Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-03 / 283. szám
1998. december 3., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Gelka-jótanács: Gondoljanak a javításra is! Azért ragadtam tollat, mert úgy érzem, közérdekű tájékoztatást nyújtok a lakosságnak későbbi bosszúságok elkerülése érdekében. Ugyanakkor ezt nem minden öncél nélkül teszem, mert a lakosság ilyen irányú elégedetlensége közvetlenül szervizünket is étirtti. Miről is van szó? Az egyébként egészséges piaci versenyhelyzetet teremtő import liberalizáció hatására különböző gazdasági (kereskedelmi) társaságok nagy mennyiségű és választékot biztosító műszaki cikkeket hoztak, és a karácsonyi vásárra valószínűleg még nagyobb mennyiségben hoznak forgalomba. E cikkek meghibásodás esetén történő javítására az importot bonyolító társaságok egy-egy szervizzel, vagy szűk körű szervizhálózatokkal kötnek Két éve vették birtokukba a szabadkígyósi kisgyermekek a csodálatosan szép, ötcsoportos óvodai létesítményt, melynek környezete napról napra szépül. Mindez az ott dolgozó nevelők és a szülők közös munkájának eredménye. A végzett társadalmi munkák értéke ösz- szegszerűen csak részben mutatható ki, a tényleges érték lényegesen több. Figyelemre méltó, hogy a szerződést, ezzel eleget is téve a hatósági előírásoknak. Csak a meghibásodáskor jut a vásárló tudomására, hogy a készülékét nem a legközelebbi országos hálózathoz tartozó szerviz javítja, hanem Budapestre kell küldeni, onnan kell nagyobb készülék esetén szerelőt hívni, aki majd egyszer arra járván a készüléket megjavítja. Szerencsésebb esetekben csak 80-90 kilométeres körzetben kell a készüléket elszállítani. Egyre többen keresik fel ezek a vásárlók szervizünket, próbálkozva, reménykedve, hátha mégis megjavítjuk hibás, nem régen vásárait készüléküket. A lakossági szolgáltatás minőségének javításában mindig is voltak tennivalók és ez alól nem kivétel a mi szervizünk sem. A fentiekszülők a jelenlegi körülmények közt is hajlandók idejükből gyakran nem is keveset áldozni azért, hogy gyermekeik az óvodában is otthonosan, jól érezzék magukat. A képen látható babaház is társadalmi munkában készült: Molnár György keze- munkáját dicséri, aki három kisgyermek édesapja. Kiszely Imréné, Szabadkígyós iben leírtak tovább rontják a szolgáltatás színvonalát, és a lakosság elégedetlenségét az összes szolgáltatást végző egységgel szemben. A jövőbeni vásárlók figyelmét szeretném soraimmal arra felhívni: ne csak a készülék márkáját, árát, műszaki paramétereit vizsgálják meg, legyenek tekintettel arra is, hogy meghibásodás esetén lakóhelyükhöz közel található szerviz is legyen. Erről még vásárlás előtt a garanciajegyből értesülhetnek, mert abban fel kell legyen tüntetve az országban található összes szerviz címe, ahol a készüléket garanciális időben kötelesek javítani- Juhász Miklós ügyvezető igazgató, Gelka Kft., Békéscsaba Hungarvszafari A minap Szegedre kirándult a család. Az utazásra virradó reggel a rádió lágy hangon bemondta: az ország egyes részein a taxisok „baráti idillben” felsorakoztak. Nincs mit tenni, nekünk délután két órára Szegeden kell landolnunk. Na, de hol van az még! Start Békés megye gyomaendrődi ‘„parcellájától”. Szarvasig simán ment a dolog. De a kereszteződésen túl mintha valami gubanc lenne. Talán jön a vonat? Tíz percig?! Na, ne! Aztán útbaigazítással találtunk egy használható utat. De még milyen utat! Jobb, mint a hullámvasút. Sikítás nélkül, mert egy meggondolatlan mondat, vagy szó és a nyelvednek vége. (Ezért jó, ha bizonyos dolgokat le tudsz nyelni.) Mikor újra járható utat találtunk, gázt bele. Az úton kék Dácia, Lada, s a nagy érdeklődésre tekintettel a gödörben is autó. Néhol látszik egy-egy tábla: TAXI. Hiába, ma kevés az utas ... Egy munkába igyekvő jóembertől hallottuk: nem lehet haladni. Aztán irány a földút. Vadregényes tájak! Egy motorostól megtudtuk a célravezető utat. Csodás látvány, ahogy a Lada előttünk halad, és porfelhőt hagy maga után ... A Hungary-szafari végén elváltak útjaink. Ismét egy néptelen útjárás ... Kis tanya mellett elzötyögve, szóba elegyedtünk egy kucsmás bácsikával, aki beszámolt a birkák napi értékéről, továbbá. hogy a Susnyánál menjünk balra, aztán jobbra, Hálásan megköszöntük., és „kérem a tippedet” játékkal megkerestük a jelzett irányt. Még jó, hogy Rózsa Sándor és betyártársai kiegyengették a prérit. Aztán föl a gátra. és végig, míg csak a Tiszát meg nem látjuk. A gát- oldalban egy szamár és egy tehén legelte a zsenge füvet, tudomást sem réve az idegileg megfáradt utasokról. Közel a cél! Csak a híd lámpája nem akarja megmutatni, hogy zöld színű is tud lenni, ha akar. Utána rejtelmesen néptelen volt az autópálya. Kicsi kocsinkat otthagytuk az árok szélén, és villamossal vergődtünk el a célba. És még haza is kell menni. Na de nem folytatom, mert ki tudja, mikor lesz papírhiány. Kiszely Klára, Gyomaendrőd Munkásruhában Kemény munkanap után leültem egy korsó sörre egy szerény kiskocsmában, s barátommal beszélgettem. Később odaült hozzánk egy régi, közös ismerősünk, akivel csupán köszönőviszonyban vagyunk. Elegáns, mellkasán kigombolva hagyott inge mögül kivillantak tetoválásai. Sajnálkozva nézett végig zöld színű munkásöltönyömön, s megkérdezte tőlem: hogy lehet így lesüllyedni? Miért nem adok magamra, talán nincs pénzem? Ezután a barátomnak mondta el, hogy mennyire sajnál engem (mintha ott sem lettem volna), majd mesélni kezdett jövőbeli terveiről. Közölte, hogy nem szereti Békéscsabát, mert az akció- csoport mindenbe beleüti az orrát, s hogy a valutaüzérkedés már nem a legjobb üzlet. Bordélyt kellene létesíteni. Mesélt a GYIVIS barátnőiről, akikkel levelezik, s akik majd 18 éves koruk után kikerülnek az állami gondozás alól. Milyen igaza volt a srácnak! Most, hogy a világbékéhez némileg közelebb kerültünk, már nem a fegyverkezés a legjobb üzlet a világon, hanem a lánykereskedelem, mely más országokban kábítószer-kereskedelemmel párosul. Remek üzleti érzék! Ha egy nemzet vagyonát már elherdál-, ták és felüti a fejét a szegénység, akkor a fiatal nőket még mindig ki lehet mérni kilóra. Csak azt kell megtudni, hogy hol gyenge a családi háttér? Bizonyára sokat tettek az emberiség fejlődéséért az ilyen „kiváló üzletemberek”. Szégyenkezve néztem végig repedezett kezeimen és munkásruhámon. Tényleg. Hogy lehet így lesüllyedni? Ifj. Salamon György, Békéscsaba Babaház Szabadkígyóson „Rendetlen” intézmények Vajon miért nem érdekük . az illetékeseknek Békéscsabán, az idegenforgalmilag is forgalmas főútvonal mellett — egyébként példásan rendezett — Lestyán Gy. utca —Szarvasi út sarok előtti terület rendben tartása? Az említett terület előtt naponta elhaladó gyalogosok és járművek utasaiban bizonyára gyakran felvetődik a kérdés. Hátha még tudnák azt is, hogy az utca lakói eddig közműre, parkosításra, közterület fásítására közel 40 000 forintot fordítottak lakásonként, plusz hozzáadták saját kétkezi munkájukat is. De mert a lakók türelmes emberek, s bíznak a már agyoncsépelt lokálpatriotizmusban, képviselőik útján többször kérték a Fűtéstechnikai Kft. — gázszerviz (korábban Gelka-szerviz) — és a Szarvasi úti Dentál Fogtechnikái Kft. illetékeseit a terület rendbetételére. Ugyanis e két intézmény érintett dolgozói saját tulajdonú gépjárműveik parkolására szolgáló terület és környezetének rendbetételére sem hajlandók, a hónapok óta halogató ígéretek ellenére sem. (Legfeljebb betonförmeléket szórnak ki a közterületre, engedély nélkül1, tovább csúfítva a környezetet.) Hivatkoznak arra, hogy ők csak az épületet bérlik, és amúgy is ott-tartózkodásuk csak „ideiglenes”. A lakók és az ott elhaladók ezt az „ideiglenes” rendetlenséget közel két év óta kénytelenek elviselni. Úgy látszik, az „ideiglenesség”, mint időkategória sajátosan értelmezendő a két intézmény részéről, ami esetleg eltarthat az ezredfordulóig is. Jogszabály, szankció talán még ki- kényszeríthetné a megoldást. De kérdezzük: csak ez a megoldás? Az utca lakói türelemmel várnak, és kérik az érintetteket, hogy a tél beállta előtt, ha ideiglenesen is, de tartsák rendben az általuk használt közterületet. Azt gondoljuk, ha esetleg a saját közvetlen lakóhelyük előtt mások viselkednének így, bizonyára ők is nemtetszésüknek adnának hangot. S igazuk lenne! Név és cím a szerkesztőségben