Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-21 / 195. szám
1990. augusztus 2LtJJiedd „fl te gyereked sem különb...” Beadványokat,, feljelentéseket küldünk, cikkeket írunk az újságba, és mégsem történik semmi intézkedés Békéscsabán, a Lencsési úti ' lakótelep éjszakai csend- háborításával kapcsdlatban. Röviden csak ennyit: mint lakótömbi közös képviselő, megkértek, hogy próbáljak tenni valamit, mivel egy Perc nyugta sincs a Lencsési étterem közelében lakóknak, főleg a csütörtöki, pénteki és a szombati napokon. Ez meg is történt. Feljelentést tettem a városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztályán. Onnan elutasítást kaptam, azzal a kikötéssel, hogy pereljünk, vagy ismételten a tanács igazgatási osztályához forduljunk panaszunkkal. Ugyan kit pereljünk? Az étterem tulajdonosát, a dühöngő ifjúságot. a szülőket vagy a társadalmat? Szóval, továbbítottuk kérelmünket — már a lakásszövetkezettel karöltve — a fenti osztályra. Meg is kaptam az értesítést, de eddig még hathatós intézkedés nem történt. Eközben a rendőrségre is történt feljelentés. Annak rendje-módja szerint jött is a megbízott őrmester, jegyzőkönyvet vett fel, meghallgatta a lakókat, és továbbra sem történt semmi. Én meg a Köjálnak is jelentettem, mert a duhajkodás következtében szörnyű látványnak vagyunk tanúi. Engedjék meg, hogy ezt ne részletezzem. A lényegre térve: szombat este 11 óra után barátnőmmel hazafelé kerékpároztunk egy baráti látogatás után. Láttuk, hogy köröz a rendőrségi kocsi, örültem, na végre, most legalább rend lesz. Korai volt az örömöm, mert bizony messzi ívben elkerülték az étterem környékét". Alig tudtunk bemenni a lakásba. Legalább 30-40 autó, ugyanannyi — ha nem több — ordítozó, üvegeket dobáló, petárdákat robbantó fiatal, kísérve a dudáló, fékcsikorgató autók zajával. Barátnőm úgy megijedt, hogy kérte, forduljunk vissza. De miért? Én ott lakom, máshol csak kerülővel lehet megközelíteni a lakásomat. Hazafelé menet a barátnőm — mivel a Bartók Béla úton lakik —, kérte, hogy kísérjem ki. Közben összeszólalkoztam egy ifjúval, mert próbáltam csitítani, hogy ne ordítozzon a .körülbelül 100 méterre álló társának. Na. ezután mondanom sem kell, hogy mi volt a válasz. Letegezett, közben kijelentette, hogy „A te gyereked sem különb, mint mi vagyunk!” stb... Mindez tisztes távolságban történt. Közben a barátnőm gyorsan elkerékpározott,-kérve, hogy kerülővel menjek be a lakásba. Én nem hallgattam rá, és a rendes megközelítési helyen tértem visz- sza. De alighogy a járdára léptem, egy kocsi tolatott fel, mert a tömegben nem tudott továbbmenni. Gondolhatják, hogy futottam to- vább. Kérdezem ezek után: meddig tűrjünk, hová forduljunk panaszunkkal? A minisztériumhoz, a tévéhez? Mikor lesz végre nyugta a több száz éjjel-nappali műszakban dolgozó embernek? Itt még a legnyugodtabb ember is idegbeteg lesz, nem beszélve arról, hogy a kiskorú gyermekek 10 óra után sem tudnak elaludni. Itt este 9 óra után életveszélyes kimenni az utcára. Engem is állandóan figyelmeztetnek lakótársaim, hogy ki ne próbáljak menni, vagy az erkélyről leszólni. Azt viszont nem tudom elhinni, hogy egy megyeszékhely vezetése ennyire,, hagyja a dolgokat elfajulni. Addig-áddig, még valami komoly baj nem történik, vagy tettlegességre kerül sor! S.-né, Békéscsaba Ismét szegényebbek lettünk Kínos pillanatok az áruházban Eddig úgy tudtam, hogy az Univerzál Áruház új jelzőrendszere csak a tolvajokat riasztja el az áruházból. Példám bizonyítja, hogy időnként a tisztességes vásárlókat is. A közelmúltban az általam vásárolt áruról fizetéskor nem vették le a hatás- talanítót. így mikor a földszinti pénztártól távoztam, megszólalt a riasztó. Mindenki engem nézett. Aztán a pénztáros elnézést kért, és részükről az ügy be volt fejezve. Számomra ez rettenetesen kínos volt, úgy az ismeretlen, mint az ismerős vásárlók előtt, mivel az egyik városrész nagy forgalmú boltjának alkalmazottja vagyok. Augusztus 6-án két ingpulóvert vásároltam férjemnek. Miután kifizettem, eltávolították az áruvédelmet szolgáló szerkezetet, a kijáratnál mégis megszólalt a riasztó. Teljesen ledöbbentem; egy magas, középkorú férfi . lépett hozzám, megfogta a kezemben levő csomagot: „Asszonyom, ezt itt vásárolta, és...” — mondta gúnyosan. „Igen, itt, de ki is fizettem” — közöltem. Teljesen értetlenül néztük egymást, s ekkor megszólalt a befelé haladó bolti kolléganője: „Nálam van” — gondolom, ami miatt a csengő szólt, hiszen én kifelé jöttem, ő pedig akkor ment befelé. Erre a férfi elengedte a csomagomat, egy bocsánatot rebegett és Otthagyott. Ismét megszégyenítettek az áruházban, alaptalanul. Megfogadtam, hogy náluk többet nem vásárolok! Hangsúlyozom, nem a műszaki berendezést kifogásolom, hanem szeretném felhívni figyelmüket a nagyobb körültekintésre. K. J.-né, Békéscsaba Nagyon felháborít bennünket, ha olyan területen is szegényebbeknek kell lennünk, ahol még pénz sem szükséges, csupán emberi elhatározás. 'A minap adta tudomásul a Népújság nagybetűs címmel, hogy ismét lesz országos tűzoltó-zenekari fesztivál Gyulán. Ennek nagyon sokan örültünk, de annál nagyobb lett a megdöbbenésünk, amikor a következő sorokat olvastuk: „Vigyázat, zenészek! A Várfürdőbe hangszert vinni tilos!” De miért? Magyarázatét a tudósítás végén találunk: „A Várfürdő igazgatója elzárkózott ez elől a lehetőség elől. Szinte megnyitásától kezdve szórakoztatták az itt üdülő, vagy éppen fisztiválra idejövő fúvószenekarok a Várfürdő vendégeit. Az üdülővendégek szórakozási és kultúrigényének kielégítése céljából született annak idején — a ma már messze földön híressé lett — a Gyulai Várjátékok ötlete is! Ezért érthetetlen egy ilyen intézkedés, amely elveszi az emberektől azt az örömöt, amely a mai élet forgatagában egy kis megnyugvást, lelki felüdülést jelenthet számukfa. De nem jó üzlet- politikai szempontból sem! Ha nem ajánlották volna fel a Várfürdőnek a hangversenyt, akkor is kérni kellett volna, mert „vendég- vonzata” van. Emlékszem, több százan állták körül a rögtönzött pódiumot, amikor valamelyik zenekar koncertezett a fürdőben. S ha egy-egy Erkel-évforduló táján nevesebb együttes is tiszteletét tehette, a fürdő kp* zepén levő Erkel-fa alatt adták koncertjüket. Nagy kár, hogy a Várfürdő vendégeinek az idén már nem lehet részük ebben a csodálatos élményben. Fa-, -dór, Gyula Hiányzó honatyák Beteg, idős asszony vagyok, ezért otthon ülő. Az utóbbi időben már nehéz az olvasás is, marad a rádió és a tv. Pártatlan voltam mindig, így most sem a pártok munkája miatt Írok. A parlament tudósításai nagyon érdekelnek, eleinte élveztem is, <%e most rengeteget mérgelődöm és azt hiszem, ezzel nem. vagyok egyedül. Azt hittem, hogy annyi sok dr.-ral kezdődő nevű honatya és -anya majd megoldja a sok bajt és kikászáló-- dunk a kátyúból. Sajnos, tévedtem, mert az utóbbi idők gyűlései csak az alacsony vérnyomásomat emelik. Mert mi folyik a T. Házban? Pozícióharc, személyeskedés (amit az életben is gyűlölök). És hol van a sok hiányzó, mert köztudomású, hogy 100-120-an hiányoznak sokszor. Mivel nem személyeskedem, de figyelmesen hallgatom a távollevők névsorát, van olyan, aki 3-4 hétig nincs ott. Akkor miért kapja a nagy fizetést? Elképzeltem, hogy a Parlament egy műtőasztal, körülötte a nagy tudású professzorokból álló team az asszisztenciával. A műtőasztalon a hörgő, sok sebből vérző beteg, az ország, és a profok leműtik a beteg bütykét, ezenközben a beteg exitál. Bizonyára erős, de találó hasonlat. Mi a szociális védőháló alját már pipiskedve sem érjük el, és még rajtunk kívül 2-3 millióan. Senkit ne öljenek meg, de az erkölcsi és anyagi felelös- ségrevonást ne kerüljék el, akik ludasak. És ne csak a holtakat rehabilitálják, hanem az élőket is, hátha azokon még lehet segíteni. Tavaly temettünk, az idén választunk, vajon mit csinálunk jövőre? B.-né Sarkad Nagy Mihály né nemrég ünnepelte 90. születésnapját a gyulavári 6. számú Idősek Klubjában. A köszöntés után két kislány mondott verset, utána virágokat adtak át az idős asszonynak. Természetesen a torta sem maradhatott el Fotó: Béla Ottó Tulajdonosokat bérmunkások helyett! Igen, a címben foglaltak megvalósulása a vágya a vidéken élő és ma is kiszolgáltatott magyar parasztságnak. Hogy mennyire semmibe veszi a tsz igazi tulajdonosát a jelen szervezetben uralkodó tsz-hatalmasság, erre egy példa a Gyulai Munkácsy Tsz-bői: Azokat az alapítótagokat, akiktől földjükön kívül állataikat, gazdasági felszerelésüket is szinte teljesen ingyen elvették, azonfelül éveken keresztül éhbérért dolgoztatták, még ma sem veszik emberszámba Ezek az emberek igen kis nyugdíjjal, 70 év közelében vagy felette, csak úgy tudnak megélni, ha ma is dolgoznak. Általában állattartással foglalkoznak. Hogy ebből valami hasznuk is legyen, a háztájit kézi művelésű takarmánykukoricában kérték, annál is inkább, mert főleg a tanyán lakók szarvasmarhát is tartanak, és kellene a szár is. A tsz „segített”: az így kért földeket Gyulától 12-13 km-re, az cleki úti tanyáktól 15-20 km-re ajánlotta. Az eleki úti tanyák silókukoricával vannak körülvetve. Kérték, kapjanak ebből, mert 20 km- re kijárni, onnan szállítani, főleg szárat, embertelen még fiataloknak is, nemhogy megrokkant nyugdíjasoknak — és nem adtak. így, aki nem bírt kijárni, kukoricaföld nélkül maradt. Ezek a szervezetek vannak a parasztságért? Sajnos ezen programjuk csak szólam. Ellenben a Kisgazdapártra kí- gyót-békát kiáltoznak, mert felvállalta a még mindig semmibe vett parasztság védelmét, és végre a parasztságnak is emberi sorsot akar kivívni. P. J„ Elek Kis magányosok Erdélyi vendégek Kamuion Vasárnap délutáni sétánk során férjemmel megállapítottuk, hogy a mai szülők nem szeretik gyermekeiket. Hét végén, amikor együtt lehetne a család, együtt sétálhatnának, , nem törődnek velük. Viszont jó érzés fog el, amikor virágot viszek hetente a temetőbe és látom, hogy családok is egy vagy két gyerekkel látogat-^ ják nagyszüleik sírját. Sétánkat a Jókai úti lakótelepen kezdtük, ahol igen sok a fiatal házas. Több gyereket megkérdeztünk, hogy hol vannak a szülei. Volt, aki azt mondta, alszanak, volt aki azt mondta „elmentek autóval” valahová, a nagyobbak csak vál- lukat rándították. Közeledve a belvárosba ugyanezt • láttuk: a gyerekek- csúnyán beszéltek, szaladgáltak, fociztak (persze nem a pályán, pedig kettőt is láttunk közel egymáshoz). Egy felnőttel sem találkoztunk az egész udvarban. Az ottlakók nem féltik autójukat, biztos