Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
ükŐRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. szeptember 1., szombat Huszonnégy arany ütötte a markát... Széntelep a Csinger patak völgyében Az egykori aknaháx a/, aknatoronnyal. Homlokzatán az 1909-es bányaszerencsétlenség áldozatainak nevével. Bányagépek az aknaudvaron. Az olvasóköröktől .a könyvtárig A biblia és a kalendárium volt a legnépszerűbb A kutatásaim során Füzesgyarmaton előkerült „dokumentumok”, könyvek szerint legrégebben 1897-ben alakult meg az első olvasókör. Az olvasókörök egyik legnagyobb problémája az úgynevezett „könyvkérdés” volt. Miért, mit vagy éppen mit nem olvastak az emberek? Művelődési igényük mindenképpen volt, de milyen szintű, mit értettek meg könnyen? Meddig szórakozás, mettöl kezdve tudatos művelődés az olvasás? Az emberek kedvelt olvasmánya a kalendárium volt, amelyet a biblia mellett szinte minden háznál szívesen forgattak. A könnyen és olcsón beszerezhető kezdeti selejtes álirodalom termékei mellett azért jelentősebb alkotásokat is találunk a későbbi körökben és egyletekben. Minden körnek és egyletnek volt saját könyvtára, amit a tagok használhattak. Állandó kölcsönzést folytattak, de volt lehetőség a helyben olvasásra is. Töhötöm vezér unokájáról kapta a nevét Gyulamonostor, Békésgyula, Gyula A feljegyzések szerint Mária Terézia 1766-ban rendeletileg 100 arany jutalmat engedélyezett annak, aki fa helyett szenet használt a vasolvasztáshoz, s ha valaki kutatás közben vagy véletlenül széntelepre lelt, 24 arany ütötte a markát. Lett is foganatja, hiszen néhány év alatt 17 bejelentést regisztráltak. Ennek ellenére majd száz év telt el a magyarországi vasútépítések kezdetéig, amíg az ipari célú széntermelés és felhasználás erőteljesebben megindult. Ajka közelében a Csinger patak völgyében 1865-ben bukkantak jó minőségű kréta korú szénképződményre, s mivel a budapest- grázi vasútvonal egyik leágazása ezt a területet is érintette, no meg Ajkán létesült a már szénfűtésű üveggyár, a felvevőpiac szinte kielégíthetetlennek tűnt. Az aknák sorát mélyítették, köztük 1900-ban az Ármin aknát, amely az itteni bányászkodásnak emléket állító múzeum alapkőletételeként is felfogható. A kellemes kirándulókömye- zetben megbúvó bányászati múzeum egyik kalauza Vidíts János nyugdíjas villanyszerelő, akinek a nagyapja németajkú bányászként, messze földről települt erre a vidékre, hogy később fia, majd az unokája is e máig sem könnyű és veszélytelen föld alatti munkával keresse meg a kenyérrevalót. Az Ármin aknát valószínűleg nemcsak 90 éves kora miatt hagyták meg eredeti állapotában, hanem az 1909-ben bekövetkezett tragédia mementójaként is; amikor 55 bányász lelte halálát egyetlen nap alatt. Az akna fölé emelt épületben látható az 1904-1959-ig működött Schlick-féle ikerdugattyús aknaszállító gőzgép, s egy másik egyhengeres gőzgép, amely 1300 méter hosszú külszíni kötélpályát hajtott, még kenderkötéllel. A múzeum azonban nem csak a hely i bányászkodás emlékeit őrzi, a fali vitrinekben megismerhetjük a bányavilágítás, a bányamentő felszerelések sokévszázados történetét is. A szomszédos kovácsműhelyben lévő szerszámok viszont azt az A könyvek beszerzési forrása tekintetében sok lehetőséget találtak, például a Szeghalomvi- déki Hírlap vésztői tudósítója adja hírül 1902-ben, hogy „...tánccal egybekötött előadást rendezett a vésztői ifjúság július 27-én, a Kaszinó könyvtár alapjainak javára”. Ugyancsak hasonló a füzesgyarmati példa is, 1931. szeptember 13. Ázt írja a Szeghalomvidéki Hírlap: „A Füzesgyarmati Ipartestület saját könyvtára javára jól sikerült szüreti mulatságot rendezett...” Mint említettem, Gyarmaton 1897-ben volt lehetőség a felnőtt lakosok szervezett olvasására. Akkor ezt Pikó Sándor kezdeményezte. A Polgári olvasókör alapításában részt vett Gyá- ni Lajos 1848-as honvéd, Pálffy István és Kóti István. Az olvasókör elnöke Pikó Sándor lett, az alelnök pedig Hegedűs Sándor. Egy másik példa, hogy a Péter András kölcsönkönyvtár indítványozója Nagy Miklós igazgató volt. 1933-34. iskolai évtől kezdődően „...az ifjúság, a szülők és a magyar kultúra iránt érdeklődő közönség használatára modem, s főképp szépirodalmi színezetű kölcsönkönyvtárat szerveznek Szeghalmon". Az elmúlt években sokat írtak és beszéltek az olvasómozgalomról, valamint az olvasótáborokról. Nyilván cél volt az olvasásra való ösztönzés, íme erről két „visszaemlékezés”. A Könyvtárjegyzések kiadványban erről Hegyesi János, falunk poétája így ír A Füzesgyarmati Földmunkás Kortörténetében: „...ilyen felülről jövő biztatás az én fiatal koromban nem volt, ellenben a falvak népének egyszerű kezdeményezésére voltak olvasókörök (minden tizedben -B. L.). Füzesgyarmaton például a négy tized mindegyikében volt polgári olvasókör... Veres Pétertől tudom, hogy ő a balmazújvárosi munkáskörben kezdte sok-sok olvasással a művelődést, a közösségi együttélést, népben, nemzetben való gondolkodást. Nos, talán kevesebb eredménnyel, de én ugyanígy tettem az én szülőfalumban. Miközben társaimat igyekeztem tanítgatni, olvasásra ösztönözni, magam is művelődtem és elkezdtem írogatni...” Fehér Lajos így történt című könyvében ezeket írja „a könyvről”: * „...szüleim öt gyereket neveltek fel. Családszerető emberek voltak. Apám sok könyvet, elsősorban regényt hozott ki a "Földmunkás Kör könyvtárából, s esténként lámpavilágnál hangosan felolvasott belőle a családnak. Sok Jókai-regényt akkor ismertünk meg. A Rab Ráby regényben a Hány Istók-históriát innen ismerem ma is, s nagyon megragadta gyermeki fantáziánkat. Magam is lassanként megszerettem az olvasást... Előkerült harmadikos gimnáziumi magyardolgozatom, amelyben 1931. január 8-án a következőket írtam: Inkább a könyvek olidőt jelzik, amikor még az Ármin aknában is lóvontatással szállították a szenet és a különböző anyagokat. A fehérre meszelt épületek között az elmúlt évtizedek kiszolgált bányagépei láthatók szigorúan szakosított rendben. A mélyfúró és aknamélyítő eszközök után a nagy teljesítményű, a föld alatti munkához elengedhetetlen vízemelő szivattyúk, majd a szállítóeszközök, jövesztő-rakadó gépek, maróhengerek, széngyaluk alkotják e mozdulatlan gépskanzent. A több mint százdarabos gyűjtemény egy része az úrkúti, várpalotai, nógrádi, tatabányai bányákban töltötte le szolgálati idejét. Ä bányászati múzeumba látogató évi 15-20 ezer érdeklődő szívesen sétál végig a mesterségesen kialakított 53 méter hosz- szú bemutató tárón, ahol „élethűen” szimulálva mutatják be a különböző vágatbiztosító anyagokat, eszközöket, a bányabeli fúrás, robbantás régi és újabb módszereit. Ez utóbbiakat természetesen csak modellezve. Különleges élményt kínál a kirándulóknak a múzeum közelében, az egykori bányamentő épületében létrehozott, az ajkai bányák első éveiben itt dolgozó Hantken Miksa geológus emlékének tisztelgő ásvány- és őslénytár. Egykori bányászok, magángyűjtők adták össze azt a páratlanul gazdag, a természet- tudományos ismeretterjesztést szolgáló kőzet- és kristályvilágot, amely a földtörténet évmillióinak lenyomatait tárja elénk. A mozdulatlan gépek, az elmúlt korok dokumentumai csak közvetetten szólnak a bányászok mindennapos, a természet nehezen kiszámítható erőivel vívott küzdelméről. Talán ezért is vált hagyománnyá, hogy évtizedek óta ez az elcsendesedett völgy a bányásznapi találkozók színhelye, ahol egy kívülállónak talán szokatlan, sötétre pácolt tölgyfából készült emlékmű utal az ajkai bányaszerencsétlenségek áldozataira. A sokáig vitatott emlékmű ősi bányászati tárgyak, az olajmécses és a trapézácsolat stilizált és torzított elemeinek aszimmetrikus halmazából áll. Szomorú felkiáltójelként figyelmeztetve arra, hogy a föld és az ember harcából nem mindig ez utóbbi kerül ki győztesen. Juhász Ferenc vasásával töltöm a szabad időmet, mint a tanulással...” A körök, egyletek, egyesületek egyre több és több könyvtárat hoztak létre, például a Füzesgyarmati Ifjúsági Önképzőkörnek ezer, a gyarmati rom. katolikus egyháznak 130 ifjúsági és 80 kötetes tanítói könyvtára volt, de volt könyvtára a kaszinónak, iparoskömek, dalegyletnek, gazdakörnek, Kossuth Lajos Elemi Népiskolának és a különböző szervek is rendelkeztek a két világháború között saját könyvtárral. Kellettek is ezek a könyvtárak, mert ez egy olyan település volt, ahol az 1930-ban megjelent statisztikai felmérés szerint 3045 írástudatlannal kellett számolni, s mivel így volt, több könyvtárban felolvasásokat is rendeztek. A második világháború után e korábbi könyvtárakból jött létre a mai Népkönyvtár. Sajnos, ennek a fontos eseménynek a történetét még nem kutattuk fel, pedig érdemes és izgalmas téma lenne. Egy-egy település könyvtárának történetével, a könyvtár életének valamilyen jeles eseményével, az intézmény mindennapjaival, gondjaival vagy terveivel foglalkozni. Bízunk abban, hogy lesznek majd vállalkozók, akik megírják a könyvtárral kapcsolatos eseményeket, tanulságokat és azt is, ha valami nem éppen a kedvük (kedvünk) szerint való a könyvtárakban, hiszen rengeteg esemény zajlott le az olvasóköröktől a könyvtárak létrejöttéig. Borbíró Lajos Ez a három neve volt Gyulának, eddigi 776 éves léte alatt, melyről az első okleveles adat 1214-ből származik. Közel három évtizeddel később —1241- ben — Benedek-rendi monostort létesítettek a település helyén. Töhötöm vezér unokájától, Gyula erdélyi fejedelemtől származik a város neve. így a meglévő monostorhoz kapcsolódva Gyulamonostor lett a település neve. Néhány évtizedig maradt meg ez a helységnév, mert később a monostor szót elhagyták, és ezután Gyula néven szerepelt a város a pápai tized- jegyzékekben. (Váradi Reges- trum) Az idők változásával többféleképpen írták le a város nevét: Hyula, Giola, Gyla, Gyw- la, Julia, de ezek mindig egyet, a mai Gyula nevet jelentették. A Gyula városnév évszázadokon át használatos volt. Az országban a királyi vármegye- rendszerek és ezeket magukba foglaló egyházmegyék létesítése után, a települések szaporodásával, több Gyula kezdőnevű helység jött létre. így Márama- ros vármegyében Gyulafalu, Szabolcsban Gyulaháza, Tolnában Gyula-Javácsa, Zalában Gyulafirátót. Ezen helységeknek Gyula kezdőnevei zavarólag hatottak, és így elterjedt a városról — mivel Békés megyei volt — a Békésgyula elnevezés. Ennek a névnek adását Gyula Az esőtlen, forró nyarakon, amikor úgy égetett, a nap mint a bilyogvas, bizony-bizony az egész Sárrétre rátelepült a szörnyű aszály, és tönkretette á vetést, felperzselte a mezőt, csak „kuneső” sepert végig a tájon. Erről olvashatunk Gacsári István Füzesgyarmati krónikájában: „...Kezdődtek a nagy szárazságok; kivált pedig az 1794—95. esztendőben oly sokra hágott ez, hogy ivóvíz nem lévén sehol, a marhák számára a bucsai major alatt lévő Berettyó árkában kellett kutakat ásni, és ekkor történt az, amiről oda feljebb is emlékeztem Bucsa leírásában, hogy az ásás közben három kútra találtak a Berettyó fenekén, de amelyekről nem emlékezett senki az akkor élők közül, mikor csinálhatták, vagy készítették azokat? — ahonnan úgy okoskodhattunk, hogy még a régi bucsai lakosok által készíttettek azok. A kutak hordókból voltak csinálva: kettőt ki tudtak tisztítani, és azokban vasfazekakat és vedrekre való vasabroncsokat találtak... Idehaza a helységben is, az ivóvíz dolgában oly nagy szorultság volt, (nem lévén még akkor ivókutak, mint most) hogy a rétségeken szerte a láplyukakat kellett keresniük és csak azokból kaptak magoknak messziről ivóvizet. A füzesgyarmati elöljáróság 1806. június 8-án közhírré tette az uradalom hirdetményét, melyben az uraság a réteken és laposokon való kaszálást, nádvágást és gyékényszedést tilalmazta: „...ezen hallatlan szárazságba a szomorú tapasztalás maga is arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy ha valaha, főképpen most a mezőbeli tilalom szentül megtartasson... A mezőkön a lovakkal és szekerekkel ide s tova való járkálás végképpen megtisohasem kérte, ennek ellenére az egész országban általánossá vált ez a megnevezés. 1889-ben a város képviselőtestülete mozgalmat indított Gyula ősi nevének visszaszerzésére, a „Békés” jelző elhagyására. Békés vármegye támogatta a gyulaiak kívánságát és kérelmüket felterjesztette a Belügyminisztériumhoz. A kérelmet a Földművelésügyi és a Pénzügyminisztérium véleményezte. Mindhárom minisztérium a bekövetkező zavarokra és nehézségekre figyelmeztettek, helyesebbnek ítélték meg a Békésgyula név meghagyását. Nem javasolták a névváltoztatást, de nem zárták ki ennek lehetőségét, ha Gyula város ehhez ragaszkodik. Végül Gyula város képviselőtestülete 1890. április 22-én tartott ülésén ismételten kérte a megyétől a Békés jelző elhagyását. Ä város kérelmének újratárgyalására az 1890. július 28-i Békés vármegyei közgyűlésén került sor. Ez időtől véglegessé vált a korábban használatos Gyula városnév. Itt jegyzem meg, hogy a szomszédos — majd Gyulába beolvadt — Vári azért lett Gyulavári, hogy a Bereg megyei Váritól megkülönböztessék. A másik Gyulához közeli helység Gyulavarsánd, a közelsége miatt kapta nevét. (lóg Imre lalmaztatik... Az ilyen kártékony és engedetlen ember azonkívül, hogy vagy a mezőben, vagy idehaza a más példájára megverettetik, amennyi kárt té- szen, az uraság tilalmaiba, a kárt duplán fogja visszatéríteni..." A nagy szárazságban a rétség is annyira kiszikkadt, hogy az alsó rétegben lévő tőzeg a rekke- nő hőségtől, vagy az emberi gondatlanságtól bizony meggyulladhatott volna. Nagy aszályos esztendő volt még az 1863-as esztendő is, bizonyítja a következő nóta, melyet a füzesgyarmati Cserepes csárdában daloltak eleink: Ezernyolczszázhatvanhárom, Teméntelen sok a károm! Kenyér nélkül a családom, Mező nélkül a jószágom. Bizonyosan 1935-ben is esőtlen, forró volt a nyár, s a nap úgy égetett, mint a bilyogvas. Hegyesi János bácsi, nagyközségünk parasztköltője a Sárréti világ című költeményében ekképpen „kesereg”: Sárrét sík vidékén száraz idők járnak, Oregapánk se tud párját ilyen nyárnak. Még a hajnalon se harmatos a haraszt, Nem fütyül, nem dalol, bánatos a paraszt. Ilyen lett Füzesgyarmat éghajlata az ármentesítés és a folyószabályozás után — szub- kontinentális jellegűvé vált! A legderültebb hónap a július és az augusztus. A nyár szélsőségesen meleg, július átlagos középhőmérséklete 22,3 fok (Budapesté 21,6). A csapadék kevés és csak meleg porvihar, „a kunsági” eső seper végestelen-végig a gyarmati határban és bent a faluban. B.L. „Úgy égetett a nap, mint a bilyogvas” Kunsági eső a Sárréten
