Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
NÉPÚJSÁG 1990. november 1„ csütörtök I Piackonform legyen az új szövetkezeti törvény! Ha osztható, ha oszthatatlan, a vagyont nevesíteni kell! A vagyon átadásakor, nevesítésekor a pontatlan törvényi fogalmazás a szövetkezeteknél is, jó néhányszor nemcsak erkölcsi, hanem jogi értelemben is igazságtalan helyzetet eredményez, és az állami tulajdon spontán privatizációjához hasonló állapotokat hoz létre. A (mai) tagság az oszthatóság elvének, hangsúlyozásakor szövetkezetként, az osztásnál (nevesítésnél) lélő és funkcionáló, nem definiált magántársaság tulajdonosaként viselkedik. Kitörés a zsákutcából A felemás helyzetet és a joghézagokat kihasználva a vezetők egy része — sokszor a tagság mit sem sejtő egyetértésével — magánprivatizációba kezdett. A szövetkezeti vagyon társaságok, b a történő bevitelével — egyéni és külföldi tőkével fűszerezve — csökkenteni le. hét az önkormányzat döntési jogosítványát és a tagok kiléptetésével szűkíteni a tulajdonosok körét. Az említett törvénymódosítás mind a (mai) szövetkezés ellenzőinék, mind az oszthatatlanság képviselőinek komoly érvet adott a kezébe. Pedig a módosított zsákutca, mert ezen az úton nem lehet átvezetni a szövetkezeteket az államigazgatási formációból a piaci viszonyok közé, ugyanakkor a gazdasági társaságoktól eltérően a szövetkezet nem alkalmas tőkebővítésre és privatizálásra. A szövetkezeti vagyon tulajdonlásában alapvetően két út kínálkozik. A társasági formáció szerint a tagok bevitt vagyonuk (részjegy), a tőkegyarapításban eltöltött éveik és keresettömegük valamilyen arányában értékpapírt (üzletrészt) kapnak. A másik megoldás a privát tulajdont, a részjegyet erősítené; a szociális vállalások kezdeményezett tőkerészét jelentené az üzletrészek ösz- szessége; a tőkebővítést az önkormányzati döntéstől függő szövetkezeti részvény kibocsáthatÓ6ága biztosíthatná. A vagyon mindkét megoldásnál 100 százalékig nevesített, csak az elsőnél a szövetkezetből egy korlátolt életképességű részvénytársaságot hoztunk létre. Ekkor inkább a teljes jogú társasággá való átalakulást kell megengedni. A második esetben ' favorizált részjegyet, beleértve a bevitt pénzt, vagyontárgyat és földet, szellemi alkotást és járadékait, teljesített szolgáltatást — örökölhető, egyéni kilépéskor a tagot megilleti. A részjegy a tagsági viszony létesítésének alapfeltétele, mértéke önkormányzati hatáskörbe tartozik. Ez utóbbi konstrukció már alapja le-. het egy valós szövetkezeti formának. Ellentétek, várható konfliktusok Az új szövetkezeti törvény hatályba lépésével egyidejűleg az átalakulási törvény szövetkezetékre vonatkozó részét is módosítani kell. Az átalakulás ma — jórészt a tisztázatlan szövetkezeti vagyonkezelőnek kötelezően dl.) átadandó vagyonrész miatt — csak a teljes oszthatóságra jogosult szövetkezeteknél csábító. A társaságot alapító szövetkezeteket jelenleg — a privatizálásra való készülésen túl — a szabályozás megkerülése, a belső érdekeltség és piaci mozgékonyság növelése, valamint a tőkebevonás lehetősége motiválja. Az állami vállalatokhoz hasonlóan — a kedvező hatások mellett — ez a technika elfedi a tulajdonosokat. Az eltorzult viszonyok között megoldást csak az jelenthet, ha az állam rögzíti, mit tekint szövetkezetnek, és átmeneti rendelkezésekkel biztosítja a választással, átalakulással járó privatizálás lehetőségét. Nyilvánvalóan mindegyiknek lesz előnye és hátránya, de olyan törvényt nem lehet alkotni, amely csak kedvezményekkel illeti a jelenlegi szövetkezeti szektort. Külön kérdésként vizsgálandó, hogy átalakulásnál továbbra is szükséges-e vagyonrészt szövetkezeti közös célokra elkülöníteni, vagy sem, mivel a vagyont nemcsak a mai szövetkezet mai tagsága halmozta fel. A problémakört együtt kell kezelni a szövetkezetek érdekképviseleteknél kényszerűen felhalmozott közös vagyonával. Az elődök által felhalmozott tőke közös vagyoni (pénzintézeti és alapítványi) működtetése nagymértékben növelné a szektor versenyképességét. A