Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-07 / 287. szám

1990. december 7., péntek Variációk egy témára: Azaz, főszerepben a vállalkozó Átalakulóban lévő hazánkban a sport ka­tasztrofális helyzetbe sodródott — hasonlóan, mint az élet bármely más területe. A végveszély egyetlen szóval megfogalmazható: pénztelen­ség! Ezért volt szembeszökő, hogy a szeptem­berben elkezdődött megyei labdarúgó bajnok­ságok tudósításaiban új, eddig ismeretlen csa­patok neveivel találkoztunk. A korábban Agyagipar SK, Favorit SE, a Gyulai Köröstáj TSZSE, Gyulai Köröstáj Magán SE néven lé­pett pályára. Ám nemcsak ezek, a nevükben megváltozott együttesek kerültek úgymond magánkézbe, hanem több más megyei klub hát­terében is jelentős változás történt. A kulisszák mögött feltűntek a vállalkozók! Vajon kik lehet­nek, milyenek azok az emberek, akik a mai világban hajlandók — és tudnak — a sport, a foci érdekében a saját zsebükbe nyúlni? Róluk, a vállalkozókról szólnak történeteink, amelyek talán nem lesznek érdektelenek, mivel teljesen különböző tőről fakadnak. Rengeteg tanulság­gal szolgálhatnak azoknak, akik lendíteni akar­nak a sport szekerén. Legyen a tét, akár élvo­nalbeli, vagy “csak” egy falusi egyesület. Ludányi Béla és Czifra Gyula, a gyulaváriak „háttéremberei” I. Gyulavári MEDOSZ SE: Járatlan utakon, bizakodva lépdelve A Fehér Akác vendéglő Gyu­lavári központjában található. Vezetője, Ludányi Béla nyártól a falu — csak labdarúgó szak­osztályt működtető — sport­egyesületének elnöke. Az is ha­marosan kiderült: Czifra Gyula, gyulai autókereskedővel —- aki a szakosztály vezetője — együtt nemcsak szervezik, hanem je­lentős anyagi áldozatokat is vál­lalnak a csapat működtetésében. „Más lakodalmán lépett frigyre” — Hogyan került kapcsolat­ba a labdarúgással? — Már gyerekkoromban, hi­szen édesapám volt a gyulavári csapat edzője 1967 és 1970 kö­zött. De az álmomban sem jutott eszembe, hogy egyszer sportve­zető lesz belőlem. Ez a véletlen műve. Éppen egy nálam rende­zendő esküvő ügyében tárgyal­tam és fogalmam sem volt arról, hogy a szomszédban a vezető­ség nélkül maradt sportegyesü­let tartja közgyűlését. Az új el­nökség megválasztása volt a téma. Az én nevem is szóba ke­rült, mint lehetséges elnöké, mivel korábban a magam mód­ján, vacsorák rendezésével, né­hány láda sörrel támogattam a csapatot. Megállítottak az ut­cán, és néhány pillanat múlva döntés elé kerültem: elvállalom, vagy sem. A problémák nem riasztanak, úgy éreztem akad néhány használható ötletem, és nem utolsósorban kíváncsi vol­tam arra, mire leszek képes eb­ben a közegben, hiszen tíz éve élek már vállalkozóként. Trabanton érkezett a segítség — Mit tapasztalt amikor elő­ször belenézett az egyesület könyvelésébe és hogyan látott munkához? — Tulajdonképpen teljesen “padlón volt” a csapat. A kassza üres, a szerelések kopottak, ron­gyosak voltak, használható cipő alig akadt. Elhatároztuk, hogy az első mérkőzésünkön tombola sorsolást tartunk. A fődíj egy Trabant volt, de sorsoltunk mo­sógépet, televíziót és sok egyéb értékes tárgyat is. Elképzelé­sünk bevált, sikerült nyereség­gel zárnunk. Azt tudtuk, hogy a tanácstól kapunk majd évente hatvanezer forintot, de azzal is tisztában voltunk, hogy ezt még alaposan pótolnunk kell. A régi támogatók, az Áfész, és a Fa- Fémipari Szövetkezet már nem állt mögöttünk, tehát új körben kellett keresgélnünk. így jutot­tunk el a környék vállalkozói­hoz, akik hajlandónak mutat­koztak a segítségre. Persze a szervezés mellett magam és a szakosztályvezetőnk, Czifra Gyula is jelentős összeggel tá­mogatjuk a csapatot. Eredmé­nyes szereplés esetén, azaz ha felkerülnénk a megyei első osz­tályba, akkor további szponzo­rok segítenének. Mivel jelenleg csak rosszabb gólkülönbségünk miatt szorulunk a második hely­re, úgy érzem, erre megvan min­den esélyünk. — Ezek szerint egy félév ta­pasztalatával a háta mögött bi­zakodó. Hogyan képzeli a jövőt? — Az biztos, hogy minden mérkőzésünkön tartunk tombo­lasorsolást, mert ennek haszna fedezi a rendezési költségeket. Önálló egyesület vagyunk, ezért megpróbálunk beindítani né­hány vállalkozást. Szállítással és a pályán lévő büfé üzemelte­tésével is kísérletezünk. A helyi iskolával karöltve szeretnénk kialakítani utánpótlásbázisun­kat, de egyre jobb a kapcsola­tunk a Gyulai Sport Egyesülettel is, ahonnan kölcsönöségi alapon szintén jöhetnek hozzánk játé­kosok. De számítunk a régi “spí- lerek” támogatására, akik az utóbbi időben egyre közelebb kerültek a csapathoz. Kezdünk igazi közösséggé formálódni, és azt hiszem, az anyagiakon túl ez elengedhetetlen feltétele az eredményességnek. Nem mehe­tünk el szó nélkül a határőrőrs parancsnokának, Herceg Vik­tornak a segítsége mellett sem, aki összehozott minket a szom­szédos Pilu község együttesé­vel, így már nemzetközi mérkő­zéseket is játszunk. Úgy tűnik „beindult a szekér”! Hallgatva a vendéglős-elnököt úgy néz ki, Gyulaváriban „beindult a foci szekere”, amelyet olyan embe­rek tolnak, akiknek nincs sem­miféle sportvezetői gyakorla­tuk, viszont lelkesek, bátrak. Tudják azt — munkájuk során megtanulták —, hogy csak tisz­tességesen sáfárkodhatnak a rá­juk bízott vagyonnal, legyen az vendéglő, autókereskedés, vagy akár labdarúgócsapat. II. Favorit SC: a folyók visszafelé folynak? A Favorit Kereskedelmi és Szolgáltató kft. központja Bé­késcsabán $ Kazinczy út elején található. A csöppnyi, dohány- füstös elnöki irodában, aktahal­mok társaságában fogadott Sza­lontólJános, a cég „főnöke”, aki a nyáron viharos sebességgel tört be a város sportéletébe, ami­kor a csőd szélén álló Agyagipar SC-t tulajdonképpen “szőrös- től-bőröstől” megvásárolta. Pe­dig korábban csak átlagos foci­drukker volt, aki ha ráért kijárt meccsekre. Most azonban válla­latán keresztül egy sporttelep, és egy csapat tulajdonosa. Mit tesz a , jószomszédság”? — Hogyan került kapcsolat­ba a labdarúgással? — A bajban lévő Agyagipar játékosai kerestek meg a nyá­ron, és megkérdezték: „tud- n- ék-e rajtuk segíteni?” Jó rek­lámlehetőséget láttam a dolog­ban, így hát belevágtam! De meg kell mondanom, az is lé­nyeges szempont volt, hogy a pálya szomszédságában lakom. Egy nagy szemétdomb volt a környék és az egész telep is, ezért arra gondoltam, hogy egyúttal