Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
1990. szeptember 29., szombat NÉPÚJSÁG o Befejeződtek a magyar—szovjet gazdasági tárgyalások Elhúzódtak azok a magyar—szovjet megbeszélések, amelyek hétfőn kezdődtek a két ország gazdasági kapcsolatainak aktuális kérdéseiről — jelentette be Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, a magyar küldöttség vezetője péntek délelőtt sajtótájékoztatón. A tárgyalásokon — amelyeken a szovjet delegáció munkáját Konsztantyin Katusev vezeti — a napirenden két fontos téma szerepelt: a szovjet csapatok kivonásával összefüggő pénzügyi kérdések, valamint a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jövőbeni alakulásának megvitatása. A megbeszéléseken közeledtek a nézetek abban a tekintetben, hogy a szovjet fél hajlandónak mutatkozott az állagmegóvásból eredő és a környezeti károk vizsgálatára. Ám vitatja azt a metodológiát — amelyben a két fél már május végén megállapodott —, hogy miként mérjék fel az egyes katonai létesítmények értékét. A szovjet fél likviditási nehézségeinek enyhítésére emellett javasolta egyes objektumok — például repülőterek — közös hasznosítását is, továbbá más létesítményeket pedig — bérleti joga ellenére — tulajdonosként szeretne értékesíteni. Az eszmecsere másik fontos területe volt a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további alakulásának kérdése. Itt a magyar álláspont az volt, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok gazdasági területen is — a megváltozott gazdasági körülmények figyelembe vételével — új alapokra kell helyezni. A tárgyalásokon elsősorban azt a kérdést vitatták meg, hogy a magyar gazdaságot miként érinti a konvertibilis elszámolásra való áttérés. A szovjet tárgyaló- küldöttség nem értett egyet azzal a magyar felvetéssel, miszerint az átállás — bár ez közép- és hosszú távon előnyös lesz — egy rövid időszakban egy-kétmilliárd dollár veszteséget is okozhat a magyar gazdaságnak. A magyar álláspont az volt, hogy e veszteségek finanszírozásában a Szovjetuniónak is szerepet kellene vállalnia. Annus Antal altábornagy, kormánymegbízott — aki ugyancsak részt vett a sajtóértekezleten — tájékoztatta az újságírókat, hogy a szovjet csapatok kivonása hazánkból a terveknek megfelelően folyik,, s jelenleg még valamivel több mint 30 ezer szovjet katona van hazánk területén. Cáfolta továbbá azt a hírt, hogy a magyar hadsereg szovjet technikai eszközöket vásárolna a távozó csapatoktól. A záró plenáris ülés jegyzőkönyv aláírásával végződött — jelentette be Kádár Béla péntek délutáni sajtó- tájékoztatóján. A jegyzőkönyv — amelyet Kádár Béla és Konsztantyin Kátusev látott el kézjegyével — rögzítették a tárgyalások eredményeit. Eszerint: a magyar fél hajlandóságot mutat mindazon szovjet követelések kielégítésére, amelyek a hazánkban állomásozó szovjet csapatok itt-tar- tózkodásuk során létesített objektumok hasznosításából adódnak — természetesen figyelembe véve az amortizációt és a létesítmények állagának romlását. Leszögezték, hogy a katonai objektumok átadás-átvételére kialakított módszerek elfogadhatóságában meglevő nézet- különbségek tisztázását fel kell gyorsítani. Ániva múltban már kidolgozott főbb metodológiai elvek érvényben maradnak. A szovjet tárgyalóküldöttség kötelezettséget vállalt arra, hogy megtérítik a környezetben okozott károkat, s ezek pontos felmérésére szakértői csoport alakult. A két fél együttesen vizsgálja olyan vegyesvállalatok létrehozásának lehetőségét, amelyek hasznosíthatnák a katonai objektumokat, s nem zárkóznak el az elől sem, hogy ebben harmadik fél is részt vegyen. Továbbá leszögezték azt, hogy érdekeltek a tárgyalások folytatásában, a vitás pénzügyi és gazdasági kérdések rendezésében, s az ezekről folytatott megbeszéléseket a lehető leggyorsabban, de legkésőbb a szovjet csapatkivonások végéig be kell fejezni. A gazdasági együttműködés más kérdéseiről szólva a miniszter elmondta: a két tárgyalóküldöttség kinyilvánította azt a véleményét, hogy a kapcsolatok új formáinak kialakításában mindkét ország érdekeit a lehető legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni, s eszerint kell a továbbiakban a közös érdekek szerint dolgozni. A Renault-gyár bocsátotta a sajtó rendelkezésére a „Lagúna” névre keresztelt új kétszemélyes, 210 lóerős, turbófel töltéses gépkocsit.- A 250 km/óra végsebességre képes gépkocsit az októberi párizsi autó kiállításon tekintheti meg először a nagyközönség Egyetemistának lenni Ausztriában Az osztrák egyetemistáknak, főiskolásoknak nem lehetnek nagyobb panaszaik anyagi helyzetükre. Tanulmányaikat sokfajta állami támogatás és kedvezmény, az állami és társadalmi szervek, valamint a vállalatok sokféle ösztöndíja segíti. A csaknem 20 hazai egyetem és főiskola belföldi hallgatóinak nem kell tandíjat fizetniük, a szociálisan rászorulók pedig folyamatosan állami tanulmányi segélyben részesülnek. A jogosultság a szülők jövedelmétől és vagyonától, továbbá a család és a hallgató szociális helyzetének néhány más tényezőjétől függ, és összege megközelítheti, sőt ^némelykor túl is lépheti a havi hatezer Schillinge! Akinél a családi vagyon értéke meghaladja a 400 ezer Schillinge! nem kap tanulmányi segélyt. Ha viszont a szülők együttes havi jövedelme nem éri el a havi 14 ezer Schillinge! a hallgató maximális segélyösszeghez juthat. A havonkénti segélyek átlaga jelenleg 3000 schilling körül van, ami kétségkívül az egyéni létminimum alatt van, de a hazulról semmilyen vagy csak korlátozott támogatásban részesülő diákok megélhetését a segélyen kívül a diákotthoni, ^étkeztetési kedvezmények. továbbá az ösztöndíjak és a munkavállalási lehetőségek is javítják. A tanulmányi segélyben részesített egyetemisták és főiskolások aránya az 1972. évi 23 százalékról napjainkig 8 százalékra csökkent. Ennek azonban nem az állam szűkmarkúsága az oka, hanem a családok jövedelmének és vagyonának gyarapodása, amely miatt fokozatosan csökken a segélyt jogosan igénylők száma. E folyamat lassítására az állam a most kezdődött* tanévben, 6 százalékkal megemelte a jogosultsági küszöböt. A jó tanulmányi eredményeket elérő hallgatóknak megítélt állami ösztöndíjak személyenként és évente legalább tízezer schillingre rúgnak, felső határuk pedig ötvenezer schilling. Az állami költségvetés ez év szeptemberétől az ezekre szánt pénzkeretét egyharmadával megnövelte. A kedvezményes felsőoktatási diákotthonok és menzák fejlesztésére állami eszközökből tavaly 64 millió schillinget fordítottak. A hálózat még így sem kielégítő: az országban jelenleg a szükségesnél mintegy hétezerrel kevesebb hely van a diákotthonokban. Az államtól kapott juttatások kiegészítésére az osztrák egyetemi és főiskolai hallgatók egyharmada (különösen az a része, amely nem jut diákotthoni helyhez, vagy családot alapított) a tanulmányok mellett valamilyen kereső foglalkozást is űz. Munka- vállalási szabadságukat csupán az korlátozza, hogy ha ilyen jövedelmük túllépi az évi 4200 schillinget, akkor elveszítik az állami tanulmányi segélyt. Ausztriában az úgynevezett „nyitott felsőoktatás”, a „tömegegyetemek” rendszere alakult ki: a törvények szerint minden érettségizett fiatal felvételi vizsga nélkül bejuthat a választott egyetemre vagy főiskolára. Ma már az érettségizettek egy- egy évjáratának mintegy tizenöt százaléka választja a továbbtanulásnak ezt a lényegében korlátlan lehetői ségét, és az egyetemi-főiskolai diáklétszám alig másfél évtized alatt 130 ezerről 170 ezer fölé növekedett. A diplomaszerzési szabadság természetesen nagy anyagi terheket ró az államra mind a hallgatók egyéni támogatását, mind az oktatási feltételek megteremtését illetően. A szociális juttatásokban és tanulmányi ösztöndíjakban az állami költség- vetés nagyjából lépést tart az igényekkel, növeli pénzfedezetüket. A támogatás jogszabályrendszere viszont olyan bonyolulttá, szinte áttekinthetetlenné vált, hogy még Erhard Busek, az illetékes miniszter szerint is gyökeres reformra szorul. Még ennél is súlyosabb gondokat okoz az egyetemek és főiskolák túlzsúfoltsága, szűkössége, s a hallgatók és az oktatók ebből származó sok közös viszontagsága. A felsőoktatás költségvetése már régóta nem elegendő a felsőoktatási létesítmények hálózatának és személyzetének bővítésére, oktatási és tudományos kutatási felszeBolgár katonák Szaúd-llrábiába? Zselju Zselev bolgár köz- társasági elnök a washingtoni törvényhozás egyik bizottságában kijelentette: országa kész korlátozott katonai kontingenssel részt venni az iraki agressziót megállítani, Szaúd-Arábiát megvédeni hivatott nemzetközi erőkben. A kijelentés váratlanul érte a Szófiában ülésező Nagy Nemzetgyűlést, noha egyes képviselők már tettek ilyen- kezdeményezést. A parlament elnöksége -kiegészítő tájékoztatást kért az Egyesült Államokban tartózkodó Z-selevtől, és véleménye szerint a kérdéssel magának a Nagy Nemzetgyűlésnek kell foglalkoznia Zselev államfő hazájába való visszatérése után. relésük fejlesztésére. Emiatt az intézményekben az oktatógárda túlterhelt, a diákok pedig lépten-nyomon sorbaállásra kényszerülnek: a vizsgáknál, a laboratóriumokban és egyebütt. Az áldatlan tanulmányi feltételek nyilvánvalóan rontják az oktatás, a képzés színvonalát is. A diákok emiatt kialakult nyugtalansága, elégedetlensége gyakran vezet tüntetésekre és más akciókra, amelyek során követelik az egyetemek anyagi ellátásának javítását. A -kormányzat is tisztában van a tanulmányi helyzet tarthatatlanságával, s késznek mutatkozik a felsőoktatás költségvetésének növelésére, sőt, olyan átfogó reform megvalósítására, amely kiterjed az egyetemek, főiskolák autonómiájának megerősítésére is. Az október eleji parlamenti választások alkalmából minden főbb politikai párt. meghirdette a felsőoktatás fejlesztését, anyagi körülményeinek javítását. Ma nehéz egyértelműen és röviden válaszolni arra a kérdésre, hogy jó-e egyetemi vagy főiskolai -hallgatónak lenni Ausztriában. A feleletnek okvetlenül külön kell választania a diákok személyes anyagi-szociális helyzetét az oktatási intézmények állapotaitól. Mindent egybevetve azonban ma a magyar diák — az ismert szólással élve — alighanem jogosan mondhatja osztrák társának: „Deine Sorge moedhte ich haben”, azaz „Irigylem a gondjaidat”. Sebestyén Tibor Végre köszönet is... Az alkotó (balról) munkái előtt Fotó: Kovács Erzsébet A Békés Megyei Rendőrfőkapitányságon tegnap délutáni tartott fegyveres erők napi ünnepség előtt Woíí- muth Frigyes nyitotta -meg azt a kiállítást, melyet a rendőrség épületében rendeztek Némethné Vacsi Mária batikjaibó! (Selyemre viasz, forró víz, ecset és festék felhasználásával felvitt képeiből.) Az ünnepségen dr. Gál László rendőr ezredes, megyei főkapitány és dr. Hajdú Antal rendőr alezredes, békéscsabai kapitány 119 rendőrnek és polgári alkalmazottnak nyújtott át elismerést. Mivel a kormányzat felfüggesztette a kitüntetések adományozásé! a rend őrei miniszteri, országos, megyei rendőrfőkapitányi és városi kapitányi dicséretben és jutalomban részesültek. Többeket soron kívül és sorosan előléptettek magasabb rendfokozatba, mások szolgálati idejük elismeréseként vehettek át pénzjutalmat. Bezárják a bölcsődéket? (Folytatás az 1. oldalról) mellé nem használunk öblítőszert, az óvodákhoz hasonlóan mi is kérni fogunk a szülőktől WC-papírt, papír zsebkendőt, szappant. — Végül is a bölcsőde szociális segítség a családoknak — szól a bölcsődeigazgató —, napi 30 forintért ehetnek a gyerekek, és gondozzuk, neveljük őket. (A háromgyerekes családok 15 forintot fizetnek.) Itt az intézmény ruháját viselik a gyerekek, mossuk, vasaljuk, varrogat- ju-k ezeket. Már azon is gondolkoztunk, hogy netán a családok kiselejtezett, de még jó minőségű játékait tudnánk használni. Sajnos, az anyukák is bizonytalanok : visszahívják őket a munkahelyükre, még be sem szokik gyermekük a bölcsődébe, a mamát máris visszaküldik gyesre. A gyermekvállalás nemcsak anyagi kérdés. A fiatalok egykét gyereket mindenképpen szeretnének, és az itteni teljes ellátással sokat segíthetünk egy-egy családnak. Azt nagyon is el tudnám képzelni, hogy a nők csak 4-6 órát dolgozzanak naponta. Mire a kicsi hazakerül a bölcsiből, a mama már bevásárolt, rendet tett, nem ideges, és így nyugodtabban foglalkozik a gyermekéve! Az óvó nénikkel egyeztettük az oktatási, nevelési programot, és alakítottunk óvodaelőkészítő csoportot Az önkormányzatoknak nagyon át kell gondolniuk, hogyan döntenek a szociális intézményekről, a gyerekek és idősek gondozásáról. Módszertani bölcsödé tizenkilencediknek — Az épületeink felújítására nagyon kevés pénz jut — folytatja Hankó Éva. — Minden bölcsődénk beázik, a fűtést korszerűsíteni, javítani kellene, teljes mértékben már a tisztasági meszelést sem tudtuk megoldani. Mindezek ellenére a konyháink, a bölcsődéink tisztasága, rendje, az ott dolgozók munkamorálja miatt nyugodtan alhatunk. A bérekről annyit, a minimumot 6 ezer forintra emeltük, a szakdolgozói átlag 8 ezer 400 forint, a vezetőket is beleértve. Ez nagyon kevés. A nyugdíj előtt álló gondozónő, ha végigdolgozta az életét, legfeljebb 9 ezer 600, 9 ezer 800 forintot keres bruttóban. A lépcsőzetes béremelések sorában az idén a gazdaságiak és fizikai dolgozók kerülnek sorra. * * * Bz év február elsejétől Békés megye legalább azzal felzárkózott a többi 18-hoz, hogy most már nálunk is van megyei módszertani bölcsőde. Vezetője Fülöp Imré- né, munkáját szakfelügyelő társai segítik. Békéscsabán a belvárosi, a Wlassich sétányon lévő bölcsőde hivatott a megye 48 bölcsődéjének szakmai, módszertani irányítására, a színvonal egységesítésére. E területen még kevés a tapasztalat, de Fü- löpné és kolléganői évtizedes szakmai gyakorlata átsegít a nehézségeken. —■ Megyeszerte változatos a kép — halljuk Fülöpné- től —, gyakran a kisközségekben jobb körülmények között, magasabb bérért dolgoznak a gondozónők, mint a városban. Az élelmezésvezetők törhetik a fejüket a beszerzéssé! hogy a napi 30 forintos normából változatos, tápanyaggazdag ételeket főzethessenek. Vállalkozni külső mosatásra, főzésre nem tudunk, ehhez egy-egy bölcsőde személyzete és lehetősége kicsi. Felmerült egy központi konyha és mosoda építésének gondolata, de ez most számunkra elérhetetlen beruházás. A megyei módszertani bölcsőde készül a szakmai munka javítására, a továbbképzések szervezésére. A döntő az, hogy minden a gyermekekért történik, ők a legfontosabbak számunkra... Bede Zsóka
