Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1., szombat

TALLÓZÓ

0

19 évesen halt meg

A teljes igazságot!

...Győri Zoárd... idén lenne 41 éves. Még szinte kamaszkorban, 19 évesen halt meg. A csehszlovákiai bevonuláskor eltalálta egy golyó. Ez csak azért furcsa, mert mind a mai napig azt tudjuk — hivatalos forrásból -—, hogy a ’68-as bevonuláskor senkinek sem esett bántódása. Nemhogy haláleset! Nevetséges föltételezés! Mégis egy akkori halott testvérével beszélgetek...

— ...Azt mondták, hogy reggeli mosakodás közben érte a golyó. A szomszéd sátorban egyik társa-fegyverét tisztította, amikor az elsült, az én testvéremét pont úgy találta el, hogy azonnal meghalt. Soha semmilyen hivatalos papírt nem kaptunk a halálával kapcsolatban, de később többször is jártak nálunk. Tisztek voltak, alkalomszerűen bukkantak fel, a szüleimmel beszéltek. Én akkoriban rosszul voltam a katonaruha látványától.A temetés előtt már napokkal házunkhoz szállították a holttestet. Dupla koporsóba tették, csak egy kis üvegablakon keresztül láthattuk az arcát, mást nem. Testvérem, egy jól megtermett, két méternél magasabb fiú volt, ám a koporsót túl rövidnek találtam. Persze ezek a dolgok lényegtelenek, a tény az, hogy meghalt.

Szép, csöndes, egyházi temetést szerettünk volna. Ehelyett egy egész katonazenekar vonult fel, állítólagos katonatársai is megjelentek, pedig akkor még javában tartott az invázió; nemigen tértek haza Csehszlovákiából. A koporsót sporttársai vitték.

Később hallottuk, hogy a temetésen sok titkosrendőr volt, valamiféle provokációtól tartottak, tekintve, hogy családunk egy része Nyugatról jött haza. Ok sokkal többet tudtak a csehszlovákiai eseményekről.

Jóval a temetés után küldték házhoz a „Haza Szolgálatáért” érdemrendet.

Ez az egész dolog azért furcsa, és azért gondolom, gondoljuk, hogy nem egyedülálló, mert néhány évvel később a Pilisben jártunk, és ott egy szintén Csehszlovákiában elesett fiú kapcsán ugyanazt a mosakodá- sos verziót hallottuk viszont, mint amit nekünk is mondtak.

Itt a vége. Felállók, de még elnézem ezt a harmincas nőt, barna szemében csendes szomorúság. Egy miszionárius ismerősömre hasonlít. Tulajdonképpen ő is misszionárius, egyedül áll szemben a hazudozással, ámításokkal.

Sokan * szeretnék tudni az igazságot. A teljes igazságot. Ez ugyan fel nem támasztja az elesetteket, de talán segíthet egy család, egy ember lelkének megtisztításában.

A bűn közös. Csak a seb, melyet most feltéptem, csak az az egyéné. Talán visszaforr. De akkor is csak a felszínen. A mélyben ott kavarog az értetlenség, a jogos lázadás évtizedek hazugsága, generációk becsapása ellen. (Széchenyi Armand; Kapu).

Profi privátok

...Fischer úr elmondja a vállalkozás cseppet sem érdektelen történetét. Ébből számomra is világossá válik, hogy miért is kapott elsők között a GB (Golden Bridge Kft. - a szerk.) pénzt az alapítványtól. (Á Vállalkozásfejlesztési Alapítványról van szó - a szerk.)

A sztori: Motti Gilad, izraeli illetőségű állampolgár, aki Brazíliában jólmenő bártulajdonos volt, egyszer elvetődött barátaival Budapestre. S kedvet kapott „ehhez az aranyos, de biztató zűrzavarhoz” ami ma Magyar- országot jellemzi. Mit lehet itt csinálni? A választ az adta meg, hogy egy drágakőcsiszoló Izraelben 3000 dollárt kap munkájáért, Pesten 300-at. A többi már szinte magától értetődik.

Már az, tudniillik, hogy a szépmívű ékszereket örömmel veszik az USA-ban és másutt, s ha az árut közben nem lopják el, biztos a haszon. „Csak” kell hozzá egy jó gárda, néhány gép, meg némi készpénz. Az üzletet hozta Motti Gilad, persze némi dollárral egyetemben, Fischer János, Veres László adta tudását, helyi ismereteit, beszállt az üzletbe a jóérzékű Füzesi András — ő lett az ügyvezető igazgató — s nekivágtak a vállalkozásnak.

Fischer: — Ezt maga csak ne egyszrűsítse le, kérem. Ez az ország ma több mint zűrzavaros, ez kérem most halott. Próbált Ön kihozni egy papírt a tanácstól?! Próbált Ón engedélyt szerezni nem típusos dolgokra? Mi próbáltunk, kérem. Elmentem a Pénzügyminisztériumba, hogy papírt szerezzek a nemesfém ügylethez. A miniszterhelyettes, régi ismerős, átfogta a vál- lam és nyájasan megígérte, meglesz Fischer úr. Aztán hat hét múlva küldetett egy sajnálkozó levelet valamelyik famulu- sával, hogy nem lesz meg Fischer úr, mert „nem áll módunkban”. Dehát, ha az ember belevág, nem adhatja fel. Mi 50 százalékos rizikót vállaltunk — ennyiért Nyugaton általában meg sem mozdulnak az üzletre —, de nekünk ebből kellett kihozni a bizniszt. Szóval a lényeg: itt mi nem vehetünk arany-alapanyagot, csak lemezt, huzalt, azaz félkészterméket. Pedig megvan minden gépünk, hogy alapanyagból dolgozzunk. Ez 25 százalék ráfizetés, már az indulásnál. Aztán, a 14 karátos törtarany grammja 430 forint, de a boltban a megmunkált áru grammja 1600. Hogy közte mi van? Hát a töméntelen adó, amit az állam tesz zsebre. Ilyen másutt nincs. Nyugaton, a „rabló kapitalizmusban” megelégszenek 100 százalékkal. De nálunk... Az MNB nagy úr, ilyen kis fiúk, mint mi, csak alkalmazkodhatunk. Vesz- szük az aranyat külföldről, huzalban. Higyje el, nagyon nehéz itt az élet.

A GB törzslapján áz áll: áprilisban 2 millióval alakult, aztán gyors tőkeemelés következett — így lett 15 milliós az alaptőkéje. Ehhez adott az alapítvány újabb 15 milliót, mert...

Nos azért, mert — ezt ugyan Fischer úr nem árulta el, én szinte meg is sajnáltam őket, annyi bajuk van — a befektetés rekord gyorsasággal megtérül. Fenyővári István, a Dunabank fiókvezetője szerint talán egy évnél hamarabb. Ilyen gyorsaságot kevés pályázó tudott felmutatni. A drágaköves kft. biztos külföldi piaccal rendelkezik, szakemberei magasan képzettek és tisztában vannak, hol kell termelniük, és hová hogyan kell eladniuk”. (Matkó István; Privát Profit).

■kÖRÖSTÁJ

(A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Nemzetközi Karikatúra Fesztivál és Kiállítás müveiből; Kapu)

Szabad(piaci) esés

...A várakozásai ellentétben nem tartósan „ült le” az érdeklődés; az emberek nem tartogatják pénzüket, a szállingózó kósza hírek — áremelések, vámtarifa-csökkentések — ellenére vásárolnak autókat, és a nyári szünet végétől újra megjelenik az alacsony, de folyamatos érdeklődés. Minderről szakértőink, Molnár István és dr. Kostenszky Kázmér (Auto Néró) tájékoztatatták lapunkat.

Oly mértékben csökken a kereslet a keleti gépkocsik iránt, hogy a Lada két legnépszerűbb típusának ára — a 2107-esé és a Samaráé — hosszú idő óta először esett 400 ezer forint alá a szabadpiacon. Ott jelenleg mindkét autót 380-385 ezer forintért lehet megkapni. A többi típusra is jellemző, hogy nem lehet rajtuk túlságosan nagy nyereséget csinálni. A kis Polski több mint másfél hónapja tartja alcsony árát — a piacon sem kémek érte sokkal többet, mint amennyiért a Merkur árulja. Ez most 185 ezer forint. Ugyanígy a Wartburg négyütemű változata is hivatalos áránál alig drágábban értékesíthető.

A piac nagy újdonsága a négyütemű Trabant, amelynek első néhány darabját a napokban adja ki a Merkur, még nem jelent meg a szabadpiacon, de mivel 25 ezer darab érkezik még az idén, várható, hogy ezt is a hivatalos árhoz képest — maximum 10 ezer forint pluszhaszonnal — tudják majd eladni. Skoda Favoritból is van kínálat, de a Skoda — Ausztriában európai autóként hirdetett — típusa nem nagyon kelendő.

A turistaszezon jótékony hatására megnőtt a valutakínálat, a forint a hazai infláció ellenére jól tartja magát, és a 43-45 forintért vett márkát sokan autóvásárlásba fektetik. A valutáért értékesített Ladák iránt van talán a legnagyobb igény...(A/. P., Népszabadság).

Vasarely: En humanista vagyok. Demokrata és világpolgár

— Öröm, hogy születésnapján Párizs melletti otthonában a Magyar Hírek nevében jó egészségben köszönthetem önt. Készíthetünk-e egy derűs interjút? (Akihez a kérdések szólnak: Victor Vasa- rely — a szerk.)

— Természetesen, szívesen állok elébe. A humortól különben sem zárkóztam el soha. Ez éltetett mindig, erőt, energiát adott.

— Nálunk azt mondják egy francia szólásmondás után: ha valami gond van az életben, akor keresd mögötte a pénzt vagy a nőt.

— Hát szerintem ez inkább magyar mondás, mert franciául csak úgy hangzik: minden mögött keresd a nőt. Különben is szerintem a nő millió- szőr többet ér, mint a pénz. A pénz az szenzációs találmány, de csak eszköz, csak akkor jó, ha nem válik céllá.

Én az életemben inkább a nők után néztem, s nem a pénz után szaladtam. Komolyra fordítva a szót, én sohasem hajoltam meg a pénz hatalma előtt, hagytam, hogy az hajoljon meg műveim előtt.

— Ez életelv?

—Az életideálomat átfogóbban inkább két szóval fejezném ki: adni és látni. Ez azt jelenti, hogy az élet értelme nem a pénz, de ha van az jó, mert adni lehet. Adni persze elsősorban nem azt jelenti, hogy fantasztikus összeget össze kell szednem, hogy páncélszekrénnyel, vagy kastéllyal kell rendelkeznem. Adni számomra azt jelenti, hogy alkotni, valamit nyújani az embereknek. A látni azt jelenti, hogy bármely környezetben meg kell látni és meg kell teremteni a szépet. A városban főleg a középületek terén fontos a változatosság, az erdőben a környezetrendezés, a tengerparton a tisztaság. Mindenütt meglátni a szépet és elrendezni!

— Igen legendás hírű a Mester grand-seigneur mentalitása...

— Ezt filozofikusabban inkább úgy fejezném ki: én humanista vagyok. Demokrata és világpolgár. Bizonyítja ezt — ha eddig nem is gondoltam rá — az a kép is, amit a kezében tart. Az Ámor II. korai alkotásom, ahol egy fekete és fehér szerelmes fonódik egymásba. Éppen azt bizonyítván, hogy távol áll tőlem mindenféle rasszista mentalitás... (

Farkas Endre: Magyar Hírek).

TV Híradói, 2

A ,, tizenhetek” határoztak: különválnak

... A Tv-híradó szerkesztőségének egy meghatározó csoportja úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább együtt dolgozni Pálfy G. Istvánnal, a Híradó főszerkesztőjével és Regős Sándorral, a helyettesével. Döntésüket szakmai és politikai érvekkel támasztották alá. A jelenlegi Híradót nemcsak rossznak tartják, de úgy érzik, az egyre inkább MDF-szócsővé válik, ahelyett, hogy tárgyszerűen adna hírt az eseményekről. Eddig tizenheten határoztak úgy, hogy különválnak, és szeptember 15-től egy hónapon át maguk csinálják — Pálfy nélkül — a Híradó második kiadását. A választási kapmány idején akarják megmutatni, hogy lehet objektív, szakmailag, politikailag tisztességes műsort is csinálni. A Híradó riportereinek, szerkesztőinek, műsorvezetőinek nagy része „átállt”. ,flem akartunk sztrájkolni és felmondani, inkább megmutatjuk, lehet másként is dolgozni” — vallják. Még sok minden 'tisztázatlan: miként osztoznak meg a kamerákon, stúdiókon, monitorozóhelyisé- geken. Az első kiadás mindenben előnyt élvez, hiszen azt jóval többen nézik, de a második kiadás jövendő

készítői remélik, hogy számukra is megteremtik a munkához szükséges feltételeket. A nemzetközi és hazai élet híreit ugyanúgy közölni kívánják,, mint az első kiadás, természetesen objektiven, a tényékhez hűen.

Nagy kérdés, mi lesz október 15-e után, amikor lejár a kísérletre szánt idő. Mert ha bebizonyosodik, hogy a Pálfy G. István vezette Híradónál jobb a második kiadás, ■ akkor a legenyhébb következmény is csak az lehet, hogy a két stáb helyet cserél, s a jobbik készíti a nézettebb első kiadást.

A Pálfyt elhagyó újságírók azonban egyelőre annak is örülnének, hogyha hagynák őket dolgozni. S attól tartanak, akárki is nyeri meg a „versenyt” — ahogy az MTI fogalmaz — őket megpróbálják esetleg bosszúból eltávolítani a televízióból.

Az eredeti elképzelések szerint sajtótájékoztatót tartott volna a különvált két Híradó vezetője, ám Pálfy G. István nem kívánt a magyar sajtó képviselőivel találkozni, mondván, azok nem szeretik őt. Ezután megegyeztek a tévé vezetői a „tizenhetekkel”, hogy nem nyilatkozik egyik fél sem. (dési; Magyar Nemzet).

Hol húzódik a határ?

...Hol húzódik hát a társadalmi igazságosság határvonala? Hol húzódik a felelősségre vonhatók körének határvonala? Bármilyen kiváló, nemzetközi hírű szakemberekből is áll majd ez a bizottság, majdhogynem megoldhatatlan feladat áll előttünk. Mert sokan felvetik: talán azért is van erre szükség, hogy a meglévő javak, azok a bizonyos villák, a szolgálati Mercedesek és BMW-k az új hatalom kezébe kerüljenek. Reméljük, nem erről van szó.

S nagy kérdés az is, hogy az igazságtételi csomagterv hatása miként hat majd a ma még békésnek mondható falvak népére? Nagy kérdés, nem szabadít-e újabb indulatokat? Nem vezet-e önbíráskodáshoz? Mert tudvalévő, ebben az országban még Mátyás király igazsága sem élte túl a királyt! Nagy kérdés: a nagy társadalmi igazságtevés valóban meghozza-e a kívánt eredményt, vagy a különféle bizottságok buzgólkodása a sértettek újabb körét hozza létre, akik majdan alig várják az alkalmat arra, hogy újra hatalomra kerülve, maguk is igazságot tehessenek.

Tűpődhetünk hát azon: az újabb igazságosztás valóban megnyugvást hoz-e a társadalomban, vagy—ahogy történelmünk során már oly sokszor — utódaink majd újabb és újabb vizsgálatokra kényszerülnek. Tudunk-e felejteni? Tudunk-e nagyvonalúnak lenni, vagy pedig az indulatok elszabadulása után egy „balkáni” kerülővel leszünk kénytelenek nekivágni az Európába vezető útnak? (császár; Magyar Nemzet).

Vasarely: Paar-Doutz