Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat Megél a kisszövetkezet, ha kulturális? Jó két és fél esztendeje „Ez a kegytárgybolt is kulturális igényeket elégít ki.. Fotó: Kovács Erzsébet-----------------------liMswraw Ön interjú minőségről, silányságról, nyomdai hagyományokról és még sok minden másról Parázson táncol a könyvkiadás? annak, hogy Bagyinszki Zoltánnal riportot készítettem. Akkoriban egy kisszövetkezet megalapításán fáradozott, s ez önmagában még nem jelentett volna szenzációt. Amiért mégis érdekesnek ígérkezett é beszélgetés: a kisszövetkezet az idegenforgalomból, s a kultúrából szándékozott megélni, s mint ilyen, egyedülálló volt a megyében. A napokban — egy kollégám róluk szóló interjúját olvasva — ismét eszembe jutottak. Bagyinszki Zoltán e cikkben többek között arról nyilatkozott, hogy gépjármű-alkatrésztől a biztonságtechnikai berendezésekig sok mindent árusítanak s tervezik egy éjjelnappali közért működtetését is És az eredeti elképzelésekkel mi lett? — motoszkált bennem a kérdés napokig. Végül felemeltem a telefont és most itt ülünk egymással szemben ... — önök máig is 'ézt a nevet viselik: Dürer Idegenforgalmi és Kulturális Szolgáltató Kisszövetkezet. Akkor mire véljem mondjuk a biztonságtechnikai berendezések árusítását? Talán feladták eredeti célkitűzéseiket? — Lehet, hogy én egy elvarázsolt fazon vagyok, de erről szó sincs. Egyrészt mert Gyulán élek és úgy érzem, ennek a városnak atmoszférája van, mely kötelez, másrészt, mert eredetileg népművelő—földrajz szakos tanár vagyok, s nem tagadhatom meg eddigi önmagam. — Akkor hát nézzük, mivé lettek elképzeléseik! Idegen- forgalom? — Sók területével próbálkoztunk, a seftes utaktól a kulturális igényeken alapuló belföldi kirándulásokig. Szerveztünk gyermekprogramokat is ... Én a kezdetek óta ragaszkodom a Gyulára történő utaztatáshoz. Nemrég például részt vettünk a „Párbeszéd Európáért” konferencia szervezésében ... De ezen túl — meg kell mondjam — nagyobb eredményességre számítottunk. — Miért nem megy jobban? Megkopott volna Gyula közismert vonzereje? — Akármilyen büszkék vagyunk magunkra, az infrastruktúra mégiscsak olyan, amilyen. Kecskemétig még Moszkvában megnyílt a szabad orosz modem művészek alapítványának tárlata. A bemutatott képek egy részét — többek közt a ma már világhírű Mihail Semja- kin és Anatolij Zverjev alkotásait — a leningrádi bíróság 1979-ben hozott ítélete nyomán meg kellett volna semmisítem. Georgij Mi- hajlovnak, az alapítvány egyik létrehozójának köszönhető, hogy a képek többségét sikerült megmenteni a pusztulástól és kivinni Nyugatra. — 1988-ban javasoltuk a szovjet kulturális alapnak, hogy szállítsák haza a kécsak-csak eljön a vendég, de tovább... A Várfürdő gyógyászati részlegét, technikai berendezéseit is fel kellene újítani. És akkor még nem beszéltem a reklám, a propaganda hiányáról. A gondok ellenére azért próbálkozunk és máig sem mondtam le arról, hogy minél több embert csaljunk Gyulára. De hát a hiányosságok azért adottak, és mi — a kicsi, kezdő cég — tanulva a vállalkozást, nemigen vehetjük fel a versenyt a nagy utazási irodákkal. — És a kultúra? Az is ilyen nehézkesen megy? — Válaszom eleje némiképp az előző témához kapcsolódik : említettem, szerveztünk konferenciákat. Szabadidős programjainkon például a Körös táncegyüttest mutatjuk be. Tervezem Erkel, Bartók és Kodály zenéjének népszerűsítését is. Van Gyulán egy szép könyvtár. Miért ne rendeznénk ott ka- maramuzsika-esteket? — És ha_ nincs kongresz- szus? pékét — mondta a Novosz- tyinák adott interjújában Georgij Mihajlov. — Szervezetünket egyébként a napokban hivatalosan is bejegyezte a leningrádi városi tanács. — Alapítványunk jelenleg 6 ezer alkotással rendelkezik és már több kiállítást szerveztünk Franciaországban, az Egyesült Államokban és Németországban. Az alapítvány legfontosabb feladatának a fiatal művészek szakmai és anyagi támogatását és az orosz képzőművészet külföldi megismertetését tartja. — Akkor mással próbálkozunk. Nyelvtanfolyamaink például kezdettől népszerűek. Hagyományos és relaxa formával egyaránt próbálkozunk. Eddig már vagy 400-an tanultak nálunk nyelveket. Ezen túl különböző