Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

1998. december 3., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Gelka-jótanács: Gondoljanak a javításra is! Azért ragadtam tollat, mert úgy érzem, közérdekű tájékoztatást nyújtok a la­kosságnak későbbi bosszú­ságok elkerülése érdekében. Ugyanakkor ezt nem min­den öncél nélkül teszem, mert a lakosság ilyen irá­nyú elégedetlensége közvet­lenül szervizünket is étirtti. Miről is van szó? Az egyébként egészséges piaci versenyhelyzetet teremtő import liberalizáció hatásá­ra különböző gazdasági (ke­reskedelmi) társaságok nagy mennyiségű és választékot biztosító műszaki cikkeket hoztak, és a karácsonyi vá­sárra valószínűleg még na­gyobb mennyiségben hoznak forgalomba. E cikkek meg­hibásodás esetén történő ja­vítására az importot bonyo­lító társaságok egy-egy szer­vizzel, vagy szűk körű szer­vizhálózatokkal kötnek Két éve vették birtokuk­ba a szabadkígyósi kisgyer­mekek a csodálatosan szép, ötcsoportos óvodai létesít­ményt, melynek környezete napról napra szépül. Mind­ez az ott dolgozó nevelők és a szülők közös munkájának eredménye. A végzett társa­dalmi munkák értéke ösz- szegszerűen csak részben mutatható ki, a tényleges érték lényegesen több. Figyelemre méltó, hogy a szerződést, ezzel eleget is téve a hatósági előírások­nak. Csak a meghibásodás­kor jut a vásárló tudomá­sára, hogy a készülékét nem a legközelebbi országos há­lózathoz tartozó szerviz ja­vítja, hanem Budapestre kell küldeni, onnan kell na­gyobb készülék esetén szere­lőt hívni, aki majd egyszer arra járván a készüléket megjavítja. Szerencsésebb esetekben csak 80-90 kilo­méteres körzetben kell a ké­szüléket elszállítani. Egyre többen keresik fel ezek a vásárlók szervizünket, pró­bálkozva, reménykedve, hátha mégis megjavítjuk hi­bás, nem régen vásárait ké­szüléküket. A lakossági szolgáltatás minőségének javításában mindig is voltak tennivalók és ez alól nem kivétel a mi szervizünk sem. A fentiek­szülők a jelenlegi körülmé­nyek közt is hajlandók ide­jükből gyakran nem is ke­veset áldozni azért, hogy gyermekeik az óvodában is otthonosan, jól érezzék ma­gukat. A képen látható babaház is társadalmi munkában ké­szült: Molnár György keze- munkáját dicséri, aki három kisgyermek édesapja. Kiszely Imréné, Szabadkígyós iben leírtak tovább rontják a szolgáltatás színvonalát, és a lakosság elégedetlenségét az összes szolgáltatást vég­ző egységgel szemben. A jö­vőbeni vásárlók figyelmét szeretném soraimmal arra felhívni: ne csak a készülék márkáját, árát, műszaki pa­ramétereit vizsgálják meg, legyenek tekintettel arra is, hogy meghibásodás esetén lakóhelyükhöz közel talál­ható szerviz is legyen. Erről még vásárlás előtt a garan­ciajegyből értesülhetnek, mert abban fel kell legyen tüntetve az országban talál­ható összes szerviz címe, ahol a készüléket garanciá­lis időben kötelesek javíta­ni- Juhász Miklós ügyvezető igazgató, Gelka Kft., Békéscsaba Hungarv­szafari A minap Szegedre kirán­dult a család. Az utazásra virradó reggel a rádió lágy hangon bemondta: az ország egyes részein a taxisok „ba­ráti idillben” felsorakoztak. Nincs mit tenni, nekünk dél­után két órára Szegeden kell