mindent rendbe teszek. Német üzletfeleim vannak, ha netalán kiváncsiak lennének arra, hol lakom, ne kelljen szé­gyenkeznem, Tulajdonképpen. nem volt más, különösebb oka, hogy ma van egy csapatom és egy sportpályám. De ha már egyszer van, akkor jól kell men­nie a dolgoknak! Szeretném nyereségessé tenni ezt a vállal­kozást! Jelenleg ötéves kezelői joggal rendelkezem a pálya fe­lett, és ez idő alatt megpróbálom belőle a lehető legtöbb anyagi hasznot kihozni. Persze nem­csak a pénz érdekel. Egy sport- centrumot kívánok kialakítani, azt szeretném, ha Jamina lakói ide járnának sportolni. Lesz itt minden, a szaunától a masszá­zsig. És ugye ott van a csapat. Bebizonyítom, hogy nyeresége­sen is lehet egy focicsapatot mű­ködtetni. Az edzés munkaköri kötelesség — lesz —Ez a honi gyakorlat szerint inkább emészti a pénzt, mintsem termeli. Éppen ezért jobb kérdés nem is jut eszembe , hogyan kép­zeli el ezt ? — Vannak ötleteim, néhá­nyat már be is vezettünk. Pél­dául meccseinken videót, televí­ziót és egyéb értékes tárgyakat sorsolunk ki. Ebből most már rendszeresen van annyi bevéte­lünk, amelyből fedezni tudjuk a mérkőzések költségeit. Már is nőtt nézőink száma, rendszere­sen legalább ötszázan látják összecsapásainkat. Csapatunk pedig olyan lesz, amelyik bárki­nek méltó partnere lehet. Akkor majd meghívunk neves ellenfe­leket, és nagy tétért játszunk el­lenük. Ezt hogyan lehet megva- lósíta'ni, még nem tudom ponto­san, de kitaláljuk. Rövid időn belül a legmagasabb osztályba kell kerülnünk, mese nincs! Ja­nuártól profik lesznek a játéko­sok. Legalábbis úgy, hogy a cég­nél olyan munkakörben dolgoz­nak, amely mellett lesz idejük és lehetőségük megfelelően edzeni is. Sőt! Mindkét dolgot kima­gaslóan kell csinálniuk, mert különben mehetnek! Csak egy­séges szellemben dolgozó és játszó emberekre van szüksé­gem! Az igaz, hogy nincs különö­sebb sportvezetői gyakorlatom, de úgy gondolom, ez ma inkább előny mint hátrány, mert így nincsenek régi', rossz, káros be­idegződéseim sem. A magam útját járom a vállalkozásban, és így teszek a sportban is. Bízok magamban, a megérzéseimben, és biztos vagyok a dolgomban. Egyébként csak kölcsönözök a Favorit SC-nek, amit tisztessé­ges haszonnal visszakapok egy idő után az egyesülettől! Az első bankót, vagy csekket, amelyet a Favorit SC ad, vagy utal át a Favorit kft-nek, Ígérem megörökítjük és közhírré tesz- szük! Mert ez olyan lenne, mint­ha afolyók visszafelé folynának! III. Gyulai Köröstáj Magán SE: Minarik Ede mosolyog „örök álmában”... ...amikor a „béke világából” letekint kései utódaira, és végig­nézi Gyula Máriafalva csapatá­nak mérkőzéseit. A mosodás megjelenése óifi szlogenné vált mondás: „Kell egy csapat!" - ugyanis nemcsak a filmvásznon valósult meg („Régi idők foci­ja”), hanem az életben is. Ám ennek az egyesületnek a történe­te merőben eltér az előbbiekétől, hiszen már 1972-ben „maszek csapattá” váltak, akkor, amikor a Martos Flóra téren reggeltől, estig focizó gyerekektől Molnár Péter, autófényező mester (ak­kor még „profi”, a Gyulai ME- DOSZ-ban és Gyulaváriban is szerepelt) egy szép napon meg­kérdezte tőlük: ,,Akartok-e a városi bajnokságban játszani?" Ettől kezdve, mint a mesében, töretlenül felfele ívelt pályafutá­suk. Rögtön az első évben meg­nyerték a városi bajnokságot, és a körzeti bajnokságban, illetve annak megnyerése után a me­gyei II. osztályban már a Gyulai Köröstáj MGTSZ támogatásá­val játszottak, egészen ez év nyaráig. „...mehet a verkli” — Mi történt a nyáron, miért került be a csapat nevébe a „magán” szócska? — Nem történt semmi külö­nös, csak annyi, hogy a TSZ bejelentette: ezentúl nem támo­gat bennünket. Összehívtuk a közgyűlést, és egyetlen megbe­szélésen kimondtuk a Gyulai Köröstáj TSZ SE megszűnését, és a Gyulai Köröstáj Magán SE megalakulását. Mert az nem volt kétséges: csapatnak lennie kell, hogy tudjanak a környékbeli srácok focizni. Elkezdtem az ügyintézést, de míg a végére ér­tem, nem volt egyszerű. Mond­tam is a bírónőnek:,, annyit tize­nötforduló alatt nem idegesked­tem a kispadon, mint amennyit a cégbírósági bejegyzésre vár­va". Az a lényeg, hogy túl va- gyünk rajta, és most már minden szabályos, „mehet a verkli”. — Hogyan teremtik elő a működéshez feltétlenül szüksé­ges pénzt? — Csak tagdíjakból. Felnőt­teknek évi kétezer forint a köte­lező, a többiek annyit adnak, amennyit tudnak. Az elmúlt ti­zenhét esztendő alatt a tanácstól összesen negyvenezer forintot kaptunk, ebből tízezret az idén. Körülbelül harmincán fizetnek tagdíjat, és ebből összejön úgy ötvenezer forint. Ez nagyjából elég is arra, hogy a mérkőzése­ken felmerülő költségeket fe­dezzük. IFA platón a mérkőzésekre — És az utazásra, szerelésre, étkezésre honnan teremtik elő a „rávalót” ? —Ezt közösen oldjuk meg. A meccsekre egy szállítási vállal­kozó IFA tehergépkocsijának platóján utazunk, aztán saját autóinkon megyünk, ha hide­gebbre fordult az idő. A benzin­pénzt azért kifizetjük. Ennivalót mindenki hoz magával, ha ide­genben játszunk, hazai össze­csapásaink után pedig általában pörköltet, halat főzünk. A cipő­ket megveszik maguknak a játé­kosok, a mezeket pedig addig használjuk, amíg csak lehet. Megkaptuk a pályánk melletti, egykori temetőcsősz házát, azt saját munkával rendbehozzuk és végre lesz rendes öltözőnk is. Ha már idestova húsz éve van csapat „Nosztrán” (így hívják Gyulának ezt a városrészét — a Szerk.), akkor lesz ezután is, mert az a negyven-ötven gyerek és felnőtt, ahány tagja van az egyesületnek, ezt így akarja! És akkor úgy is lesz, mert olyan „apróságokon”, mint pénz vagy szervezés nem múlhat a dolog. Csapatot csinálni sokféle­képpen lehét. Történeteink csak kiragadott példák, amelyek azonban előre mutatnak. Ter­mészetesen számtalan megol­dás akadhat még, de egy ténye­zőt — akár egy közösség felké­résére, akár haszon reményé­ben, akár „csak” környezetük szórakoztatására csinálják — senki nem hagyhat figyelmen kivűl: a focit szeretni és szolgál­ni kell. Mert csak akkor bízhat­nak befektetésük megtérülésé­ben a ma áldozatot vállalók. Ferencz Rezső Szalontai Zoltán, a Favorit vállalkozások irányítója Mészáros Péter, a „magán” egyesület elnöke, edzője mindenese Fazekas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom