Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám

1990. augusztus 23., csütörtök o — Kedden este néztem „A névtelen vár” című filmet, közben keresztrejtvényt fej­tettem, időnként beleolvas­tam a Népújságba. Mind a négyen otthon voltunk. A fe­leségem, a 16 és a 14 éves gyerekeim. Egyszer csak meg kellett, hogy dörzsöljem a szemem: — Nézzétek már, megnyertük a Rezeda utcai lakást! Rám szól a feleségem, hogy ne vicceljek! összesen egy sorsjegyet vettem. Szerettem volna az Opelt megnyerni! Mind a hárman megnéz­ték a kezemben levő sors­jegyet. az újságban leírt szá­mot és akkor — felvidítot­tak! Nagy beleéléssel meséli Lisztóczki Mihály, a békés­csabai húsáruház vezetője, hogyan tudták meg, hogy az egymillió forintos lakás tu­lajdonosai lettek. — Szerencsés embernek érzt magát? — Nem igazán! Húsz éve lottózom, totózom. A legna­gyobb, ami a markomat ütötte ez idáig, egy 900 fo­rintos totónyeremépy volt. Beláthatja, ezzel nem nevez­hetem magam egy szeren­csés embernek? — Azt sqttogják, maga egy palotában él! — Látja, ez nem igaz. Van egy társasházam, ami há­romnegyed részben készült el. Ha ezt palotának lehet nevezni ? — Mit gondol, sok irigye lesz? — Akik ismernek. nem lesznek irigyek rám, mert tud ják, _ hogy mindenért megdolgozom. Akik meg nem ismernek, hadd iri­gyeljenek! — Mit csinálnak a lakással? — Nem igazán emésztet­tük még meg, hogy mi tör­tént. Jó lenne az egymillió is, de a lakás is, hiszen a gyerekek lassan felnőttekké válnak ... Nem lehet az em­ber elég okos, meg kell még fontolnunk. — Ha már megvették a sors­jegyet, miért nem várták meg a sorsolást? — Fél hatig ott voltunk a tömegben. Aztán meguntam, mondtam — pattanjunk a kerékpárra és induljunk ha­za. Vendégeket vártunk, azért siettünk. Egyébként sem hittem abban, hogy megnyerjük az autót, mert­hogy igazán arra fájt a fo­gam. Ütött-kopott, tízéves a kocsink, amit szinte már csak a rozsda tart össze . Köszönet az OTP-nek, hogy segítette a munkánkat. Lisztóczki Mihály ugyanis adminisztrációs okokból nem kapta még kézhez a lakás­kulcsot. Rugalmasan megol­dották, így készülhetett a kép a család legújabb ott­honának erkélyén ... B. V. Fotó: Veress Erzsébet Cigányest Szeghalmon A szeghalmi művelődési központ színháztermében nagy sikerű cigányestet tar­tott nemrég az egri Kally Save és a szeghalmi Gyé­mánt Gyűrű cigányegyüttes. Az egriek kiváló hangsze- relésű számai döbbenetes hafiíst váltottak ki. Forrt izzott a levegő már az első pillanattól kezdve. Pedig a helyi közönség megfelelően „edzett”, hiszen együttesük, a Gyémánt Gyűrű sokszor fellépett már előttük. Akkor mégis, miért volt más az egriek produkciója? Erre kerestük a választ Pu- somai Tiborral, az együttes vezetőjével. — Sok-sok gyakorlás és megfelelő hozzáállás hiány­zik legtöbbször a cigány­együttesekből — mondta. — Spontán, vagy csak bizonyos alkalmakra jönnek össze. Ez nálunk nem így van. Mi ké­rem, egy család vagyunk, hiszen a feleségem, Csipkés Mária, a két fiam és a só­gorom, Csipkés Márton al­kotja az együttest. Minden­nap gyakorolunk, többnyire saját számainkat játsszuk — fejezte be széles mosollyal, egy kacsintás kíséretében. Tényleg csak ennyi lenne? (No és persze a tehetség, amit szerényen elhallgat.) A megfelelő minőségű hangsze­rekről, a színpadképes meg­jelenésükről menedzserük gondoskodik. Öt, Lakatos Oszkárt, a C. E. T. Hangle­mez Betéti Társaság elnökét is megkérdeztük. — Az utcán, sétálva fe­deztem fel a Pusomai csalá­dot 1987-ben.‘ Azonnal érez­tem, tehetségeket találtam — kezdte a választ. — Mindjárt rábeszéltem őket az állandó gyakorlásra, hangszereket biztosítottam részükre, majd stúdióba mentünk. Három hónapos kemény munka után készült el az első ka­zetta, amit 7 ezer példány­ban dobtunk piacra. Három év alatt három kazettát ad­tunk ki, több mint 25 ezer példányban, s most a negye­diken dolgozunk. Ez az együttes zenéjét, megjelené­sét tekintve is profi. Nem győzünk eleget tenni a meg­hívásoknak. Az együttes az ország második legjobb ci­gányegyüttese, és a?t hiszem, itt az ideje, hogy képes­ségeit külföldön is megmu­tassa. Kally Save azt jelen­ti magyarul: isteni ifjak. Ezt pedig játékukkal kell iga­zolniuk ,.. Kép, szöveg: Oravszki Ferenc Hiteles vezetőket az iskolák élére A Pedagógusok Demokra­tikus Szakszervezetének Or­szágos Választmánya támo­gatja több társadalmi és po­litikai szervezet ama szán­dékát, mely szerint az okta­tási és nevelési intézmények vezetőit bizalmi szavazásnak vessék alá. Álláspontjuk szerint a nevelőtestületeknek e bizalmi megerősítést min­denképpen az önkormányza­ti választások után, lehető­leg október 30-ig kell meg­adniuk azoknak az igazga­tóknak, akikkel továbbra is együtt kívánnak dolgozni. A jelenlegi helyzetben e választásra feltétlenül szük­ség van ahhoz, hogy az 1990—91-es tanévben nyu­godt, kiegyensúlyozott mun­ka folyhassék az iskolákban. Számtalan iskolában már régóta megrendült az igaz­gatókba vetett bizalom, és ennek csupán egyik oka az, hogy a jelenlegi igazgatók megbízásánál nem működ­hettek a demokratikus szabá­lyok. Mivel az eddigi szabá­lyozás nem ismerte el a tan­testületek bizalmatlansági indítványhoz való jogát, kénytelenek voltunk elvi- se'ni a vezetésre alkalmat­lan igazgatók működését is. A megújulásira váró isko­lákban tiszta, áttekinthető helyzetet teremtene a tan­testületek állásfoglalása. Mód nyílna arra, hogy az is­kolafejlesztési koncepciók szabad mozgásteret és bírá­latot kaphassanak. Ennek az esetleges ország- gyűlési döntésnek nem fel­tétlenül kell új igazgató megválasztásával járnia. A tantestület meghatározott időre megbízhatja a régi igazgatót az ügyek vitelére, miközben pályázat formájá­ban keresheti meg új, legi­tim vezetőjét. Á Kally Save együttes, középen Pusomai Tibor Kérketnék — de nem kérik... Több éve jogszabályi le­hetőség van arra, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik földtulajdonnal rendel­keznek a közös gazdaságban, kikérjék a földjüket, vagy annak egy részét; ennek el­lenére eddig a tagok néhány százaléka élt csak e lehető­séggel. — A haszonbérleti konstrukció iránt sem nyil­vánul meg komoly igény, holott erre is kínálkozik le­hetőség — mondotta Zsohár András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára az MTI munkatársá­nak azzal kapcsolatos kérdé­sére, hogy a Földművelés- ügyi Minisztérium illetékese részéről hivatalosan is el­hangzott a-bejelentés: eddig 340 ezer hektárnyi területet igényeltek vissza az állam­polgárok. A titkár elmondotta: való­ban van értesülésük arifól, ' hogy főként nem termelőszö­vetkezeti tagok vagy nyug­díjasok részéről mutatkozik érdeklődés a földek iránt, mindenekelőtt azok akarják visszakapni területüket, akik másutt dolgoznak, laknak, vagy éppen már külföldön élnek, ott tartózkodnak. Számukra jelenleg nincs tör­vényes lehetőség a földek visszavételére, így hát az adatok összesítésének jelen­leg túlzott jelentősége nin­csen. A törvényt, kell majd látni ahhoz, hogy megjelen- - jenek az igazi igények, pél­dául az örökösök, vagy az egykori tulajdonosok leszár­mazottai részéről. Számukra a további lehetőséget a jog­szabályok mutatják majd meg. A MOSZ mindenesetre alapvető fontosságúnak tart­ja. hogy az állampolgári jogegyenlőség alapján ren­dezzék a kérdést, hiszen a jelenlegi elképzelések sze­rint a tulajdonreform vég­hezvitele egyelőre jóformán csak a mezőgazdaság terü­letére szorítkozna, holott az lenne kézenfekvő, hogy a reform minden vagyonra egyaránt legyen egységesen érvényes. A MOSZ sürgeti, hogy a földügyeket ne külö­nítsék e1 a tulajdon más for­máitól a reformnál. A forradalom szava Talán három éve lehet annak, hogy Lev Davidovics Bronstein (Trockij) megjelent a magyar televízió képernyő­jén. Ámulattal figyeltük a janovkai bérlő fiát, hadügyi nép­biztosként valami elementáris erejű szónoklatot „vágott le” a katonaruhába bújt munkások és parasztok előtt. Ezerki- lencszázhúszat írtak akkor. A világháború és a polgárhá­ború következtében Oroszország lakossága addigra már 15 millióval kevesebb volt. Tífusz pusztított, s felütötte fejét a kannibalizmus is. Mélyen belém ivódott az a néhány perc. Látni kellett vol­na, mekkora hittel és elszántsággal álltak az októberi for­radalom egyik szervezője, „a forradalom szava” előtt a le­rongyolódott, éhhaláltól fenyegetett, a tetvektől szüntelenül vakaródzó muzsikok. Pedig akkoriban Trockij egyike volt azoknak, akik követelték a gazdaság további militarizálását, a hadikommunizmus elmélyítését. (Mint ahogy az is igaz, hogy néhány hónappal később Lenint megelőzve javasolta a terményadó visszaállítását.) Ennyit, s nem többet mutat­tak azok a filmkockák. Kedd este azután végre nem csgk pár pillanatig lehettünk együtt a világforradalom, a Weltrevolution legfőbb igehir­detőjével. A Tv 2 negyed tizenegy és negyed tizenkettő kö­zött levetítette azt az angol—francia dokumentumfilmet, amely minden valószínűség szerint a leghitelesebben adja vissza a „száműzött és kiátkozott próféta” hányattatásait, egyszemélyes fellépését azzal a bolsevikkai, Sztálinnal szem­ben, aki rémálommá változtatta át a bolsevikok, az orosz szociáldemokraták álmát, rákos daganatot „ültetve be” a munkásmozgalom ép testébe. A rengeteg filmrészlet (rej­tély, hogyan kerülhették el a sztálini történelemhamisítók figyelmét) által ismét igazolást nyert, ki volt Lenin mellett az októberi felkelés vezetője, majd később a szovjet állam külügyi és hadügyi népbiztosa. Eszembe jut itt egy kedves jelenet. Egyik diáktársam az egyetemen egyszer megkérdezte fiatal tanárunktól: „Adjunktus úr, hogyan lehet az, hogy Sztálin szerint Troc­kij a leninizmus legfőbb ellensége volt, amikor őt Lenin a legfontosabb posztokra emelte?” Jó kérdés volt, valameny- nyiünket eligazító, s továbbgondolkodásra késztető. Bár már régen nem hittünk a himlőhelyes grúznak, vajmi kevés is­meretünk lehetett, mi zajlott le 1917-et követően Oroszor­szágban. Az angol, francia, német és még ki tudja, milyen nyelvekről magyarra áttett Trockij-életrajzok még ott la­pultak a*z epigonok (akiket Trockij mindennél jobban meg­vetett) dolgozószobáiban. Ma már, szerencsére, egyre több dokumentumhoz hozzá­férhetünk. Nem csak álmatlanságban szenvedő értelmiségi­ek privilégiuma annak tanulmányozása, miért volt útjában Sztálinnak még száműzve is a lenini központi bizottság egyetlen életben maradt tagja. A zsidó származása miatt mindig is lenézett forradalmárra végül is lesújtott Sztálin keze. Épp ötven éve, 1940. augusztus 20-án, Mexikóban érte utói a végzet — jégcsákánnyal gyilkolták meg. A tettes, René Mercador, a Szovjetunióban telepedett le, ahol az 1960-as évek elején megkapta a Szovjetunió Hőse kitünte­tést. Ám mégis a permanens forradalom prófétájának lett iga­za. Végérvényesen bebizonyosodott, hogy a szocializmust nem lehet egyetlen, ráadásul a legfejletlenebb országban felépíteni. Minden csak arra volt jó, hogy újratermelődjön a régi szemét, hogy ártatlanul elpusztuljon sok-sok millió ember. Minek következtében a forradalom, a történelem gőzmozdonya Kelet-Európa mellett is elszáguldott. Vagy kisiklatták? Édes mindegy. Dányi László A Szabad Demokraták Szövetségének levele Antall Józsefhez Tisztelt Miniszterelnök Űr! A korm,ány a sajtó útján tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy szeptember 15-ig min­den vállalati tanács irányította munkahe­lyen újra kell választani a vállalati taná­csot, amely ezután két héten belül dönt a vezérigazgató sorsáról. A. szabad demokraták a kormány rendel­kezését több vonatkozásban is kifogásolják. Az idevágó 33/1984. (X. 31.) MT számú kormányrendelet módosítása által érintett vállalatok dolgozói teljes bizonytalanságban vannak; nem tudhatják, hogy valójában milyen feltételek között fognak választani. Az 1990. augusztus 3-i Magyar Közlönyben nyilvánosságra hozott rendelet tartalma ké­telyeket ébreszt. A VT tagjainak felét vál­tozatlanul nem a dolgozók választják, en­nek a résznek az, egyharmadát ugyanaz a vezérigazgató nevezi ki, akinek a sorsáról dönteni kell. A régi rendhez képest egyet- ler érdemi változás történt, az, hogy beke­rül az Ipari és Kereskedelemügyi Minisz­térium meghatalmazottja a vállalati ta­nácsba. Tisztázatlan a VT-k további sorsa is; az illetékesek egymásnak ellentmondó nyilat­kozatokat tesznek, mértékadó hivatalos ál­lásfoglalás nem jelent meg. Már az eredeti, 1984-es rendelkezés is hiányosan taglalta a VT-választás lebonyo­lításának technikáját, a jelölés rendszerét. Az azóta végbement társadalmi változások, a „hivatalos” szakszervezetek státuszíának átalákulása még tisztázatlanabbá teszi a lebonyolítás rendjét. A szeptember 15-i határidő rendkívül szorexs volta miatt nem gondolható komo­lyan, hogy a dolgozók fel tudnak készülni a választásokra. Nagyon sok vállalatnál je­lenleg kényszerszabad.^ágolások vannak, a többi helyen is teljes a tanácstalanság. Ilyen körülmények között a választások megrendezése csupán arra lehetne jó, hogy az a látszat keletkezzék, mintha a VT irányította vállalatoknál végbement volna a rendszerváltás. Valójában a dolgozóktól elvennék az egyszeri lehetőséget, hogy tör­vényes eszközökkel beleszóljanak a mun­kahelyi vezetés alakulásába. Tisztelt Miniszterelnök Űr! Azt kérjük öntől, hogy foglaljon állást ebben a mind politikai, mind gazdasági szempontból igen fontos kérdésben. Azt tartanánk kielégítőnek, ha: — a kormány visszavonná, illetve módo­sítaná az 1990. augusztus 3-án életbe lé­pett 20/1990. (VIII. 3.) Korm. sz. rendeletét; — a VT-kbe a vezérigazgató nem nevez­ne ki tagokat, s így a dolgozók által vá­lasztottak többségbe kerülnének; — a választások számára a kormány ész­szerű határidőt tűzne ki (október 30-át ja­vasoljuk) ; — részletesen és elfogadhatóan szabá­lyoznák a VT-választás lebonyolítási rend­jét; — végezetül, a módosító kormányrende­let legkésőbb szeptember elején megjelen­ne, hogy a dolgozók időt nyerjenek a fel­készítésre. Tisztelettel: Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke fl Független Kisgazdapárt felhívása A Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt felhí­vással fordul a tagságához és minden magyar állampolgárhoz, aki felelősséget érez a haza sor­sa iránt, hogy 1990. szeptember 2-án délelőtt 10.00 órakor jöjjön a Parlament elé! A békés de­monstráció hagyományteremtő szándékkal lesz megtartva. A „Magyar parasztság Nemzeti Ün­nepévé” szeretné nyilvánítani ezt a napot a Független Kisgaz­dapárt. A későbbiekben mindig szeptember első vasárnapján szeretnénk ezt az ünnepet meg­tartani. Külön aktualitást ad a mostani demonstrációnak a Par­lament elé kerülő földtörvény, melyet sok támadás ér, és sze­retnénk kellő hangsúlyt adni a követelésünknek, melyben tá­mogatjuk a földtörvény-terveze­tet. Bort, búzát, békességet! fl kocsit szerette volna — a lakást nyerte! 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom