Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-11 / 213. szám
1990. szeptember 11., kedd „Pedagógusképek” a sarkadi Iskola Galériában U tanár bácsi fest és színdarabot ír Köteteket lehetne mesélni arról, mi indít el egy festőt az alkotás útján. Kit „égi hang”, kit megállíthatatlan kifejezési vágy vezérel, mások a nagy elődök példáján buzdul- nak fel... Nagy Ferencéknél pedig két éve nyáron berozsdásodott a mosógép. A ház urb elhatározta, lefesti. De — férfias hozzá nem értés miatt vagy a múzsa csókjától irányítva — pont azt az időpontot választotta ki, amikor felesége nagymosáshoz készülődött. fgy aztán elhalasztotta a műveletet, a festékkel, ecsettel kivonult az udvarra, s elkezdett kene- getni egy deszkát. Ez lett az első képe. Még most is díszíti szomszédja lakását. — Így kezdődött — meséli mosolyogva Nagy Ferenc, aki foglalkozására nézve tanító, a Sarkadi 1-es Számú Általános Iskolában. Az elmúlt két év alatt számos alkotása született még, néhányat le is zsűriztek közülük, szerepelt egy csoportos tárlaton a helyi művelődési központban, most pedig még egy hétig hazai környezetben, munkahelyének „iskolagalériájában” látható és vásárolható meg negyven festménye. Ez a galéria 1983 óta működik itt, egész pontosan az Iskola földszinti folyosójának egy részén és az aulában. Legalább húsz kiállítás volt már, nevesebbnél nevesebb művészekkel. Az egész kitalálója, szervezője és kivitelezője Illyés Imre, az iskola rajztanára, ő hívja meg a művészeket, rendezi a megnyitót, akasztgatja fel berendező brigádjával a képeket, akik — elmondása szerint — már tökéletesen értenek hozzá, hogyan kell elhelyezni a különböző méretű és témájú festményeket. — A városban nincs múzeum, kiállítás csak néha látható a művelődési központban — mondja, amikor a célokról kérdezzük —, az itteni tárlatok szolgálják a lakosság kulturális igényeit is és ráneveldk a gyerekeket a műalkotások értékelésére. Évente két-három kiállítást rendezünk. Érdekesen hatnak a festmények ebben a környezetben. S még mielőtt bárki aggodalmának adna hangot, elmondhatjuk, soha egyetlen egy képnek nem esett még baja. Es Itt egy „külszíni fejtés”. Legalábbis a festő így képzeli el... Fotó: Kovács Erzsébet gémeskút, az előtérben közeli perspektívában virágok. — Szerintem ilyen tényleg nincs — mondja erről az alkotó. — De akkor hogyan festette, hogyan festi a többit is? Például a Tengerfenék című képet? — Életemben nem voltam a tengernél. Ezeket a tájakat nem láttam sehol. Elkezdek festeni, s a végén derül ki, mi lesz belőle. A színekkel fejezek ki mindent, ritkán használok valamilyen figurát. Nem tanultam, rajzot, csak annyit, ameny- nyit az iskolában kaptunk. Bajban lennék, ha egy almát kellene élethűen megfestenem, de gondolom ezzel sok festő__ van így ... Az, hogy mit is ábrázol valójában a kép, mi lesz a címe, az a végén derül ki. Van olyan, amit már hatszor átfestettem, de még mindig nem vagyok elégedett vele. Ez a legutolsó — mutat a háta mögött lévő képre — a Dózsa, most szárad. Nagy Ferencnek a festésen kívül van egy másik öröme, feladata is. Tavaly nyáron kérték fel néhányan az iskolából; írjon egy színdarabot. Mint mondta, ennek nem lehetett ellenállni. Megírta, és azóta sók helyen bemutatták. Hamarosan újra próbálni kezdenek, hiszen már majdnem kész az újabb színdarab is... K. K. Nagy Ferenc műveinek különös atmoszférája, rej- telmes_ kompozíciója van. Szemet vonzó színösszeállítások, expresszivitás: a mélykék között felángoló narancssárga robbanások, a ködbe vesző fehéres szürkék ... Nincs rajtuk alak, tárgy is csak egy-kettő. A színek egymásba mosódva, vagy kontrasztosan szétválva építik fel a műveket: az Éjt, a Külszíni fejtést, a Tarvat. Vagy éppen a Magány távlatait. Az egyik kép címe: Ilyen nincs. Háttérben „Húzzad, húzzad, muzsikásom!” Népzenei tagozat Békéscsabán, a zeneiskolában Nemrégiben láthattuk a televízióban a fenti címmel népzenei együtteseink vetélkedőjét. Gsak a fiatal (vagy már nem is annyira fiatal) muzsikusok mondhatták volna meg, hol, kitől tanulták meg zenei anyanyelvűnket. Mert Magyarországon eddig mindössze néhány zeneiskola vállalkozott népzenei tagozat indítására. Miért volt zeneoktató intézményeinkben ellenállás? Vagy nem is elutasító szemléletek, hanem bürokratikus akadályok tornyosultak Kodály Zoltán hazájában a népdaléneklés, a népi hangszeres zenélés szervezett tanítása elé? Gyanítani lehet, ezek az okok szerepet játszottak a nincs- ben. A hetvenes évektől mégis fellendült a táncházzenei mozgalom, szaporodtak az együttesek, olyannyira, hogy a televízió már vetélkedőt is szervezhetett. A hírek szerint Békés megyében most valósággá válik egy többéves ábránd: a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola és a megyei művelődési központ népzenei tagozatot szervez. Ezzel, legalábbis megyénkben, vége a küzdelmeknek. Rázga József, a zeneiskola igazgatója megerősítette: a hír igaz, sőt mielőbb szeretnék megkezdeni a képzést. — Legalább öt éve tervezzük, hogy a klasszikus zene mellett a magyar népzene is helyet kapjon iskolánkban — mondta. — A népdal például a szolfézs- órák anyagából eddig sem hiányzott, de természetesen más egy önálló, csak ezzel foglalkozó tagozat. Eddig nem léphettünk, mert a rendelet szerint zeneiskolában csak végzett zenetanár taníthatott, s mivel gyakorlati népzenei képzés zeneiskolai és főiskolai keretek között eddig nem létezett, így a népzenével foglalkozók ilyenfajta tanári diplomát nem szerezhettek. Következésképp nem alkalmazhattuk őket. Most lazultak a formai kötöttségek, így elhárultak az akadályok a városban meglévő tudás felhasználása elől. Tanácsi támogatással a szükséges vonós és népi hangszereket is megve- hetjük. — Zeneiskoláinkban még nem általános gyakorlat ilyen tagozat indítása. Békéscsabán miért vállalkoztak erre? — A zene sokoldalúságát valljuk és úgy érezzük, népdalaink, zenénk ápolása alapvető kötelességünk. Kórusunkkal külföldön járva mindig azt tapasztaltam, az emberek szeretettel és áhítattal ápolják népi, nemzeti kincseiket. Nem idegenkednek az énekléstől, sem otthon, sem közösségekben, például a templomban. Sajnos, nálunk még a Himnusz közös éneklése sem megy valami jól. — Gondolom, a tagozat szervezésekor számoltak azzal, hogy lesz érdeklődő. — Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne. Mikor ütős- tanszakot indítottunk, óriási érdeklődés mutatkozott iránta. A népzene esetében szintén sikert feltételezek, már csak azért is, mert a növendék itt előbb találkozik a műfaj törvényszerűségénél fogva az együttes muzsikálás örömével. — Mégis, kiket várnak az új szakra? — Nyitott iskolának szánjuk. Jó, ha van a jelentkezőnek zenei képzettsége, de ez nem feltétel. Korosztály szerint pedig tíz évtől nyugdíjaskorig bárki jöhet... A népzeneiskolában a hallgatók tanulnak szolfézst Lipták Judittól, a békéscsabai zeneiskola tanárától, éneket Kanalas Éva népdalénekestől és. népzenét a megyei művelődési központ együttesétől, a Békés Bandától. A tanterv mindhárom területen eredeti népi anyagra épül, példaértékű videofilmekkel, lemezekkel, magnófelvételekkel illusztrálva. Elsősorban