Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám

1990. november 27., kedd Hz Agrárszövetség hiányolja az életképes agrárpolitikát Az egyre mélyülő gazda­sági válság nem oldható meg ideológiai vitákkal, és elérkezett az idő, hogy át­meneti időszakra válságke­zelő-szakértői kormány ve­gye át az .irányítást — han­goztatták az Agrárszövetség Országos Választmányának aktuális kérdésekkel kap­csolatos álláspontját ismer­tető hétfői sajtótájékoztatón. t A gazdaság helyzetét érté­kelve Nagy Husszein Tibor elnökségi tag .kifejtette, hogy az elmúlt időszakban az élelmiszer-gazdaság hely­zete kritikussá vált, és kü­lönösen aggasztó a piacgaz­dasághoz nélkülözhetetlen potenciálisan vállalkozó ré­teg lesüllyedése, illetve hiá­nya. A kormány és a Parla­ment részéről nem érzékel­hető semmiféle válságkezelő stratégia, sem pedig priori­tási sorrend felállítása az ál­lami költségvetés készítése során. (A mezőgazdaságban érdekelt több százezer em­ber például hétfőn reggel a rádióból értesülhetett arról, hogy a jövő évi költségveté­si tervben az élelmiszer-gaz­daság támogatásának továb­bi csökkentését tervezik.) Sú­lyos gondnak tartják, hogy a kormánynak a mai napig nincs agrárpolitikája, és nem sikerült még azt sem fölvá­zolni, hogy a nemzetgazda­ságon belül mi tegyen az éleírniszer-gazdaság szerepe. Kérdés tehát, hogy tovább­ra is exportképes piaci ter­mékeket értékesítő ágazat, vagy a munkanélküliséget levezető szociális lerakóhely lesz. Ez utóbbi már csak azért is téves elgondolás, mert a munkanélküliség ré­me a mezőgazdaságban is egyre jobban fenyeget. Ugyanakkor nincs mecha­nizmus arra, hogy az agrár­szférát, mint hosszú terme­lési ciklusú ágazatot, inflá­ciós körülmények között ho­gyan kell kezelni. A magyar konzervipar a fizetésképte­lenség határán áll, a válla­latok fele csődbejelentés előtt van, hiszen több mint 10 milliárd forinttal tartoz­nak a gyárak a mezőgazda- sági termelésnek. A júliusi átgondolatlan kormányintéz­kedés az élelmiszer-gazda­ság támogatásának csökken­tésére éppen akkor rontotta az élelmiszer-gazdaság po­zícióját, a piacvesztés ré­mét is felvillantva', amikor Nyugat-Európában tovább növelték a magyar termékek vámtételeit. Ezzel párhuza­mosan a magyar élelmiszer- gazdaság egyre erőteljeseb­ben vonul ki a potenciális felvevő bázist jelentő keleti piacokról és engedi át a te­repet a nyugati agrárgazda­ságnak. Aggasztónak tartja az Ag­rárszövetség azt is, hogy a mezőgazdaság jövőjét nem szakmai. hanem politikai kérdésként kezelik, és eddig a tulajdonkérdés megoldásá­ra sem történt több a poli­tikai csatározásoknál. Éppen ezért az Agrárszövetség úgy ítéli meg, hogy a koalíciós kormány a jelenlegi összeté­telében képtelen a ráháruló feladatok megoldására, ezért javasolja, hogy átmeneti időszakra válságkezelő-szak­értői kormány vegye át az ország irányítását. Nem fel­tétlenül és elsősorban _ sze­mélycserékre. hanem a kor­mányzati felállás módosítá­sára gondolnak — tette hoz­zá az előadó. • A sajtótájékoztatón szóba került az is, hogy az Agrár- szövetség megdöbbenéssel vette tudomásul a kiskun- majsai ötpárti megegyezést, amellyel kapcsolatosan az a véleménye, hogy — bár a konszenzus keresésének gon­dolata üdvözlendő — ez a megegyezés szakmailag al­kalmatlan a problémák ren­dezésére. Először is el kelle­ne dönteni, hogy tud-e az or­szág kárpótlást adni az el­múlt idők sérelmeiért, és ha igen. kiknek. Az Agrárszö­vetség szerint ugyanis nem indokolt, hogy csupán a pa­rasztság sérelmeit orvosol­ják; a társadalom minden rétegében meg kell történnie a kárpótlásnak. Hozzátet­ték még, hogy a kárpótlás egyetlen forrása csupán a következő időszakban meg­termelendő többlettermék lehet. Az Agrárszövetség Orszá­gos Választmánya foglalko­zott azzal is. hogy a falvak lakosságát a kritikus mérté­kig megosztja a Független Kisgazdapárt és az Agrár­szövetség éles szembenállása. Ezért indítványozták, hogy haladéktalanul kezdődjenek érdemi tárgyalások a két párt között. Fontosnak tart­ják, hogy az ellenségeskedés fejeződjön be, és a falusi la­kosság érdekében a két párt szakértői szinten keresse a válságból való kilábalás út­ját. A falu népe, amelyet most sok helyen megoszt a két párt, békét akar. és kö­zöttük nagyobb a konszen­zusra való hajlam, mint a pártok vezetői között. Végül szóltak arról is, hogy az Agrárszövetségnek tudomása van arról, hogy a Független Kisgazdapárt Haj- dú-Bihar megyei szervezete a jelenlegi Parlamentet al­kalmatlannak tartja az or­szág előtt álló feladatok megoldására, és aláírásgyűj­tő akcióba kezdtek új parla­menti választások kiírása ér­dekében. Ettől az Agrárszö­vetség elhatárolja magát, és azon a véleményen van, hogy a mostani helyzetben robbanásveszélyes helyzetet hozhatna új parlamenti vá­lasztások kiírása. Százmillió forinttal nőtt az árbevétel Ezer-ezer forint a nyugdíjasoknak A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ a napokban tartotta hagyományos nyugdíjas-ta­lálkozóját az Árpád étterem­ben. A városból és a kör­nyező településekről, a ta­nyavilágból több mint 150 idős ember érkezett az ün­nepségre, akiket Bődi János- né, az áfész elnöke köszön­tött, majd beszámolt a szö­vetkezet gazdálkodásáról, az elért eredményekről és a gondokról. Elmondotta többek között, hogy az országos rendszer- váltás a szövetkezetekre is árnyékot vetett gazdasági­lag, politikailag egyaránt. Az áfész arra törekedett, hogy az alapellátást mindenütt biztosítsa. Az infláció mi­att csökkent a ruházati, ve­gyesipari és a vendéglátó­ipari termékek iránt a ke­reslet, ezért az élelmiszer- ellátás javítására fordították a fő hangsúlyt, alkalmazkod­va a jelenlegi helyzethez. A szövetkezet vezetőinek, dolgozóinak rendkívüli oda­figyelésének és a jó együtt­működésnek köszönhető, hogy 1990-ben az első há­romnegyed év alatt a szö­vetkezeti árbevétel 705 mil­lió forint volt, 100 millióval több, mint az előző év ha­sonló időszakában. A felvá­sárlás 205 millió forint volt, itt az emelkedés 56 millió. Főként a máj- és hízottliba-. illetve a tollfelvásárlás ho­zott sokat. Egyebek közöt£ közel 140 ezer darab libát vásároltak fel. A kiskeres­kedelmi árbevétel 414 millió forint, az emelkedés 61 mil­lió. A többszörös áremelke­désre nagyon oda kellett fi­gyelni, átrendezni a kínált áruféleséget. A békésszent- andrási bélfeldolgozó üze­met a húsiparral közösen kft.-be szervezték, így haté­konyabb a termelés és ked­vezőbb az adózás. A szesz­főzde és több kisebb szol­gáltatás maradt. 'Jelenleg 407-en dolgoznak az áfésznél, 92-vel keveseb­ben, mint tavaly ilyenkor. A szövetkezet dolgozóinak átlagbérét 31 százalékkal si­került növelni, ami havi kettőezer forintot jelentett. Legjobban a vendéglátó- ipar területén érezhető a visszaesés, az emberek leg­inkább itt takarékoskodnak. Egyre több üzlet nyílik ma­gánerőből is. Nagy a kon­kurencia. Ahol nem ver­senyképes az áfész, ott üze­melési formát változtat. A szerződéses rendszer helyett jobban bevált a bérbeadási forma. Minden lépés meg­gondolandó, hiszen az ár­emelések — energia stb... — a szövetkezetben is erősen éreztetik hatásukat. A szövetkezetpolitikai fel­adatok tovább fokozódnak. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ vezetősége úgy határozott, hogy erősíti a szövetkezeti tulajdonosi kötődést. Az 1991. évi első küldöttgyűlé­sen foglalkoznak majd va­gyonnevesítéssel. Az ossz vagyon 20-25 százalékát ne­vesítik. Legjobban azok jár­nak, akik legrégebben tag­jai a szövetkezetnek. Érde­mes benn hagyniuk a rész­jegyeket. Arra kérte az áfész elnö­ke a nyugdíjasokat, hogy a sokévi munkában szerzett tapasztalataikkal segítsék a mostani dolgozók munkáját Fogjanak össze a nyugdíja­sok, a dolgozók, a szövetke­zeti tagok és Alkalmazottak egyaránt. Csak így tud tal­pon maradni és tovább fej­lődni az áfész. Beszámolt az elnökasszony arról is, hogy 1990. első háromnegyed évé­ben 23 millió forint nyere­séget értek el. Az eddigi eredmények azt mutatják, teljesíti az áfész a tervezett éves nyereségét. Ezután ünnepi ebédet adott a szövetkezet az idős emberek tiszteletére. Ezen­kívül összesen 290 nyugdí­jasnak adtak — karácsonyi ajándék címén — ezer-ezer forintot Aki betegség miatt nem tudott eljönni, annak is eljuttatják az összeget. Ary Róza Pályaelhagyó bírák, ügyészek— Adórend — llletékmódosítások Rövid vita, hosszadalmas szavazás a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) mentarizmust és a demok­ráciát. „Isten óvja Magyarorszá­got!” — e szavakkal zárta felszólalását a képviselő, s ezt követően a plénum újabb törvényjavaslatok és önálló indítványok napirendre tű­zéséről határozott. Döntöttek arról, hogy sür­gősséggel megtárgyalják a kormány előterjesztését, amely országgyűlési határo­zat meghozatalát kéri az egyes városok megyei jogú­vá nyilvánításáról. Napirend­re tűzik továbbá Mihály Zoltán MDF-es képviselőnek a szövetkezeti törvény mó­dosítására és Sípos Imre kisgazda képviselőnek a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekről szóló törvény mó­dosítására benyújtott javas­latát. Tárgyalják majd töb­bek között Kelemen András (MDF) indítványát: a kép­viselő országgyűlési határo­zatot kezdeményez az Agy­kutatás Évtizede Nemzeti Kutatási Programról. Rövid részletes vita, ám annál hosszadalmasabb sza­vazás után fogadták el a képviselők a bírók és ügyé­szek előmeneteléről és java­dalmazásáról szóló törvényt. Az igazságszolgáltatásban dolgozók bérének újraszabá­lyozása — mint arra Balsai István igazságügy-miniszter rámutatott — hozzávetőleg 1,5 milliárd többletkiadást jelent a költségvetés számá­ra, azonban ez mindenkép­pen szükséges, hiszen a bí­rói és ügyészi fizetések reál­értékének csökkenése követ­keztében tömegessé vált e területen a pályaelhagyás. Az elfogadott törvény ér­telmében az igazságszolgál­tatásban dolgozók Javadal­mazása személyi alapbérből, pótlékból és évente fizeten­dő külön juttatásból tevődik össze a jövőben. A személyi alapbér megállapításánál a törvény, fizetési osztályba, ezen belül fizetési fokozatok­ba sorolja a bírókat, ügyé­szeket, bírósági dolgozókat — munkaköri beosztásuk, végzettségük és letöltött szol­gálati idejük szerint diffe­renciálva. A törvény hatálya nem terjed ki az Igazságügyi Mi­nisztériumban tevékenykedő beosztott bírókra, mert ez esetben csupán bírói címmel rendelkező, ám bírói gyakor­latot nem folytató miniszté­riumi tisztségviselőkről van szó. Ugyancsak rövid volt az adózás rendjéről szóló tör­vényjavaslat részletes vitája. Mindössze öt képviselő kért szót, s valamennyien az adó­zás tényleges rendjével, azaz: az adó késedelmes be­fizetésének vagy esetleges elmaradásának eseteivel, il­letve az erre vonatkozó le­hetséges szankciókkal fog­lalkoztak. A törvényjavaslat­ról a jövő héten hoznak ha­tározatot. Részletes vitával folytató­dott az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása is. A hozzászólók a már koráb­ban jelzett vagy ismertetett módosító indítványaikról be­széltek, indokolták azokat. Voltak olyan képviselők is, akik társaik módosító javas­latait értékelték, minősítet­ték. A törvényjavaslathoz egyébként már-már kilóra mérhető mennyiségben ér­keztek módosító indítvá­nyok, amelyek túlnyomó többsége az egyes illetékfaj­ták mérséklését szorgalmaz­za. A plénum este hét órakor — lévén, hogy még öten je­lentkeztek a napirendi pont­hoz hozzászólásra — a vitát elnapolta. Mi védje a nyaralót? (Folytatás az 1. oldalról) gos betörésgátló zárszerke­zetet ajánl. A megadott te­lefonszámon a mestert kér­dezem :-— Mennyire biztos gz a betörésbiztos szerkezet? — Nézze, ez a beíörésgát- ló négy pontban rögzíthető, mechanikus szerkezet, ami reteszeli az ajtót. A beépí­tett fémütközők gátolják, hogy az ajtószárnyat le­emelhessék. A feltalálótól tudom, hogy az országban ezideig ötezret szereltek fel, és ebből két iilyen zárszer­kezettel félszerelt lakásba törtek be. — Egyszóval, ez sem tel­jesen biztonságos? i— Miért, a betörőt maga szerint megakadályozza a feltörésben az, hogy egy pán­célszekrénnyel van dolga? Nem tudtam érvelni. Min­denesetre megnéztem a be­törésgátló szerkezetet. Betö­rő legyen a talpán, amelyik ezt kifeszíti. B. V. Kipityára törik a zsalugátert Ennek a háznak az ajtajára, ablakaira rácsot szereltek, mégis’betörtek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom