Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

1990. augusztus 27., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Az éghajlat bosszúja A Népújság augusztus 4-i, szombati számában két írás foglalkozik a szélsőségesen száraz időjárás szomorú, el­kerülhetetlen következmé­nyeivel. Hivatalból, a határt járva magam is meggyő­ződtem arról, hogy legfonto­sabb, még lábonálló gazda­sági növényeink (kukorica, cukorrépa, szója, stb.) az idén nem fogják erősíteni a demokratikus átalakulás alapjait. Sajnos, a félig el­száradt kukoricán már a csoda sem segíthet. A külföldi sajtóban meg­jelent tanulmányok szerint a tudósok, környezetvédők zöme egyetért abban, hogy a Föld éghajlatában folyó, kedvezőtlen irányú változás nem a véletlen műve, ha­nem az emberi tevékeny­ség. és azon belül is a ha­tártalan környezetszennye­zés, rombolás terméke. Az éghajlat átalakításában két tényezőnek van jelentős sze­repe. Az egyik a már köz­tudatba vitt „ózonlyuk”, a másik, amellyel sajnálato­san nem foglalkozik eleget a hazai sajtó, az úgyneve­zett »„üvegházhatás”. Az üvegházhatás lényege, hogy bizonyos melléktermékgázok a légkör felső rétegében felhalmozódva meggátolják a Napból származó, földfel­színről visszaverődő fölösle­ges hősugarak távozását. A Föld felmelegedése globális probléma, minden embert érint. Éppen ezért, úgy érzem, mindannyiunk kötelessége saját közvetlen környezetünk, önmagunk és az utánunk jövő generációk érdekében megtenni min­den tőlünk telhetőt. Szá­munkra legtöbb cselekvésre talán a közlekedésben van mód.- Le kellene mondani a rövid távon kényelmet nyúj­tói de a jövőt nézve igen fájdalmas hanyatlás egyik okaként vádolható sze­mélyautók állandó haszná­latáról. Minden autón meg­tett kilométer egy lépéssel közelebb viheti az emberi­séget , életfeltételei, majd önmaga pusztulásához. Békéscsabán nincs olyan munkahely, amit ne lehet­ne könnyedén elérni ke­rékpáron, vagy tömegközle­kedési eszközzel a város bármely pontjáról. Most, amikor még a drága ben­zin sem korlátozza az au­tózási . kedvet, elegendő ke­rékpárút híján az aszfalt- ringbe kényszerített néhány kerékpáros egyenlőtlen küz­delmet folytat az autósok­kal. Én magam naponta 10 kilométert biciklizem mun­kába menet. Ajánlom kö­vetendő példaként! Czepó Mihály, Békéscsaba Az utcai dohányzásról A dohányzás — sajqos — szemeteléssel jár. Nagy vál­tozások korát éljük, az em­berek gondolkodása is vál­tozik. Am a dohányosok 98%-a ezt nem veszi figye­lembe, továbbra is a régi módon viselkedik. Pedig ha a kukába, vagy a járdasze­gély tövébe dobnák a csik­ket, ahol a gépseprő jár, nem lenne szemét a járdaszige­ten. Buszmegállókban általá­ban van kézi szeméttároló. Szombaton, vasárnap nincs takarítás, s ez különösen sé­relmes azoknak a lakóknak, akiknek a háza előtt busz­megálló van. A köztisztasági vállalat dolgozói helyett a lakók takarítanak, ha azt akarják, hogy tiszta legyen a házuk környéke. Mindezt el lehetne kerülni, ha körül­tekintőbbek, figyelmesebbek lennénk. Bánszky János, Békéscsaba. Többször eladott mozijegy Talán szót érdemel ez a nyári történet. Az eset a pósteleki autósmoziban tör­tént. Nem olcsó szórakozás, de elég gyakori látogatói va­gyunk férjemmel a mozi­nak. Július egyik napján ko­rábban érkeztünk, s a kocsi mellett álldogálva láttuk: az egyik jegyárusító, középkorú hölgy, eldobott jegyekre „va­dászik” a parkoló szélén. Dühös lettem, mert már tud­tam a következményt, de hogy mi leszünk az áldoza­tok, akkor még nem gon­doltam. A következő alkalommal öten mentünk egy kocsiban moziba. Mit ad Isten', ez a hölgy a sárga, rózsaszín, zöld jegyeket adja előre elkészít­ve a szomszédomnak, ők vol­tak az utasaink. Egyébként sorszámozott tömbből szok­tak jegyet szakítani. Kide­rült, hogy 50 forintért dá­tum nélküli jegyet kaptunk, amit ha eldobnak, újból el lehet adná. Azóta azok a je­gyek 60 forintra emelked­tek, és az eset megismétlő­dött velünk. Felháborítónak tartom, hogy ilyen előfordul­hat. A mozi igen látogatott, tele a hatalmas parkoló szinte mindig, hányán estek ugyanebbe a csapdába? Azt csak a jegyeladó hölgy tud­ja. A csábítás nagy, s