Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám

1990. november 27., kedd Folyamatosan érkeznek a gyerekadományok az OTP gyulai fiókiához v Zsolti: „Teljesülhetne az álma, az enyém is Folyóirat-tallózó, november teljesült” — Nagy Endre: akartam hazahozni” „Nem terhet Kittenberger unokaöccse Balatonedericsen — ZSOLTI, MIÉRT SZERETTÉL VOLNA TALÁLKOZNI VELE? — MERT OLYAN HIRES ÉS EL MER MENNI AFRIKÁ­BA. OLVASTAM, NEGYVEN ÉVIG ÉLT OTT. AZT AKAR­TAM, HOGY MESÉLJEN MÉG TÖRTÉNETEKET. A LEG­JOBBAN TETSZETT KÖZÜLÜK, MIKOR A BIKA A SZARVÁRA KAPTA, HÁROMSZOR FELDOBTA A LEVE­GŐBE ÉS A KUTYÁJA MENTETTE MEG. — MIÉRT AKARTÁL PÉNZT GYŰJTENI ENDRE BÁ­CSINAK? — MERT TELJESÜLHETNE AZ ÁLMA. AZ ENYÉM IS TELJESÜLT. róssy Könyvtár és a Kör­Zsolti Endre bácsi üzenetét hozza a gyerekeknek: „Tanulni, tanulni és még egyszer tanulni. És akarni. Akkor minden sikerül.” A gyulai Gyepes Zsolt, a hármas számú általános is­kola második osztályos ta­nulója pontosan százötven­egy fagyiról mondott le. Ez­zel egyik alapító tagja lett a „Gyermekek a természe­tért” alapítványnak, amely ez idáig az első és egyetlen hazai gyermekalapítvány. De nézzük sorjában, hogyan is kerekedik ez a mesés tör­ténet! Hol volt, hol nem volt... Egyszer az óvodás kisfiú anyukájától könyvet kapott karácsonyra, tele izgalmas vadászkalanddal. Zsolti eb­ben a könyvben találkozott először Endre bácsival. Mi lenne, ha a találkozás a va­lóságban is megtörténhetne? Édesanyja segített; írtak a Három kívánság című, fan­tasztikus vágyakat teljesítő tévéműsornak. A Három kí­vánság a harmadik kérésre össze is hozta a nagy talál­kozót Balatonedericsen, az Afrika-vadász házában, má­jusban. Volt nagy öröm! A ház tele volt olyan állatok­kal, amiket Zsolti még so­sem látott. Trófeák, bőrök és kint a karámban biva­lyok, őzek, szarvasok. End­re bácsi azonban sehogy sem szívlelte körülöttük azt a kerítést... Hazafelé, a vonaton Zsolti elgondolkozott: mi lenne, ha minden kisgyerek egy fagyi árát elküldené Endre bácsinak? Nem olyan nagy áldozat ez. Édesanyja, Gye­pes Lászlóné megint segített. Elmentek az iskola igazga­tójához, Bordás Antalnéhoz, aki egyetértett és megen­gedte, hogy Zsolti az évzá­rón és az évnyitón az Isko­larádióban szóljon a gyere­kekhez. A nyár Endre bácsi szafariparkja „ügyében” telt. A család levelet írt Keresz­tes K. Sándor környezetvé­delmi és településfejlesztési miniszternek, és Bánffy Györgynek, a Magyar Va­dász Szövetség elnökének. Válaszoltak. A miniszter ja­vasolta, hozzanak létre ala­pítványt, melyhez a minisz­térium majd csatlakozhat. Anya és fia „akcióba” kez­dett. Sok vállalatot, szerve­zetet felkerestek és lám, mindenütt szívesen foglal­koztak velük. Közben megkezdődött az új tanév és vele új ötlet szü­letett. Mi lenne, ha Magyar- ország minden általános is­kolájába írnának? Tizenki­lenc megye, az háromezer iskola, s mindenütt össze­gyűlhetne ezer forint! ___ C sak hát, háromezer levél az háromezer boríték, ugyan­ennyi papír, és a bélyeg! A folytatás? Az iskolatársak lelkesen forgatták a tele­fonkönyveket, a posta visz- szaírt, hogy háromezer le­velet díjmentesen kézbesít, a Piért nem is írt, hanem he­lyette rögtön elküldte a pa­pírt, a Dürer nyomda pla­kátokat készített, a Mogyo­kövizig fénymásolt, a városi tanács háromezer borítékot adott, a Kner Nyomda ' kö­tött, mert hogy elkészült a díszes alapító okirat, melyet negyven gyerek vitt az is­kolából egy héttel ezelőtt Endre bácsinak, a húskom­binát autóbuszával. Az ok­mányban benne foglaltatik, hogy Gyepes Zsolt tanuló, a Körkövizig, a gyulai Dózsa és Váralja, a sarkadkeresz- túri Egyetértés vadásztársa­ságok, a Gyulai Húskombi­nát, a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisz­térium létesítették. A mi­niszter állta hát a szavát, sőt novemberben Zsoltinak sze­mélyesen adta át az ötven­ezer forintról szóló ado­mánylevelet. Veszprém és Zala megye határán áll dr. Nagy Endre háza. A híres vadász hosszú lépcsőn sietett le a -küldött­ség elé. — Jaj, istenem, ezt az örömöt! A legszebb ajándé­kot hoztátok nekem — mondta, kedvencei, a japán tyúkok és kakasok láttán. Varázslatos világba csöp­pentek a gyerekek a múze­umházban. Mennyi állat, madár, szobor! Itt egy igazi elefántláb, ott, azt a vasgyű­rűt viselnék nyakékként a makonde törzs asszonyai? Milyen nehéz! A sarokban megmozdult valami. Hululu az, az afrikai bagoly. Nagy Endre negyven évet töltött Tanzániában. Kitten­berger Kálmánnak, nagy­bátyjának a nyomdokain ha­ladt. Vadászott és gyűjtött. Bár 1952-ben elhagyta Ma­gyarországot, németországi intézmények küldték Afri­kába és vártaik tőle anyagot, amint lehetett, rögtön a Ma­gyar Természettudományi Múzeumnak -is juttatott belő­lük. 1961-ben jelent meg az első magyar expedíció Ke- let-Afrikában, -melyet párt­fogása alá vett. 1963-tól már hazajárhatott, s így a ma­gyar kormánnyal együttmű­ködve meghonosította Tan­zániában, több száz hektáron a vadgazdálkodást. — Hetvennyolc éves let­tem — meséli történetét to­vább Endre bácsi. — Haza­jöttem és egész gyűjtemé­nyemet átadtam a Termé­szettudományi Múzeumnak azzal a kéréssel, hogy azt a helyet, ahol a fiatalságomat töltöttem és a rokonságomé volt, visszavásárolhassam. Itt rendezhessek be egy mú­zeumot, a nyilvánosság szá­mára is. Támogatást nem kapott se­honnan. Rendbe hozatta a házat, berendezte a múzeu­mot, eteti az állatokat. Nem kér semmit, hisz „nem ter­het akart hazahozni”, hanem gyűjteményét és szakértel­mét, melyből tanulhatnak a gyerekek és „európai” szín­vonalát megcsodálhatják a turisták. Álma megvalósítá­sára azonban már nem te­lik. Földjén európai és afri­kai állatokból olyan termé­szetesen meghagyott környe­zetet akar megvalósítani, ahol az állatok szabadon él­nek. Hamarosan Tanzániába indul, hogy a bivalyok, szarvasok mellé újabb vada­kat -hozzon. Akkor lebontja majd a kerítést és árokkal veszi -körül a szafarit. A gyerekek 120 ezer forintos alapítványát erre használja fel. — Ha ránézek a szigligeti öbölre, a fákra, látom a he­gyet, az az érzésem, Afriká­ban vagyok. így találkozott két álom. Reméljük, egyszer majd le­írhatjuk, ha a valósággá vált mese kikerekedik, hogy „minden jó, ha a vége jó”. Szőke Margit Az Árgus című folyóirat kéthavonta jelenik meg, és most már a harma­dik számát vehetjük kézbe. A felelős szerkesztő Péntek Imre, a szerkesztő Bakonyi István, s a lap nemcsak színvonalas, hanem kifeje­zetten ízléses kiállítású is, s ehhez képest különlegesen olcsó (mindössze 29 Ft!). A 96 nagy alakú lapnak kb. a fele a szépirodalom, s a leg­utóbbi számból mindenkép­pen kiemelést érdemelnek Győri László Üveghegy c.’mű versciklusának újabb darab­jai. Egy életrajz és egy élet­magatartás lírai számvetése ez a készülő-formálódó cik­lus, s egyúttal az évtized- fordulónál is lényegesebb korváltásnak is tükre a ma­ga reményvesztetten ;s re­ménykedő, fanyaron is sze­retettel teli szemléletével. Az Árgus-ban külön rovat a Való világ. A cím a hatva­nas éveket idézi, s így akár korszerűtlennek is mutat­kozhat, pedig a való világot mindig érdemes megismerni, s azt serri tartom véletlen­nek, hogy a hatvanas évek után most fordul — fordul­hat — ismét nem csupán divatszerű, de lényegi figye­lem is való világunk szo­ciografikus, doku.nentum- szerű feltárása -iránt. Hiszen a radikális változások kor­szaka mindig kiélezettebben mutatja meg azokat az ál­lapotokat, amelyek nem ké­pesek konfliktusmentesen követni e változásokat. Ben- ke László, Tódor János port­réi, Sárándi József önélet­rajzi jellegű vallomása egy­aránt azt bizonyítja, hogy minden olyan ember, aki élettörténetét sorsként képes megélni, érdemes az irodal­mi igényű megörökítésre.. Ami kibeszélhetetlenül bennünk reked, mérgező sebbé változik át. Csak né­hány éve, hogy a második világháború népi történelme, ahogyan azt az egyes em­berek átélték, megváltható és kutatható. Az Árgus a doni harcokról közöl két elem­zést, az Alföld novemberi száma pedig Sára Sándor legújabb filmforgatókönyvé­nek első részét adja közre. A Francia hadifogság címe önmagáért beszél. Elejtett megjegyzésekből eddig is tudni lehetett, hogy a leg­rosszabb sora Nyugaton azoknak volt, akik francia hadifogságba kerültek 1945- bén. Ami a túlélők vallomá­saiból kibontakozik, az szin­te a szovjet táborokkal egy­bevethető inferno: éheztetés, állati sorban tartás, ok nél­küli lelövöldözés, ember­számba nem vevés. Mintha a lövészárkokban nagyobb biztonságban lettek volna a szerencsétlen katonák, akik hadifogolyként mindannyian fasisztáknak, az utcai gyű­lölet állandó, tárgyainak mi­nősültek. A franciák meg­előző szenvedéstörténete mo­tiválja magatartásukat, de elfogadhatóvá semmiképpen sem teszi. S a legszomorúbb tanulság e történéssorból alighanem az, hogy bennün­ket nyugaton szinte sohasem kezeltek akként, amik vol­tunk valójában. Azaz nem magyarokként jelentünk meg, hanem a bennünket el­nyomó, uraló, kordában tartó hatalmának függeléke­ként; osztrákként, német­ként, keleti tömbbeliként — mintha Magyarország nem is létezne. Az általunk átélt, a ben­nünk tovább élő közelmúlt pontosabb ismerete és érté­se mindannyiunk érdeke. S ezt a célt nem csupán tör­ténelmi, hanem irodalomtör­téneti jellegű vizsgálódások is elősegíthetik. Nyilasy Ba­lázs a Mozgó Világ 9. és 10. számában közölte A vissza­vétel stációi — Adalékok az újabb magyar költészet vizs­gálatához című tanulmányát. Felfogása szerint a korábbi évtizedekben nem volt lehet­séges a legkülönbözőbb ér­dekektől mentes értékelés, s így ehhez kíván hozzájárul­ni ma évtizedek pályakezdé­seinek vizsgálatával. A mindvégig igényes és gon­dolatgazdag elemzés.',orozat azonban nem menies egy olyan érdektől, mondhatnám előítélettől, amelytől, úgy látszik, soha egyetlen kor egyetlen vizsgálódó em­bere sem lehet men­tes: ez a saját világkép, és az ahhoz kapcsolódó izicskör. Nyilasy Balázs Korrekt írá­sából is egyértelmű, hogy számára eleve *iem rokon­szenves a Juhász Fetenc— Nagy László vonulat. Ez ter­mészetesen szíve-joga, s kri­tikai jellegű megjegyzéseivel nyilván vitatkozni lehet szakmai fórumodon. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy e terjedelmes műben, ahol miniportrékkal kap he­lyet például Vasad i Péter, Beney Zsuzsa, Takács Zsu­zsa, Petri György, Tandori Dezső, éppen csak a név em­lítéséig, vagy még addig sem jut el Bella István, Ágh Ist­ván, Utassy József, Kiss Be­nedek, Rózsa Endre, Nagy Gáspár. Ezt nem lehet hely­szűkére hivatkozással indo­kolni. Nyilasy Balázs eseté­ben nyilván nem poétikai költetű prekoncepcióról van szó. de sajnos, egyre több az olyan vélemény, amely min­den — a Kádár-korban úgy- ahogy elismert — értéket megkérdőjelezne, zárójelbe tenne, elfeledtetne. Ennyire gazdagok volnánk? , Vasy Géza Itt minden emlék A házat sokszor meg akarták már venni. „Mintha kiütötték volna a tollat a szerződők kezéből. Nekem kellett hazajönni és megcsinálni” — mondta a múzeumalapitó Nagy Endre A szerző felvételei A KUNSÁG ABC ÁRUHÁZAKBAN A Télapó ajándéka Kinder csokoládé 1990. november 27-től december 4-ig: ELEK, Rákóczi út, KEVERMES, József A. u. 2., FÜZESGYARMAT, Petőfi u. 1., VÉSZTŐ, Kinizsi u. 52., KÖRÖSLADÁNY, Dózsa Gy. u. 21., GYOMAENDRÖD, Október 8. lakótelep. MINDEN VÁSÁRLÓ SORSJEGYET KAP, HA LEGALÁBB 100 Ft ÉRTÉKBEN KINDER TERMÉKET VÁSÁROL. AZ AKCIÓ VÉGÉN SORSOLÁSRA KERÜL SOR, A NYERTESEK NÉVSORÁT december 18-án AZ ÜZLETBEN FÜGGESZTJÜK KI. AZ AJÁNDÉKOK ÉRTÉKES KINDER CSOMAGOK. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom