Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
I 1990. november 10., szombat © A polgármester a zárt ülésről Mázán Mátyás: Visszavonulni is tudni keli Nem tudtuk mire vélni a polgármester-választási láz napjaiban, hogy a városatyai bölcsesség miért vágta be az ajtót Mezőberényben az október 27-i alakuló képviselőtestületi ülés iránt érdeklődők orra előtt. A szinte szülőszobává sterilizálódott városházi teremben némi vajúdás után így is megszületett a döntés: Cser vénák Pál (a helybelieknek inkább csak Miklós) személyében polgár- mestert, s mellé (majdnem) három alpolgármeste^ választottak. TeremkiSrités helyett? Valamiféle utólagos kíván- csiskodás igényével kerestük fel a kisváros újdonsült polgármesterét. — Az a hír járja, hogy azért üléseztek ilyen „családias” körben, mert attól tartottak: a nyilvánosság ellenfelének, a korábbi tanácselnöknek kedvez. — Nem egészen biztos, hogy így van. Volt itt 1980- ban egy képviselő-választás. A mostani zártülés okai után kutatva egészen odáig kell visszanyúlni. Akkor — talán az országban egyedülállóan — a herényiek egy párttitkárt akartak képviselőjüknek. De hát a statisztikai követelmények alapján itt hölgynek,' s ki tudja még Boldog emberekkel találkoztam tegnap, ök maguk persze nem használnak nagy szavakat; ilyesmi, hogy „boldogság”, „szerelem”, „hűség”, csak ríkatós regény-, meg filmhősöknek való beszéd, ök egyszerűen békességről, elégedettségről, türelemről beszélnek, hitről, ami erőt ad, meg szemérmesen a szűkösködésről, amivel világéletükben hadakoztak. De hogy emiatt szerencsétlennek, boldogtalannak érezték volna valaha is magukat? Szó sincs róla, tanúja Ismét Békéscsabán a Jókai utca' sarkán, az utazó vidámpark. DODGEM, CÉLLÖVÖLDE. LOVAGLÓ AUTOMATÁK minek kellett lennie a képviselőnek. Magyarán, ráerőszakolták a lakosságra a mások által jelölt személyt. S ennek helyben is voltak támogatói. Testületünk meg akarta előzni, hogy embereket kelljen kivezetni, vagy esetleg a terem kiürítésére kényszerüljünk. — Várható volt, hogy elszabadulnak az indulatok? — Igen, mert elég szoros eredményre volt kilátás. A másik ok pedig az, hogy itt 7-8 ezer forintos fizetések vannak. A polgármesterét ettől lényegesen kiemeltebben kellett megállapítani. Nem akarták a képviselők, hogy az emberek, azon „csemegézzenek”, hogy mennyi a polgármester fizetése. Szűcs Lajos méi. meggondolhatja — Még ma is titok? — Részemre 40 ezer 625 forint havi fizetést, ifi. Bogi József (MDF) és Berke István (SZDSZ) alpolgármestereknek 5 ezer 200 forint havi tiszteletdíjaf szavaztak meg. A harmadik alpolgármesteri helyet még nem töltöttük be. Szűcs Lajosnak, a volt tanácselnöknek ajánlottuk fel. Úgy tűnik, hogy nem vállalja, de végleges döntését még várjuk. Visszatérve az előbbiekre; végül még a volt tanácselnök Is a zárt ülésre szavazott. Abban az az öreg kisház, itt Békéscsaba szélén, ahol most gyé- mántlákodalomra készülődnek. Beszélgetünk a szobában — ablaka a takaros udvarra néz, vigyázza a még nyíló tátikát, a magányos fenyőt Épp a mestergerenda alatt pléddel letakart heverőn ül a 85. évében járó Alt György és élete párja, Mariska. Mögöttük a kettős ágy, balra cserépkályha, szekrény — az egyszerű, festett bútort mintha csodálkozva bámulná a szoba meghittségét zavaró televízió. Szép, de milyen szép! fiatal pár néz tűnődve Ábra- hám mester fotómasinájá- nak lencséjébe. A kép 60 esztendős, de napra pontosan! Mutatóujjával ad nyo- miatékot a szavának Gyuri bácsi. Egymást kisegítve, elelkalandozva meséli a két öreg, hogyan is volt az a nap, 1930. november 9-e, az esküvő, a lakodalom. Ilyen idő volt akkor is — tűnődik Mariska néni —, szép napos délután. A fehér ruhát édesanyám varrta, pityeredik el, Itt a háznál az udvaron állt a sátor, jószágot vágtunk, volt töltött káposzta, meg minden. Nahát, milyen a véletlen, máma épp azt kaptunk ebédre, innen, egy üzemből hordjuk. Vékony csontú, hamar mosolygós, 81 esztendős asz- szony Marislka néni. A keze, az vele öregedett, de a szeme, a kék szeme, az nem adja meg magát az időnek. A párjához fordul, fürkészőn nézi, hosszan. Sokára, csendben mondja: hatvan év. Hosszú volt, mégis hamar eltelt. Elmúlt, igaz se volt tán. De igaz volt persze a sok lekváros kenyér, a megélhetés gondja, pedig italra-ci- garettána sose pazaroltak — időpontban a Belügyminisztérium megbízásából városunkban és környékén szakemberek a rendszerváltást tanulmányozták. Az 6 jelenlétükhöz sem járultunk hozzá. De nem akarjuk elkendőzni az eseményeket; csak az ottani hangulatkeltés! lehetőségeket igyekeztünk kizárni. Rövidesen a helyi tévében bemutatjuk az ülésről készített videofelvételt. Meg kell mondjam, hogy soha nem voltak polgármesteri ambícióim. A rendszerváltás azonban új arcokat követelt, Nem akarjuk a korábbi vezetés érdemeit kisebbíteni: mára kialakult a város arculata. — Valóban, olyan várost „örökölt”, amely a kedvezőtlen körülmények között is virágzását éli. — A munkánkhoz szükséges jogszabályok eddig még nem jelentek meg. De elképzeléseink természetesen még vannak. Az elsőrendű kérdésnek a közrend és a köz- biztonság megtartását tartjuk. Az önkormányzatnak rövid időn belül saját eszközeivel kell gazdálkodnia. A korábbi gyakorlat nem lesz járható út: aki közelebb ült a tűzhöz, lilyen-olyan címen céltámogatásokhoz juthatott. Miért ne lehetnének ma is üzemei az önkormányzatnak? Rendezni kell a közüzemek sorsát is. Lehetőség kínálkozik a földutak beburkolásá- ra. De az oktatás és a kultúra, a szociális ellátás száigaz a szomorúság, hogy jófejű gyerekeiket nem tellett miből taníttatni. Ne gondoljuk, int Mariska néni, hogy nagyon sokra vágytak. Ügy mondja, nem akartaik egyre többet, meg többet, csak hogy jusson mindenre. Ami volt, azt osztották, szorozták. Gyuri bácsi cipészmestereknél koptatta a szerszámot, aztán amikor rossz világ jött a maszekokra, elszegődött portásnak, Mariska néni pedig a „Hubertusban” á kötőgépek előtt szaladgált. S közben fölnevelt négy gyereket, sőt óvodás korukig az öt unokát is ő látta el. Ennek is lassan húsz éve lesz, azóta csendesebb ugyan a ház, de nem maradtak magukra. A nyugmos területe és sok minden más is érdeklődésünk középpontjában áll Elmarad a likvidálás — Biztos állását adta fel a politikai szerencséért. Mi okból? — Fizetés nélküli szabadságot vettem ki korábbi munkahelyemen, ahová bármikor visszamehetek. Anyagilag sem jártam jobban. Sőt. — Akkor miért? — Az emberek megmondták kerek-perec, hogy bennem látják azt, aki eleget tud tenni a polgármesteri feladatoknak. A kisgazdapárt tagja vagyok, de megválasztásom óta semmilyen tisztséget nem töltök be. Eiőbb- utóbb felül kell emelkednünk a pártszempontokon. — Mi lesz a volt tanácsi apparátussal? — Éreztem a félelmet a dolgozókban. Ezért is hívtam össze mindjárt egy értekezletet. Voltak Itt olyan, hangok is, hogy a társaság felét „likvidálni” akarom. Elmondtam nekik, hogy aki rendesen, becsületesen dolgozik, annak ezután is helye lesz itt. Mindenki tiszta lappal indul. Bizonyítani a munkával kell majd — mondta Cservenák Pál. díj kicsi, de Gyuri bácsi szerint sokaiknak még ennyi se jut, ruha már nem kell, a gyerekeik révbe jutottak,- nekik gondjukat viselik, sűrűn nyílik a ürisajtó. Szépek a dédunokák, vidámak a családi névnapok, ünnepek, amikor húszegynéhány an ülnek asztalhoz a kicsi házban. A lányuk „panaszkodik”: a napokban a két öreg be- hordta a 25 mázsa szenet, mire a segítség megérkezett. Mariska néni kuncog: kikaptam a gyerekektől, sejtettem, hogy haragudni fognak, de gondoltam magamban, nem baj, azért kipróbálom, bírom-e még ... Tóth Ibolya Fotó: Kovács Erzsébet A napokban a Parlament nem éppen szerencsés tör* vényt szavazott meg a volt tanácselnökök munkaviszonyának megszűnéséről. Mandátumuk lejártával nemcsak köszönő szót nem kaptak, de egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe hozták őket. Vajon az „utolsó mohikánoknak” kell elvinni egy nemzet 35 évi megaláztatásának és jogtiprásának minden következményét? Tényleg ők felelnek mindenért? Mázán Mátyás, Békéscsaba október 26-ával leköszönt volt tanácselnöke csak egy a sok menesztett államigazgatási vezető közül. Az otthonában új munkalehetőségre váró egykori vezetőt arról kérdeztük, egyetért-e azzal, hogy a volt tanácselnökök munkaviszonya felmondási idő nélkül, megbízatásuk végeztével rögtön megszűnik ? — A volt tanácselnököket, akármiit is tettek, úgy könyvelik el, mint az utolsó mohikánokat. Ügy érzem, többet érdemeltünk volna, de visszavonulni is tudni kell. Nem született volna meg a tanácselnökökre nézve ez a kedvezőtlen rendelet, ha a Települési önkormányzatok Országos Szövetsége hatékonyabban lép fel. Sajnos, nálunk az önkormányzati ésal- kaimazotti érdekképviselet gyermekcipőben jár. — ön az utolsó percig teljes energiával dolgozott. Az új önkormányzatra milyen feladatokat hagyott örökül? — Olyan apparátust hagytam hátra, amilyet átvettem 1989 nyarán a tanácselnök- válság idején. Az elmúlt 13 hónap mindössze arra volt elegendő, hogy a rendszer• váltás megtörténjen, és a tanácsi apparátus működőképessé váljon. Ehhez képest elenyésző az a probléma, hogy a szervezeten belül átszervezésre, személyi változásokra nem került sor. Egyébként munkájuk semmivel sem volt rosszabb, mint az országos átlag. Természetesen a köztisztviselőket és a testületet méltán érték jogos bírálaok, de a koncentrált támadást nem érdemelték meg. — Elmarasztalták a békéscsabai tanácsot a több mint 350 millió forintos adósságállományáért is? — A választási kampány során ezt a témát mindig elszömyedve hozták szóba, azonban azt senki nem vizsgálta. hogy a kölcsönt mire fordítottuk. Bátran állítom, csak nemes célokra költötNem könnyű manapság az oktatási intézmények helyzete. Erről nyilatkozott — egyebek mellett — a Hét egyik műsorában Pillér Sándor, a békéscsabai — akkor még Sebes György —, Széchenyi István Közgazda- sági és Külkereskedelmi Szak- középiskola' igazgatója a közelmúltban. Az adás után alig telt el néhány nap, s üzenet érkezett Erdélyi Gábortól, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. elnök-vezérigazgatójától; Ennyit a kezdetekről. Azóta elkészült „A kiművelt emberfők sokaságáért” alapítvány alapító okirata, s tegnap délelőtt megtartották az alapítvány kuratóriumának első ülését Is, melyen többek között céljaikról esett szó. így arról, hogy biztosítani kívánják az itt tanulók egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamainak költségeit, hogy a fakultatív idegen- nyelvi képzés óradíjának és társadalombiztosítási járulékának fedezéséről is gondoskodnak, és hogy hozzájárulnak a nyelvi képzést elősegítő hazai és külföldi nyelvi táborok kiadásaihoz. Az alapítvány célul tűzte ki, a szakközépiskola oktató munkáját segítő, korszerű, önálló tananyag készítésének, idegennyelvű tananyag fordításának segítését, *s ezen túl minden olyan célfeladat támogatását, melyet egyéni elbírálás alapján a kuratórium erre méltónak talál. Az alapítványt az Országos Takarékpénztár, az érintett kötük. például a programos családok lakásépítésének, lakásvásárlásának támogatására, a belvárosi iskola, az autóbusz-pályaudvar, a sport- csarnok építésére. A kivitelezés módjáról lehet vitatkozni, de ahhoz nem fér kétség, hogy a beruházásokra szükség volt. A lakásépítési támogatással pedig helyi erőből országos feladatot oldottunk meg. A felvett hitelbői egyetlen vadászház és luxuscélokat szolgáló építmény sem készült. — Altkor a tanács működési módjában kereshető a hiba? — Alfája és ómegája minden önkormányzati kérdésnek a helyi és központi feladatok elhatárolása. Ez a régi rendszierben nem történhetett meg. A konstrukciós hibákat a legjobb intézkedések sem tudják alapvetően megváltoztatni. Ezt a helyzetet a tanácsi apparátus örökölte, éppúgy, ahogy most örökölnek a következők. Aggodalommal tölt el, hogy a változásnak egyelőre semmi jelét nem látom. — A tapasztalatok birtokában milyen tanácsokat adna az új önkormányzati testületnek? — A legfonosabb az lenne, hogy a központi kormányzati és megyei gyámkodás, valamint a túlszabályozás megszűnjön. Ha ez nem adatik meg. továbbra is ugyanazon gondokkal küszködik majd az önkormányzat, mint a tanácsok annak idején, A polgármester törekedjen arra, hogy nagyobb önállóságra tegyen szert a város. A pártok pedig emelkedjenek felül részérdekeiken és vegyék figyelembe egymás érveit. Minden más intézkedés csak ezek után következhet. , — Az ön neve az újraválasztásnál szóba sem kerülhetett, nem érintette ez érzékenyen? Hogyan látja a jövőt? — A tanácselnöki tisztséget nem a hatalomért, hanem a városért vállaltam. Döntésemnél tudatában voltam annak, hogy ez a pozíció ideiglenes, csak az új polgármester megválasztásáig tart. Ezért nem vagyok sértődött. Most egy új történelmi helyzetben vagyunk. Mivel én mindig optimista voltam, bízom abban, hogy a jövőben a fejéről a talpára áll a közigazgatás. Talán akkor helyére kerül az utolsó tanácselnökök munkájának értékítélete is. Gera Mária zépiskola, a Békéscsabai Kötöttárugyár, a Kner Nyomda és a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat hozta létre a kezdeményező Magyar Kereskedelmi Bank Rt.-vel. Ez utóbbiak fizették be a legjelentősebb ősz- szeget az alapítvány számlájára: több, mint Z millió száz- ötvenezer forintot. Hogy milyen meggondolásból? Többek között erről kérdeztük a Magyar Kereskedelmi Bank Rt. képviselő- - jét, Ulmann István osztályvezetőt.-— Nem az első alapítvány, melyben részt veszünk. Vezetésünk úgy véli, na országos problémákat _ nem is tudunk megoldani, miután a bankoknál elfogadható eredmény csapódik le, kötelességünk a legnehezebb helyzetben lévő ágazatok támogatása. Szeretnénk az egészségügy, a kultúra és az oktatásügy esélyegyenlőségét ily módon elősegíteni. A Magyar Külkereskedelmi Bank Bt.-nek nincs Békéscsabán irodája, és még csak az sem biztos, hogy az itt végzett fiatalok valaha is az ő alkalmazásukban dolgoznak. Mégis készséggel siettek az iskola segítségére, és bíznak benne, követőik Is akadnak, hiszen az alapítvány nyitott. Mindazok, akik egyetértenek az alapítvány céljaival és akik megvalósulásukat támogatni kívánják, forintjaikat a 203-24696-7007-es számlaszámra fizethetik be. N. A. Kiss A. János „Hosszú volt, mégis hamar eltelt” Televfziés szerepléssel kezdődött, alapítvány lett belőle
