Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
1990. október 1., hétfő o iék a városokat Szarvas, Békésszentandrás, Csabacsüd „ín a Fideszbe« hiszek” Szarvason és környékén 40 167 választópolgár szavazatát várták tegnap 22 szavazókörben. Ebből közvetlenül a városban 14 808 lakosnak keltett volna az urnákhoz járulnia. Ottlétünkkor közel 25-30 százaléknyi volt az átlagos részvétel. Négy tanyás külkerületben a százalék ennél valamivel magasabb. Az ezü'stszölői 20- as, a középhalmi 21-es és a SZÁT rózsási 22-es számú szavazókörökben általánosan jellemző volt, hogy sok az olyan idős ember, akihez a mozgó urnát ki kellett vinni. A választási bizottságok vezetői szerint többen fognak szavazatot leadni, mint a népszavazáskor. Szarvas város főutcájának egyik népszerű cukrászdájában egy házaspár beszélget a felszolgálónővel. Természetesen a téma az önkormányzati választás. — Én a Fideszben, hiszek, rájuk adtam a voksolnál — mondja a csinos eladónő. — Nekik van a legvilágosabb programjuk, ők legalább ki merik mondani, azt amire gondolnak. Az édesapám kisgazda, várja vissra a 40 holdját. De én biztos nem fogok a földön kapálni, nem azért tanultam, hogy gyalogmunkás tegyek. Bízom benne, apám is meggondolja a föld visszaigénylését. *** Valószínű, az időj,ára's is érzi, a vasárnap fontos eseménye lesz újkori történelmünknek. Békésszentandráson negyed 10-kor az 1.számú szavazókörben óriási a hangosikodás. A beszélgető csoport középpontjában Ben- csik Imre független polgármesterjelölt áll. Éppen ekkor jött szavazni feleségével. A meleg kézfogások és gratulációk talán már az eredményt sugallják, hiszen a környéken jól ismerik a nyugdíjas postai hivatalvezetőt. • — Korai még a gratuláció — mondja a polgármesterjelölt —, hiszen a másik jelölt, dr. Pakainé dr. Szabó Éva, aki Szarvason volt vb- titkár, komoly ..ellenfél”. Engem a kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum együttesen támogat, egyébként független jelöltként indultam. Negyvenöt évig dolgoztam, mint postai alkalmazott, 21 éven át Békés- szentandráson, előtte a Szegedi Postaigazgatóság kerületi biztosa voltam 11 évig. Nyugdíjazásom előtt 13 éven keresztül a Szarvasi Posta- hivatal vezetőjeként tevékenykedtem. Egy felnőtt lányom van, ő jogász. Bízom abban, hogy a lakosság 40 százaléka eljön szavazni. Most a saját bőrünkről van szó. s ez nem tehet közömbös senkinek. * * * Ebéd után Csabacsüdön nagy a nyugalom. A lakosság javarésze — miként Torda Lajos, a választási bizottság vezetője elmondta —, a szavazásra jogosult állampolgárok 60 százaléka járult az urnákhoz délig. A településen három polgármesterjelölt indult, egy független, egy MDF-es és egy SZDSZ- es, de az önkormányzati képviselőjelöltek is oőven vannak. A 9 testületi tagságra 30-an pályáznak. Ügy tűnik, itt eredményes lesz a szavazás. — A csabacsüdiek igen érzékenyek a politikai változások iránt. Nem akarom elkiabálni, de nálunk az MSZP tűnik a legerősebbnek. Higgyék el, az emberek nem a pártokat nézik, hanem magukat a jelölteket, különösen az idősek vannak így. Nem sok dolgunk ákadt, mindenki tudta, hogyan kell szavazni — mondta búcsúzóul Torda Lajos. * * * örménykúto» is igen élénk a politikai élet. A településen, miként Tímár Elek, a Petőfi úti 1. számú szavazókörzet választási bizottságának elnöke elmondta, igen nagy a tolongás a polgármesteri székért, öten is versengenek, négy független és egy kisgazda jelölt. A hét önkormányzati képviselőhelyre 18-an számítanak. — Vallásos nép a mienk és a mise után jönnek majd nagyobb számmal szavazni. Bár az embereket nemigen érdekli, hogy ki lesz a polgármester, csak jobb legyen. Sokan elmentek kukoricát törni, vagy felutaztak a BNV-re, ezért nem vagyok benne biztos, hogy meg lesz a 40 százalékos részvételi arány. Zsadány, Biharugra Túllépni a szentenciákon „Eddig a fővárosiak 14,2 százaléka szavazott, mérsékelt az érdeklődés” — tudatja a Déli krónika, amikor a zsadányi benzinkúthoz befordulunk. „No, nálunk ennél biztosan sokkal jobb lesz az arány” — fordítja a rádió híreit a helyi viszonyokra Egeresi Attila, a tavaly decemberben a Magyar —Lengyel Barátság Tsz égisze alatt megnyílt kút vezetője. „Én is bezártam egy fél órára, mert úgy gondoltam, ott a helyem. Hogy kire szavaztam? Arra, akit a •legtöbben ismernek, és tud is tenni a faluért a három polgármesterjelölt közül.” „Ez Zsadányban nem sablonbeszéd, mert itt mindig olyan vezetők voltak, akik jól megszedték magukat, aztán továbbállitak” — veszi át a szót Nagy Sándor, a helyi ABC-áruház vezetője, aki néhány hordó olajért jött ide ebédidőben. Más mondanivalója is van: — Sajnos, az emberek még mindig be vannak gyulladva, és nem mernek remélni komoly változásokat. Pedig itt az ideje! Lehet, hogy most még egy kis reszkír, és nem tanácsi gyakorlatú ember kerül az önkormányzat élére, de helyi tesz, és ha támogatást kap, hamar tudunk előrelépni mindenben. És többé nem mondják rólunk, hogy itt nincs káder. Végre le kell számolni egy csomó, valamikor kikiáltott szentenciával, mint ahogy az sem állja meg a helyét, hogy aki régen párttag volt, csak hozzáértetten lehet, hogy ■ finoman fogalmazzak ... * * * A biharugrai főtéren ma minden út kétfelé vezet: az egyik a lángossütő irányába, aztán balra, a másik a Sza» bő Pál Általános Iskolába — ezen a két helyen lehet voksot tenni a jövőre, vagy inkább azokra, akik majd alakítói tesznek holnaptól. „Menjen ide, a 002-esbe, az iskolába” — tanácsolja egy svájcisapkás, zöld gyakorló- ruhás honpolgár, de bővebb okot nerfl tudunk meg, mert sietve beszáll egy piros Dacia fizetőülésébe. A harmadikosok tantermében javarészt pedagógusokból áll a szavazatszedő bizottság. Úgy látszik, az idegennek némi bizalmatlanság dukál, előkerül az újságíró- igazolvány is. „Határszélen vagyunk, itt sok minden előfordulhat” — indokolja az „igazoltatást” Baji Antalné, a bizottság titkára. Ebbe a körzetbe az 1143 szavazásra jogosult polgár közül 495-öt irányítottak, fél 2-kor a 260. szavazót várják. Érkezik is, de Gyulai Tibort nem találják a névsorban ... a másik utcába hivatalos ugyanis. A bizottság tagjai úgy jósolják, hogy Ugrán legalább a 70 százalékos arány meglesz! Hogy ki ülhet a polgármesteri székbe, arra még tippjük sincs, mert körülbelül azonos tábort tudhat maga mögött Kalmár János lelkész és Makra Győző foga-i dóvezető. A bővebb listán 34 nevet olvasunk, 14 kisgaz- dást, 11 MDF-est és 9 függetlent. „Főleg a reggeli órákban jöttek sokan, még sorbanállás is volt. Hiába, most a tengeriszedés szezonja van, sokan innen mentek szedni, a szilasi részen jó termés kerekedett az idén is” — tájékoztat egy kis segítséget is kapva Bertalan Ernőné, a bizottság elnöke. Különlegességről nem tud beszámolni, eddig mindenki tudta és tette a dolgát. Legfeljebb két útbaigazítani valójuk akadt gyakrabban az adminisztráció mellett:, felhívni az érkezők figyelmét arra, hogy csak kilenc név maradhat az önkormányzatot befolyásoló listán, no és, hogy egy helyiségben egyszerre csak egy szavazó voksolhat... Megérkezik — talán hírünkre — Bai Zsolt, aki előadó ugyan a tanácsnál, de jelenleg ő látja el a vébétit- kári teendőket. Nem ünnepélyes, mégis elegáns, szabatosan fogalmaz, és azt mondja: pedagógusi pályáját cserélte fel a tanácsira, most jár főiskolára, és hétfőtől is ugyanúgy intézi a hozzá fordulók ügyes-bajos dolgait, mint a múlt héten. „Dologidő van, nem nagyon érünk rá politizálni” Kaszaper, Telekgerendás, Tótkomlós Győztes hír lapzártakor A dűlőút egyik oldala még a kaszaperi, túlon a másik már a tótkomlósi határ. Bozsó József még kaszaperi földön rója a hatalmas köröket Rába-traktor vontatta gépmonstrumával. A búza alá készíti elő a talajt; vasárnap ide, szavazás oda, a munka nem várhat, annál is inkább, mert a nagy szárazság miatt az idén öt menetben kell megdolgozni a talajt ahhoz, hogy elfogadható magágyba kerüljön a jövő évi kenyérnek való. — Reggel azzal kezdtem a napot. — Száll le a gép nyergéből a fiatalember, miután a motorzajtól, no meg a legújabb szerzeményű magnó- kazettájáról áradó rockzenétől végre megérti a kérdést, hogy tudniillik, szavazott-e már. — Három polgármesterjelölt van, mindegyiket ismerjük, kicsi á falu, itt mindenki ismer mindenkit. Én arra tettem, de gondolom, legtöbben így vannak ezzel, hogy arra szavazunk, aki tett is a faluért. Különben meg, dologidő van, itt a kukorica, a paprika, a cirok, nem nagyon érnek rá az emberek sokat politizálni. — Mégis, hogyan lenne ió? — Én csak a magam munkájából indulok ki. azt tudom, ha kicsit esősebb tett volna az esztendő, akkor nincs ekkora baj, több gabona terem, több a pénz, és az emberek hangulata is jobb lenne. Amúgy meg most, hogy a nagybánhegye- si Zalkából végre különvált a mi kaszaperi tsz-ünk, talán így jobb lesz, a magunk gazdái tehetünk. * * * Közel s távol sehol egy lélek az országúton. Még valahol a csabai határban járhatunk — egyébként Csa- nádapácán át Tótkomlósra igyekszünk —, amikor egy viharvert buszváróban megcsillan valami. Idős asszony áll fegyelmezett-várakozó tartásban a megállót jelző tábla tövében, ünneplősen, feikendőie akkurátusán két bogra kötve az álla alatt, két keze a maga előtt tartott re- tikülön — ennek a fémkerete fénylett messziről a reggeli napsütésben. — A buszt várom, tán az tesz ott a kanyarban! — Honnan, hová? — Szavazni megyek a városba. másfél kilométer a tanya. Telekgerendás 411., onnan jövök — sorolja gyorsan Vnyatyinszki Pálné, és már nyúlna is az igazolványáért. Közben a buszt lesi izgatottan, nehogy lemarad- ion. — Azt is megmondom, nem titok, a kisgazdákra szavazok — szól vissza a buszból. Vozár Pál, a távolsági járat vezetője türelmesen vár, míg befejezzük, sőt, ő sem tér ki a válaszok elől, pedig a menetidő nyilván szigorú. — Ez a pusztaottlaka— medgyesegyháza—békéscsabai járat, úgyhogy én menet közben szavaztam Ottla- kán, mivel odavalósi vagyok. — A jelölteket ismeri-e? — Hogyne ismerném! Miközben már a visszapillantó tükröt tartja szemmel, még megjegyzi, most már csak jobbra fordul tán a falu sorsa, ha nem közösködnek senkivel, ha közös tanács helyett saját önkormányzatuk lehet. * * * Tótkomlóson sokan már kora reggel, a jószágetetés, járda- söprés után elballagtak, vagy elkerekeztek szavazni, onnan esetleg a templomba. Vagy fordítva. Előbb a lelkiek, azután a honpolgári kötelesség. A főtéren álló evangélikus templomban a szlovák nyelvű istentiszteletnek már vége. Gyekiczky János lelkész úr — egyébiránt az egyik polgármesterjelölt — ezúttal Máté evangéliumából prédikált, imigyen idézve szavait: -,,Ne gyűjtőitek magatoknak kincseket, hanem a szeretetet gyűjtsétek...” A magyar nyelvű istentisztelet még ezután következik, ezért tehet csendes most a főtér. Átellenben, a községháza kapuján természetesen ott a tájékoztató, miszerint ezen a településen hárman vetekednek a polgármesteri székért: az említett, függetlenként induló lelkész, azután a kisgázdák jelöltjeként, Lo- pusni András nyugdíjas, s az eddigi tanácselnök, a szintén független jelöltként induló Juhász Pál. — Jó modorú, közvetlen, dolgos ember ez a Juhász, jól ismeri a nép, idevalósi, beszél szlovákul is. Nem kizárt, hogy újra ő lesz a polgármester. Lapzártakor kiderült, Tótkomlós polgármestere valóban Juhász Pál lett. A településen a választói névjegyzékbe felvett, szavazásra jogosult állampolgárok 47,3 százaléka járult az urnákhoz. A tudósításokat írták: Bede Zsóka, esete Ilona, Fábián István, Halasi Mária, Kiss A. János, László Erzsébet, Magyar Mária, Molnár Lajos, Papp János és Tóth Ibolya, a fotókat Fazekas Ferenc és Kovács Erzsébet készítette. „Szavazni megyek a városba” — mondja Unyatyinszki Pálné. A volánnál Vozár Pál
