Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-05 / 208. szám
1990. szeptember 5^szerda Ahol hiába vártuk a nagykiállítás(oka)t... Két szék köstl a pad alá... Fotó: Veress Ensi Nem szóltak, nem utasítónak, nem kényszerftettek II gyulai művésztelep mégis felemás Lapunk augusztusi számaiban írtuk, hogy Gyulán nem rendezik meg az idén a 22. Gyulai Nyári Művésztelep szokásos, kétévenkénti, Dü- rer-terembeli kiállítását. Az most más tárlatot fogad. Mind a művésztelepiektől, mind a vendéglátó várostól „érkeztek hangok”, hogy híradásainkból úgy tűnik, mintha Gyula kész helyzet elé állította volna az alkotókat. A tisztánlátás végett kérdéseinkkel felkerestük Jenei Kálmánt, a városi tanács közművelődési főelőadóját. Beszélgetésünk után sem írhatjuk, hogy a telep körül minden a legnagyobb rendben van. Ezt egyébként Jenei Kálmán sem állította. — Ki dönti el, hogy milyen kiállítások kerülnek a Dürer Terembe? — A megyei múzeumigazgatóság, természetesen figyelembe veszik a városi tanács kérdéseit, javaslatait — Ügy tudom, az augusztus hónap fölött a város, a tanács rendelkezik. — Nincs ilyen egyezség, de valóban így tűnhet mert régóta ilyenkor van az egyik évben a művésztelep nagykiállítása, a másik évben a Székely Aladár fotókiállítás. — A többi hónapban a megyei szervezet utasítja a városi múzeumot, milyen kiállítást rendezhet meg? — A gyakorlat tudtommal az, hogy a gyulai múzeum szeptember 15-ig elkészíti kiállítási tervét, egyeztet velünk, s azután benyújtja javaslatait Békéscsabára. Ott általában jóvá Is hagyják, bár volt időszak, amikor adminisztratív eszközökkel csökkentették a kiállítások számát, a költségek miatt. Mivel kéréseinkért mi fizettünk, tulajdonképpen növeltük a múzeum kiállítási keretét. — Milyen körben dőlt el, hogy nem lesz az idén a művésztelepnek nagykiálli- tása? — Ősszel és tavasszal eljön egy-két íörzstag képzőművész, hogy egyeztessük a telep és a kiállítások időpontjait, mikéntjét. Most az őszi megbeszélés elmaradt, de tavasszal itt, a művelődési osztályon mindenben megállapodtunk Tóth Tibor művészeti vezetővel és Szakáll Ágnessel. — És ők lemondtak volna a Dürer-terembeli tárlatról? Beleegyeztek, hogy kéthetes legyen a telep? — A helyzet az, hogy az Apor téri tanyasi diákotthon iskola lett, felette már nem a város rendelkezik. Nyáron a 3-as számú általános iskola kollégiumnak rendezi be, hogy bevételeit növelje, illetve csereüdültetésre használja. Mivel rá van kényszerítve ez az intézmény is, mint a többi az önálló gazdálkodásra, nem lett volna tőlünk erkölcsös lépés beleszólni kereseti lehetőségeikbe. — Az iskola mégis, hallván, veszélybe került a művésztelep, kiszorított a nyárból két hetet az alkotóknak. Miért nem egyeztettek idejében? — Valóban szólhattunk volna nyomatékosabban, de hangsúlyozom, bele nem szólhattunk semmiképp, hogy a telepnek adják-e aá épületet... - Egyébként, tavasszal mi azt javasoltuk a művészeknek, számítva arra, hogy bizonytalan időszak lesz a nyár a helyhatósági választások miatt, most ne rendezzük meg. Ellenben felajánlottuk, a Bene-házban akár egész nyárra kialakítunk szálláshelyet egy-két családnak. — De ők ragaszkodtak az Apor térhez, vagyis a telephez, ahol alkotó közösségben lehetnek. — Így volt és igazuk volt, mert kár lett volna megszakítani a folyamatosságot. Ilyen meggondolásból szerintem az a két hét is jól jött. Azt viszont nem vállalhattuk fel, hogy mindkét helyet fenntartjuk nekik. — Tehát a telep képviselői kiharcolták a folyamatosságot. De miért maradt el az augusztusban esedékes kiállítás? — A megyei tanács művelődési osztályáról Kraszna- horkai Géza közgyűjteményügyi főelőadó jelezte, lehetőség van a nagybányaiakkal ‘kiállításcserére. A javaslatot elmondtam a művésztelep képviselőinek, s megegyeztünk abban, hogy az idén a Dürer Teremben nagybányai festők állítanak ki, ők pedig ott, jövőre. Nem nélkülük döntöttünk és ránk sem kényszerítették a romániai cserét. Az ajánlat természetes volt, mert nyolc évvel ezelőtt a gyulai kör már kiállított Nagybányán. — Mégis, kár volt lemondani az idei művésztelepi tárlatról, hisz a beígért festőcsoport helyett egy grafikus érkezett... helyzete — Ráadásul az utolsó pillanatban. Azonkívül írásban nem garantálta nekünk senki, hogy valóban lesz Nagybányán jövőre az ittenieknek ki állítása. — Ilyen bakisorozat után adódik a kérdés: valóban kell Gyulának a művésztelep? — A „bakisorozat” .kifejezéssel nem értek egyet, legfeljebb az egy hónap helyetti két hetet lehet nekünk1 felróni... A telep rangot ad a városnak. Nem lett ugyan szellemi központ, de országszerte úgy ismerik ezt a csoportót, mint gyulai művésztelepet. Tagjai ismert művészek, akik külön-külön is öregbítik Gyula hírnevét. — Ezzel szemben nincs állandó helyük. Egy ideiglenesen berendezett kollégiumtól el lehet várni, hogy azt sugallja a gyulaiaknak, itt művésztelep van, ahol bárkit szívesen látnak? — Sokszor • felmerült már állandó helyként a népkerti egykori könyvtárépület, ahol valamikor művésztelep volt. De a művelődési ház is elhelyezési gondokkal küzdött ... Ezenkívül a város rendelkezik egy hagyatéki végrendelettel, mely szerint egyszer szép lakóépületet rendezhetünk be a városhoz hű képzőművészeknek. — Addig is mit ajánl a tanács az októberben esedékes megbeszélésen? — Remélem, az új városi vezetés nem szakítja meg a hagyományt. Egy biztos: újra kell gondolni a művelődés finanszírozását, hogy az iskolák ne kényszerüljenek bevételeik növelésére, s hogy a közművelődési ágazatnak ne kelljen a szálláshelyekért fizetni, miközben mindkettő a város kulturáló- dásáért harcol. A tanács állítólag sok támadást kapott már a művésztelep miatt: minek költenek ilyesmire? (A két hétért a közművelődési ágazat csaknem százezer forintot fizet ki a 3-as számú iskolának, a megyei ta-i nács 40 ezer forintja tiszteletdíjakra és a modellek órabérére megy él, a volt Népművelési Intézet már régen nem támogat.) Másrészt kész csoda, hogy a művészek még nem pártoltak el otthonosabb városba. Szembenállás igaz nincs, a jó szándék a hagyomány folytatására mindkét oldalról adott, mégis az az érzésünk, a művésztelep nem kapta pneg a neki járó figyelmet és rangot. És ezután hogy lesz? Szőke Margit Meditálás egy negyedszázadról, az örök érvényű értékekről és az együttes munkáról Huszonöt éves a békési zeneiskola 1965-ben Békéscsaba, Gyula, Orosháza és Szarvas után ötödikként a megyében Békésen létesült önálló zeneiskola. Fejes Antal igazgatósága alatt akkor nyolcán, ma 21-en dolgoznak itt. A kezdetekben százhuszonöt diákjuk volt, ma a vésztői és a mezőberényi kihelyezett tagozattal együtt 350. Jubileumi ünnepségre készül a békési zeneiskola: ez évben tölti be 25. évét. Az akkori-mostani igazgatót, Fejes Antalt kértük egy értékelő, számvető beszélgetésre. Szerencsésnek mondja magát, a maguk fajtát. Miért? — Gyorsan változik a világ. A művészetek, a muzsika tartalma azonban örök érvényű. Évezredek óta változatlan intenzitással fejtik ki személyiségformáló hatásukat. Beethoven Örömódájának kétszáz éve leírt szavai: „Testvér lészen minden ember’’, ma is aktuálisak. Bach h-moll miséje, Dvorak iüj Világ szimfóniája ma is hátborzongató. Akik ezek szolgálatába szegődtek, azoknak az a dolguk, hogy újabb és újabb nemzedékekkel ismertessék meg ezeket az értékeket... A 25 év dokumentumai között. Az ünnepi alkalomra jubileumi kiadványt jelentet meg a zeneiskola... Fotó: Veress EntsS — De ma, amikor egyébként is más a divat, a szülők nyelvi tagozatra, vagy számítástechnikai szakkörbe irányítják inkább a gyerekeiket, kell-e valakinek a zene? Különösen vidéken. — • Nálunk van igény a zeneoktatásra. Azután az értékhordozáson túl is akad, ami mellettünk szól: nagyon olcsóba tandíjunk: száz forint fél évre. Amíg ez így marad, nem kell tartani a konkurenciától. — Hogyan épült be a zeneiskola Békés város életébe? — A huszonöt év alatt legalább harminc gyermekope- ra-előadást tartottunk — a zeneóvodával, az ének—zene tagozatos általános iskolával, a gimnázium kórusával — itt is és a környéken is. Ezeknek a daljátékoknak könnyen felfogható a zenéje, érdeklődővé teszi a hali- igatóságot, a szereplőket. Vannak zenekaraink: furulya-, ifjúsági fúvós-, vonós- és egy népi tilinkóegyüttes, akikkel sokszor szerepelünk a városi rendezvényeken. Működik egy zenei diákkör, 6 jövőre zenei gyermekszínpadot is indítunk. A bókés- tarhosi zenei napok révén országos szervezőmunkát végzünk, mi rendezzük az országos szakközépiskolai zongoraversenyt, a vonószenekari tábort. Gyerekeink si- kerrel szerepelnek országos megmérettetéseken, külföldre is eljutnak. Együttes munkával, a város és lakóinak segítségével jutottunk idáig. Gulyás Györgyre hivatkozom, aki azt írja „Bűneim” című könyvében: „Nem mindegy, milyen vezetőket fog ki az ember.” A mi iskolánk tisztelettel emlékezik mindegyikre. Motorkerékpár-forgalmi vizsgára készülők, FIGYELEM! VIZSGÁRA felkészítő TEVÉKENYSÉGEMET MEGKEZDEM! Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Kazinczy u. 20,2. 14—18-ig, hétköznap. Telefon: 28-386 vagy felbélyegzett válaszborítékkal ellátott levélben. Horváth László, BÉKÉSCSABA, Bibié köz 5. Telefon: 39-680 A dobozi költségvetési üzemnél ismét kapható, nyugatnémet HASZNÁLT IMPORTRUHA kereskedők és magán- személyek részére. Cím: DOBOZ, Vásártér 2/A (9—15 óráig) • Telefon: (66) 62-228. Ügyintéző: Molnár Mihály. Egy darab IFA szippantó, egy darab PRÁGA szippantó, egy darab PRÁGA csatornamosó gépkocsi, valamint Prága,- Robur-, ZIL-, targonca-, Csepel-, Nysa-al katrészek sürgősen ELADÓK. Cím: Debrecen, Epreskert u. 1. sz. COMENVIRON KFT. Tel.: (52) 12-403. — Manapság szinte mindenki panaszkodik. A pedagógusok, a vidéki pedagógusok meg különösen, ön nem ezt teszi. Talán a jubileum miatt? — A negyedszázad alatt, amióta itt dolgozunk, végül is ideálisak a körülményeink, hiszen ide nem kötelező járni. Mi választjuk ki a gyereket, s ha egy tehetséggel foglalkozhatunk, az öröm, nem? Zenei oktatásunk célja szakemberek képzése, zeneszerető felnőttek nevelése. Sok olyan pedagógus van a, városban, aki nálunk kezdte. Persze, hogy nem „rózsaszínű” a helyzet. Hiszen például több pénz kellene hangszerekre. Mi rendezzük az országos szakközépiskolai zongoraversenyt, és kevés hozzá a zongoránk. Csak egy fuvola 60 ezer forintba kerül... De nem mindig a hangszerek minősége a döntő. Azzal kell főznünk, amink van. A lehetőségekből jókedvvel, örömmel kihozni a maximumot. Ha nem így gondolkodik az ember, egész élete csupa keserűség lesz. Folytathatnám azzal, hogy kevés a fizetésünk. Mert kevés. De akinek van hozzá tehetsége — természetesen csak az itteni munka után —, játszhat zenekarban. Ez tréningnek is jó. Mert iámig a magyartanár otthon a dolgozatokat javítja, a zenetanárnak hangszerével kell foglalkoznia, hogy élményt adóan tudjon bemutatni... — A negyedszázad során melyik volt a legrosszabb és a legjobb évük? — A legnehezebb talán 1984, amikor ebbe az épületbe költöztünk. A legszebb pedig...? Mindig az a legszebb pillanat, amikor az országos zongora- és vonósver- senyeken helyezést érnek el tanítványaink. Egy vidéki zeneiskola életében ez nagyon nagy dolog. — Mit kíván maguknak a következő 25 évre? — Olyan önkormányzatot, amelyik — az eddigiekhez hasonlóan — támogat bennünket, is ezáltal mi zenei tartalommal tudjuk megtölteni a környék életét. K. K. Békéscsaba Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzeme értesíti az érdeklődőket, hogy Békéscsabán, a piac bővítése keretében elárusító pavilon okát épít, melyeknek megvásári ására 1990. szeptember hó 12-én, délelőtt 1/2 9-kor VERSENYTÁRGYALÁST hirdet. A versenytárgyalás helye: az üzem központi telepe, BÉKÉSCSABA, Kétegyházi út 1. Felvilágosítást ad: az üzem. műszaki osztálya, telefon: 25-977 (18).
