Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM Hitelpolitikáról és költségvetésről tárgyál ma a kormány A tanácskozást Horváth Balázs vezeti Ha agrár piacgazdaság, akkor kamarai érdekvédelem Egy piacgazdaságban, ott, ahol a munkaadói és munkavál­lalói érdekek élesen elhatárolódnak egymástól, vajon ülhet­nek-e egy asztalnál, illetve szerveződhetnek-e azonos érdek- képviseletbe a vállalatok, illetve a dolgozók? Célszerű-e a nemzetgazdaság ágazatain belül eltérő tulajdonosi és szak­mai érdekeket külön-külön megjeleníteni, avagy sem? Még mindig Antall József miniszterelnök kényszerű tá­vollétében tartja következő, csütörtöki ülését a kormány. A tanácskozást így Horváth Balázs belügyminiszter ve­zeti. A napirenden szereplő előterjesztések jó része már az előző ülés tárgysorozatá­ban is szerepelt, de akkor a témakörök nagy száma mi­att nem jutott rájuk idő. Az előzetes információk "szerint a Miniszterek Taná­csa megtárgyalja a pénz- és hitelpolitikai irányelvekkel kapcsolatos, a jövő évi költ­ségvetési irányelvekről szóló és az államháztartási tör­vénnyel összefüggő előter­jesztéseket. Terítékre kerül­A szakszervezeti kerékasz­tal résztvevői — szerdai ülé­sükön — egyetértettek a li­beralizált üzemanyagár meg­állapítás munkaadói javasla.- tainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a bizto­sítási díjat, valamint a fo­gyasztási adót fix összegben kell megállapítani, a keres­kedelmi árrést többek véle­ménye szerint pedig fix szá­zalékban. A költségvetési be­vétel ne lehessen több a leg­utóbbi áremelés előtti szint­nek a lakáscélú hitelek ka­maraival, az elkülönített pénzalapokkal, illetve, a gép­járművek kötelező felelős­ségbiztosításával összefüggő beszámolók. Megvitatják a jogszabályalkotás örökzöldjé­nek számító napidíjátalány kérdéskörét is. Ha jut rá idő, akkor ,fog­lalkoznak a tököli repülőtér melletti repülőgép-javító bá­zis létesítésével, a tudomá­nyos kutatók, az oktatók, a pedagógusok és a művészeti élet területén alkotók reha­bilitációjával, valamint az állami felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatos hall­gatói juttatásának emelésé­vel. nél, a jelenlegi beszerzési feltételek mellett így lehe­tőleg a fogyasztói ár ne ha­ladja meg a 12 forinttal csökkentett üzemanyagára­kat. A munkavállalók képvise­lői egyetértettek azzal is, hogy' a termelői árképzés alapja a beszerzési árak sú­lyozott átlagára legyen. Fon­tos a termelői, ár megfelelő dokumentálása és az ármeg­állapítás társadalmi kontroll alá vonása. A felvetődő kérdésekre nyilvánvalóan nemmel vála­szoltak azok a mezőgazdasá­gi vállalatok, termelőszövet­kezetek és élelmiszer-feldol­gozó üzemek, akiknek kép­viselői már, tagjai a né­hány hónapja alakult Békés Megyei Agrár Kamarának. Tegnap délután ugyanis Bé­késcsabán ülésezett az el­nökség és döntött arról is,* hogy létrehozzák a megyei irodát három fővel. Egyéb­ként a megyei agrárkamara ügyvezető igazgatójának teg­nap az elnökség megválasz­totta Csukás Gyulát. Arról, (hogy a kamarai szerveződés a .jövőben mi­lyen érdekvédelmi lehetősé­geket rejt magában, mekko­ra szerepét vállalhat a ha­zai agrárpiac kiépítésében, koordinálásában, a gazdálko­dók igényeinek megfogalma­zásában a kormány felé, dr. Orbán Ferenc, a Magyar Ag­rár Kamara ügyvezető igaz­gatója beszélt. — Ma már 900 gazdálko­dó jogi személy és 50 ezer magántermelő tagja az Or­szágos Agrár Kamarának — mondotta, majd kiemelte azt is, hogy a kamara, szektor- semlegességének és politika- mentességének köszönhetően rövidesen az egyik legjelen­tősebb objektív szervezete lehet az egyetemes hazai ag­rár érdekvédelemnek piac- gazdasági viszonyok között. Szó esett arról is, hogy rö­videsen a kormány elé ke­rül a kamarák működéséről szóló törvény. A tervezet várhatóan olyan jogok dek­larálását kéri a kamarák számára, amelyeknek kö­szönhetően egyetlen gazda­sági döntésnél sem lehet őket mellőzni. Ezen túlme­nően jelentős szerepet vál­lalhatnak majd abban is, hogy Magyarország az Euró­pai Gazdasági Közösséghez tudjon kapcsolódni. Például a mezőgazdaság esetében ez azt jelenti, hogy az agrár­kamara részt vesz az agrár­piaci rendtartás kidolgozá­sában, majdani koordinálá­sában, tehát az intervenciós alapok képzésében, elosztá­sában, az export-, import­kvóták meghatározásában, és így tovább. Segíti tagjait abban, hogy az érdeklődő nyugati üzletemberekkel, kereskedőkkel kapcsolatot tudjanak felvenni. A megyei karharák képvi­selői a térségi gazdaságot érintő döntéseknél is jelen lesznek. Részt vesznek az új közigazgatás, illetve az ön- kormányzatok munkájában. Természetesen az még a jö­vő kérdése, hogy a mező-• gazdaságból élő Békésben a helyi agrárkamara mennyire tud élni lehetőségeivel, mi­ként tudja szolgálni a Vi­harsarok üzemeinek és egyé­ni termelőinek, egyáltalán a mezőgazdaság fejlődésének érdekeit. — rákóczi — Fix adó - fix százalék Szakszervezeti kerekasztal az üzemanyag liberalizálásáról A Tisza-fiúk dédnagyapjuk emlékkövénél Fotó: Fazekas Fereno Történelmi emlékpark Geszten Emlékkő Tisza Istvánnak Egy református lelkész ha­gyományfeltámasztó ötlete, hittel, lendülettel végzett munkája, hazánk történelmi fordulata, egy 'kicsiny falu szerető tisztelete, jeles tör­ténelmi személyisége iránt — lám, csodákra képes. L918. október 31-én dél­után öt óra körül Budapes­ten a Hermina úti villában gyilkos fegyver dördült el, amely gróf Tisza Istvánt, Magyaronszág egykori mi­niszterelnökét megölte. 72 évvel később Geszten rá em­lékeztek, emlékkövét koszo- rúzták itthon és külföldön élő leszármazottai, tisztelői, a falu népe és Váradi Jenő református lelkész, aki a geszti történelmi emlékpark megálmodója, és remélhető­en teljes megvalósítója. Az elképzelés kialakításában se­gítségére volt dr. Szabó Fe­renc megyei múzeumigazga­tó is. Tőle hallottunk a prog­ramjavaslatról : — Geszt múltjában együtt van a jelen, a dél-bihari táj parasztnépének és a Geszt­ről származó nemzeti histó­riánkban közismert szerepet játszó Tisza-családnak a tör­ténete. A kálvinista falu tö­retlenül ragaszkodott földes­urához, a Tisza-családhoz: Tisza Kálmánhoz (szabadel­vű pártvezér miniszterelnök 1875—1890 között), Tisza La­joshoz (az 1879—1883 idején árvíz sújtotta Szeged újjá­építő kormánybiztosához), Tisza Istvánhoz, a nagy műveltségű, ellentmondásos pályát befutott politikushoz. Mindhárman a geszti családi mauzóleumban pihennek. — A család, a református egyházközség történelmének vázlatos bemutatása, az em­lékpark következő egységei­nek része lesz. A nevelőként itt élt Arany János és Ko­vács János (később neves Afrika-kutató természettu­dós) emlékét is megörökítik majd. Ágnes asszonyra, Arany versének hősére ma is emlékszik még a falu, bár a patak, melyről a ballada szól, a határon túl szakadt... Az ünneplők először az I. világháború áldozatainak emlékművét koszorúzták meg, majd a Tisza István- emlékkőhöz vezetett az út­(tfolytatás a 2. oldalon) Értünk szól... Csendes-észrevétlen ment el, úgy, ahogyan élt a kicsi öregasszony, anyai nagyanyám. Száraz-égő szemmel tapod- tam a fagyos decemberi földet, amint a mélybe ereszkedett az egyszerű koporsó. Elsiratni csak később, egyedül bírtam. Ott, a temetésen egyre csak a gyerekkori képek tolakodtak elő:- nyáron virággal, kannával, néha kiskapával, az őszi esőben koszorúval ballagunk a bukszusillatú orosházi Alvég temetőbe.’ Mindig velünk tart egy-két öreg rokon is — a hosszú úton nagyanyámmal sorra veszik a holt rokonokat, akik ettől fogva számomra máig ismerős ismeretlenek. Az idő múlásával aztán szaporodtak a sírok, a kínzó vesztesé­gek. Velük mindig úgy törött le egy darabka Oltalom, Jó­ság, Szeretet, hogy közben itt maradt, és nőttön nő az ag­godalom az élőkért, a most születettekért, a lelkiismeretfur- dalás az elmaradt köszönömökért, az elmaradt bocsánatké­résekért, jóízű beszélgetésekért, látogatásokért. Amikor diákfejjel először olvastam Hemingway-t, nem értettem az „Akiért a harang szól” élére választott John Donne-idézetből, ami egy életre a memóriámba akaszko- dott: „Senki sem különálló sziget; minden ember a konti­nens égy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna le, vagy barátaid házát, vagy a te birto­kod: minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a ha­rang: érted szól.” Ahogyan múlnak az évtizedek, világoso­dik meg a szavak mögött a megtapasztalt életigazság. Ma már tudom: egyre fogynak körülem, körülünk mások, míg elkövetkezik a nap: értünk szól... A mindent tudók időtlen bölcsességével Seneca pedig így magyarázza az elmúlást: . nem váratlanul hullunk a halálba, hanem percenként haladunk feléje: naponta meg­halunk. Hiszen mindennap elvesz egy részt az életből, s még akkor is, mikor mi gyarapodunk, az élet fogy... Aho­gyan a vízórát sem az utoljára lehulló csepp üríti ki, ha­nem az előtte lefolyt vízmennyiség, úgy az utolsó óra, amely­ben megszűnünk lenni, sem egyedül okozza a halált, csak egyedül összegzi. Akkor érkezünk el a halálhoz, de sokáig vagyunk útban feléje.” Nézzük hát most ezt az utat; a ma esti gyertyagyújtáskor nézzünk szembe önmagunkkal. Először magunkban keressük, s tisztázzuk bűnünk-vétkünk-hibánk, ami volt, ami ■ van, Mert van, tudjuk, talán több és szégyenletesebb, mint. hit­tük volna. Adjunk hát ma, holnap végre elég időt magunk­nak emlékezni a holtakra; a ki tudja hol nyugvókra, a tö­megsírba taszítottakra, az országútokról soha haza nem tér­tekre, a temetőkben pihenőkre. S 'adjun,k végre több, sok­kal több időt, megértést és tiszteletet ctz élőknek, egymás­nak, voltaképpen önmagunknak, vessünk számot, gondoljuk meg mivégre születtünk, mi az, ami igazán fontos az élet­ben, s higgyük el végre: lehet, mindig lehet változtatni, megváltozni, különbbé lenni! Higgyük el végre: képesek vagyunk a többre, a jobbra, bízzunk egymásban és önmagunkban, hiszen ezzel nem ke­vesebbet cselekszünk, mint azt, hogy a ma születő nemze­dék büszkén állhat majd meg ott, „hol sírjaink domborul­nak.. ..” Tóth Ibolya Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom