Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat Kell-e százezrekkel sorban állni? Részvényjegyzés előleggel Alighanem végre valóban beindul az igazi tőzsdeélet Magyarországon, hiszen sorra jelennek meg az új részvények a piacon. A közelmúltban lezajlott jegyzések- azt bizonyítják, hogy a befektetők várják a papírokat, s ha kell, akár órák hosszat is képesek sorban állni — több százezer forinttal a zsebükben. Ez annál is inkább értékelendő, mivel a jegyzéskor sok esetben nem lehet tudni, hozzájut-e a befektető az általa óhajtott mennyiséghez, mert a kibocsátó a túljegyzés nagyságát — ha egyáltalán, számít rá — legfeljebb csak megbecsülni tudja. A magyar pénzügyi infrastruktúra meglehetősen fejletlen. Az emberek nagy részének nincs számlája a különféle brókercégekkel, ahonnan átutalássál gyorsan és biztonságosan eljuthat a pénze a részvénykibocsátást lebonyolító intézmények számlájára. Az is tagadhatatlan. hogy közbiztonságunk romlik, s akár az a néhány száz méteres út is veszélyt rejt magában, ami alatt az ember — táskájában a forintokkal'— egyik pénzintézettől a másikig eljut. A legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem a pénzek mozgatásából adódó anyagi veszteség. Tételezzük fel. hogy valaki részvényt kíván jegyezni, pénzét pedig más, tartós befektetési formában tartja. Ahhoz, hogy a jegyzéskor rendelkezésre álljon a megfelelő összeg, kiveszi az erre a célra szánt pénzt, s ha ezt előbb teszi, mint ahogy a megfelelő hozadékhoz jutna, veszteség éri. Abban reménykedik, hogy amit elvesztett a réven, azt megnyerheti a vámon: a megvásárolni kívánt részvény árfolyam-emelkedése bőven kompenzálja majd. Ha azonban a kibocsátást jelentékeny mértékben túljegyzik, nem kap annyi részvényt, mint amennyire számított, így a szépen elgondolt üzlet akár tetemes veszteséggel zárulhat. Persze, ahogy mondani szokták, részvényt jegyezni nem kötelező, s az értékpapír-vásárlás meglehetősen nagy kockázatát a befektetőnek kell viselnie. Ez a világon mindenütt így van — mondják a szakemberek. Ez igaz is. azzal az apró különbséggel, hogy a fejlett piacgazdaságok pénzügyi szolgáltatásai összehasonlíthatatlanul fejlettebbek a magyarországinál. Mi tehát a megoldás? Részvényt, részletre — pontosabban előlegfizetéssel — jegyezni? Ez bizonyára számos befektetőnek eszébe jutott. éppen az előbbiek miatt. A spanyolviaszt nem is kell feltalálni: annál kevésbé, mert a társasági törvény lehetővé teszi ezt. A 254. paragrafus 2. bekezdése szerint részvénytársaság alakításakor a „részvényjegyző” — kivéve azt, aki nem pénz- beni hozzájárulást szolgáltat — köteles az általa jegyzett összegnek legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt bankszámlára a jegyzéssel egyidejűleg befizetni”. Ez másképpen megfogalmazva azt jelenti, hogy a jegyzés kilencven százalékát nem kell azonnal befizetni. Ha az alaptőke-emelés részvényenként a közgyűlés által kor a 303. paragrafus 1. bekezdésének értelmében „a részvényjegyzéskor részvényenként a közgyűlés által meghatározott összeget, de legalább a névérték harminc százalékát be kell fizetni”. Ebben az esetben is mód van tehát arra, hogy ne kelljen a teljes összeget egyszerre leszurkolni. Ezt a lehetőséget egyébként a Dunaholding Részvénytársaság — amelynek részvényeit éppen mostanában lehet jegyezni — mégis adta a befektetőknek. Az előlegfizetési lehetőség olyan formát ölt, hogy részvényként a kibocsátási árfolyam szerinti ár tíz százalékát, azaz minimum 3800 forintot kell befizetni, amit a jegyzés elfogadása esetén az alaptőke-emelést jóváhagyó •közgyűlést követő nyolc napon belül kell száz százalékra kiegészíteni. A kibocsátónak természetesen az az érdeke, hogy minél többen egy összegben fizessék ki a részvényt, hiszen ezekkel a jegyzőkkel később nincs gond. A Duna- haiding ezt úgy kívánja ösztönözni, hogy azoknak, akik' a száz százalékot befizetik, túljegyzés esetén is garantálja a jegyzés elfogadását. Megoldás tehát van. Aligha lehet kétséges a konklúzió: érdemes másoknak is élni a törvény adta lehetőséggel — a befektetők érdekében. M. B. Mezőgazdasági könyvkiadás, új alapokon A vásárlók pénztárcájához is igazítja kínálatát az új alapokon tevékenykedő magyar Mezőgazdasági Könyvkiadó. Magyar—amerikai vegyes vállalat keretében fél év alatt 26 könyvet jelentettek meg és 120 tankönyvet adtak ki úgy, hogy a cég nyereséges volt, és a vegyes vállalati "tagoknak 20 százalékos osztalékot tudtak fizetni. Egy másik társasági szerződés alapján a kiadó — fő részvényesként — más szervezetekkel, így az Agrárkamarával együtt kft.-t hozott létre azzal a céllal, hogy minél gazdagabb témájú szakmai irodalom szolgálja a mezőgazdaság privatizációját és a gazdálkodók szakmai ismeretbővítését. Az új sorozatok közül a ház körüli munkákkal foglalkozó kiadványokat széles körben terjesztik majd, hiszen mind többen állítják elő a családnak szükséges élelmiszernek legalább egy részét. Az árutermelő kisgazdaságok munkáját segítik szintén a sorozatként megjelent könyvekkel; az első ilyen munka a sertés-fcis- árutermeléssel' foglalkozik. A kiadó a szakirodalmon kívül egyéb fajta könyvekkel is jelentkezik, így például az állatbarát-sorozat további köteteit jelenteti meg. A terjesztést újszerűén oldják meg. Készenléti kft.-t hoztak létre — ezen a néven működik az újabb társaságuk, amely a könyvek mellett különféle termékeket árul, átveszi és forgalmazza a gazdák termékeit. Ez a szolgálat terjeszti majd az új könyvek jelentős részét, így a szakirodalom a legeldugottabb tanyákra is eliut- hat. Mikroszámítógépes kulcsmásolás A kulcsmásolást, a mai ember mindennapos problémáját eddig kisipari szinten, másológépekkel oldották meg. Aprólékos kalibráló, reszelő, nyomó, maró műveleteket végez a másológép, természetesen az eredeti kulcs jelenlétében kerül sor a másolásra. Egy francia gyár most újszerű kulcsmásoló berendezést hozott forgalomba, amelybe számítógép van beéápítve. A gép működésének lényege: a számítógép van beépítve. A eredeti kulcs számát, és ennek alapján az automata berendezés néhány másodperc alatt elvégzi a kulcs másolását. A nyerskulcs, tehát a munkadarab megmunkálása univerzális maróval megy végbe, tökéletes minőségben, legyen az autókulcs, lakáskulcs, gépkulcs satöbbi. A gép munkaprogramját a nagy kapacitású számítógép memóriatára irányítja, a számítógép memóriatárába a világpiacon használatos 800 kulcsszéria kódszámai vannak betáplálva, de ez egyedekre bontva több millió kulcsformát jelent. Ilyen nagy számú kulcsra kell az Intercode gép memóriájának emlékeznie. JűTI-fotó Rákkísérlet egéren Naora Hlrohito, az Ausztrál Nemzeti Egyetem japán nemzetiségű professzora bemutatja azt az egeret, amelyen sikeres rákkutatás! kísérletet hajtottak végre. Az állatba rákos daganatot műtötték, amelynek növekedését sikerűit megállítani, sőt, visszafordították a kóros folyamatot. Nyugatra adott gyerekek — örökbe Vajon mi a jobb: Dánia vagy a nevelőotthon ? ÖRÖKRE. ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKE. ÉLETE VÉGEZETÉIG. SZÉP MAGYAR SZAVAINK, AMELYEKET LEHETETLEN LELKI ÁTÉLÉS NÉLKÜL KIEJTENI A SZÁNKON. DE MEKKORÁT FORDUL A VILÁG, A SZÖ-KIFEJEZÉS MÖGÖTTES JELENTÉSE, HA EZT MONDJUK: ÖRÖKBE- - ADÁS. HISZEN ITT VALÓJÁBAN MÁSRÖL VAN SZÓ, A LEGMEGRÁZÓBB SORSFORDULÓRÓL, AMIKOR A MEGCSALATOTT, KITASZÍTOTT ÉS ÉPPENHOGY CSAK FEJLŐDÉSNEK INDULT EMBERPALÁNTÁRÓL VALAKIK DÖNTENEK. A kívülálló többség — tudatlanságból, tájékozatlanságból fakadva — talán azt hiszi, hogy a féléves, egy- két-három éves nebulók minderről semmit sem érzékelnek. Semmit sem élnek át a történésből, csak sodródnak innen oda, mint a hulló falevelek. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, az előbb említett többség alig vesz tudomást az örökbeadás magyar- országi gyakorlatáról. Normális esetben. nem. Az . elmúlt hetekben azonban több jelzés jutott el szerkesztőségünkbe, hogy megváltozott az állami gondozott gyermekek örökbeadásának rendszere, ráadásul a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetből — Gyivi — több kisgyerek külföldre került. S ha így van, ez felfogható egyfajta emberkereskedelemnek. Már maga a felvetés mellbevágja az embert, ezért felkerestük Jász Józsefet, a Gyulai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját. A következőkkel kezdte: Furcsa érzés — Az állami gondozott gyermekek örökbeadása az 1987-ben életbe lépő jogszabály-módosítással inkább nehezedett, mintsem köny- nyebbé vált. Azóta a szülők által elhagyott gyerekek sorsának eldöntésekor több esetben a bíróság mondja ki a végső szót. Egyébként a megyében mintegy ezer, 18 éven aluli gyermek, illetve fiatal gyámságát látjuk el, közülük az elmúlt három évben 75-80-at adtunk örökbe. A szóbeszéd 'tárgyává vált úgynevezett „külföldi gyermekkereskedelemből” annyi igaz, hogy féltucatnyi cigányszármazású, illetve értelmi vagy szellemi fogyatékos gyermek került külföldi nevelőszülőkhöz Gyuláról. Hárman dániai, ketten svéd, az egyik gondozottunk pedig német nevelőszülőknél lelt otthonra. — Bárhogyan fogalmazunk, a lényeg nem változik: magyar gyerekek külföldre kerülnek! Nem tehetek róla, de ahogy ezt kimondta, furcsa, pontosabban kesernyés érzés töltött el, mint amikor nem stimmel valami, de még csak a rossz előérzet tudatosult bennem ... — Nekünk egyetlen célunk van: minden elhagyott és a jogszabályok által örökbe adható gyermek családba kerüljön. Gyakorlatilag a törekvésünket úgy próbáljuk megvalósítani, hogy legelsőként a Békés megyei igénylőket elégítjük ki, ezt követően vesszük sorba az ország más részéből jelentkező nevelőszülőket, majd legvégső esetben lehet szó külföldi örökbeadásról. Az utób-. bira napjainkig akkor kerülhetett sor, ha a gyereket cigány származása, vagy értelmi, szellemi fogyatékossága miatt magyarországi családok nem akarták magukhoz venni. A jogszabály már évekkel ezelőtt lehetőséget adott erre, de a gyakorlatban nem került rá sor. Hem véletlen — Bármilyen kényes dolog ma Magyarországon a cigánysággal kapcsolatban megnyilatkozni, fel kell tegyem a kérdést, hogy miként alakulhatott ki az Ön által említett lehetőség. — Beszéljenek a tények. Cigányszármazású, vagy szellemi fogyatékos gyerekeket egyszerűen nem akarnak örökbe fogadni minálunk. Többször előfordult, hogy cigányszármazású nevelőszülők jelentették ki: csak cigány gyerek ne legyen. S ha így van, akkor inkább kerüljön az a néhány gyerek jó anyagi körülmények közé nyugat-európai családba, mintsem nagykorúságáig intézetbe. — Mit szólna ahhoz, ha emberkereskedelem vádja érné a ház elejét? Közismert, hogy Nyugaton milyen óriási összegeket fizetnek az örökbe fogadott gyerekekért, és azt sem lehet tagadni, hogy hazánkban a korrupció, a csúszó- és hálapénzek szövevénye nem éppen a múlté... — Sem Magyarország, sem a Népjóléti Minisztérium, sem az intézetünk nem kap el pénzt külföldiektől. Egyébként mi előkészítjük az örökbefogadásokat, a döntés, a határozathozatal a gyámhatóság jogosítványa. — Tarthatjuk-e a véletlenek közjátékénak, hogy az ön által említett hat esetből három Dániához kötődik? — Nemrégiben Rókusfalvy Pál államtitkár vezetésével Dániában jártunk, hogy tanulmányozzuk a dán örökbefogadási hivatal munkáját. Az államtitkár elvi megálla- podásráT jutott arról, hogy — a már említett esetekben — amikor egyáltalán szóba jöhet a külföldi örökbeadás, akkor Dánia elsőbbséget élvez. Robbanásveszély nincs — Térjünk vissza Hamlet országából a Körösök mentére. Ha a Gyivi igazgatóján múlna, akkor optimális esetben miként változtatná meg a mostani hazai gyakorlatot? — Legjobb, az lenne, ha egyetlen gyermeket sem kellene örökbe adni! Hanem valamennyit visszaadhatnánk szüleiknek, mert immáron talpra álltak, képesek a gyermekek felnevelésére. Ha ilyen irányba mozdul el a magyar társadalom fejlődése, akkor azt nagy-nagy örömmel fogadnám. A gyakorlatban azt jelentené, hogy a gyerekek közül mind többen ideiglenesen kerülnek be a gyermekvédelmi rendszerbe. Tudom, a megvalósítás nem rövid távon képzelhető el, de ne adjuk fel a reményt. A megközelítőleg 2-4 százalékos éves örökbeadási arányt pedig nem lenne célszerű növelni. A megalapozott nevelőszülői igényeket másfél-két év alatt kielégítjük, de ennyi idő kell ahhoz, hogy a gyermektelen családok fölkészüljenek az örökbefogadásra. összegezve: jelenlegi körülményeink között robbanással veszélyeztető feszültség nincs a magyarországi gyakorlatban, az elmozdulást a társadalmi környezetváltozás hozhatja meg. Csak mellékesen mondom: 1975 óta 390 gyermeket adtunk örökbe, de még egyetlenegyet sem hoztak vissza a nevelőszülők, túl nagy baj tehát nem lehet. — Végül beszéljünk a gyulai kastélyban működő csecsemőotthonról. \Igaz-e, hogy megvette egy külföldi érdekeltség és a csecsemőik hamai4san máshová kerülnek onnan? — Nem tudok róla! Any- nyi igaz, hogy a város vezetői évek óta szeretnék értékesíteni a kastélyt, amelyben jelenleg 55-60 csecsemőt gondozunk, a férőhelyek száma 160. Egyébként nem ragaszkodunk a kastélyhoz! Ha helyette megfelelő, kisebb épületet kapunk, amelynek üzemben tartása nem követel túlzott erőfeszítéseket, örömmel költözünk át oda. Lovász Sándor