azokat a hangszereket oktatják, melyek egy népzenei együttesben feltétlenül szükségesek: a hegedűt, a brácsát, a bőgőt, a csellót, de foglalkoznak cimbalmosok, klarinétosok, tekerőlantosok, dudások és népi fu- rulyások képzésével is. Aki tehát kedvet érez zenei anyanyelvűnk megtanulásához, annak jelentkezését szeptember 10-től 21-ig várja a megyei művelődési központban a Békés Banda, hétköznapokon délután három és öt óra között. Egy új lap, amely értékeket szeretne közvetíteni Megjelent a Körösi Műhely első száma Körösi Műhely néven indított új lapot néhány vállalkozó kedvű, szellemű ember. Az első szám első oldalán ott áll a meghatározás, hogy; értékkereső és -közvetítő újság. A beköszöntőben pedig a következőket olvashatjuk: „Amiként a Körösök összekötik Erdélyt Magyarországgal, úgy kívánjuk mi a magyarság két legnépesebb nemzete között a híd szerepét betölteni.” A kiadvány szépirodalmi írásokat, szociológiai és szociográfiai, valamint történelmi tanulmányokat közöl, s hogy mi céllal, azt vezérgondolatukban foglalták össze: „Felfedezni magunkat, megismerni értékeinket csak Egymás szeme tükrében tudjuk.” Az első szám tartalmából: Sinka István néhány kiadatlan leveleiből ad közre Balogh Ferentz; olvashatunk egy tanulmányt Endrőd határainak újratelepítés utáni kialakulásáról, az Endrődi Honismereti Egyesület gyűjtéséből egy csokorra valót. Találhatunk egy verses mesét Iványi Mária tollából; Banner Zoltán pedig az aradi képzőművészek békéscsabai bemutatkozásáról tudósít. A lap profiljából következően Romániából is közölnek néhány írást: Znorovsz- ky Attila riportját, Ujj János tanulmányát Mi volt a haladás címmel, G. Pataki András és Ódry Mária néhány versét, Csanádi János Körös menti balladákról szóló könyvéből egy részletet, Oroszhegyi Károly elbeszélését ... hogy csak néhányat említsünk. A felelős szerkesztőt, Braun Mihályt kérdeztük meg a részletekről. Ó elmondta, hogy ez a lap kettős szerkesztésű: magyarországi (egész pontosan Békés megyei) és aradi munkatársai vannak. A szerkesztőség egyelőre az ő gyomaéndrődi lakása. — Nem kis vállalkozás egy lapot kiadni manapság. — Kölcsönt vettünk fel, és létrehoztunk egy alapítványt ennek a lapnak kiadására. Számlaszámúnk B. —105 MNB 26998370, ide várjuk az adományokat. — Hol készül a lap? — Szolnokon szedik, Ti- szakécsikén nyomják. Az az igazság, hogy ebben az első számban van néhány tördelési és nyomdahiba is ... — Miért pont ilyen szellemű újságot indítottak? — Szeretnénk hiányt pótolni, egy népélettani kérdésekkel foglalkozó havi folyóiratot adni az érdeklődő olvasó kezébe, akiknek van igényük a magas színvonalú írásokra. — Hol lehet hozzájutni? — Hétezer példányban nyomtuk ki, de a következőt már tízezres szériában adjuk a közönségnek. Szeretnénk — nemcsak a szerzők révén — az egész országban és a határainkon túl is terjeszteni. Megyénkben a nagyobb városokban újságospavilonokban, trafikokban lehet megkapni a Körösi Műhely első számát, 25 fo* rintért. K. K. Ez már igazi őszi hangulat! A szeptemberi iskolakezdés miatt eltűntek a strandokról a fiatalok, s szinte nem is lehet már csak idős embereket látni a Gyulai Várfürdőben. A nap azonban dél felé még jó melegen süt /és ezt igyekszik ia mindenki kihasználni Fotó: Veress Erzsi fllmavásár Csongrádon A „SZEDD MAGAD AKCIÓBAN!” a Gazdaszövetkezet Szegedi úti gyümölcsösében. Az alma ára 10,— Ft kg. Szedhető fajták: jonathán, starking, golden és staymared. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 7-től 17 óráig, szombat, vasárnap: 7-től 12 óráig. (szőke)
