Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
1990. augusztus 4., szombat 1 Irak péntekre megszilárdította katonai uralmát az előző nap lerohant Kuvait fölött. A Reuter brit hír- ügynökség kuvaiti jelentése szerint, reggelre elcsendesedett a főváros, ahol a jelek szerint felszámolták az utolsó ellenállási gócokat is. Péntek hajnalban még mindig ellenállásra buzdított egy kuvaiti rádióállomás. Csütörtök este a televízió mindkét csatornáján bejátszották Szaad el-Ab- dullah trónörökös, miniszterelnök, ismeretlen helyről sugárzott fényképét és nyilatkozatát. A kormányfő hangsúlyozta, hogy az iraki agresszió nemcsak Kuvait, hanem az egész arab világ ellen irányul. Kuvait állítólagos új, önmagát „szabad ideiglenes kormánynak” nevező vezetése, péntekre virradóra bejelentette, hogy elkobozta az emír és a trónörökös- miniszterelnök, valamint három közeli rokonuk (eddig valamennyien vezető tisztséget töltöttek be) minden ingó és ingatlan vagyonát Az INA iraki hír- ügynökség által közzétett nyilatkozatban „a kuvaiti nép nevében” felszólítják azokat a külföldi bankokat, amelyeknél az érintettek elhelyezték pénzüket, hogy akadályozzák meg a betétek felvételét. James Baker, pénteken kifejezte reményét, hogy a világ, országai egységesen elítélik a Kuvait elleni iraki támadást. Az amerikai külügyminiszter pénteki, ulánbátori sajtóértekezletén, nyílt agressziónak és törvényellenes cselekedetnek nevezte a történteket. Baker szavai szerint Washington „különböző lehetőségeket” mérlegel, ezeket azonban nem részletezte. Péntek reggel megerősítették, hogy a főváros már teljesen a megszállók ellenőrzése alá került, bár egyes városrészekből kora reggel még szórványos lövöldözés volt hallható. Éjszaka a főváros utcái kihaltak voltak, s aki mégis kimerészkedett, azt a járőröző iraki katonák hazaparancsolták. Kijárási tilalmat hivatalosan azonban nem rendeltek eh Egy brit diplomata .szerint az irakiak nagyon ügyelnek arra, hogy a harcoknak ne legyenek polgári áldozatai, és támadásaik csak gondosan kiválasztott célpontok ellen irányultak. A kuvaiti rádióban, amely diplomaták szerint egy ideje külföldről sugároz, péntek délelőtt a hazafias dalokat meg-megszakítva, az Egyesült Nemzetek Szervezetének; az arab és az iszlám országoknak a segítségét sürgető felhívások hangzottak el. Egy tengerparti klubot ostromolnak az iraki katonák Kuvait iraki megszállás alatt Gorbacsov nehéz ősze Gorbacsov ha akarta sem időzíthette volna jobban idei szabadságát: éppen akkor utazott el a Krímbe s nyert némi időt. aipíkor a Kreml felett a felhők sűrűsége már- már aggasztónak tűnt. A Fekete-tengeri nyaralástól, persze. a felhők nem fognak eloszlani. az elnök azonban lélegzetvételnyi időhöz jutva haditervét az új helyzethez igazíthatja. Az első számú feladat a központ tekintélyének helyreállítása. Ez a mind csökkenő tekintély a litván függetlenségi nyilatkozat óta folyamatosan apad. Moszkva. az elnökkel és a parlamenttel együtt az utóbbi időben mintha elvesztette volna a kezdeményezést, s az események menetét a köztársaságok határozzák meg. A szovjet központi ■ vezetés számára, a legnagyobb érvágás kétségtelenül Oroszország ..elvesztése”. A köztársaság, amely mindeddig Gorbacsov biztos hátterének látszott, most a Borisz Jelcin vezette parlamenttel az élen. mindinkább szembehelyezkedik a központi hatalommal. s kétségtelen jeleit adja önállósodási törekvéseinek. Ebben az összefüggésben Gorbacsovot nyil- • ván különösen érzékenyen érintette, hogy Jelcinék — a központot jócskán megelőzve — tárgyalásokat kezdtek a balti köztársaságokkal, kapcsolataik megújításáról. A Baltikum mellett Gor- bacsovnak szembe kell néznie Ukrajna és Moldava függetlenedési törekvéseivel is. Velük szentben sem mehet biztosra. Az öntudatosodó köztársaságok egy sor kérdésben Moszkvától eltérő állásponton vannak, s láthatóan ezzel szemben egyelőre Gorbacsov is tehetetlen. Nagy kérdés egyebek között, hogy a fegyveres csoportok feloszlatására vonatkozó rendeleté miként valósul meg Eddig egyedül Grúziában (ott is a parlament megkerülésével) született döntés az elnöki rendelet végrehajtásáról. Örményország nyíltan szembeszállt Gorbacsov döntésével. s a tényékhez tartozik. hogy majd egy héttel a rendelkezés meghozatala után egyetlen önkéntes fegyverleadás sem történt az országban. Gorbacsovnak a jelek szerint két dolgot kell alaposan fontolóra vennie a Krímben: vagy a demokráciát választja. s ebben az esetben csak a felbomlás mederben tartására vállalkozhat, vagy a fegyverekre támaszkodva, vasmarokkal tartja egyben a birodalmai ősszel kiderül, melyik megoldást választja. Dorogi Sándor Német-német tárgyalások — Meglepő fejleményt hozott az egyesülésről folytatott német—német tárgyalások harmadik napja: Lothar de Maiziere, az NDK miniszterelnöke az össznémet választások időpontjául október 14-ét javasolta az eredetileg tervezett december 2-a helyett. A kormányfő sajtóértekezleten indokolja majd meg, milyen megfontolásból tette az indítványt. A két tárgyalóküldöttség egyébként reggel óta plenáris ülésen folytatja munkáját, amelynek fő témája az egyesülési szerződés első tervezetének kidolgozása- A tárgyalásokról kiszivárgott értesülések szerint egyébként a felek állítólag egyetértésre jutottak ábban, hogy az egységes német állam fővárosa Berlin legyen. írja 1 vég kezdete b SZKP kongresszusa utál A Kremlben történelmi jelentőségű események játszódtak le. A soknemzetiségű birodalom, amely, a csaknem hét és fél évtizedes kommunista uralom után már nem tudja, gazdasági téren hogyan lesz tovább, bomlásnak indult, és egyre nyomatékosabban kér nyugati segítséget E birodalom rossz hangulatától beárnyékolva zajlott le Moszkvában egy olyan rendezvény, amelynek következményeit e gazdaságilag agyaglábakon álló katonai kolosszus jövője számára még fel sem lehet mérni. Ezt az eseményt történelemnek nevezni máris' helyénvalónak látszik, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja számára azt jelenti, hogy megkezdődött uralkodó tevékenységének a vége. Ezt jelezni nem véletlenül tűnt fontosnak a reformer Borisz Jelcin számára: mint az OSZSZSZK, a legnagyobb szovjet köztársaság elnöke, hátat fordított a „megújulásra képtelen” SZKP-nak, és így országos szinten is elindította a párt szakadását. Az októberi forradalom utáni első évektől eltekintve, még sohasem voltak hevesebb viták a szovjet kommunisták politikai orientációjáról és ideológiai önértelmezéséről, mint ezen a XXVIII. pártkongresszuson. Ritkamód mesteri lavírozást mutatott be a párt főtitkára, ama paradox fáradozása során, hogy megmaradjon amnaík az SZKP-nak az élén, amely reformer szemszögből már régóta csak teher a számára. És mi az eredmény? Gorbacsov hatalmi helyzetének megszilárdulása a továbbra is általa képviselt párt egyidejű gyöngülése mellett. Gorbacsov célja éppen ez volt. Ezt értésül adta tavasz- szal, az elnöki rendszer bevezetésével, amelyet oly hevesen szorgalmazott. A Kreml mindenfelől szorongatott ura ezáltal visszavonhatatlanul el akarta indítani a hatalom áthelyezését a peresztrojka ügyében annyit akadékoskodó pártapparátusról az elnöki előjelű, jelentkezőiéiben levő parlamenti rendszerre. Ennek során Gorbacsov azonban legalább két dolgot nem fontolt meg kellőképpen. A demokratizálási kísértetei által az egyes köztársaságokban Frankfurter Allgemeine Zeitung felszabaduló nemzeti és centrifugális erőket ugyanúgy lebecsülte, mint a kommunista tervutasításos gazdaság szívósságát. E téves számításokból hurkot akartak kötni számára a Ligacsov körül tömörült reformellenes politikusok. Kihívóan kifejezték ezt, részint agresszív, gúnyos modorban, az OSZSZSZK Kommunista Pártjának általuk dominált alapító kongresszusán, majd az országos pártkongresz- szuson is. Bár Gorbacsov a végén győzött, kérdés, hogy ez több volt-e mint látszólagos győzelem — különösen az OSZSZSZK elnökének akciójára való tekintettel. Az SZKP a hadseregben, a KGB-ben és az állami bürokráciában tekergő, polipszerű csápjaival még túl hatalmas ahhoz, semhogy főtitkára már most megengedhette volna magának azt, hogy egyszerűen a párt fölébe emelkedjen, és annak vezetését más kezekbe adja. Hogy a tulajdonképpeni pártmunkát egy olyan könnyűsúlyú politikusnak engedte át, amilyen az ukrán Ivasko — az szavatolja az SZKP fokozódó sorvadását. Erre vall továbbá a politikai bizottság kibővítése mind a tizenöt tagköztársaság pártvezetőivel, mivel ezeknek az érdekei különösen arra irányulnak, hogy kivonják magukat a moszkvai központi hatalom alól. Gorbacsov a főtitkári tisztségben való megerősítését és ortodox ellenfelének, Ligacsovnak megalázását mindenesetre azzal vásárolta meg, hogy számos engedményt tett a pártkongresszus ideológiailag maradi többségének, a Jelcin-féle reformpolitikusokat pedig megerősítette abban a véleményükben, hogy az SZKP-val már nincs mit kezdeni. A párt ezt a tehetetlenségét a hírhedt „demokratikus centralizmushoz” és a lenini frakciózási tilalomhoz való ragaszkodásával ugyanúgy igazolta, mint azáltal, hogy kitart: a fegyveres erőknél és más állami intézményeknél végzendő kommunista indoktrinálási munka mellett. A külpolitikusként világszerte csodálatnak örvendő Gorbacsov nem tudta elérni, hogy gazdaságpolitikus gyanánt ugyanúgy kivágja a rezet a reformok terén. Piacgazdaság igen, így hangzik az üzenete, de nem lesz „visszatérés a kapitalizmushoz”, sem pedig elfordulás a „szocialista úttól”. A főtitkár látszólag természetes szövetségesei. Jelcin és hívei azonban ezt már nem hajlandók elfogadni. Elhatározásuk, hogy az SZKP-ból kilépnek, logikus reagálás erre a pártkongresszusra, amely a lakosság rossz ‘hangulatát teljesen indokoltnak mutatja. Bár Gorbacsov megint uralkodó személyiségként került ki a Kremlben folyó, kulisz- szák mögötti harcokból, helyzete cseppet sem irigylésre méltó. Évszázados negatív rekord Még megérjük, hogy visszafelé folynak a Körösök?... — Én még ilyen állapotban nem láttam, alig csorog ét a víz! — szemléli tűnődve a békési duzzasztót a Körkövizig igazgatója, dr. Goda Péter. A laikus számára is szembetűnő: a máskor széles, vaskos vízzuha- tag helyett, most éppen- hogy csordogál a Körös vize, az is csak az egyik táblán, a jobbpart felől. Még csak megközelítőleg sem tudom felbecsülni, ugyan mennyi lehet az úgynevezett átfolyás, hogy tudniillik másodpercenként hány liter folyik át, de a szakember pontos számokkal szolgál: mindössze 500 liter. „Egy jótorkú sörivó meg bírná inni” — toldja hozzá. De a megjegyzés nem sikeredik valami vidámra, ami nagyon is érthető. Tíz évvel ezelőtt, ugyanezekben a napokban, az emlékezetes nagy gátszakadást követő árvíz adta föl a leckét —, itt, a duzzasztó melletti gátőrház falán látjuk is jelzést, miszerint több mint egy méter magasan állt a víz. Most pedig éppen az ellenkezője okoz nyugtalan éjszakákat a vízügyi szakembereknek: évszázados vízszintminimu- mokat mutatnák a mércék, annyira leapadt a folyó vízhozama, hogy, ha nem változik az időjárás a román vízgyűjtő területen, még megérhetjük: visszafelé folyik a Körös vize. Sőt, ha Békésen nem lenne duzzasztó, itt már száraz lábbal át lehetne kelni a folyón. Miközben a gátat járjuk, a Körkövizig igazgatója sorolja a gondokat: — A legfontosabbnak az Élővíz-csatornát tartom. Minden csepp, ami a Fehér- Körösön érkezik —, s ez csupán másfél köbméter másodpercenként, ami csak 60 százaléka a csatorna vízigényének —, szóval, az érkező teljes mennyiség azonnal az Élővíz-csatornába kerül, a gyulavári Tűsgát segítségével. S, hogy az ökológiai vízhiányt azért pótoljuk, tehát a megszokott medrek ne száradjanak ki, ezért Szeregyházán üzembehelyeztünk egy mesterséges öntözőkivételi berendezést. — Hol a legkritikusabb a helyzet? — Errefelé, a békési duzzasztónál, mert a Fehér-Körösből az elmondottak miatt nem kap utánpótlást a folyó, a Feketén pedig a szükséges hat, hat és fél köbméter helyett másodpercenként négy köbméter érkezik. Napról napra csökken a duzzasztó vízszintje. Pedig fontos ez a duzzasztó azért is, mert a dánfoki szi- vomyát, és ezáltal a Békésen áthaladó Élővíz-csatornát látja el friss vízzel. ,Nem kevéssé lényeges, hogy a Sarkad—Doboz—Békés térségben gz a duzzasztó szolgálja ki a mezőgazdasági öntözést is. — Szinte áll a folyóvíz, ami nyilván nem használ a vízminőségnek. — A káros jelenségek már megmutatkoznak bizonyos szakaszokon, így például tapasztalunk algásodást, és úgynevezett biológiai hártyát. Sarkad közelében, Malomfok és Sitka térségében tömeges a kovaalga és a kék alga is. A Tiszából Kiskörén és Tiszalökön keresztül érkezik, vagyis csak érkezne még víz térségünkbe, ám most csak a szükséges mennyiség felét tudják szolgáltatni, tekintve, hogy most már a Tisza is „kezdi megadni magát”. — Ha a következő napokban nem lesz lényeges változás, mire számíthatunk? — Az előrejelzés szerint talán marad a mostani időjárás, akkor pedig a Körösök minden' ágában felerősödnek a problémák, melyek együttes hatása a bé- késszentandrási duzzasztót is sújtja. Ez is egyre kisebb vízszintet tud tartani, ám ennek ellenére sem lehet minden vizet visszafogni, mert akkor az alvizekben, a duzzasztók alatt azonnal jelentkezne a halpusztulás. Ráadásul a higiéniai-öntözési célokra szerződött meny- nyiségnek legalább a töredékét kötelesek vagyunk biztosítani. Ezek szerint tehát csak bizakodni lehet, hogy végre kedvezőbbre fordul az időjárás, amelynek szeszélye folytán tíz évvel ezelőtt az elégségesnél legalább annyival több víz zúdult a Körösök völgyére, mint ameny- nyivel most kevesebb csordogál. Tóth Ibolya Kiégő remények — vigasztalan képet nyújt a határ (Folytatás az 1. oldalról) Ez okozza a zöldségkultúrák jelentős részének pusztulását ezekben *a napokban. Azok a növények, amelyek a mélyebben fekvő rétegekből szerzik meg a nedvességet — így a kapások —, szintén vegetálnak, mivel az egv-másfél méteres szintekben is csak 30-40 százalékos a feltöltődés, és ez édeskevés ahhoz, hogy például a fejlődésének legvízigénye- sebb szakaszában levő kukorica hozzájusson az éltető nedvességhez. Így tehát ennek a legfontosabb takarmánynövénynek a levelei augusztus eleién csaknem mindenütt összesodródtak, a növény fejlődése mindenütt megtorpant, és az ország jelentős területein a táblák sárgulóban vannak. Jellemző a helyzetre, hogy a víz- - szükségletet több méteres mélységből felvevő lucerna in ..bajban van”. A téli csapadék ugyanis immár két éve elmaradt, és a föld mélyebb rétegeiben hiányzik a nedvesség: pontosan olyan szárazság van ott; is, mint a talajfelszínen. Csak néhány záporjárta, vagy zivatargócos területen mutatnak szépen a növények: Szarvason például júliusban 79 millimétert mér» tek. Békéscsabán 70-et, ám viszonylag kevés helyen látogatták meg kiadós esők a határt. 1983-ban és 1986-ban is ennyire mostohán bánt a természet a mezőgazdaság nyári vízellátásával, akkor viszont annyival jobb volt a helyzet, hogy télről maradt még nedvesség a talaj mélyebb rétegeiben. Az agrometeorológus nem sok jóval biztat az őszi kukoricatermést illetően.
