Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

1990. december 3., hé ti 6 o Negyvenéves a szarvasi Szirén Szarvason mintaterme is van a Szirénnek (Folytatás az 1. oldalról) — Elégedett vagyok. Az alapfizetésből 8-9 ezer forin­tot kapok kézhez. Ehhez jön a műszakpótlék, célpré­mium és teljesítménybér. Szóval nem rossz... * * * December 1-jén, szomba­ton. egy pohár pezsgő mel­lett emlékezhettek a 40 év­vel ezelőttiekre a szarvasi Szirén alapító és jelenlegi dolgozói. Kovjcs András, az egyik alapítótag, a szövetke­zet első ügyvezető elnöke így emlékezik a kezdetekre. — A negyvenes évek végén 30-40 szabó élt Szarvason. Egy részük méretes szabó volt, másik részük vásáro­zó. Az államosítás után fel­mértük, hogy a kisiparosok­nak nincs jövője. Ezért 21 alapítótaggal szövetkezetbe gyűltünk. Kaptunk egy üz­lethelyiséget. Ezt saját bú­torainkkal. varrógépeinkkel rendeztük be. Összeadtunk fejenként ezer-ezer forintot — akkor az még pénz volt —, ezzel indultunk. Eleinte mindent varrtunk: öltönyt, ruhát, inget, kötényt. Az áru egy részét saját üzletünkben árultuk, másik részét lovas kocsival Békéscsabára vit­tük a vásárokba eladni. Címszavakban a szövetke­zet további éveiről: 1960-ban ingekre és férfiöltönyökre szűkítették a termékek kö­rét. 1963-tól már csak inge­ket gyártanak. Bevezették a szalagszerű termelést. 1964­től exportálják termékeik egy részét. 1965-ben bevezet­ték — Szarvason elsőként — a kétműszakos termelést. 1975- ben egyesült a Ruháza­ti és Háziipari Szövetkezet. 1976- ban adták át az üzem jelenlegi — többemeletes — főépületét, s ma már a régi műhelyekkel együtt egy tel­jes utcasort foglalnak el a szövetkezet üzemegységei. Jelenleg 750 embernek ad­nak munkát. Eladott termé- •keiik értéke 383 millió forint. Ebből 126 millió exportból származik. A szövetkezet vagyona 155 millió forint. Nyereségük a mostani ne­héz körülmények között is meghaladja a 20 millió fo- rirntot. A Szirén külföldi kapcso­latai széles körűek. Viet­namban a Hungarotex Vál­lalattal bérmunkában ter­meltetnek ingeket, ugyanak­kor nyugati cégeknek bér­munkát végeznek. Utoljára, de nem utolsó­sorban szeretnék megtartani a jelenlegi dolgozói létszá­mot. A jövő legfontosabb feladatának tartják, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül vészeljék át a jelen­legi válságot, megőrizzék az üzem életképességét. Re­ménykednek, hogy a szabad­piaci gazdálkodás versenyé­ben is talpon maradnak, fej­lődnek. ök időben nyitot­tak--- Béla Vali EXPRESS MOXEY SORSJÁTÉK n Százezer az )] Fényes szerencse Fényesen Fényesen az 1162-es számú ház valamikor a Hazafias Népfront körzeti bizottságá­nak épülete volt. Ma „kocs­mahivatal”. Bent nagy a zsivaj, lárma. Egy fokkal nagyobb a ciga­rettafüst. Innen telefonált a koQsmáros: jöjjenek ki! Merthogy két fiatalember kikapartatta* magának a 100 000-es Express money-t. Az italboltban legalább húsz férfi üldögél az aszta­loknál, és iszik a két fiatal­ember szerencséjére. Ki To­kajit, ki sört, ki unicumot rendelt. Ma bárki bármit ihat. A nyertesek fizetik. Stefanik János és Mokos György szó nélkül áll föl az asztaltól és jönnek velem a biliárdterembe, hogy a sze­rencséjükről meséljenek. A postás is velünk tart, először Kotroczó Zsoltot hallgatom: — Jani és Gyuri, ha jól emlékszem, eddig négyezer forint értékű szelvényt vett tőlem. Nyertek is ötszáz, két­száz és százforintos tétele­ket. Ahogy az már lenni szo­kott, ezt az összeget mindig továbbjátszották. Stefanik János szövi to­vább a történetet: — Ma délután a kocsmá- rostól kölcsönkértünk egy ez­rest. Nagyon belejöttünk. Nagyot szerettünk volna nyerni. Mondom az egyik kislánynak: „•Na, itt vannak a szelvények, kapargassad!” Egyszer csak szó nélkül az orrunk alá nyomja: „Itt van nektek a százezres!" Gyuri elkezdett visítozni örömé­ben, Gyuri, azaz Mokos György kezébe vesz egy üveg Toka­jit, lehajt pár kortyot, az­tán átveszi a szót: — Janival szomszédok va­gyunk. Amikor fölfogtam, hogy mennyit nyertünk, el­rohantam szólni a feleségé­nek. Merthogy ő nős. Hadd örüljön az asszonya is. — Kettéosztják a nyere­ményt? — Ügy döntöttünk, tízez­rei adunk a kislánynak, aki kikaparta a szerencsénket, a többit befektetjük valamibe. Mielőtt elbúcsúzom, Ste- faniik mellém lép és elkezd a zsebemben matatni. Egy százassal honorálja a ripor­tot. A pénzt természetesen visszakapja. Aligha 6ejti; ed­dig tízszer ennyit vesztettem az amerikai sorsjegyen ... Hiába, a szerencse nem kedvel mindenkit. B. V. Nyertünk... Önkormányzati ülések Ki az esküszegő Mezőkovácsházán? Különösen nagy érdeklődés kísérte a legutóbbi önkor­mányzati ülést Mezőkovácsházán. Az előző tanácskozáson ugyanis Nagy András önkormányzati képviselő bizalmatlan- sági indítványt terjesztett elő dr. Szarvas Attila polgármes­ter személye ellen, az önkormányzati törvény rendelkezésé­nek be nem tartása miatt. Az indítványban összeférhetet­lenséggel vádolta a polgármestert, jelenlegi funkciója és a Metál Textil Kft.-nél ellátott ügyvezetői tevékenysége egy­idejű ellátásáért. Az ügy vizsgálatára négy­fős ad hoc bizottságot vá­lasztottak. Mivel a lakosság a kábeltévé, valamint szó­beszéd útján értesült a vár­ható eseményről, így nem volt meglepő, hogy a .ta­nácskozáson igen sokan meg­jelentek. Az ad hoc bizott­ság nevében Kürtösi Zsig- mond ismertette a megálla­pításokat. A törvény értel­mezésében azonban a bizott­ságon belül is nézeteltérések adódtak, ezért javasolta, hogy az összeférhetetlenség ügyében a testület mondja ki a döntést. Dr. Szarvas Attila kérte, hogy mivel a személyét érintő vád is nyil­vánosság előtt hangzott el, a szavazás nyílt és nyilvános legyen. A testület azonban a titkos szavazás mellett döntött. Arra a kérdésre, hogy összeférhefetlen-e a polgármester kétféle tevé­kenysége, 10:2 arányban igennel szavaztak, és arra, hogy ez a jelenlegi helyzetre is érvényes, 9:2 (egy tartóz­kodás mellett) volt az igen- voks. A szavazás után dr. Szarvas Attila elmondta, hogy az eredmény számára nem meglepő, s úgy érzi, az es­küjét nem ő szegte meg, ha­nem azok a testületi tagok, akik a település érdekeinek képviselete helyett — sze­mélyeskednek. Javasolta, * hogy az ügy elbírálását ter­jesszék á törvényességi fel­ügyelet elé. Ajánlatának lé­nyege, hogy aki ezt a törvé­nyességi vizsgálatot elveszí­ti, annak becsületbeli ügye lesz lemondani a funkciójá­ról. Ezt követően Nagy András polgármester-helyettes azzal érvelt, hogy maga is a tele­pülés érdekét szolgálja. Az együttműködéshez legalább két fél szükséges. A tör­vény egyértelműen leírja, hogy az önkormányzati munkát, a polgármesteri funkciót szolgálatnak és nem hatalmi eszköznek kell te­kinteni. Nem fogadja el a polgármester érvelését, mert a törvényt senkinek nincs joga megszegni. Vagy a tes- . tületnek mégsincs semmi ha­tásköre? — kérdezte végül. A polgármester válaszában kifejtette, hogy az a jó, ha ellenzék dolgozik a testület­ben, de ellenségre nincs szükség. Ezután a lakosság köréből hangzottak el hozzászólások, melyekből kitűnt, az embe­rek nem személyes vitákat, hanem becsületes, konkrét munkát várnak. A késő es­tig tartó tanácskozás a szer­vezeti szabályzat kiegészíté­sével, majd a Gamesz beszá­molójának részletekbe menő elemzésével folytatódott. JNe- gvedik napirendként három jelölt közül, személyes meg­hallgatás után Kanász Lász- lónét bízták meg a helyi szo­ciális otthon vezetésével. (halasi) Orosháza mostohagyermek, bezzeg Békéscsaba! — 0 városházán nincs helye a Családi Intézetnek Tárcsázunk. A készülék zúgó, recsegő hangot hallat, majd elnémul. A kísérletet nap mint nap, óráról órára megismé­teljük. Az eredmény: eredménytelenség. Micsoda bosszúság! — dühöngünk mi, telefontulajdonosok. Azokról pedig ne is beszéljünk, akik évek óta „várnak” ilyenfajta bosszúságok­ra, reménytelenül. Vajon lesz-e változás? Várható-e javulás a hírközlésben? Ezekre a kérdésekre is ke­reste a választ Orosházán a helyi önkormányzat képvi- selő-testülete legutóbbi ülé­sén. ‘ Engedi Antal, a Szegedi Távközlési Igazgatóság üzem­viteli igazgatóhelyettese nem sok jóval biztatta a megje­lenteket. Elmondta, hogy a vállalat hároméves fejleszté­si tervében Orosháza számí­tásba sem került, a 125 mil­liárd forintos program első­sorban a megyeszékhelyen létrehozandó, nagy kapacitá­sú központ anyagi fedezetét biztosítja majd, sok más egyéb mellett. — Mi továbbra is mosto­hagyerekek maradunk. Bez­zeg Békéscsaba! — méltat­lankodtak a képviselők. Ezek szerint áz ideiglenes állapot­tal — a kétezres konténer- központtal, a néhány szabad vonallal és az ebből szárma­zó forgalmi torlódással — 1993-ig be kell érniük az orosháziaknak. Vagy még­sem?! Engedi Antal nem zárta-ki annak a lehetősé­gét, hogy az önkormányzat­tal — külföldi tőke bevoná­sa, a távközlési törvény meg­jelenése után — átmeneti, vagy végleges fejlesztési megoldást dolgozzanak ki. A napirend második fő té­májáról, a város közbizton­ságáról Surinás János rend­őr százados számolt be. A kapitány szavaival élve, Orosházán a közrend jó volt, kiegyensúlyozott, napjaink­ban viszont az elvárások szintje.alatt van. Igaz, a sze­mélyek elleni bűncselekmé­nyek száma csökkent, de el­szaporodtak a vagyon elleni — és a gazdasági bűnesetek. A bűnözők „slágerlistáját” a betöréses lopások vezetik, de hódít az új módi is, a játék­automaták feltörése. Van, aki így akar némi készpénzhez jutni, más a szenvedélyéhez nélkülözhetetlen tőkéjét gya­rapítja, törvénybe ütköző módon. A fiatalok kapcsán a rendőr százados fölhívta a figyelmet, hogy a gyermekek nevelése nem a rendőrség feladata. Segítséget szívesen nyújtanak, de a szülők, az iskolák ne a rend őreitől várják csemetéik jó útra té­rítését. Beszámolója végén Surinás János javaslatot tett egy bűnmegelőzési és va­gyonvédelmi alapítvány lét­rehozására. A képviselő-testület napi­rendjében szerepelt a mun­kástanács előterjesztése a helyi érdekegyeztető tanács létrehozásáról és a munka- nélküliség megfékezéséről. Hosszas vita után a részt­vevők úgy döntöttek, hogy kedden a vállalati vezetők­kel közösen vitatják meg a javaslatot. A Családi Intézet kapcsán két kérdésben kellett állást foglalniuk a képviselőknek: hol helyezzék el, és az ön- kormányzat támogassa-e pénzzel? A testület határo­zata: december 31-étől az in­tézet nem működhet a vá­rosházán, 1991-től anyagi tá­mogatás sem illeti meg. (esete) Az izgalmak már kora reg­gel kezdődtek. Vajon tény­leg ott lesz-e a Télapó? És kinek ígérte meg? Biztos, hogy csomagot is hoz magá­val? A kérdésekre egyelőre senki sem tudta a biztos vá­lasztódé a bizakodásra min­den oka megvolt a kétke­dőknek, a legkisebbeknek. Ehhez azonban még előttük állt egy kiadós túra. A vá­rosszéli találkozóhelytől a pósteleki erdőig kellett el­jutni, no természetesen ön­kéntes alapon. Ám ki ne vál­lalkozna ilyen remek időben ilyen csekélységre, ha egy­szer szinte biztos, hogy ott vár a nagy tisztáson a Tél­apó. A kis csapat ennek je­gyében vágott neki a turista- jelzés mentén. Hamarosan Télapó­váró jött az első meglepetés: egy félreérthetetlen jelzés az úton, majd egy igazi szalon­cukor a legközelebbi fán. Semmi kétség, jó úton hala­dunk — biztatta a kisebbe­ket több szülő is. Aztán itt is, ott is újabb jelzés, itt haladt el a Télapó, amikor a nagy tisztásra igyekezett. Közben fogytak a kilométe­rek, a csípős télelő piros ar­cokat festett kicsiknek és nagyoknak. És alig telt el másfél óra, már közeledett is a cél. Sőt, már elő is buk­kant a nagy tisztás. És az igazi csoda sem váratott már magára. Ä Télapó egy pa­tkon kissé kipihenve fáradal­mait ~r hiszen jó nehéz put­tonyt cipelt —, de moso­lyogva és szeretettel fogad­ta a túrázókat, akik már le­hettek talán százan is az Univerzál szakosztályának jóvoltából. ' Aki verssel is köszöntötte a vattaszakállú Télapót (mert hogy hó híján a hó- szakáll még néhány napot várat magára), hamar juta­lomban részesült. Szép nagy ajándékcsomagot kapott. Szép vasárnap délelőtt volt, mondták többen is. F. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom