Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-27 / 227. szám

NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 27., csütörtök Lesz-e nemzetiségi képviselet az önkormányzatban? Első a közéleti jártasság Nincs nemzetiségi törvény, nincs a hazánkban élő ki­sebbségeknek parlamenti képviselete. Egyelőre. Van viszont ma már tapasztalat bőven arról, hogy ami nem­zetiségpolitika címszó alatt történt az elmúlt évtizedek során, finoman fogalmazva nem vezetett túl sok ered­ményre. Változák az egész világ körülöttünk, átalakul annyi minden, a nemzetisé­gi szövetségek megreformá­lása csak egyetlen „fejezet” az országot jellemző válto­zások közepette. Mindezt egybevetve érthe­tő, hogy- a helyhatósági vá­lasztások közeledtével erő­södik a szándék, az elha­tározás: ami néni sikerült a Parlamentben, talán sikerül most. A lakosság nemzetisé­gi jelöltet indíthat abban a reményben, hogy jogainak, érdekeinek megfelelő képvi­selője legyen az önkormány­zatban. Az igény jogos, a megoldás látszólag egyszerű. De valóban az? — Nagyon nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen kezel­ni bármit, aminek nincs jo­gi szabályozása — mondta Grósz György, a békéscsa­bai román közösség vezető­je néhány nappal ezelőtt, amikor, arról beszélgettünk, miért fontos számunkra a szeptember 30-ai megméret­tetés. — Nemzetiségi kisebb­ség él a határainkon túl a magyar, és a határainkon belül, a szlovákok, a romá­nok, a németek. Kiderült, hogy egyiket sem tudjuk megfelelően kezelni, a kül­sőt sem, a belsőt sem. Ott azért nem. mert ütközünk a másik ország érdekeivel, itt azért nem, mert nincsenek kellő anyagi lehetőségek. Az önkormányzati törvény lát­szólag kedvez a nemzetisé­gieknek. Gyakorlatilag mi, románok itt, Békéscsabán nem sok esélyt látunk arra, hogy bejutunk, de ki sze­retnénk próbálni a törvény adta lehetőséget. — Mi az, ami kedvező, és miért csak látszólag? — Nem kell négy válasz­tókerületben jelöltet indíta­ni, csak egyben és viszony­lag könnyű megszerezni az előírt egy százalék kopogta­tócédulát. Kiszámítottuk, hogy a szükséges szavazat csak akkor jöhet össze, ha a nemzetiségi jelöltünkre nem­csak a románok szavaznak, hanem a magyarok közül is sokan. Ehhez pedig olyan embert kell jelölnünk, aki­nek van politikai tapaszta­lata, akit ismernek, tisztel­nek. — Vagyis első a közéleti jártasság, és csak másodla­gos a nemzetiségi hovatarto­zás? Elfogadja az önök kö­zössége románnak azt az embert, aki inkább magyar, aki ugyan érti, de nem be­széli a nyelvüket? S egyál­talán mit várnak el jelölt­jüktől, ha valóban bejut majd az önkormányzatba, mint a békéscsabai román­ság képviselője? — Mindenekelőtt azt vár­juk, hogy a helyi érdekeket képviselje, az adott közös­ség javára dolgozzon. A Par­lamentben a nemzetiségi képviselet helyett, áthidaló megoldásként felvetődött az etnikai kisebbségek ombuts- man intézménye, ami ázt je­lenti, hogy nemzetiségi szár­mazású vagy magyar om- butsman (kisebbségi szószó­ló) képviselné az etnikai csoportokat. A kérdés az, hogy milyen jogosítványai lennének. Egyetlen jogosít­ványt tudnánk elfogadni, a vétójogot minden nemzetisé­gi létet érintő kérdésben. E nélkül a jogi biztosíték