Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11., szombat Készül a medgyesegyházi görbetükör: llhinek jutott (avagy nem jutott) dinnyelöld Mi a boldogság mostanában? Híveket szerezni (Folytatás az 1. oldalról) A körülbelül ötezer lakost számláló Medgyesegyháza dinnyetermeléssel vívott ki hírnevet magának. Ilyenkor augusztus táján csak úgy ontja magából a falu a zöld színű kis teherautók karavánjait, amelyeket görög- linnyékkel pakoltak meg ;azdáik. A faluba érve gondolok egyet: mégsem a szó- dodráma-tábort keresem fel először. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogyan vélekednek Medgyesegyháza lakói önmagukról, a községük örömeiről, gondjairól. Pádon üldögélőktől, boltba sietők- től, kerékpáron közlekedőktől érdeklődöm. A Kossuth téri parkot mutatja egyikük: „Még a vak is látja, micsoda szeméttemető van itt... Ezt írja meg!" De a nevét nem vállalja, továbbmegy. A következő megszólítottal is hamar végzünk. „Ne haragudjon, most halt meg a fiam. Tizenöt éves volt. Diny- nyét szállítottak Pestre. Autóbaleset. Nem tudok most beszélni...” — mondja. Nyári István, az Űttörő utcai általános iskola matematika—fizika szakos tanára azonban szívesen nyilatkozik. Mint kiderül, még a szociodráma-táboroáokat is ismeri, hiszen azok éppen az iskolájukban vannak elszállásolva. — Hogy én milyen megoldásra váró gondokat tudnék mondani? — ízlelgeti a kérdést. — Hát itt van mindjárt az iskola. Évek óta tatarozni kellene. A technikaszertárt mag asugr ó-állványokkal kellett alátámasztani, mert különben összedől. A művelődési házban a székek a földhöz vannak csavarozva, nem lehet egy bálát megtartani. Rettenetesen rossz a bérelosztás. A paradicsomföldem például annyit terem, mint amennyi egyévi tanári fizetésem ... Néveriné Szemenyei Edit, egy kismama, szintén szívesen nyilatkozik. Nyolc éve él Medgyesen, de minthogy eredetileg nem idevalósi, kicsit kívülről is képes látni a falut, a falusiakat: — Problémákat én is tudok sorolni — mondja. — Például, ahol mi lakunk, nagyon rossz az út. De hát ez másoknál is van így. Jó lenne először az utakat rendbe rakni, és utána foglalkozni azzal, hogy kábeltévé legyen. Aztán ott van a szociális otthon. Korábban szülőotthon volt. Kár, hogy megszüntették, mert igény lenne rá. Ahogy hallom, Gyulán még a folyosókon is fekszenek kismamák, akkora a zsúfoltság. Aztán sorra szűnnek meg a munkaalkalmak a községben, pedig eddig se igen lehetett helyben munkához jutni. Míg dolgoztam, én is Mezökovácsházára jártam át. Az itt élő emberekről meg csak annyit: Mindenki hajt, dinnyézik, vagy paradicsomozik, hogy minél több pénze legyen. A közügyek iránt nem túl érzékeNyári István: A technikaszertárt magasugrólécekkel kellett alátámasztani Néveriné Szemenyei Edit: Ahogy hallom, Gyulán még a folyosókon is fekszenek kismamák... Engelhardt Lajos: Itt a faluban még Fidesz sincs nyék. Hiányzik belőlük az összefogás. Talán elfásultak. Nem tudom. A tornateremre is már vagy negyedszer szednek pénzt, aztán sose épül fel... A hatvanhárom éves té- esznyugdíjast, Engelhardt Lajost a kerékpárúton szólítjuk meg. Büszkén mondja, hogy ő tősgyökeres medgye- sl. Neki csak a szennyvízzel és a rossz kenyérrel volt problémája, de mint mondta. a kenyérügy közben megoldódott, mert mostanában már Orosházáról szállítják, és ez összehasonlíthatatlanul jobb, mint a korábbi, helyben sütött. Később, miközben az Űt« törő utcáig kísér, még eszébe jut valami. — Hát az ifjúság még egy nagy gond a faluban — bólogat. — Valahogy nem vergődnek semmivel. Talán belefásultak abba a sok hazugságba, ami körülvette őket, de az is lehet, hogy csak egy jó vezető hiányzik az élükről. Itt a faluban még Fidesz sincs. Elmennek innen a fiatalok. Az én gyerekeim is Békéscsabán vertek gyökeret... * * * Körülbelül ezekkel a tapasztalatokkal kopogtatok be az Űttörő utcai általános iskola kapuján, amely a negyedik éve működő szocio- dráma-tábornak ad otthont ezekben az augusztus eleji napokban. Fabulya László- né, a tábor vezetője a stúdiószobába vezet (ez egy emeleti osztályterem), ahol az esti beszélgetések, színjátékpróbák folynak. A legtöbb jelenetről videofelvétel is készül emlékbe, s másoknak példaként. Most is néhány jelenet próbáit követi a kamera, így közvetlenül is részese lehetek a gyerekek által felfedezett és begyűjtött „medgyesi életképeknek”. Roppant találó például a Sportpálya című részlet, amelyben a .gazt alakító négy kislány lassan-lassan benövi a pálya közepén tartózkodó sportolót, ötletes a Dinnye és a falu című rész is, amelyben a négy falusi dinnyéző közül egy olvassa az újságot, hárman csákót csinálnak belőle. Az újságot olvasó később vándortarisznyát vesz a vállára, és elhagyja a falut, a másik három pedig tovább dinnyézik, számolja a pénzt, s itt leli a halálát is. A harmadik jelenetben a pártszékházért küzdő MSZP és az ellenzék harcát mutatják be a botokkal hadakozó ifjak. Ezek után Fabulyáné egy ajtóra tűzött listára hívja fel a figyelmem, amelyen sorban egymás alatt olvashatók a táborlakók által feltárt, orvoslásra váró falusi gondok: tanteremhiány, utcanyitás, környezetszennye- ződés, szennyvíz, szemétszállítás, munkahely- és szórakozási lehetőség, sportpálya, fogyatkozó lakosság, vízgondok és így tovább. Miközben a táblázatot olvasgatom, meg kell állapítanom: az általuk fbltárt, s az általam kontrollált valóság ugyanazt a Medgyest körvonalazza. Most már csak egy dologra vagyok kíváncsi: miért épp Medgyest választották helyszínül? — Tavaly Battonyán csináltuk ugyanezt — mondja Fabulyáné. — Ott azt tapasztaltuk, az emberek általában kényelmesek, kívülről várnak segítséget. Az idén olyan helyet akartunk feltárni, ahol a polgárok vállalkozók, önmagukon segítenek. Ez Medgyesre ember- emlékezet óta jellemző, fgy kerültünk ide. Ami a hasznosságot illeti: ha a falusiak és főleg a falu vezetői a csokorba szedett hibák megmutatását segítségnek fogják fel, ezeket számon tartják és orvosolni próbálják, akkor már munkánk nem volt hiábavaló. Ha sikerül megértetnünk a mezőgazda- sági munkára vállalkozó medgyesiekkel, hogy a látástól vakulásig munkán túl az életnek számtalan értéke van még, amelyekből — ha nem vigyáznak — véglegesen kimaradhatnak, akkor már megérte, hogy eljöttünk ... Azok a medgyesiek pedig, akik kíváncsiak a táborlakók által tartott görbetükörre, ma, szombaton este a medgyesegyházi művelődési ház emeleti klubtermében megnézhetik (benne magukat). Magyar Mária Azzal fejeztem be tavaly, 1989 januárjában, az Úti Éva békési könyvtárigazgatóval folytatott beszélgetést, hogy „Vörösmartyt sem ártana elővenni ám, vagy Kölcseyt: Hass, alkoss, gya- rapits: s a haza fényre derül". Most, 1990. augusztus elején azt mondja; „Ne lí- rázzunk, ha lehetséges.” Miért ne lenne, mondom, tehát semmi líra, netán érzelmes kitekintés a könyvtárablakon, az országra: fényre derül-e? Maradjunk csak a tényéknél, az ész érveinél. Tudom, hogy akik szívből (már megint a líra!), szóval akik hivatástudatból könyvtárosok, mint a békésiek, azok úgysem hagyatkoznak csak észérvekre, úgyis ott van a lélék minden gondolatukban. Ez a könyvtár már nem az Átolvassuk a tavaly januári riportot, gyorsan kiderül, hogy ez a békési könyvtár már nem az a könyvtár. Persze, nem volt sem földrengés, sem érthetetlen felfutás, annyi változott talán, hogy általában nehezebben élnek, mint akkor, de (tavaly még panaszolták) már van színes tévéjük és videójuk is, mi több, kiderült: nincs (könyvtárba) vonzóbb ma egy videónál. A költségvetés ösz- szege viszont megugrott, tavaly 1 millió 620 ezer volt a keret, ez év végére (bejött a 45 százalékos SZTK!) 2 millió 100 ezerre emelkedett. a kilencvenes pedig 2 millió 700 ezer. Ebből — és ezt a helyzetet nem ismerők figyelmébe ajánlhatjuk — 2 millió a bér (az SZTK-val). — Az 1989. április 1-jétől remélt, 40 százalékos bér- fejlesztés 48 százalékos lett — mondja Úti Éva — miközben azért senki sem Krő- zus. hiszen a legfiatalabb kolléganőm bruttója 5800 forint, aki pedig 32 éve könyvtáros (mindenki szakképzett), az 11 ezer 100 forintot kap. Közben arra „ösztönözték” őket, hogy legyenek kevesebben. A létszám 13, ebben a technikai személyzet is benne van. Ha elküldenek egy könyvtárost, szét lehet osztani a bérét. De, van-e annyi energiafölöslegük, hogy ugyanolyan szinten elláthatják eggyel kevesebben a munkát. mint addig? Az „ösztönzést” nem vállalta fél a társaság, mert előjött a lelkiismeret. Több vonatkozásban is. A helyzet mégis megoldódik, lesz, aki nyugdíjba megy (bár dolgozna tovább szívesen és szükség is lenne rá), de hát belátja. Megint csak tisztázni kell valámit! Aki nem tudja, mi az, hogy könyvtári munka, az most biztos, megvonja a vállát. „Ülnek bent a csinos könyvtárban, és várják az olvasókat. Meg olvasgatnak maguk is.” Tételezzük fel, hogy kevesen vannak efféle tájékozatlanok. De. ha egy is közülük beleszólhat abba, hogy mennyit kapjon a könyvtár, akkor már nagy a baj. Biztonság, kiszámíthatóság Azt mondják, ez az alkotó munka, a nyugalom feltételé. Ez a kettő. Mit éreznek ebből a békési könyvtárosok? — Amennyit magunknak felépítünk belőle. Árgus szemekkel figyeljük, mi történik körülöttünk, és egy-egy biztató jel már megsokszorozza az erőnket, a kedvünket fényesíti. Például, amikor vendégül láthattuk dr. Pásztor Gyulát, országgyűlési képviselőnket, mert fontosnak tartotta, hogy eljöjjön ide. és lényegbe vágó kérdésekre kérjen választ;- nos, ez egy kivételesen jó napunk volt! Ha így lesz ezzel az önkormányzat is ... Egy valami idékíván- kozik. Nem én fogalmazom, a Könyvtárosban idézik Szente Ferenctől: „A műveltség és az informálódás eszközeihez állampolgári jogon való hozzáférés a demokrácia alapkövetelménye." Ezért vagyunk például mi, a könyvtárak. Hogy ezt tel jesítsük. De ehhez az is szükséges, hogy ne stagnáljon az állapotunk, és isten őriz. hogy leépüljön. Pedig a jelek már mutatkoznak. Drágulnak a könyvek, kevesebbet vásárolunk, egyikőnk azt találta mondani: „ha ez így megy, 5 év múlva nem tudunk szakkönyvet adni az érdeklődő olvasó kezébe". Hogy miért? Mert nem vesszük meg. Nem lesz miiből. Számokat kérünk! A számok kérlelhetetlenek. — Tessék: tehát az idén 2 millió a bérüftk, 200 ezer jut könyvre, hanglemezre, 70 ezer újságokra (változatlanul, több, mint 180 újság, folyóirat jár). 