landolnunk. Na, de hol van az még! Start Békés megye gyomaendrődi ‘„parcellájá­tól”. Szarvasig simán ment a dolog. De a kereszteződésen túl mintha valami gubanc lenne. Talán jön a vonat? Tíz percig?! Na, ne! Aztán útbaigazítással találtunk egy használható utat. De még milyen utat! Jobb, mint a hullámvasút. Sikítás nélkül, mert egy meggondolatlan mondat, vagy szó és a nyel­vednek vége. (Ezért jó, ha bizonyos dolgokat le tudsz nyelni.) Mikor újra járható utat találtunk, gázt bele. Az úton kék Dácia, Lada, s a nagy érdeklődésre tekintettel a gödörben is autó. Néhol lát­szik egy-egy tábla: TAXI. Hiába, ma kevés az utas ... Egy munkába igyekvő jó­embertől hallottuk: nem le­het haladni. Aztán irány a földút. Vadregényes tájak! Egy motorostól megtudtuk a célravezető utat. Csodás látvány, ahogy a Lada előt­tünk halad, és porfelhőt hagy maga után ... A Hungary-szafari végén elváltak útjaink. Ismét egy néptelen útjárás ... Kis ta­nya mellett elzötyögve, szó­ba elegyedtünk egy kucsmás bácsikával, aki beszámolt a birkák napi értékéről, to­vábbá. hogy a Susnyánál menjünk balra, aztán jobbra, Hálásan megköszöntük., és „kérem a tippedet” játékkal megkerestük a jelzett irányt. Még jó, hogy Rózsa Sándor és betyártársai kiegyenget­ték a prérit. Aztán föl a gát­ra. és végig, míg csak a Ti­szát meg nem látjuk. A gát- oldalban egy szamár és egy tehén legelte a zsenge füvet, tudomást sem réve az ide­gileg megfáradt utasokról. Közel a cél! Csak a híd lám­pája nem akarja megmutat­ni, hogy zöld színű is tud lenni, ha akar. Utána rejtel­mesen néptelen volt az au­tópálya. Kicsi kocsinkat ott­hagytuk az árok szélén, és villamossal vergődtünk el a célba. És még haza is kell menni. Na de nem folyta­tom, mert ki tudja, mikor lesz papírhiány. Kiszely Klára, Gyomaendrőd Munkásruhában Kemény munkanap után leültem egy korsó sörre egy szerény kiskocsmában, s barátommal beszélgettem. Ké­sőbb odaült hozzánk egy régi, közös ismerősünk, akivel csupán köszönőviszonyban vagyunk. Elegáns, mellkasán kigombolva hagyott inge mögül kivillantak tetoválásai. Sajnálkozva nézett végig zöld színű munkásöltönyömön, s megkérdezte tőlem: hogy lehet így lesüllyedni? Miért nem adok magamra, talán nincs pénzem? Ezután a barátom­nak mondta el, hogy mennyire sajnál engem (mintha ott sem lettem volna), majd mesélni kezdett jövőbeli tervei­ről. Közölte, hogy nem szereti Békéscsabát, mert az akció- csoport mindenbe beleüti az orrát, s hogy a valutaüzérke­dés már nem a legjobb üzlet. Bordélyt kellene létesíteni. Mesélt a GYIVIS barátnőiről, akikkel levelezik, s akik majd 18 éves koruk után kikerülnek az állami gondozás alól. Milyen igaza volt a srácnak! Most, hogy a világbékéhez némileg közelebb kerültünk, már nem a fegyverkezés a legjobb üzlet a világon, hanem a lánykereskedelem, mely más országokban kábítószer-kereskedelemmel párosul. Re­mek üzleti érzék! Ha egy nemzet vagyonát már elherdál-, ták és felüti a fejét a szegénység, akkor a fiatal nőket még mindig ki lehet mérni kilóra. Csak azt kell megtudni, hogy hol gyenge a családi háttér? Bizonyára sokat tettek az em­beriség fejlődéséért az ilyen „kiváló üzletemberek”. Szégyenkezve néztem végig repedezett kezeimen és mun­kásruhámon. Tényleg. Hogy lehet így lesüllyedni? Ifj. Salamon György, Békéscsaba Babaház Szabadkígyóson „Rendetlen” intézmények Vajon miért nem érdekük . az illetékeseknek Békéscsa­bán, az idegenforgalmilag is forgalmas főútvonal mellett — egyébként példásan ren­dezett — Lestyán Gy. utca —Szarvasi út sarok előtti terület rendben tartása? Az említett terület előtt napon­ta elhaladó gyalogosok és járművek utasaiban bizonyá­ra gyakran felvetődik a kér­dés. Hátha még tudnák azt is, hogy az utca lakói eddig közműre, parkosításra, köz­terület fásítására közel 40 000 forintot fordítottak la­kásonként, plusz hozzáadták saját kétkezi munkájukat is. De mert a lakók türelmes emberek, s bíznak a már agyoncsépelt lokálpatriotiz­musban, képviselőik útján többször kérték a Fűtéstech­nikai Kft. — gázszerviz (ko­rábban Gelka-szerviz) — és a Szarvasi úti Dentál Fog­technikái Kft. illetékeseit a terület rendbetételére. Ugyanis e két intézmény érintett dolgozói saját tu­lajdonú gépjárműveik par­kolására szolgáló terület és környezetének rendbetételé­re sem hajlandók, a hóna­pok óta halogató ígéretek ellenére sem. (Legfeljebb betonförmeléket szórnak ki a közterületre, engedély nél­kül1, tovább csúfítva a kör­nyezetet.) Hivatkoznak arra, hogy ők csak az épületet bérlik, és amúgy is ott-tartózkodásuk csak „ideiglenes”. A lakók és az ott elhaladók ezt az „ideiglenes” rendetlenséget közel két év óta kénytele­nek elviselni. Úgy látszik, az „ideiglenesség”, mint időka­tegória sajátosan értelme­zendő a két intézmény ré­széről, ami esetleg eltarthat az ezredfordulóig is. Jogsza­bály, szankció talán még ki- kényszeríthetné a megoldást. De kérdezzük: csak ez a megoldás? Az utca lakói tü­relemmel várnak, és kérik az érintetteket, hogy a tél beállta előtt, ha ideiglenesen is, de tartsák rendben az általuk használt közterüle­tet. Azt gondoljuk, ha eset­leg a saját közvetlen lakó­helyük előtt mások viselked­nének így, bizonyára ők is nemtetszésüknek adnának hangot. S igazuk lenne! Név és cím a szerkesztőségben Biztonságérzet, oh?! Zártkertben lévő épületre ingatlan-, ingóság-, víz-, üvegkár és felelősségbiztosí­tást kötöttem az Állami Biz­tosító gyulai fiókjánál. Sze­rencsétlenségemre nemrég négy darab külsőfali lámpát leloptak az épületről, a tet­tes természetesen ismeretlen. E feletti dühömet némileg enyhítette csak a „bizton­ságérzetet” jelentő biztosí­tás, de álmomban sem gon­doltam, hogy ez az érzet op­tikai csalódás, ugyanis a biztosító nem fizetett. Indoklása: „Nem betörés volt, hanem csak lopás, melyhez lopott, vagy álkul­csot használnia a tolvajnak” nem kellett. Ez az indok nem ingatott meg azon határo­zott véleményemben, hogy a lámpa az épület tartozéka Mosom a szélvédőt Száz kilométert száguldot­tam egy óra alatt. Nem is sok ez, mondom magamban, hiszen nagyon messze még a céL Közben á gépkocsim szélvédőjére nézek, s lá­tom, hogy „ravatallá” válto­zott. Apró rovarok roncsai százszámra. Ez itt egy tarka lepke lehetett. Szállt a fényben, mámorosán, éppen fölfelé repült. Nagyot kop- panva zúzódott szét. Most már nem repül többé, ő is az ember gépével ütközött: ez­zel az áramvonalas „halál­kaszával”, amit az ember készített acélból, üvegből. Bármi kerüljön elé, amiben élő lélek van, holt anyaggá roncsolja. Nemegyszer láttam már összetört kutyát, szétlapított kakast, kacsát, számtalan macskát, aranyos süniket, nyulakat, eltaposott őziké­ket. Az erdő kisebb-nagyobb vadjait ott láthatjuk teríté­ken. Ahogy nő a sebesség, szemünk előtt minden kezd összefolyni. Kívül sikongás. volt. Írásban kértem kárigé­nyem újbóli felülvizsgálatát. Kérdeztem, hogy hasonló módon nem kell lopott vagy álkulcs például a tetőről a cserép ellopásához sem, azt sem fizetnék ki? A válasz: mem. Gondolom, rajtam kívül mások sem értenék, hogy mi­ért nem (tartozéka az in­gatlannak a külsőfali lám­pa, de ha nem az, akkor miért nem ingóság? Az sem világos számomra, hogy ha 2 méternél magasabb te­raszról lopnak, s az jogos kárigényt jelent, akkor mi­ért nem jogos a kárigé­nyem, ha két méternél ma­gasabbról, a szomszédból el­hozott létráról történt a lo- Pás ? Szántó Mária, Gyula koppanás a szélvédőn. Még gyorsabban kell rohannunk, mert valahová oda kell ér­nünk. Megint egy koppanás. A tükörből lehet látni, hogy egy ember, öt is elkapta a száguldó kasza. A kocsi ke­rekei alatt látni a széttört fehér botját. O maga arccal a betonba nyomva fekszik. Nem mozdul. Kalapja oldalt a vízben. Olvasom a hét vé­gi fekete krónikát: 130 em­ber esett áldozatul. Sok kö­zöttük a fiatal, a gyermek. De áldozatok a szülők is, akik gyermek nélkül, a eyer- mekek, akik szülők nélkül maradtak. A 130 áldozatból 25 halott, 35 élete végéig rokkant. Míg mosom a gépkocsim szélvédőjét, arra gondolok: érezzük-e felelősségünket, amikor fogjuk élet-halált osztó gépeink kormányát? Talán hasznos lenne minden autó szélvédőjéhez egy-egy fényképet tenni. Egy madá­rét, amint énekelve szállt, amikor lecsapta a szélvédő. Vagy egy gyermekét, amint fut a labdája után, s amikor már átfutottak rajta a ke­rekek ... B I. Vélemény az új gépjármű­biztosításról „Emelik a kötelező gép­jármű-biztosítási díjakat” — olvastam nemrég. és igen felháborodtam. Havi ezer fo­rint, vagy még ennél is több kötelező biztosítási díj meg­fizetését ' helyezik kilátásba. Indoklás: a szokásos áreme­lés. Ez ellen csak tiltakozni lehet! A cikk szerint kormány­ülés tárgyalná a kérdést. Ne tárgyalja! Az állam ne fog­lalkozzon az én gépkocsim javításával, de senkiével sem. Viselje a teljes költsé­get az, aki a karambolt okozta, ha egyáltalán élet­ben marad. Ha van rá pén­ze, javíttassa meg, ha nincs, adja le a roncsot a MÉH- vállalatnak. Semmi esetre se kívánja az állam azt. hogy például én, aki 70 éves vagyok, és 40 éve vezetek gépjárművet, s még sohasem okoztam bal­esetet. én fizessem a szágul­dó, felelőtlen autósok kárát. Nem hiszem, hogy ez ember­séges volna... Viszont, ha a gépkocsi vezetője, vagy tu­lajdonosa tudja azt, hogy karambol esetén a teljes kár őt terheli, sokkal óvatosab­ban fog vezetni. Ha az államnak az a cél­ja. hogy a gépkocsikat von­ják ki a forgalomból, hoz­zon egy olyan rendeletet, és roncsként leadjuk a telepen, mert az ilyen költségeket nem lehet kibírni. Gyöngyösi Károly, Orosháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom