos a társadalom rabló- gazdálkodást folytat mindenkivel: vállalkozással, anyagi javakkal, emberrel és mi is ezt tesszük önmagunkkal. A munkahely, a beosztás elvesztése nem mindennek az elvesztése. Az átképzés Nyugaton nem tragédia. Tudják, hogy a jövőre orientált élet nyűgödtabb, mint a mára orientált.(Tót// Ildikó; Képes7) Dr. Brávácz Ottó, a Video- ton-Waltham menedzsere: „Beszélek majd a bajnokságról is, de szeretném leszögezni, hogy a Békéscsaba igazolásai hajnali négy óra tíz perc, tizenhárom és fél másodperckor még nem voltak Székesfehérváron!” Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitány: „Nem adom fel! Perelek!” Bácsi Sándor, labdarúgó: „Mit szórakoznak mindig velem? A Gregor József, az operaénekes, például sokkal kövérebb...”... Havas Henrik, a rádió riportere: „Ennél a magyar bajnokságnál talán csak az állami televízió a rosszabb...” Hajdú János, A Hét volt műsorvezetője: „Ez volt az ősz a magyar labdarúgásban, 1990. augusztus 15. és november 25. között...” (Lakat T. Károly, a Nemzeti Sport futball szekciójának főnöke; Népszabadság) Torgyán tanácsa Pozsgaynak — Ragaszkodj a 89-es januári állapotokhoz (A Hócipő-bői) Szegeden, fényes nappal Kamerától vadul a valutázó