200 ezer az energia (gáz, villany, víz), 50 ezer a tatarozás: most a bejáratot festettük ki. Mondom, hogy az energiaárak emelkedtek. Elég lesz a 200 ezer? Úti Éva: — TCi tudja? Mindig az volt. hogy á tanács év végén adott még, ha elfogyott a pénz. Gondolom én: ha a könyvtár a műveltség és az informálódás eszköze, és ehhez hozzájutni állampolgári jog. akkor a helyzet és a segítő szándék ezután sem változhat. Nem hiszem, hogy a könyvtárat be lehetne csukni akárcsak egy hónapra is, mert télen hideg van, és nincs benne villany... — Ezt szeretnénk pontosan kiszámítani, tudni, nyugalomban lenni ez iránt. Miközben nyilvánvaló, hogy a célokat nem téveszthetjük össze a realitásokkal, tehát a könyvtárosokon nagyon sok múlik. Megint egy mondat a Könyvtáros legutóbbi számából; a könyvtárosoknak meg kell tanulniuk, „hogyan tudják a legeredményesebben képviselni a könyvtár érdekeit, pontosabban a lakosság könyvtári ellátásának érdekeit a helyi költségvetési tárgyalásokon." Nem lesz könnyű, nyilvánvaló. Egy kis elmélkedés a végén Az olvasók száma emelkedik. Az első félévben már több, mint tavaly ilyenkor volt. 1963 felnőtt és 1828 gyerek. Tavaly, július végén, 1810 felnőtt és 1672 gyerek iratkozott be. Minden adat emelkedést mutat. Hogy ezek mögött menynyi az igazi? Az nem látható. de mindenesetre jobb, mintha csökkennének a számok. Milyen legyen tehát a könyvtáros ezután? Mit tegyen. ha még kevesebb pénz lesz állományt gyarapítani? — Már most csupa hadakozás közöttünk, hogy mit .vegyünk meg, mit rendeljünk. Az úgynevezett tényirodalmon mintha már túl lennénk, .most a nagy lektűrök kora jött el-vissza: Kenneth Claire Randevú Rómában, Éjszaka Kairóban, Erdős Reneé; A nagy sikoly, Tutsek Anna Ciliké könyvei, Margaret Mitchell Elfújta a szél.... aztán a szexirodalom, ami ugyebár kimaradt az életünkből. Ebből alig veszünk, változatlanul arra kérjük az olvasókat, vegyék meg, ha érdekli őket. Erre sem pénzünk, sem hivatottságunk nincs. Tehát a jövő? — Figyelni az igényekre, és kielégíteni azokat. Ez így igencsak tényszerű. Minden líra nélkül1, a kívánalom szerint. Mégis: verseskönyvek is forognak az olvasók között? — Néha, például azért, hogy esküvőre valami szép idézetet keressenek. Higgyük, hogy átmeneti. — Az a baj. hogy mostanában senki sem beszél a könyvtárakról. Országosan értem. Az iskoláról igen, de a könyvtárról? Nem, A „mást mire gondol”-ra mit válaszolna? — Hogy mire gondolnak mostanában a könyvtárosok. Van aki bizakodik, van, aki menekül, fél a leépítéstől (nálunk egyelőre senki), van, aki nemcsak bizakodik, hanem utána megy a dolgoknak, pénzt szerez a könyvtárnak, és híveket. mert az is fontos. Megegyezünk. hogy itt tegyünk pontot a beszélgetés végére. Sass Ervin Az újságot olvasó medgyesi polgár vándorbotot vesz a vállára, a többiek tovább dinnyéznek és számolgatják a pénzüket rótt: Kovács Erzsébet
