Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-06 / 286. szám
1990. december 6., csütörtök o Privatizációs zöld lámpát kapott a Kner Nyomda Tulajdonváltás — Piaci kényszer—Stabil jövö A sok vajúdás ellenére, mégiscsak elindult az állami tu- ' lajdon privatizálása a kormány által javasolt — bár ma is még szakmai vita tárgyát jelentő — úton. Az első programban húsz állami cégre lehetett pályázni hazai és külföldi társaságoknak. Eddig nyolc vállalat, köztük a békéscsabai Kner Nyomda kapott zöld utat a vagyonügynökségtől. Ezeknél döntötte el az igazgatótanács azt, hogy melyik pályázó társaság tulajdonnevesítési elképzelése a legjobb, melyikre bízza a privatizáció lebonyolítását. — A Kner Nyomda privatizációjára a Credit Commercial de France (CCF) és a Magyar Hitelbank konzorciuma kapta a megbízást. A vagyonügynökség zöld lámpáját, az igazgató- tanács döntését hogyan fogadta a nyomda vezetése? Meglepetésként érte Önöket a hír, vagy számítottak arra, hogy az első nyolc állami vállalat között lesznek? — kérdeztük Balogh Miklós vezérigazgatót. — Állandó információs kapcsolatban álltunk és állunk ma is a vagyonügynökséggel, tehát meglepetésről szó sincs. Egyébként 11 társaság adott privatizációs pályázatot cégünkre, illetve vásárolta meg azt az információs füzetet, amely végül is a vállalat legfontosabb gazdasági mutatószámait, illetve a tulajdonnevesítés általunk kiírt feltételrendszerét tartalmazta. — A tanácsadói szerepkört elnyerő francia bank nyilván ragaszkodik a saját elképzeléséhez. Mennyire áll közel privatizálási módszerük a vállalatvezetés elképzeléseihez, egyáltalán milyen a kötelezően előírt előházasság fogadtatása? — A CCF elképzelése ösz- szecseng a mi koncepciónkkal. A fogadtatás részünkről kifejezetten jó, hiszen a kijelölt francia bank a privatizációban jelentős nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. Több óriás francia állami vállalatot nevesített sikerrel. Portugáliában bankházakat és biztosítótársaságokat privatizált, ezenkívül tanácsadóként dolgozott Brazíliában és Olaszországban. — Az összecsengő elképzeléseket vázolná röviden? — A CCF két lépcsőben hajtaná végre a nyomda tulajdonnevesítését. Először az átalakulási törvény szerinti társasággá szerveződés történne meg, majd utána a privatizáció. Tehát tulajdonképpen mi is egy ilyen lassúbb átszervezés mellett vagyunk. Ugyanakkor, a szóban forgó francia bank egy olyan korszerű, jól bevált technikát javasol a dolgozói tulajdonlásra, amely ellen aligha lehet kifogásunk. — Ez a jól bevált technika azt is jelentené, hogy nem csupán jelképesen lesznek a Kner Nyomda dolgozói tulajdonosok, hanem valójában lehetőségük lesz ismerni, egyáltalán kontrollálni a gazdasági döntéseket, vagy adott esetben még befolyásolni is? — Ha szó szerint nem is, de mindenképpen a munkavállalók érzékelik majd a tulajdonosi kockázatot, annak előnyeit és hátrányait. Ugyanis a francia bank elképzelése szerint részvénykezelői alap gondozná a dolgozók tulajdonát, illetve részvényeit. Előnye, hogy ez esetben mind az 1100 alkalmazott részére együttesen intéződne a 10 százalékot jelentő kedvezményes részvényvásárlás, illetve az ehhez felvehető hitel. Ugyanakkor a közgyűlésen is egységesen léphet fel az alap. Terveink szerint a 10 százalékos kedvezményes tulajdonlás mellett még a részvények 5 százalékát ajánlanánk fel dolgozóinknak, természetesen ezt már teljes áron és készpénz ellenében. Terveink a CCF-vel abban is megegyeznek, hogy mindketten több befektetőt keresünk. Egyrészt tőkéstársat, aki a pénzt hozza, másrészt olyan szakmai befektetőt, aki a konvertibilis piacot jelenti. — Nyilvánvalóan azért apró eltérések is vannak a vállalati vezetés és az új tanácsadó elképzelései között. — Egyik ilyen apró véleménykülönbség például a vállalat szerkezetére vonatkozik. Én azonban úgy gondolom, hogy ez az eltérés amiatt van, mert mi egész életünket itt éltük le a nyomdában és jobban ismerjük a helyi sajátosságokát. De ezek az eltérések minden bizonnyal közelítenek majd egymáshoz. — Jelent-e lépéselőnyt az, hogy az első nyolc privatizálandó vállalat között van a Kner Nyomda? — Mindenképpen, hiszen hamarabb kerülünk tulajdonosok kezére, s ez kényszeríthet ki belőlünk egy olyan rugalmas alkalmazkodást a világpiaci igényekhez, amely stabilizálhatja jövőnket. Bár némi hátrányt is jelent az első vonal, hiszen sok dolog még kialakulatlan nálunk a privatizációs kérdésekben. Hiszen amiben esetleg tévedünk, abból már csak az utánunk jövők okulhatnak. — A megye nyomdaipara tehát várhatóan a jövőben is meghatározó marad. A tőkebevonás, a külföldi piacépítés előre- vetítheti-e az iparág térhódítását, új munkahelyek létesítését a Viharsarokban? — Ennyire optimisták még nem vagyunk. Egyelőre gazdasági pozíciónkat szeretnénk erősíteni. A kieső szocialista export helyébe tőkés piacot találni. Eredménynek könyveljük el, hogy az idén is sikerült például a rubel- elszámolású gyógyszeripari csomagolóanyag-igény visz- szaesésének egy jelentős részét kiváltani tőkés piaci termeléssel. Ugyanakkor megemlíteném, hogy a privatizáció, a külföldi érdekeltség mellett is szeretnénk a megye szakmai múltját, nyomdatörténeti értékeit megőrizni. Ezért javasoljuk például, hogy a gyomai üzemnél a tulajdon 20-30 százaléka maradjon állami. — Gondolom, a dolgozókat is erősen foglalkoztatja a jövő a döntés óta. Vajon mit hozhat számukra a privatizáció? Lesz-e megélhetés? Egyáltalán, a várható változások nem veszélyeztetik-e munkahelyüket? — Szerencsére eddig is sikerült úgy szervezni dolgainkat, hogy a Knerben nem volt elbocsátás. A természetes létszámcsökkenés évente körülbelül 4 százalékos, s új munkaerőt nemigen veszünk fel. Bár a dolgozók aggodalma jogos lehet. De én úgy vélem, a tulajdonváltás olyan eredményeket hoz a jövőben, amely fedezete lehet a megélhetésnek és a biztonságnak egyaránt. Rákóczi Gabriella Az ételsózás lélektana A konyhasó túlzott fogyasztása közismerten a magas vérnyomásnak kedvező rizikófaktor, ezért ausztráliai kutatók Sidney egyik nyilvános éttermében megfigyelték kétezer vendég ételsózási szokásait. Az első szabály, amit megfigyeltek, a teljes szabálytalanság volt: a vendégek 60 százailéka utánsóz- ta ételét, amelyet 25 százalékuk ellőtte meg sem kóstolt, nemtől, életkortól, jövedelmi viszonyoktól függetlenül. A sófogyasztást legerősebben befolyásoló tényező a sószóró nyílásának keresztmetszete volt. A sószóróban étkezés előtt és után a konyhasómennyiség különbsége arányos volt a só- stzóró nyílásának keresztmetszetével. Ennek csökkentésével csökkenthető volt a só- fogyasztás is, amennyiben a nyílás keresztmetszete nem kisebb 3 négyaetmilliméter- nél — ekkor ugyanis a vendégek villával kitágították. Kevesebb só fogy, ha a sótartó nem az asztalon, hanem egy távolabbi polcon van. Amennyiben a só kis — 1 grammos — csomagocskákban állt a vendégek rendelkezésére, csaknem mindig elhasználták az egészet. Benzin helyett árammal Hatalmas környezetvédelmi lépésre készül Kalifornia: benzinüzemű aütók helyett árammal hajtottakra akarja kicserélni a kocsipark jelentős részét. Az állam tervei szerint nemsokára elrendeli az eWctromos autók gyártását. Ha az elképzelés valóra válik, akkor Kalifornia alaposan megváltozik az autógyártók és az olajtársaságok számára. Ez az állam ugyanis az Egyesült Államokoan fontos piac olaj és autó szempontjából. „Van levelem, Józsikám?” Ez pedig nagy szó ebben a világban, s különösen azután, hogy magával a postával sokszor nincsenek kibékülve az emberek. De a postás, a kézbesítő az más. Mondhatni mind, ahány van. Akik naponta róják Békéscsaba utcáit, viszik a különböző küldeményeket a házakhoz. Az emberekhez. A főnök tömör véleménye: jó gárda! Meg vagyunk velük elégedve, lehet rájuk számítani. Egy közülük Havrán József, a 7-es számú kézbesítő, aki 1974 elejétől postai alkalmazott, előtte pár évig vendéglátós -volt, ez is az eredeti szakmája. — Hány embert ismer? — Békéscsaba felét — mondja, s kezdi számba venni, hol, merre is dolgozott már —, egy csomó külterületen, a Kulich-lakótele- pen, a Gyulai út és messzi környékén, a Békési út táján, meg máshol is, míg a mostani körzetembe, a Szabadság tér, Dózsa Györgyit, Felső-Körös sor és a Penza lakótelepre kerültem. — Akkor sokan mondják, hogy Józsikám... — Sokan. És büszke vagyok rá, mert bizalmat, talán még szeretetet is jelent. S, én is hasonlóképpen érzek. — Hogy lehet ezt megszerezni? — Pontossággal. figyelmességgel, odafigyeléssel. Igaz, hogy ma már igen feszített a munka, mégis szükség van legalább pár szóra, ha a nyugdijat visszük, sőt, van ,aki magányos ember, s ennél többre vágyik. Egy kis meghallgatásra. De másokkal is kialakult a jó kapcsolat ennyi idő alatt, hisz’ régen dolgozom ebben a körzetben. — A kézbesítő végül is bizalmi munkát végez. S nemcsak azt kell magában tartania, amit mondanak neki, de azt is, kinek mennyi pénzt visz. — Jólesik, hogy bíznak bennem az emberek. Vannak, akik még a kulcsot is rám bízzák, hogy amíg távol vannak, locsoljam mega virágokat. — De gondolom, a kézbesítési fegyelem sem elhanyagolható. — Sőt! Egyre fontosabb. Több a hivatalos levél, sajnos, felmondás is van közte —, az ajánlott, a tértivevé- nyes, amit csak aláírás ellenében lehet átadni. Ezek mind halaszthatatlanok. A pénzátadásnak is megvan a maga szigorúsága. S ezt mind be kell tartani. Szóval, nagy a felelősség! — Mégis gyengén fizet a posta... — Ez Így igaz. Nem vagyunk megfizetve, de legkevésbé az ablaknál dolgozók. Sok évre nyúlik ez vissza, s most nehéz pótolni. — Mégis, majdnem sztrájk lett belőle? — Igen. Magam is ott voltam a pesti tárgyaláson, mert szakszervezeti bizalmi vagyok a kézbesitőosztályon. Örülök, hogy nem lett sztrájk, hiszen elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha' az ország 46 ezer postás dolgozójának 90 százaléka leáll a munkával, s csak 10 százalék végzi a létfontosságú munkát. Vasa Márta Fotó: Kovács Erzsébet A Szabadegyházi Szeszipari Vállalat a régi szeszgyár épületét, az A grober tervei és a Fejér Megyei Tanács Építőipari Vállalat kivitelezésében felújította, ahol szőlőcukorüzemet létesített. A 135 millió forintos beruházáshoz dán és NSZK-gépeket alkalmaznak • MTI-fotó — Kataáczy Szitáld Szőlőcukorüzem