Biztonságérzet, oh?! Zártkertben lévő épületre ingatlan-, ingóság-, víz-, üvegkár és felelősségbiztosítást kötöttem az Állami Biztosító gyulai fiókjánál. Szerencsétlenségemre nemrég négy darab külsőfali lámpát leloptak az épületről, a tettes természetesen ismeretlen. E feletti dühömet némileg enyhítette csak a „biztonságérzetet” jelentő biztosítás, de álmomban sem gondoltam, hogy ez az érzet optikai csalódás, ugyanis a biztosító nem fizetett. Indoklása: „Nem betörés volt, hanem csak lopás, melyhez lopott, vagy álkulcsot használnia a tolvajnak” nem kellett. Ez az indok nem ingatott meg azon határozott véleményemben, hogy a lámpa az épület tartozéka Mosom a szélvédőt Száz kilométert száguldottam egy óra alatt. Nem is sok ez, mondom magamban, hiszen nagyon messze még a céL Közben á gépkocsim szélvédőjére nézek, s látom, hogy „ravatallá” változott. Apró rovarok roncsai százszámra. Ez itt egy tarka lepke lehetett. Szállt a fényben, mámorosán, éppen fölfelé repült. Nagyot kop- panva zúzódott szét. Most már nem repül többé, ő is az ember gépével ütközött: ezzel az áramvonalas „halálkaszával”, amit az ember készített acélból, üvegből. Bármi kerüljön elé, amiben élő lélek van, holt anyaggá roncsolja. Nemegyszer láttam már összetört kutyát, szétlapított kakast, kacsát, számtalan macskát, aranyos süniket, nyulakat, eltaposott őzikéket. Az erdő kisebb-nagyobb vadjait ott láthatjuk terítéken. Ahogy nő a sebesség, szemünk előtt minden kezd összefolyni. Kívül sikongás. volt. Írásban kértem kárigényem újbóli felülvizsgálatát. Kérdeztem, hogy hasonló módon nem kell lopott vagy álkulcs például a tetőről a cserép ellopásához sem, azt sem fizetnék ki? A válasz: mem. Gondolom, rajtam kívül mások sem értenék, hogy miért nem (tartozéka az ingatlannak a külsőfali lámpa, de ha nem az, akkor miért nem ingóság? Az sem világos számomra, hogy ha 2 méternél magasabb teraszról lopnak, s az jogos kárigényt jelent, akkor miért nem jogos a kárigényem, ha két méternél magasabbról, a szomszédból elhozott létráról történt a lo- Pás ? Szántó Mária, Gyula koppanás a szélvédőn. Még gyorsabban kell rohannunk, mert valahová oda kell érnünk. Megint egy koppanás. A tükörből lehet látni, hogy egy ember, öt is elkapta a száguldó kasza. A kocsi kerekei alatt látni a széttört fehér botját. O maga arccal a betonba nyomva fekszik. Nem mozdul. Kalapja oldalt a vízben. Olvasom a hét végi fekete krónikát: 130 ember esett áldozatul. Sok közöttük a fiatal, a gyermek. De áldozatok a szülők is, akik gyermek nélkül, a eyer- mekek, akik szülők nélkül maradtak. A 130 áldozatból 25 halott, 35 élete végéig rokkant. Míg mosom a gépkocsim szélvédőjét, arra gondolok: érezzük-e felelősségünket, amikor fogjuk élet-halált osztó gépeink kormányát? Talán hasznos lenne minden autó szélvédőjéhez egy-egy fényképet tenni. Egy madárét, amint énekelve szállt, amikor lecsapta a szélvédő. Vagy egy gyermekét, amint fut a labdája után, s amikor már átfutottak rajta a kerekek ... B I. Vélemény az új gépjárműbiztosításról „Emelik a kötelező gépjármű-biztosítási díjakat” — olvastam nemrég. és igen felháborodtam. Havi ezer forint, vagy még ennél is több kötelező biztosítási díj megfizetését ' helyezik kilátásba. Indoklás: a szokásos áremelés. Ez ellen csak tiltakozni lehet! A cikk szerint kormányülés tárgyalná a kérdést. Ne tárgyalja! Az állam ne foglalkozzon az én gépkocsim javításával, de senkiével sem. Viselje a teljes költséget az, aki a karambolt okozta, ha egyáltalán életben marad. Ha van rá pénze, javíttassa meg, ha nincs, adja le a roncsot a MÉH- vállalatnak. Semmi esetre se kívánja az állam azt. hogy például én, aki 70 éves vagyok, és 40 éve vezetek gépjárművet, s még sohasem okoztam balesetet. én fizessem a száguldó, felelőtlen autósok kárát. Nem hiszem, hogy ez emberséges volna... Viszont, ha a gépkocsi vezetője, vagy tulajdonosa tudja azt, hogy karambol esetén a teljes kár őt terheli, sokkal óvatosabban fog vezetni. Ha az államnak az a célja. hogy a gépkocsikat vonják ki a forgalomból, hozzon egy olyan rendeletet, és roncsként leadjuk a telepen, mert az ilyen költségeket nem lehet kibírni. Gyöngyösi Károly, Orosháza