eldo­bott jegyek mindig akadnak. Szőcs Imréné, Gyula Néháoy órára újraéled! a gyermekkar Megható eseményre került sor a hét végén Kunágotán, az általános iskolában. Az 1924—25-ös korosztályból 47- en találkozhattak 55 év után, felelevenítve a népiskolai emlékeket. A zsúfolásig telt osztályteremben a hangulat érezhetően izgalommal, vá­rakozással telítődött. A kel­után a program a közteme­tőben folytatódott, ahol meg­koszorúzták a volt tanítók és osztálytársak sírját. E kor­osztály neveltetésében mé­lyen gyökereznek a vallás tanításai, ezért rövid pihenő után mindenki részt vett a templomban a hálaadó mi* sén, amelyet az élőkért és halottaikért tartottak. Visszhang---------- Ü» A Békés Megyei Népúj­ság 1990. augusztus 15-i szamában „Beszél az üze­netrögzítő” rovatban — Fürödni lavórban is lehet fel­cím alatt — Horostyák And­rás újkígyósi lakos az Ál­lami Biztosító ügyintézésé­re panaszt tett, amelyre ezúttal szeretnék reagálni. Ügyfelünk panasza kap­csán vizsgálatot rendeltem el. A rendelkezésemre álló dokumentumok alapján megállapítottam, hogy ' a csőtörést 1990. augusztus 6-án jelentették be gyulai fiókunknál. Tekintettel ar­ra, hogy Üjkígyós térségé­ben a legutóbbi jégverés miatt több száz műszaki kárbejelentés érkezett, mely­nek felülvizsgálata — a szakértők átcsoportosítása útján — még most is folya­matban vart. ezért a 6-án bejelentett kárt csak 9-én tudta kárszakértőnk hely­színelni. A kárfelmérés után ügyfelünknek tulaj­donképpen lehetősége lett volna a csőtörést helyreál­lítani, mellyel az öttagú család tisztálkodási igénye megoldást nyert volna. A fürdőszoba bontási és hely­reállítási költségét — mely­re - biztosítása alapján inté­zetünk kártérítést nyújt — gyulai fiókunk — felülellen­őrzés után — augusztus 16- án részére kiutalta. Vizsgálatom a címben szereplő megjegyzésre is ki­terjedt. Mint ügyintézőnk elmondta, csupán sajnálat­tal egyetértett tisztelt ügy­felünk azon kijelentésével, hogy „Értsék meg öten va­gyunk, és lavórban nem mosakodhatunk”. Kár, hogy ez ilyen félreértésre adott okot amelyért fiókunk és az ügyintéző nevében is Horostyák úrtól szíves el­nézést kérek. Intézetünk mindent megtesz annak ér­dekében, hogy a károk ren­dezését zökkenőmentesen bonyolítsuk, hiszen ez ér­dekünk is. Sajnos, a nagy tömegű kárdarabszám mi­att esetenként becsúsznak hibák, amelyeket igyek­szünk a jövőben megszün­tetni. Mindenesetre az ilyen ügyintézés tevékenységünk­re nem jellemző, de tanul­ságát levonjuk. Zoltán Tamás, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának igazgatója lemes zsongást hirtelen az udvari kisharang kondulása szakította félbe. A harang­szó után Nagy Viktória — a találkozó főszervezője — mondott ünnepi köszöntőt. Elmondta, hogy a 66-67 éves arcokat kutatva, bizony már nehéz felidézni a tizenéves kisdiákot. Azért hívták össze ezt a találkozót, hogy né­hány órára újraéledjen a gyermekkor és emlékezhes­senek mindarra, ami e fa­lak közt történt és mind­azokra, akik már nem lehet-> nek jelen. Dr. Szabó Pál Bu­dapestről még kiegészítette mindezt azzal a gondolattal, hogy a beérett termésnek örülni kell, és bízik abban, hogy 5 év múlva mindany- nyian úgyanitt jubilálhatnak majd. Ezt követően sokak szemében könny csillogott, amikor Póczik Dezső citera- művész közreműködésével közösen elénekelték a Bal­lag már a vén diák című dalt. Az ünnepi megemlékezés A találkozóra hazautaztak azok is, akiket az élet más­hová vetett. A résztvevőikkel beszélgetve igen sok érde­kes, színes emberi élettel is­merkedhettünk meg. Bagi Pál, kunágotai postás elmon­dása szerint nagy szerepet vállalt az gpztálytársak fel­kutatásában. Tóth Veronika is szívesen emlékezett vissza a régi eseményekre. Különö­sen Török Mária tanítónőről beszélt meghatottsággal. Vin- cze Mihály Amerikából jött haza e találkozó miatt. 1957- ben ment el, mint villany- szerelő és azóta három gyer­mekére és unokáira büszke, akikkel megtanította a ma­gyar .nyelvet. Kállai Mária Békéscsabáról jött örömmel és várakozással, Szelőczkei Lászlóné pedig Tatáról uta­zott ide a férjével. A meghitt beszélgetéseket követően az osztálytalálkozó az esti órákban vacsorával és citeramuzsiikával ért vé­get. H. M. Szombaton ünnepelte Bé­késcsabán 65. házassági év­fordulóját Seben Mihály és Seben Mihályné, született Kovács Erzsébet. A férj, aki most 92 éves, 26 esztendős korában lépett frigyre akkor 21, ma 86 éves arájával. Még emlékeznek az egykori nagy eseményre, az esküvőjükre, melyet a békéscsabai evan­gélikus kis templomban tar­tottak. Nem volt könnyű az- együtt töltött hat és fél év­tized. Cselédként kerültek össze, később Mihály bácsi béresként tartotta el a két gyermekkel megszaporodott családot. Évente 18 mázsa búzáért, ugyanannyi árpáért, egy hold kukoricáért és a lakásért dolgozott. A gyere­kek szerencsésen felnőtték, s ma már 3 unoka, 7 déduno­ka örvendezteti az idős há­zaspárt, akik meghatottan fo­gadták családtagjaik és az ismerősök jókívánságait. Fotó: Gál Edit L Amikor a kutyákat kitiltották Békéscsabán a Kulich térről, rövid időn belül kiegészítő tábla jelent meg: 7—19-ig. Nap­közben a gyermekek játszanak a parkban, de este 7 órakor jönnek a németjuhászok és más ebek. A felnőttek, de főleg a gyermekek félnek a nagy kutyáktól, amelyek telepiszkol- ják a teret. Sajnos, egyetlen kutyagazdinak a kezében ez- idáig nem láttam seprűt és lapátot. ' Dózsa Sándor, Békéscsaba Fotó: Veress Erzsi Utolsó gágogás libaügyben Augusztus 13-tól 23-ig ösz- szesen 19 813 libát osztottunk szét, 6 589 680 forint érték­ben, melyet térítésmentesen az Orosházi ÁFÉSZ ajánlott fel. A libák Mezőberényben, Békéscsabán,' . Dévaványán, Kötegyánban, Sarkadon, Orosházán, Gyuláin, Tótkom­lóson, Újkígyóson és Sza­badkígyóson, illetve Buda­pesten lettek szétosztva. Ez­úton szeretnénk köszönetét mondani a • békéscsabai, az orosházi és a szentesi Barne- válnaik, az Újkígyósi Arany­kalász Tsz-nek és Horváth László tótkamlósi magánfu­varozónak a szállításban nyújtott segítségükért. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Békéscsabai Családsegítő Szolgálat Eléget! teknősök A Harcsás-zug Köröstar- csától nem messze található. Azon kevés holtágak egyike, ahol még él a természet, mert partját nem mérték ki, és nem építették be. Ősi hangulatával, védett állatai­val és szépségével komoly értéket jelent, és megérde­melné, hogy természetvédel­mi területként a jövő mú­zeuma legyen az utókor szá­mára. Vannak, akik nem tudják ezt értékelni. Horgásztanyán üdülő kis barátaimmal meg­döbbentő dolgokat találtunk a partján. Nyolc mocsári teknős elégett tetemét, me­lyeket elevenen dobhattak a tűzbe, amiért horogra akad­tak. Csak egy személyiségé­ben sérült, műveletlen em­ber tehette, olyan, akinek nem való horgászengedély. Ifj. Salamon György, a Magyarországi Zöld Párt tagja Kölvénvbonyodalmak Három évvel ezelőtt 50 000 forint értékben „Vasútkor­szerűsítési kötvényt" vásároltam a Tanácsköztársaság úti jegyirodában azzal, hogy évi 11%-os (?!) kamattal 1990. augusztus 20-a után 68 380 forint üti a markom, amit a Magyar Hitel Bank Rt. bármely pénztára, függetlenül a befizetési helytől kifizet. (A kötvény 4. pontja.) Ma, augusztus 21-én, a Dózsa György úti Magyar Hitel Bank Rt. helyi kirendeltségéről elküldték az Irányi utcai Budapest Bank Rt.-ba, ahol szintén nem tudtak a köt-' S énnyel és annak kifizetésével kapcsolatban semmit. Így \sszamentem oda, ahol a kötvényt vásároltam, a MÁV ■ menetjegyirodájába. Az ott levő hölgy rendkívül készsé- ' ges volt, és másfél óra alatt legalább hat telefont bonyo­lított le az üggyel kapcsolatban. Végül Budapestről meg­jött a válasz: a kötvényeket csak a Budapesten, Szegeden és Szarvason levő Magyar Hitel Bank Rt. váltja vissza. Amikor az 50 000 forintot befizettem, korántsem kel­lett ennyit szaladgálnom. Mindjárt az első helyen elfo­gadták. És, ha már Békéscsabán is tlétezik MHB Rt., ak­kor miért kell nekem a három évig használt pénzem után futkosni, méghozzá több kilométert? özvegy, rokkantnyugdíjas asszony vagyok, aki a meg­élhetés miatt kénytelen munkát vállalni. Az 50 000 forint a féljem sajnálatos korai halála után a CSÉB-től kapott összeg, amit váratlan kiadásra tartogatok. P. L.-né, Békéscsaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom