Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
1 1990. november 1„ csütörtök » 1 ’ j H 1 1 a\Cj ¥ Dilemma az óvó- és tanítóképzők jövőjéről „Nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” I. Az európai kontinensen elsőként 1837-ben Tolnán nyitotta meg kapuit az első kisdedóvókat képző intézmény. A középfokú óvónő- és tanítóképzés 1959-ben lépett egy iskolafokot, és intézeteink érettségire épülő felsőfokú intézményekké váltak. Mintát adva közép-, kelet- és sok nyugat-európai államnak — 1959 szeptemberében 11 felsőfokú tanítóképző és három felsőfokú óvónőképző fogadta Magyar- országon első hallgatóit. S amíg a magyar óvóképzés 6zázötvenedi>k évfordulóján, 1987-ben még csak kísérlet a hároméves főiskolai szintű képzés, 1990-ben már befejezett folyamat. Óvó- és tanítóképzésünk története példázza, hogy — e* területen! — mindig is Európában volt Magyarország. y Jogos-e a felsőfok? A rendszerváltás hónapjaiban a felsőoktatási törvény megszületése előtt azonban újra felvetődik a kérdés: vajon helyes úton járunk-e, amikor ragaszkodunk a felsőfokú óvó- és tanítóképzéshez? Sokak szerint a kisgyerekekkel való foglalkozáshoz kisebb fokú képzés is elegendő lenne. Magyarul: luxus a felsőfok. Néhány héttel ezelőtt Magyarország óvó- és tanítóképző főiskoláinak vezetői tanácskozást tartottak Szarvason, ahol a téma intézményeik jövője volt, beleértve természetesen az ominózus felsőfok-dilemmát is. A részt vevő főigazgatók megítélése e kérdésben egybehangzó: a nehezen kiharcolt főiskolai szintnek nemhogy középfokra, de még félfelsőfokra sem szabad visszacsúsznia! „Száz, meg száz érv szól emellett!" — fogalmazott valaki. Volt, aki szerint nem mindegy, hogy a leendő nemzedékkel milyen „érett” pedagógusok foglalkoznak, hiszen egy mai 17-18 éves ember még maga is „gyerek”, s nonszensz „gyereket bízni a gyerekre”. • Mások a vidék „kilúgozódá- sára”, az értelmiség eltűnésére hívták fel a figyelmet, ahol előreláthatóan szinte az egyetlen szellemi meghatározó erő az óvó és a tanító marad. Jó néhányan ennél is tovább mentek. Ahhoz — mondták —, hogy az értelmiségi feladatokat ellátó sokoldalú, korszerű néptanító megjelenhessek, legalább egy, de leginkább két fél évvel meg kellene növelni a jelenlegi hároméves képzést. I „több lábon állásiról Óriási gondot jelent a főiskolát végzettek elhelyezkedése.- Jelenleg, amikor az óvodában és az iskola alsó tagozatában van a demográfiai hullámvölgy, csökken az igény az óvó- és tanítóképzőt végzettek iránt. Ugyanakkor a képzés modernizálása megkövetelné, hogy a főiskolák kapui még széleművelői, könyvtárosi, nyelvvagy hitoktatói hivatás. Néhol pedig még ezeknél is merészebb kezdeményezések folynak, hiszen szociális munkás, újságíró, környezetvédő vagy filmforgalmazó szakemberek képzését szervezik. Jó néhányan persze nem értenek egyet ezzel a „több karú” képzéssel, mondván, hogy „ne nyomorítsuk források azonban kiapadnak, s félő, hogy az önerőre szorítkozó intézményekben lelassul, sőt(!) leáll ez a folyamat. Ennek jelei máris érezhetők, hiszen a hallgatók zömében még mindig az elavult központi jegyzetekből kénytelenek tanulni, korszerűbb házijegyzet nem lévén. Házijegyzet pedig azért nincs, mert annak díjazása rendkívül alacsony. Hasonló a helyzet a tudományos kutatómunkával. Feljebb sorolás, illetve jutalmazás van, de ez utóbbi olyan kis összeggel, hogy az oktatóknak nem éri meg „ilyesmire” áldozni az idejükből. Egy kis kutatás, önképzés pedig nagyon sok oktatóra ráférne! Sajnos az alacsony fizetések miatt a képzőkben eleve is kevesebb kiváló szakember helyezkedik el. Egy tavasszal készült felméSokak szerint a kisgyerekekkel való foglalkozáshoz kisebb fokú képzés is elegendő lenne. Vajon jogos-e, hogy ezen a téren luxus a felsőfok? — hangzik el a kérdés a szarvasi tanácskozáson. Képünk a csárdaszállási óvodában készült (Archív, totó: Gál Edit) sebbre nyíljanak, azaz a szigorú felvételi vizsga helyett csupán egy alkalmassági szűrőn essenek át a fiatalok. (Az oktatók tapasztalatai szerint ugyanis a jelenlegi felvételi rendszerben bekerültek hamarosan eltesped- . nek, „kedden jönnek órára először, csütörtökön meg eltűnnek”, hiszen minden hallgató tudja: a bejutottakat „a jóisten se menti meg a diplomától".) A felvételi rendszer efféle modernizálásának azonban egyrészt a tanteremhiány, másrészt a végzettek iránti csökkenő „kereslet” vet gátat. S míg az előbbi pénz kérdése csupán, addig az utóbbi már sorsokkal való játék is — vélik egyesek. Az intézményvezetők azonban e tekintetben optimisták, hiszen a legtöbben megtalálták a megoldást, amit egynek: „A több lábon állás”, más között csak' így nevez- Köznyelvre lefordítva eZ annyit tesz, hogy a tanítói diploma mellé egy másik „szákmát” is biztosítanak hallgatóiknak. Ez lehet népagyonra a három képzési évet”. B helyett inkább helyeződjék a hangsúly a gyakorlatközpontú alapképzésre. A több lábon állás hívei azonban nehezen meggyőz- hetők, hiszen érvük — miszerint a munkaerőpiac törvényei diktálnak! — cáfolhatatlan. Marad a kompromisszum : növekedjék négy évre a képzési idő, s abba belefér a kétféle diploma. (A budapesti főiskolán folyó négyéves, kétszakos képzési kísérlet tapasztalatai is igazolják: ez az elgondolás igenis helyénvaló.) Íz oktatóképzés betegsége A nyolcvanas évek elejétől kezdve számtalan óvó- és tanítóképző intézetben folytak és folynak kísérletek. Nagyszerű dolog, hiszen így elejét lehet venni az intézményi tespedtségnek, el- szürkülésnek, és megmozgathatok az oktatók is. Az erre tartalékolt központi pénzrés szerint a hallgatók _ így ítélik meg a képzőkben oktató pedagógusok szakmai felkészültségét: egy harmaduk nagyon jó, egyharmaduk elfogadható, a maradék órájára pedig szinte bejárni is felesleges ... Találó a hallgatók kritikája abban is, hogy jó néhány elméleti oktatónak fogalma sincs, hogy az átadott tananyagot hogyan lehet felhasználni a gyakorlatban, hiszen sohasem foglalkoztak gyerekekkel. Némelyik oktató számára az is roppant kínos, hogy a tanítványai esetleg jártasabbak a nyugati nyelvekben. Nem véletlen tehát, hogy jó néhány oktató egyáltalán _ nem örülne, ha nyelvvizsgához kötnék a hallgatók főiskolai felvételét. Summa summárum: az oktatók, szakvezetők (továbbiképzése akut problémává vált Magyarországon. Ez pedig tarthatatlan, hiszen egész pedagógusképzésünket veszélyezteti! (Folytatjuk) Magyar Mária Értesítés Értesítjük Doboz nagyközség lakosságát, hogy a Vésztői—Marx u.—köztöltés által határolt területen épült gázvezeték-hálózatot 1990. október 24-én láznyomás alá helyeztük. Felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy a vezetékek üzemi nyomása 3 bar (3 atm.), ezért megrongálódásuk különös veszélyt jelent a környezetre. Kérjük a terület lakosságát, amennyiben gázszivárgást észlel akár a közterületen, akár a lakásban, úgy azt haladéktalanul jelentse a 61-588 telefonszámon. Ezen a telefonszámon éjjel-nappal tehető bejelentés. Támogatásukat ezúton is köszönjük. DÉGAZ gyulai kirendeltség Gyula, Nürnbergi u. 10. Adalék a 13 aradi vértanú történetéhez Mint ismeretes, az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi vértanú közül az egyik, Damjanich János görögkeleti vallású volt. A fennálló szabályok értelmében saját val- lású papnak kellett rendelkezésére állnia a kivégzést megelőző órákban. Abban az időben a bánsági és Körös-vidéki románok és szerbek közös egyházi szervezethez tartoztak, s plébániáik is közösek voltak. Igaz, a románok már régebben önálló egyházi és iskolai szervezetre törekedtek, és pzért harcoltak is. A gyulai születésű Moise Nicoara vezetésével indult küzdelem 1829-ben azt eredményezte, hogy az aradi püspöki széket Nestor Ioanoviciva! töltötték be, akit 1835-ben Gherasim Rat követett. A különválási küzdelem 1848/49-ben tovább folyt és az 1849 márciusában Kisjenőn lefolytatott zsinatban csúcsosodott ki, amely Diágos János képviselő irányításával megvetette az új szervezet alapjait. Az 1848/49-es forradalom leverése után tovább élt a román egyház- és iskolarendszerre vonatkozó igény. Ebben a légkörben került sor 1849. október 5-én az aradi császári várpairancsnokság intézkedésére, amelynek célja egy görögkeleti pap kirendelése volt a kivégzendő Damjanich János tábornok mellé. Az aradi Szent Péter és Pál egyházközség papja, mégpedig a román Vasile Szombati ment be a várba, s ré- szésítette lelki vigaszban Damjanich Jánost. Abban az időben a köztudatban a szerbek által nyert (1691), de az összes görögkeletieket megillető úgynevezett „illír” privilégiumok következtében a görögkeleti vallást gyakran — helytelenül — „szerbnek” titulálták. Szombati visszaemlékezése szintén szerepet játszik a kivégzés helyének meghaitározásáhan. Vasile Szombati kisnemesi családból származott, s ez magyarázza magyaros hangzású nevét. Egyébként testvére, loan Sombati (Szombati) 1848/49-ben mint honvéd tüzérfőhadnagy szolgált, s 1873. január elsején bekövetkezett haláláról a sajtó iís megemlékezett. A forradalom leverése után a görögkeleti klérus a Bánságbán és a Körösök vidékén sem tartozott az abszolutizmus rendiszerének kegyeltjei közé. Maxim Caracion (Karácsonyi Miksa) pécsikai görögkeleti román esperest halálra ítélték, s csak az amnesztia révén szabadult. Gheorghe Petcu Temes-Sagi lelkész hosszabb fogságot szenvedett. George Baritiu, az erdélyi román újságírás megalapítója hatalmas történelmi művében, amelyet 1890-ben adott ki, 70 olyan román görögkeleti papról adott hírt. akit 1849-ben üldözőbe vettek. Damjanich János emléke sem fakult el. A Cura Satuiul című lap megírta, hogy 1872-ben a nagyváradi görögkeleti román templomban („holdas-templom”) gyászmisét mondtak érte és társaiért. Mindenesetre a kutatás még számos adattal adós a kérdések megvilágításában. Glück Jenő Felettünk a csillagos ég, 1990. november Egy hír, egy vers Kedd este láthattuk a tévében, hogy a múlt heti Margit hfdi blokád átengedte a televíziós forgatóstábot, (Leányfalura igyekez- tében. Először nem akarták, aztán mégis. Először úgy tűnt, a kultúra hallgatásra kényszerül,'aztán mégsem! Jó érzés volt, pedig senki kétségbe nem vonhatja, hogy nemcsak akkor, ott, azokban a kemény napokban került „körön kívül” a lélek tápláléka, hanem úgy általában is oda került. Mégis előhozakodom egy jelentős hírrel. Meg lehet kérdőjelezni jelentőségét, de attól la hír még jelentős marad. Tudatjuk mindenkivel, akit érdekel, hogy a fiatal, békéscsabai (de mondhatjuk szarvasinak is) költő, Kántor Zsolt is szerepel ma este a televízió 1-es műsorában, melynek címe: A hónap versei. Alföldy Jenő szerkesztő-műsorvezető invitálta meg Kántor Zsoltot műsorába, a Játszma című versével. (A verset a békéscsabai színháznál is több évadot eltöltő Petrozsényi Eszter színművésznő adja elő.) Annak tudatában, hogy a válsághelyzettel küzdő Magyarországon talán furcsa egy kulturális hírt ennyire kihangsúlyozni, elnézést kérek a tisztelt (Olvasótól. És azt, hogy kapcsolja be készülékét ma este 21 óra 25 perckor. De csak a versek után mondja majd azt, hogy felesleges volt... s. e. Érezhetően egyre rövidülnek a nappalok, november eleién még 10 óra hosszúságúak, de hó végére már csak 9 és fél órát tartózkodik fent a Nap. Ez évben 3-án delel legkorábban, Békéscsabán 11 óra 19 perckor. November 2- án teleholdat láthatunk egész éjjel, 9-én hajnalban már utolsó negyed fázisba kerül, azaz C alakja lesz. November 17-én eltűnik a Hold, hiszen ú j hold várható, de néhány nappal később már vékonyka sarlója ismét feltűnik az esti égen, 25-én elsőnegyedben láthatjuk, D formája lesz. Mivel a Hold egy hónap alatt végigjárja az állatövi csillagképeket, segítségével a bolygók könnyen megtalálhatók az égen. Mérete fél fok. A vörös színű, fényes Mars a Bika csillagképben tartózkodik, 4-én este 5 fokkal a Hold alatt, közben 7 fokkal az Aldebaran felett figyelhető meg. 19-én kerül földközelbe, amikor 100-szo- ros nagyítással látszik akkorának, mint szabad szemmel, a Hold. Távcsövön keresztül sötét és világos foltok figyelhetők meg rajta. A pólusok környékén a hósapká- ia is látszik, amit többségben víz és metánjég alkot. Újabb kedvező láthatóságáig 2001-ig kell várni. Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter, november 9-én hajnalban a Rákban 2 fokkal a Hold felett látszik. Lapult, csíkos korongját már 45-szörös nagyítással Hold méretűnek láthatjuk. A napnyugta utáni szürkületben még megfigyelhető a sárgás Szaturnusz, 22-éri esA Jupiter, november 9-én nem messze a Holdtól látható te 6 fokkal a Hold felett tartózkodik. Az Androméda csillagkép néhány csillagát népünk „halászcsillagnak” nevezi. „Ha a kecés addig mög nem fogi a halat, míg a halászcsillag fönn van az égön, azután halászhat.” Hó elején 21 órakor delel 83 fok magasan. Szabad szemmel dereng benne az Androméda köd, egy közeli galaxis. Tőle délkeletre található a halvány, de jellegzetes alakú Háromszög csillagkép. A Perseus legfényesebb csillaga mellett szétszórt csillaghalmaz látszik, melynek neve Madúzafő. A Cassiopeia felé egy elmosódott ködösséget figyelhetünk meg. mely távcsövön keresztül rengeteg csillagra bontható. Az égi egyenlítő alatt az égbolt egyik legnagyobb kiterjedésű csillagképe a Cet. Feje 23 órakor delel. Mira nevű csillaga jelenleg fényes, szabad szemmel is látszik, de hónapok múlva már csak távcsővel lesz megfigyelhető Zajácz György