nélkül a kisebbség ki van szolgáltatva a többség jó­indulatának. Egy hetvenez- res városban kétszáz román család kis létszám, mégis az a véleményünk, ha valahol él egy kisebbség, annak a politikai képviselete feltét­lenül szükséges az önkor­mányzati testületben — mondta többek, között Grósz György. Beszélgettünk még. szár­mazástudatról,. identitásról, a feltartóztathatatlan assszimi- lációról. a természetes alkal­mazkodásról, nyelv- és ha­gyományápolásról, fennma­radásról és egy újfajta „híd” szerepről. Meg arról, hogy ezen a vidéken évszázadok óta együtt élnek különbőz» népek, nemzetiségek. Ezt a zsúfolt közép-kelet-európai együttélést gyakran az jel­lemezte, hogy amíg a nagy- politika egymás ellen ját­szotta ki a népeket, a kis­emberek hétköznapjai béké­ben, egyetértésben teltek. Persze sajnos, sokszor meg­történt ennek ellenkezője is. Az otthon- és jövőformálás szempontjából mindenesetre nem lehet közömbös, hogy a társadalmi változások, így a helyhatósági választások is melyik irányt erősítik a mai Magyarországon — és határainkon kívül. N. K. Két áremelés között egy MDF-piac? Magyar Bálint az SZDSZ kondorosi nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) hoz a földhöz a Nagykör­úton lakó asszonynak?” Magyar Bálint, aki 1982— 86 között a Szövetkezeti Ku­tatóintézet szociológus mun­katársaként maga is foglal­kozott a kulákság problé­májával, ezt követően azt a nézetét osztotta meg a hall­gatósággal, hogy a valami­kori kulákréteg kétharmada mára már a városi közép- osztály sorába tartozik. Ezért sem lenne szerencsés, ha bármilyen örökös — lakhe­lyétől függetlenül — meg­kapná szülei, nagyszülei földjét. Kiszámították, az SZDSZ 94 parlamenti képvi­selőjének összesen 900 hek­tár föld járna, mondta a szónotf, a kifejezetten váro­si pártot képviselő honatyák mégsem szorgalmazzák jus­suk visszavételét. Végezetül a közelgő hely- hatósági választásokra utal­va megjegyezte: tavasszal azért mentünk el szavazni, hogy az egy pártrendszert a többpártrendszer váltsa fel, szeptember harmincadikon pedig arról döntünk, elju­tunk-e újra az egypártrend- szerhez. D. L. (Folytatás az 1. oldalról) Andrásfaly Bertalan, a művelődési és közoktatási miniszter a nyár folyamán visszavonta a felsőoktatási intézmények szervezeti és működési szabályzatát, ame­lyet jó néhány egyetemi, il­letve főiskolai vezetés arra használt fel, hogy az intéz­ményeiket legfelsőbb szinten irányító tanácsokból kire- kesszék a hallgatókat. Sze­rencsére Békéscsabán ez nem vitatéma. — Főiskolánk ettőf a tan­évtől kezdve önálló — foly­tatta beszédét Rózsavölgyi László. — Amikor létrehoz­tuk a főiskolai tanácsot, ab­ba automatikusan öt, titkos szavazással választott hall­gató is bekerült, vagyis a tanácsban egyharmados arányban mi is ott vagyunk. Dr. Földesi Béla főigazga­tó mindezt a következőkkel egészítette ki: — Bár a főigazgatónak egyszemélyes döntési jogkö­re is, én a főiskolai tanács véleményének kikérése nél­kül semmiben sem határo­zok. Tízperces hozzászólásában két dologra tért még ki. Mint mondta, rendkívül hát­ráltató, hogy a felsőoktatási intézmények beadványait a művelődési tárca illetékesei a legtöbb esetben még csak válaszra sem méltatják. Az ilyen tisztviselőket — véle­ménye szerint — fel kellene menteni a hivatalukból. Ezek után a főiskolai oktatók bé­rezéséről szólt: — Az én főigazgatói pót­lékom 3 ezer forint. A he­lyetteseimé 1500. A tanszék­vezető ezer forintért vezet tanszéket. Meg lehet kér­dezni a kőműves segédmun­kást, ő mennyi idő alatt jut ennyi pénzhez... * * * A két szarvasi felsőokta­tási intézményünkben, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karán, valamint a Brunsz- vik Teréz Óvóképző Főis­kolán nem volt demonstráció a tegnapi nap folyamán. Az intézmények vezetőitől tele­fonon érdeklődtünk. Dr. Búzás László, az óvó­képző főigazgató-helyettese: — Hallgatóink képviselői részt vettek különböző ta­nácskozásokon, ahol tájéko­zódtak az országos demonst­ráció kérdéseiről. Ezeket a hallgatói tanácsunk külön is megvitatta, de nem tartotta szükségesnek. Dr. Hodossi Sándor, a DATE szarvasi karának fő­igazgatója : — Hozzám olyan kérés érkezett a hallgatók részé­ről, hogy az iskola autóbu­szával többen szeretnének felmenni Budapestre, és ott a központi demonstráción részt venni. Az utazást nem tiltottam meg, de az autó­buszt anyagi okok miatt nem tudtam biztosítani nekik. Helyi demonstrációt pedig nem szerveztek, mondván, úgysem itt dőlnek el a nagy horderejű kérdések. Az egyetemi kar tanácsába, mi is biztosítjuk a hallgatók egyharmados részvételi ará­nyát, bár én személy szerint tartok attól, hogy a későb­biekben mindez érdektelen­ségbe fullad a hallgatók ré­széről. Magyar Mária Aranyos Vihogva böngészi a két kamaszlány a kirakatbeli rek­lámszöveget. „Tök jó, figyeld, 24 karátos bútor!” Mire a barátnője, két rágás között. „Ühüm! Te, az sok, vagy ke­vés? Az a karát. Ki veszi ezt? Nekem is vehetne egy új farmert!” A zsúrkocsi élökelően csillog a kirakatban. „Aztán mit tolnék rajta? Tán a teát, meg a zsíroskenyeret?” — há­rítja el szemrehányóan a kérdést: „Tetszik-e?” az agyon­mosott, kinyújtott könyökű szvettert viselő nénike. — „Tő­lem elfér, csak a tej ne drágulna folyton!” Nem tréfa, nem félreértés: lehet vásárolni, magyar fo­rintért 24 karátos arannyal bevont bútorokat. „Aki te­heti, akinek épp erre van igénye, vegye, miért ne? Iga­zán szép, elegáns, én is megnéztem odabenn a mintada­rabokat. „Az -a baj, hogy sokan csak irigykednek a tehe­tősebbre, ügyesebbre, ahelyett, hogy magok is igyekez­nének!” — fejtegeti, még mindig a kirakat előtt, egy kö­zépkorú férfi. Az üzletben szemrevételezhetjük a többi aranyos bú­tordarabot is: a tévéállványt, a szobainast, a francia­ágyat — ez utóbbi 99 ezer 126 forint — a kecses fésül­ködőasztalkát, a légies fogast, és a többit. Ha nem is hemzsegnek a vevők, van azért rendelés, nem is egy. Bajszos fiatalember vet futó pillantást az árakra: „Ép­pen meg tudnám venni, ha nagyon akarnám, de minek!? . Inkább egy aranyos szőke...” — th Helyhatósági választások ’90 A szavazatszámlálás Sorozatunk tegnapi részében a szavazólapokról esett szó. Eljutottunk addig, hogy a szavazatszámláló bizottság nyilvántartásba veszi a szavazólapok átadását. Ezután következik a voksolás már megszokott módja; a válasz­tópolgár a SZAVAZÓFÜLKÉBEN szavaz, a szavazólapo­kat borítékba teszi, és a szavazatszámláló bizottság előtt urnába helyezi. Mielőtt még a szavazatszámlálás szabályait részletez­nénk, még egy fontos kérdést szükséges tisztázni, neve­zetesen : Igénybe vehet-e segítséget az a választópolgár, aki nem tud olvasni, vagy más testi fogyatékossága akadályozza a szavazásban? Igen, ebben az esetben MÁS választópolgár, vagy a SZAVAZATSZÁMLÁLÓ bizottság KÉT tagja segíthet. Ebben az esetben tehát enged a törvény abból a kitétel­ből, miszerint, a voksoláskor a szavazófülkében CSAK a szavazópolgár tartózkodhat. Mi a teendője a szavazatszámláló bizottságnak a sza­vazási idő leteltekor? A szavazatszámláló bizottság elnöke 18 órakor a sza- - vazóhelyiséget í BEZÁRATJA. Ez nem jelenti azt, hogy AKIK A SZAVAZÓHELYISÉGBEN vagy az előtérben TARTÓZKODljJAK ebben az időpontban, ne szavazhat­nának. Ennek [megtörténte után azonban a szavazatszám­láló bizottság LEZÁRJA a szavazást. Ezután már NEM szabad elfogadni újabb szavazatokat. Mi történik a fel nem használt szavazólapokkal? Ezeket a bizottság szavazólapfajtánként kötegbe foglal­ja, és a köteget pecséttel lezárja. Mi á feladata a bizottságnak a választás érvényessé­gének megállapításához? Nagyon fontos, hogy az urnában levő szavazólapokat FAJTÁNKÉNT) számba vegye (emellett az üresen talált borítékokat természetesen figyelmen kívül hagyja). Mielőtt azonban a bizottság felbontja az urnát, ellen­őriznie kell aZ urna pecsétjének ÉRINTETLENSÉGÉT. Felbontás után meg kell győződnie az ELLENŐRZŐ LAP meglétéről, máid az urnában levő szavazólapok számát fajtánként össie kell hasonlítania a szavazókörben vok­solók számával. Mi a sorsa az érvénytelen szavazatoknak? > A szavazólapok fajtánkénti csoportba sorolása mellett "EL KELL KÜLÖNÍTENI és összeszámlálni az érvényte­len szavazatokat. Az érvénytelenség okát a szavazólap hátoldalára rá kell vezetni, majd a szavazatszámláló bi­zottság tagjai aláírják. Ezután fajtánként külön kötegbe kell foglalni, majd lepecsételni az érvénytelen szavaza­tokat úgy, hogy a pecsét megsértése nélkül ne lehessen kivenni vagy berakni egyetlen lapot sem. A kötegekre rá kell írni a szavazólap fajtáját, a szavazókor számát, és a kötegben levő szavazólapok számát. Hogyan összegzik az érvényes szavazatokat? Ugyancsak fajtánként, de ezen belül JELÖLTENKÉNT és LISTÁNKÉNT külön-külön számlálják meg, majd — kivéve a kislistás szavazólapokat — elvégzik a kötege­lést. a kötegre jelöltenként és listánként rá kell írni az érvényes szavazatok SZÁMÁT. Hét szűk esztendő után — a nyolcadik (Folytatás az 1. oldalról) gyénként áttekinteni a hely­zetet, ezt többször kértük is. Ebben a megyében a nor­mális csapadékeloszlású években átlag 70-80 mázsa kukorica terem egy hektá­ron, ezzel szemben 1987-ben az átlag 58;74 mázsa. ’88-ban 55,09 mázsa, míg tavaly, vi­szonylag jobb évben 71,29 mázsa volt a hektáronkénti kukoricahozam. — A kormányzati segély- csomagban meghatározott számítás szerint mennyi gazdaság minősülhet aszály­károsultnak? — Annak alapján 53 üzem. A nem is oly rég jó ku­koricaterméséről híres tér­ségben, Orosházán és kör­nyékén ma 30-35-40 mázsás hozamokról beszélnek. (A kevés kivétel zömmel az a néhány nagyüzem, ahol mód nyílt az öntözésre.) A szo­rongatott helyzetbe kerüli gazdaságok közül ezúttal áz Orosházi Üj Élet Tsz-ben érdeklődtünk, al\ol Keresz­tes Sándor elnök ecsetelte nem éppen rózsás helyzetü­ket: — Végleges adatokat még nem tudok, hiszen nem fe­jeződött be a betakarítás, de annyi bizonyos, a korábbi becslésnél is rosszabb a helyzet. Körülbelül 36-38 millió forintos kiesés várha­tó. S ez még, több lenne, ha búzából, borsóból nem sike­rül többlettermést elérnünk. A kukoricának a felét taka­rítottuk be eddig, s pillanat­nyilag az átlag 35 mázsa hektáronként. — Miképpen érinti önö­ket a kormányzati döntés? — Élni kívánunk a föld­adókedvezmény lehetőségé­I vei. — Ez mekkora összeget jelent? — Nyolcmillió-kétszázezer forint az összes földadónk, és ha csak a kukoricát ve­szem, akkor ott a kedvez­mény 800 ezer forint, ha vi­szont a cukorrépa is bele­számít, akkor azzal együtt már másfél millió forint le­het. Azt nem találom igaz­ságosnak, hogy az előző há­rom évhez, tehát a már aszá­lyos esztendőkhöz képest számít az a bizonyos 15 szá­zalék, ennek a területnek ugyanis nem az a termőké­pessége, amit az elmúlt há­rom év mutat. Másképpen fogalmazva, az intézkedés azt az időszakot veszi ala­pul. amikor már segítségre szorult volna a mezőgazda­ság. A társadalombiztosítási járulék későbbi befizetési le­hetőségével is élni kívá­nunk. A kedvezményezett hitelről pedig csak annyit: már szeptember elején szük­ség lett volna rá, hiszen a talajelőkészítéss vetés nem várhat, a következő évet most kell megalapozni. Min­dent egybevetve.- az a véle­ményem, hogy ilyen aszá­lyos időszak után jóval több­re számított a mezőgazda­ság! * * * Végül a kedvezményes cél- •hitelről érdeklődtünk a Ma- • gyár Nemzeti Bank megyei igazgatóságán, ahol megtud­tuk: éppen tegnap ültek osz- sze országos bankközi ta­nácskozásra a fővárosban a szakemberek, s a legfonto­sabb témák között feltehe­tően napirenden szerepelt ez a kérdés is. A héten erre tehát még visszatérünk. T. I, Ki lehet a Skála Kópé? (Folytatás az 1. oldalról) állapításairól Nagy Tibor rendőr századost, a békés­csabai rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályve­zetőjét kérdeztük. — Tegjnap hajnali 3.10 órakor szólt be egy magát megnevezni nem kívánó sze­mély az ügyeletre. Egy má­sik bejelentő pedig reggel elmondta, hogy 1 óra 45 perc körül nagy üvegcsöröm­pölést hallott. A helyszínen természetesen rögzítettük a hátrahagyott használható nyomokat. Azóta folyamato­san ellenőrizzük a szabad­lábon levő személyeket, akik szóba jöhetnek gyanúsított­ként. Más megyékbe is el-. juttattuk a betörő által el­vitt tárgyak jegyzékét, s utánanézünk a lehetséges el­adási helyeknek is. Az áru elviteléhez feltétlenül kel­lett valamilyen jármű is. A Seiko és Citizen karórák mellett jelentős mennyiségű bőrdzsekit, divatos szabad­időruhát, rengeteg máikás farmert és sok minden mást is elvitt a betöréses lopás elkövetője. Az arany tehát megma­radt. Bizonyára tisztában van azzal a város közepén, az éjszakai csöndben is nagy bátran csörömpölő tol­vaj, hogy amúgy sem min­den arany, ami fénylik — még „karkötőben” sem. * K. A. J. fl választ elfújta a szél?

Next

/
Oldalképek
Tartalom