könnyen jutottak hozzá. De nem zavarja őket a nagy or- dítozás és a labda pattogása sem, pedig mindez az ablakuk alatt történik. Itt is megkérdeztünk egy gyereket, hogy hol vannak a szülei, de a másik már kiabálta: „Ne mondd meg!” Ezek magabiztosabb gyerekek voltak, biztosan a szüleik is ilyenek. Így tovább hallgatunk és találkoztunk kisgyerekekkel, akik fagy- lalatot nyalogattak, természetesen szülők nélkül... Szőllősi Pálné, Békéscsaba Kamut község az erdélyi Dit- ró községgel testvéri kapcsolatba lépett ez év márciusában. Ennek keretében, a ditrói Bartók Béla Művelődési Egyesület színjátszó csoportja április 21-én, népi együttese július 2-án nagy isik erű előadást tartott Kamu- tón. A kamuti általános iskolások közül mintegy ötvenen intenzív levelezést folytatnak, és baráti kapcsolatokat ápolnak a ditrói gyermekekkel. Augusztus 4-étől 15-éig, 11 napon keresztül, 31 gyermek és 4 kísérőtanáruk a karr.utiak vendége volt. A baráti együttiét és a változatos Többen érdeklődtek arról, hogyan változott a nyugdíj összege ez év augusztusától. Megkértük az illetékest, válaszoljon az érintettek — töSbek közt Barát András gyulai olvasó — kérdéseire: Az egyes nyugellátások és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről, a házastársi pótlék és a gyermekgondozási segélyre jogosultak jövedelempótlékának kiegészítéséről a 19 1990. (VIII. 3.) korm.-rendelet intézkedik. Ennek alapján 300 forinttal kell emelni 1990. augusztus 1-jélől az 1991. január 1-je előtt megállapított (megállapításra kerülő) havi 4700 forintot meg nem haladó nyugellátást, baleseti nyugellátást — ide nem értve a baleseti járadékot—, a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásokat, a rokkantsági járadék kivételével. A havi 4700 forintot meghaladó, de 5000 forintot el nem érő ellátást 5000 forintra kell emelni. Az I—II. rokkantsági csoport alapján megállapított rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a nyugdíj összegére tekintet nélkül, havi 300 foprogram felejthetetlen élményekhez juttatta a ditrói gyermekeket, a kamutiak pedig igaz barátokra leltek vendégeikben. A közös kirándulásokra — Gyula, Kiskunsági Nemzeti Park, Szeged — a Kamuti Béke Tsz cs a Gabonaforgalmi Vállalat ingyenesen biztcsított autóbuszt. Köszönet illeti meg azt a 25 kamuti családot is, akik mindent megtettek azért, hogy a vendég gyermekek fis felnőttek érezzék: a kamuti emberek sze- rctetükkel kívánnak hozzájárulni az Európa-ház építéséhez. Földesi István, Kamut rinttal kell megemelni. A nyugellátások legkisebb ösz- szegei is emelkednek 1990. augusztus 1-jétől. Így az öregségi nyugdíj legkisebb összege 4600 forint — kivéve, ha a figyelembe vehető havi átlagkereset olyan alacsony, hogy ennek teljes összege az emelésekkel és kiegészítésekkel nem éri el a minimum összeget —, az állandó özvegyi nyugdíj ösz- szege 4400 forint, az árvaellátás összege 4090 forint, a rendszeres szociális járadéké 4400 forint. A saját jogú és özvegyi nyugellátásra is jogosultak esetében a két ellátás 6410 forintig együttesen folyósítható. A nyugdíjemelést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból hajtja végre, külön igényelni . nem szükséges. A folyósítással kapcsolatban esetlegesen felmerülő probléma esetén a nyugdíjas törzsszámára hivatkozással a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz (Budapest, 1820) fordulhat. Kapás József, a Békés Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója Ki kaphat nyug díjemelést?