szövetkezet, mint szervezet és az elnök — rövid távon — a közös fejlesztési alapok felosztásában érdekelt. Ezért elképzelhető, hogy a közös tőkét is felfalja a likviditási csőd. A szövetkezeti vagyonnál a szervezet és az elnök ennek fordítottjában, a vagyon egy ben tartásában bízik. Mindkettő még számos konfliktus forrása lesz. Kulcskérdés a tulajdonos Az új szövetkezeti törvény hatályba lépése után 1 évig biztosítani kellene a dokumentálhatóan kimutatható (bevitt, elvett, megváltott) vagyon részjegyesíthetősé- gét. A mezőgazdaságban a földtörvény átrendezi a formát és a tulajdoni arányokat, de ez csak az átalakítás és a vagyon egy részét érinti. Az ipari szövetkezetekben a vállalkozói réteg megjelenéséig, 19S2. január 1-jéig (az azóta felhalmozott vagyon részjegyesithetöségé- vel) kell legalább visszanyúlni. A fogyasztási szövetkezetekben a tagság kizárása a privatizációból a legnagyobb kérdés. A mezőgazdasági és a fogyasztási forma közeledni fog egymáshoz. Nem árt elégszer hangsúlyozni, hogy mindhárom ágazatban nem a jelenlegi tagságról van szó, hanem azon tagokról, akik a vagyon létrehozásában és gyarapításában részt vettek. Az örökös részjegyét üzletrésszé vagy szövetkezeti részvénnyé, a volt tag üzletrészét szövetkezeti részvénnyé válthatja át. Ezzel a konstrukcióval fel lehetne oldani a jelenleg érvényes üzletrészforma ellentmondásait is, és nagyobb valószínűséggel működtethető együtt a vagyon. Mind a privatizált, mind a társasági tulajdonláson alapuló megoldásnál a kötelező tagi munkavégzésről a közgyűlés döntene. Ebben az esetben a szövetkezet tagja természetes és jogi személy, belföldi és külföldi egyaránt lehetne. Ekkor viszont az 1 tag 1 szavazat elve helyett (vagyoni kérdésekben) a tőkerészesedés arányában való szavazást kell bevezetni. Vagyoni kérdésnek a részjegykiegészítést, az üzletrészarány meghatározását, az osztalékfizetés mértékét, a megszűnést és átalakulást, a kiválást és vagyonjegy juttatását kell tekinteni. Szövetkezeti részvény kibocsátása esetén — amely nem haladhatja meg a részjegyek és üzletrészek értékének összességét — vagyoni kérdésekben a tulajdonosoknak kell dönteni. Érdemes megfontolni, hogy a szövetkezet elnökét (vezetőit) a szövetkezeti törvény — vagyoni fedezet vagy kaució ellenében — vállalkozónak tekintse. Dr. Ugrai András Minden út a bírósághoz vezet? átszervezés címén elbocsátva! Vihar a Mezökovácsházi Költségvetési Üzemben Az alkilát benzin Százhalombattán marad A százhalombattai Dunai KőaLajipari Vállalat szákemberei a tv-ből értesültek arról, hogy a vállalat felmentést kapott a nagy értékű, magas oktánszámú, úgynevezett alkilát benzin exportja alól — mondta Buda Dénes, a DKV tájékoztatási főmunkatársa az MTI tudósítójának. Hozzátette: ezt a kötelezettséget még a hidro- génfluoridos üzem építésekor vállalták. Konkrétan azt, hogy 1988 és 1992 között 7,9 milliárd forint többletet exportálnak e termékből. A vállalat többször kérte az intézkedés felülbírálását — legutóbb október 15-én — a sejthető benzinellátási problémák miatt. A 100 százalékos oktánszámú adalék, az alkilát benzin előnye ugyanis, hogy általa kevesebb kőolajból több benzin állítható elő. Az alkilát benzin tehát marad Százhalombattán, ám a hirtelen hozott intézkedés mégis felemás, hiszen nem tisztázott, hogy a szerződésszegés financiális hátterét ki állja majd. A maradó allkilát benzin bekeverésével egyébként az év végéig 25 százalékkal több, körülbelül 33 750 tonn^ 98- as benzint tudnak majd gyártani. Olcsóbb takarmányárpa -amíg a készlet tart A kistermelők, amíg a készlet tart. mázsánként 710 forintért vásárolhatják a takarmányárpát a gabonaipari vállalatok takarmányboltjaiban. A már korábban kialakult. 800 forintot is meghaladó árakhoz képest jelentős kedvezmény úgy vált lehetővé, hogy a Gabonakereskedelmi Kft., valamint a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatok lemondtak nyereségükről, illetve az árkalkulációban csupán a költségeiket érvényesítik az általuk importált 25 ezer tonna takarmányárpa értékesítése során. Az ár- csökkentés az egyik első eredménye a Parasztszövetség és a Gabonaipar között nemrégiben létrejött együttműködésnek. Ennek célja az állattartó kistermelők takar- mánygandjainak enyhítése. A tisztázatlan vállalati viták bevezetője rendszerint így kezdődik, hogy az igazság, a vétkesség, vagy a felelősség megállapítása nem a mi feladatunk. Az alábbi esetben is hasonlóról van szó, hiszen a Mezőkovácsházi Városi Tanács Költségvetési Üzeménél tapasztalt vezetői és dolgozói vita tisztázása már a bíróság előtt van. „Feljegyzés” a battonyai ügyészségnek Idézet a Battonyai ügyészségnek címzett feljegyzésből: „A Költségvetési Üzem dolgozóinak bejelentése alapján a helyszínen tájékozódtam.... és az alábbi észrevételt teszem. Több szabálytalansággal találkoztam, például a bérbesorolásoknál, a mini~ mális bér alatti munkabérekkel, a szakszervezeti jogosítványok figyelmen kívül hagyásával, a belső szabályzatok be nem tartásával. Ez évre nem kötötték meg a kollektív szerződést, és a belső szabályzatokban a jogszabályi változások nincsenek átvezetve, a kollektíva által elfogadva... A szak- szervezeti tisztségviselők féltik munkahelyüket... az üzem igazgatója két szak- szervezeti tisztségviselőnek megszüntette munkaviszonyát, akik panasszal éltek szövetségünk felé," A fenti sorok írója Valentinyi Már- tonné, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Békés Megyei Szakszervezeti Szövetsége titkára. — Magam utólag szereztem tudomást a költségvetési üzem dolgozóinak panaszáról. Később a helyi szak- szervezet tisztségviselőinek bevonásával személyesen győződtem meg az igazgató, Kertmegi István vezetési módszereiről. Tudomásunkra jutott, hogy az üzem vezetője két dolgozót, Sóvári Ti- bomé kontírozó könyvelőt, az szb tagját, valamint Körömi Istvánná számítástechnikai előadót, szakszervezeti bizalmit átszervezés címén elbocsátott — mondja Va- lentinyi Mártonná. A megyei szakszervezeti szövetség és a Mezőkovácsházi Költségvetési Üzem szakszervezeti bizottsága az intézkedés ellen „kifogást” emelt, ugyanis a Munka Törvénykönyve 16. paragrafusa értelmében szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát csak úgy lehet megszüntetni, ha előtte a felsőbb szakszervezeti szervvel ebben egyetértésre jutnak. Hasonlóképpen kell eljárni akkor is, ha a tisztségviselő ellen fegyelmi eljárást szándékozik indítani, vagy más munkahelyre kívánja a munkáltató áthelyezni. A szak- szervezet úgy látja, Kertmegi István ezt elmulasztotta, így jogszabályellenesen intézkedett. Vezetői bosszú? — A munkakörömet átszervezés és tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségszegés miatt szüntette meg az igazgató — magyarázza Körömi Istvánná. — Szerintem egészen másról van szó. A munkaköröm megszüntetése nem más mint vezetői bosz- szú, mert az üzem igazgatója felé bizalmatlansági indítvánnyal éltünk, s ő így eltávolításommal akart bosszút állni. A létszámcsökkentést semmi nem indokolta, ugyanis szeptember 15-én egy irodai dolgozót felvettek az üzemhez, nekem pedig a régi munkaköröm helyett mást nem ajánlottak fel. Sőt, még a négy hét felmondási idő ledolgozását sem kérték tőlem, ezzel is elősegítve a minél előbbi eltávolításomat. Sóvári Tifoomé kontírozó könyvelő . felmondási indoka szintén átszervezés és egy korábbi. 144/1985. sz. „szigorú megrovás”-ró\ szóló fegyelmi büntetés. Sóváriné szintén személyes bosszúnak tekinti munkaviszonyának megszüntetését. Mint mondta. a költségvetési üzemben többféle tevékenységet is végzett, s munkájával szemben soha nem emeltek kifogást. — Számtalan kifogásunk van Kertmegi István igazgatóval szemben, főként azért, mert a szakszervezet létét több ízben megkérdőjelezte, és figyelmen kívül hagyta észrevételeinket — folytatja Kovács Béla, a költségvetési üzem szakszervezeti bizottságának titkára, az éppen alakulóban levő munkástanács elnöke. — Kifogást emeltünk az üzemben bevezetett bérezési forma ellen is. Az igazgató egyoldalúan a munkahelyi demokratikus fórum egyetértési jogát figyelmen kívül hagyva úgynevezett oszlopos bérezést vezetett be. Ezt a vitát sem tudtuk házion belül lerendezni, ezért a törvényes utat választottuk, s a mi igazunkat bizonyították. A költségvetési üzem szak- szervezeti bizottsága 12 pontban sorolta fel azokat a megváltoztatni, vagy orvosolni kívánt feladatokat, amelyet az üzem igazgatójának címeztek. Kertmegi István a feljegyzést elolvasta és írásban válaszolt rá. Több dolgot elismert és hajlandóságot mutatott arra, hogy a szakszervezettel közösen a megvalósítás lehetőségéről tárgyaljanak. Más esetekben az üzem rentábilitása érdekében a javaslatok újbóli meggondolását kérte az érdekvédelmi szervezettől. S voltak olyan javaslatok, amelyeket elutasított. Egyben kijelentette: az igazgatói beosztásából és az üzemi érdekképviseleti tagságából adódó kettősség kiküszöbölése érdekében szakszervezeti tagságát megszünteti. Házon belül rendezni Mindezek után kerestük fel Kertmegi Istvánt, a költségvetési üzem igazgatóját. — Végigmehetünk mindazon a 12 ponton, amelyet részemre a szakszervezeti bizottság elküldött — mondja határozottan az igazgató. — Előrebocsátom, hogy azokról a kérdésekről, amelyekben a bíróság fog döntést hozni, nem kívánok részletesen nyilatkozni. A szakszervezetnek a létét soha nem kérdőjeleztem meg. Még a pártállam idején is működtettem a mindenki által ismert üzemi négyszöget. Rendszeresen megtárgyaltuk az üzem életével kapcsolatos fontosabb témákat, s ezekről minden alkalommal jegyzőkönyvet készítettünk. — Mit takar az oszlopos bérezési forma? A bevezetéskor miért nem kérte ki a szakszervezet véleményét? — A bérszínvonal-gazdálkodás — korábban ez volt a gyakorlat — erősen rontott a munkafegyelmen. Volt olyan eset, amikor két dolgozó végezte el azt a munkát, amelyhez egy ember is elég lett volna. Nem lehetett tudni, ki az. aki tesz is válamit, s ki az, aki csak imitálja. A gazdálkodási körülmények romlásakor meg kellett határoznunk, milyen bérrendszer szerint dolgozunk, illetve mennyi az az optimális létszám, amelyet az üzem képes eltartani. Ezért 1983-bari egy széles plénum előtt, termelési tanácskozáson, a kollektíva egyetértésével közösen vezettük be az oszlopos bére* zési rendszert. Kétéves átlagbért számítottunk, s meghatároztuk minden egyes dolgozónknak az így kialakult alapórabérét. A számok mellett figyelembe vettük a munkásaink szakképzettségét, teljesítőképességét, munkafegyelmét. Így a számított órabérhez I-es. Il-es, 111-as oszlop szerinti minőségi besorolást csatoltunk. A mindenkori csoportvezető az adott dolgozó munkalapján feltüntette, hogy az elvégzett munka melyik kategóriába sorolható, s ez alapján fejtettünk bért. Van egy IV. kategória is, ez az extra- munka, ami III-as oszlop bére plusz X forint, a munka minőségétől függően. Bizton állíthatom, hogy ez a gyakorlat bevált, mert mindenkitől mérhető teljesítményt követelt. Való igaz, a vitában mégis vesztesként kerültem ki, mert volt olyan dolgozó, aki fegyelmit nem kapott (ezt írja a jogszabály), s mégis kevesebb volt a havi nettó bére az alapbérénél. Tehát, ha fegyelmit adtam volna a dolgozónak, akkor mellettem dönt a bíróság. Hangsúlyozom, nem az oszlopos bérezési rendszer lett elmarasztalva, hanem ez az egy intézkedés. — ön megszegte azt a jogszabályt, amely a szakszervezeti tisztségviselők áthelyezésére, elbocsátására vonatkozik. Ezt mivel indokolja? | — Nekem a mai napig nincs arról tudorhásom, hogy a két hölgy valamilyen tisztséget is betöltene a szakszervezetben. Nem értesítettek arról, hogy szakszervezeti taggyűlésen, vagy csoport- ülésen bármelyiküket tisztségviselőnek megválasztották. Ügy jártam el, miként másokkal is eljártam Volna, jogszerűen. — Véleménye szerint ilyen munkahelyi légkörben lehet-e dolgozni? — Feltételezhetően más lenne a helyzet, ha nem feljelentene a szakszervezeti bizottság, nem leveleket írogatna a városhoz, a megyéhez, hanem velem ülnének le tárgyalni. A magam részéről kész vagyok házon belül rendezni a vitás eseteket. Halasi—Papp i