továbbképzésekre, rendezvények, tanfolyamok szervezésére vállalkozunk. — Az igényt miként mérik fel? Mert enélkül — gondolom — könnyen ráfizetéses lehet az üzlet... — Nincs erre különösebb módszerünk. Egyszerűen nyitott szemmel járunk a világban. Most például egy transzcendentális meditációs tanfolyamot szervezünk, mert úgy érezzük, sokak érdeklődése erre fordult. De ha kell, szakmai képzőtan-5 folyamot, ha kell önvédelmi tanfolyamot szervezünk... Ahogy a kedves ügyfél kívánja. — A kegytárgybolt megnyitása is valahol egyfajta kulturális igényt elégít ki... PRÓBÁLJA KI AZ ÚJ gyulladásgátló, vérzéscsillapító, hámosító hatású aranyér elleni ken öcsöt! Hathetes kúrával csodát ér el! GYÁRTJA: AZ INYERMETÁL KFT. Kapható: a gyógyszertárakban. Ne feledje! „HA HAT HÉTIG KENEGETTE, MEGGYÓGYUL AZ ARANYERE!” — Valóban ez volt a szándékunk. — Ezt a beszélgetést azzal kezdtük, sok minden egyébbel foglalkoznak eredeti célkitűzéseiken túl. Felteszem hát a kérdést, mely ide hozott: megél a kisszövetkezet, ha kulturális? — Nem. És nem csak az a baj, hogy az embereknek nincs igénye a kultúrára ... Bennünk is volt hiba. — Sok népművelővel dolgoztam együtt, és többségükben csalódnom kellett. Észrevették ugyan: más a lecke és más az élet, mégsem tudtak a pillanatnyi igények szerint dolgozni. Szóval nem gyakorlati emberek, s ez egy vállalkozásnál nagy baj. Ráadásul a gazdasági szakemberekkel sincs szerencsém ... — Ezért egyesülnek a Siva Építőipari és Általános Szolgáltató Kft.-vei? — Ezért is. De a legfőbb ok: belefáradtam, hogy energiám egynegyede a kisszövetkezet ügyes-bajos dolgaira megy el. — így, hogy több mindennel próbálkoznak, megéri, nem? — Még így sem. Lassan három éve, hogy napi 18 órát dolgozom. A befektetett energia mégsem hozott any- nyi erkölcsi és anyagi hasznot, mint gondolná. — Miért? Mennyi a fizetése? — Bruttó 19 és fél ezer. De ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy nem mindig azt csinálom, amit szeretek, ötleteket gyártani, szervezni, menedzselni... Játékot készíteni, mert azt is szeretnék ... — És ha a Síva „védőszárnyai alá” kerül, feladja elképzeléseit? — Mondtam: én egy elvarázsolt fazon vagyok. A Szuperinfóban díjmentesen hozzuk a kulturális propagandát, és egy alapítvány is rajtra készen áll. Egy alapítvány Gyula városért, melynek startpisztolyát december 15-én, a vállalkozók bálján sütjük el... Nagy Ágnes Wallenberg él? Raoul Wallenberg svéd diplomata, akit Magyarországon tartóztatott le az NKVD és a hivatalos verzió szerint a vlagyimiri börtönben halt meg, talán még ma is él, vagy csak a közelmúltban halt meg — vélik annak az új dokumentumfilmnek az alkotói, amelyet november 1-jén mutattak be Moszkvában zártkörű vetítésen. A szovjet—svéd— NSZK koprodukcióban készült filmre nem egyértelműen reagáltak a szovjet külügyminisztériumban. A film láttán valószínűleg újabb érzelmi hullámok vonulnak végig a Szovjetunión és külföldön a tragikus sorsú svéd diplomatával kapcsolatban. • A kultúrát is sanyargató, a könyvszakmát is meggyötrő időket élünk. Meg aztán a könyv esztétikának sem kedveznek a különféle korlátozások; a hanyag munkákért itt-ott nagyvonalúan kifizetett pénzek egyenesen haragra ingerük a tervezőt, a kiadót, a fogyasztót egyaránt. Most mondjam azt, hogy haj, de milyen jól érezzük magunkat ezen a csendes kis szigeten, vagy — látva az it- tenj kvalitást és esztétikumot — mondjam azt, hogy mennyire félünk attól, milyen esést hoz majd a holnap a kultúráé területén is? — Anyagi természetű nehézségek, de egyebek is mindig voltak bőven a könyvszakmában is. Nem igaz viszont az, hogy csakis nagy dotációkkal megtámogatva gazdálkodott volna minden kiadó. A többség saját magát tartotta el, leginkább tisztességes nyereség is kép- • ződött. Persze, nem minden kiadvány volt egyformán gazdaságos a kiadójának. Igaz azonban, hogy mecéna- túra nélkül a nagy, a hivatalos kiadókon kívül létrejött nem szakkiadók— tanácsi, intézményi, vállalati — akár rendszeres, akár alkalmi kiadványai nem láthattak volna napvilágot. S itt, a tipográfiatervezői számadásfélén egyértelműen kitűnik az ország eme térségének anyagiakban is kifejezett figyelme a helytörténet iránt. A szellem értékei iránt. Vállalataink, intézményeink nem szaladgálhattak minduntalan a fővárosban működő szakkiadókhoz, ha dolgaikat, munkásságukat Dublikálni szándékoztak. Ám keresték a megjelentetések más útjait. Mert nem voltak itt ilyenek, maguk építettek teljesen újakat a prérin. Ezeket az utakat lassan-las- san az országos könyvkiadás térképére bejelölte a szakma. Nem holmi számozás nélküli dűlőutak lettek, hanem jól járható, rendesen karbantartott országos utak- ká váltak. • Igen, mert a megyénknek nagy nyomdai hagyománya van. Kne.r, Te- van... — Az ám, csakhogy a nyomdaszámla nincs tekintettel semmiféle konvencióra. A hagyományból nem lehet megélni. A számlát mindig ki kell fizetni. Mint ahogyan most is kifizetik valakik — a sor végén az utcai asztalokon válogató vásárlók — a színvonaltalan, a dilettáns módon ösz- szedobált munkát, a felelőtlen teljesítményt, holott a rendes munka nem kerülne annyiba. Félezer kiadót tartanak ma számon Magyar- országon, amennyi megszűnik, annyi születik is. A többség egyetlen kiadványon akar meggazdagodni. Akárcsak a balatoni lángos- sütő, vagy pincér. A szép tennék összetevői közül egyébként a nyomda csupán az egyik tényező. Talán nem is a legfontosabb tényező. • Kaphatnék kissé bővebb magyarázatot? — A technika jó dolog. A technika drága dolog. A korszerű felszerelés költséges Valami. A gazdaságos üzemmenethez megfelelő költség- viselő termékösszetétel szükséges. Az, hogy valahonnan valamikor valamiért, valakik odadobtak nagyobb ösz- szeget fejlesztésre, még nem jelentette egyúttal az eszközökkel való majdani jó gazdálkodást is. Leginkább újabb monopolhelyzetek ki- teljesedését hozták létre e beruházások. Röviden: nem minden jól felszerelt drága nyomdában készültek míves, stílusos könyvek. Ehhez szükséges a nyomdán kívüli igény a szépre, a nyomdában meg ezen igény felismerése, fogadása — no meg szakértelem is a kiviteli munkák valamennyi szakaszában. Jómagam — mert nem voltak ismereteim ezen a téren — tíz esztendeig csak figyeltem a könyvet, mielőtt hozzá mertem fogni a tervezéshez. • Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó és bő termés legyen ezen a tájon a szép könyvekből. — A kultúra eddig mindig pénzbe került. Ez így lesz a jövőben is. . Nem lehetnek azonban olyan ínséges idők, annyira szűk esztendők, hogy abba szabadna hagyni a kultúra mecénatúráját. A minőségből, a kellemes megjelenésből, az esztétikus külsőből nem szabad engedményeket tenni. Hiába a hagyomány bővizű kútja, ha nem belőle, vagy a kutat tápláló forrásból merítüpk, hanem a közeli pocsolya állott vizét szürcsöljük. Azt persze meg kell nézni, hová kerülnek a polgárok pénzei. Silány irodalmat, tömény malacságot, szellemrontó hülyeséget adjon ki saját pénzén az, aki az ilyesminek „apostola”, de a hely- történet ilyen felkarolása, az értékmentés pénzelése, nem hinném, hogy magyarázatot követelne akár egyetlen ön- kormányzati tanácsülésen. Egyhangú szavazatokra azonban minden ilyen ügy mindenkor számíthat. • Parázson táncol a kömjvkiadás. Helyzet van: katasztrófahelyzet. A jó iro- dalom kiadása, terjesztése kérdésessé vált. Mégis, mik a kilátások?, — A kisebb vállalkozások minden időben rugalmasabbnak bizonyultak, mint a változásokra nehezen mozduló behemót kombinátok. Ezt nem kívánom részletezni. A hatalmas, bonyolult apparátusokkal agyonterhelt mamutkiadóknak bizonyára több gondjuk lesz, mint a vidék sokszor megmosoly- gott kiskiadóinak. Biztosan háttérbe szorul a jó irodalom. A nagy kiadók gondozta szövegek minőségi színvonala katasztrofálisan romlik. A kiskiadók kis nyomdákban készített kiadványai tele vannak mindenféle hibával: szerzői, fordítói éppúgy akad bennük, mint technikai jellegű, szigorúan nyomdai eredetű. Észrevétlenül terjed az ostobaság. Nő a káosz, mélyül a válság, ellep a dilettantizmus. Kellenek csomópontok, bázisok, ahonnan a konvenció nem szorul ki; kellenek végvárak, ahová visszavonulhat az értékmentő jóakarat, ahol megerősödhetnek a szellem terjesztésének jó feltételei, ahonnan felszabadító hadjárat indulhat, ha már megroppant a silányság értelmet szorító ereje ... Petőcz Károly Pusztulásra ítélt alkotások tárlata
