Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-02 / 180. szám
1990. augusztus 2., csütörtök Ritka jelenség: a kollégium határidőre készen lesz Lakosztályok a „Sóhajok hiúján” Három évvel ezelőtt, 1987 szeptemberében kezdődött el a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnáziumban a két tannyelvű oktatás. Az egyre népszerűbbé váló iskolát ma már országszerte herényi német gimnázium néven emlegetik. Az új profilú középiskola megjelenése azonban új feladatokat is rótt a városra. Az itt tanúló diákok zöme jóval távolabbról érkezik, mint Berény, vagy környéke, így mindenekelőtt •kollégiumról kellett gondoskodni. Erre legalkalmasabbnak a gimnáziummal szemközti telek látszott, több dolog miatt is. Egyrészt közel van az iskolához, másrészt „jó mély telek”, ahogy Hajdú Istvánná, a tanács főelőadója mondta, így szakaszosan bármikor tovább bővíthető, illetve a kimaradt részből végül egy szabadidőpark létesíthető a tanulók számára. Az építkezés azzal indult, hogy a telken lévő általános iskolai diákotthon épületét egy újabb százhúsz férőhelyes diákotthonnal kötötték össze. Az átadás óta mindkét rész a gimnazisták szálláshelyeként funkcionál. Később, az udvar felé eső részen, elkészült az 1200 adagos napközis konyha, ahol a középiskolások mellett általános iskolai tanulók is étkezhetnek. Mindez annak idején több mint negyven- hárommillió forintba került, amelyet zömében a helyi tanács finanszírozott'arTelepü- lésfejlesztési hozzájárulásokból, a teljes összeg egyhar- madát pedig céltámogatásként a megyei tanácstól kapták. Az évek múlásával azonban szűkülni kezdett a hely, további bővítésekre volt szükség. Megkezdődött a kollégiumépítés úgynevezett „második ütemének első lépcsője”. Ennek során tavaly szeptemberben 80 férőhelyet bocsátottak a gimnazisták rendelkezésére. A „második lépcsőt” 1990-re tervezték. Kolozsiné Bálint Máriával, a mezőberényi tanács gazdasági csoportvezetőjével a napokban arról beszélgettünk, tanévkezdésre befejeződik-e a tervbe vett építkezés, amely újabb száz diák .kollégiumi elhelyezését jelenti. — Annak idején, amikor a második ütem kivitelezésére kiírtuk a versenytárgyalást, öt pályázó közül a szolnoki központú Tiszamen- ti Regionális Vízmű nyerte el a lehetőséget — magyarázta a gazdasági csoport- vezető. — Ök ugyanis azt ígérték, hogy olcsóbban, és számunkra kedvezőbb határidő-betartásokkal dolgoznak, mint a többiek. Ha állja a szavát a cég, akkor szeptemberben teljes készenléttel várhatjuk a tanulókat ... Hajdú Istvánné, a tanács főelőadója, hogy kolléganője A Petőfi utcán, ahol a kollégium is van, általában század elején létesült házak, épületek sorakoznak egymás mellett. Az utcaképbe a diákotthon jellegzetes stílusa remekül beleillik Fotó: Gál Edit túl szavát igazolja, elkísért az építkezés helyszínére, ahol a munka valóban gőzerővel folyt. Az utcafrontról hatalmas aulába léphettünk. Legnagyobb megdöbbenésemre, az óriási előcsarnok nappali fényben úszott, önkéntelenül is a mennyezet irányába néztem, vajon mi okozza ezt a szokatlan fényességet? Balia József építész-tervező ötlete nézett le rám a magasból, üvegtető formájában. Hajdúné, látva álmélkodáso- mat, újabb és újabb építészeti érdekességekre hívta fel a figyelmemet. így többek között megcsodálhattam a lépcsők mögötti vízimedencéket, a belső körfolyosókat, a négy- és hatágyas kis lakosztályokat, bezáróan az első és a második ütemben épített szárnyakat ösz- szekötő úgynevezett „Sóhajok hídjáig . Utoljára pedig Dobi János művezetőt is megismerhettem, aki még egyszer megerősítette a tanévkezdési átadást. Kérdésemre, hogy cégük mire alapozva tesz ilyen — manapság igen bátornak tetsző — kijelentéseket, a következőket válaszolta: — Nyugodtan állíthatom, hogy a határidő betartása szinte egyedül szervezés kérdése. Ha az jó, akkor az átadással sincs gond! Hajdúné eközben a még kicsomagolatlan bútorokra mutatott: —- Látja, már ezek is itt vannak. Legtöbbjüket a helyi ktsz-től rendeltük, ezzel is spórolni igyekszünk. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy a helyi tanács által kibocsátott kötvények bevétele, a Művelődést Minisztérium és a megyei tanács pénze, ami ösz- szesen kb. 120 millió forint, elég legyen a befejezésig, s az iskolának a beköltözésen kívül semmi gondja ne legyen már szeptemberben. Az üvegtetős aula nemcsak a diákotthon, de a gimnázium egyik legnagyobb közös helyisége is, ami különböző iskolai ünnepségek, gyűlések tartására lesz alkalmas A német gimnázium ötéves középiskola. A legelső diákjai még csak most, 1990 szeptemberében kezdik a negyedik évfolyamot. A kollégiumi férőhelyek ennyi diák számára (négyszer kétosz- tálynyi tanulóról van szó) tehát elegendőek lesznek szeptembertől. De lesz-e megfelelő mennyiségű hely jövő szeptembertől, amikor a negyedévesek ötödikbe mennek, és újabb kétosz- tálynyi elsős diák kerül az iskolához? Hajdúné megadó- an bólogatott e hosszan tálalt kérdésre. Mint elmondta, az optimális megoldás valóban az lenne, ha egy újabb hatvan férőhelyes szárnyat tudnának építeni a kollégium eddigi épületrészeihez, azonban erre már nem valószínű, hogy lesz pénze akár a városnak, akár a minisztériumnak. A gya- "il""» riimiPni'ir korlat előreláthatóan az lesz, hogy a már 19-20 éves ötödévesek, akik anyagilag is bírják, esetleg kiröpülnek a kollégiumból, és aibérletez- nek. — Berény nem egy felkapott diákváros, így szerencsére az albérletárak sem olyan horribilisek — tette még hozzá később Hajdúné. — Hadd mondjam el, hogy a berény; tanács egyik szeme így is sír, a másik mosolyog. Sír, mert óriási anyagi teher ez a városnak, hiszen rengeteg más dolgot is meg kellene oldanunk, de nevet is, mert ha nem lenne a német gimnázium, talán már a hagyományos gimnáziumunk is rég elsorvadt volna. Így meg csak-csak hírünk kel országszerte, s melyik város ne örülne ennek. ...? Magyar Mária Kátyúban (?) Valahol valaki egyszer kimutatta, hírlapíróink aprócska és nagyobbacska szösszenetei (a glosszák, jegyzetek, karcolatok stb.) szinte mindig az élet árnyoldalait villantják fel, hogy aztán a szerzők a pokol tornácára juttassák legelvetemültebb honfitársainkat. Ezek a meglehetősen kevesek által művelt műfajok leginkább persze nem konkrét esetekről szólnak, nemigen szerepelnek bennük hús-vér személyek, mivelhogy elsődleges céljuk az adott negatív jelenségre, vagy jelenségcsoportra történő rá világítás. Nem kellene ennek feltétlenül így lennie, hiszen sehol sincs az leírva, hogy bizonyos műfajú írások csak és kizárólag az olvasók hergelésének céljából jelenhetnek meg, és mégis... Nyakam rá: már a zsurnaliszták leikébe is olyan mélyen beivódott a pesszimizmus, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja űzni azt onnan: Mielőtt bárki is elmosolyogná magát, sietve közlöm: tudom, én sem vagyok kivétel, valahogy nekem sem megy manapság a hurrá optimista hangulat megjelenítése. (Bár, az vesse rám az első követ, aki Írógépéhez leülve képes még százezreket magával ragadva szárnyalni.) Szó, mi szó, kátyúban vagyunk — műfajilag is. Ha nem lenne ez az iszonyatos hőség, ha nem döntené le az embert a lábáról, talán sosem hallhattam volna meg (és nem írhatnám le) a következő két mondatot: „Vigyázzon magára, uram. Bár nem nagyon szívleljük az újságírókat, sohasem volt még ekkora szükség rájuk!” Jól elraktároztam elmémben a fenti,'felemás értelmű figyelmeztetést: úgy tűnik, e néhány szóval jóakarónk mintha az egész magyar valóságot fülön csípte volna. Ám 'ami még ennél is fontosabb: lehet, hogy nem tudja, de 6 is erőt adott nekünk — a folytatáshoz. Köszönet érte. Már Köröstarcsáról sem kell vidékre menni, mert AUGUSZTUS 4-ÉN NYÍLIK A HASZNÁLTRUHA-BOLT, Köröstarcsa, Rónai u. 42. sz. alatt. Munkahelyéről sem kell a vásárlás miatt hiányoznia; mert a nyitva tartás: hétköznap: 16—20 óráig, szombaton és vasárnap 8—12 óráig, 14—19 óráig. A bolt árleszállítással kezd: 400,— Ft kg helyett 300,— Ft kg. Szétszórt árvalányhaj a nagyvilágban — 42 év múltán: újjászületés Fejezetek a nvoScvanesztendős magyar és békéscsabai cserkészet történetéből I A hivatalos adatok sze* I rint a Magyar Cserkészfiúk | Szövetsége 1948. június 27-én | megtartott közgyűlésén fu- I zionált az Úttörő Szövet- I séggel. Ezt az időszakot e ! sorok írója maga is átélte. I ezért engedtessék meg. hogy I az 1948—49-es esztendő sze- [ mélyes élményeit az aláb- | biakban papírra vesse: S EGY ÉV AZ ÚTTÖRŐK I KÖZÖTT — Kilencszáznegyvennyolc I júliusában — a 7. .számú ál- I talános iskola diákjaként, j tucatnyi osztálytársammal — I a gimnázium csapatával 4 a Sopron melletti Lőwerek- ] ben táboroztunk. A döbbe- I netes hírt: a cserkészet és a ] 184-es Csaba csapat meg- ] szűnését a szeptember 16-i j tábortűz alkalmával jelen- I tette be parancsnokunk, Fi- I lipinyi János. Általános is- § kólánkban, ezt követően > kezdték el szervezni a Tes- I sedik Sámuel fiú-leány út- j törőcsapatot. A cserkészet- j hez hasonló időtöltést, sát- j rakat, túrákat helyeztek ki- I látásba, a következő évi pesti I Világ Ifjúsági Találkozón va- ! ló részvétellel, csillebérci I táborozással kecsegtettek. I Nekünk, nyolcadikosoknak őrsvezetői tisztet ajánlottak I és megsúgták: aki belép — I jó bizonyítvány esetén — I biztosíthatja középiskolai | felvételét. És et — kár len- \ ne tagadni — döntő érvnek j bizonyult! Sokan léptünk be, | s „ízlelgettük” az új moz- I galmal. 1949 márciusában 1 aztán történt valami... Új í ideálokat állítottak elénk. „Szabadságharc” őrsöm nevét Zója Kozmogyemjansz- kára kellett változtatni. Sátrakat nem kaptunk, mégis lelkesen készülődtünk a nyári táborozásra. A lányok Egerben, mi Bélapátfalván kötöttünk ki. Itt aztán mindén volt, csak úttörő-romantika nem, bár erről tanáraink, parancsnokaink tehettek a legkevesebbet! Míg egy debreceni úttörőcsapat a hegyen táborozott, addig mi a cementgyár porában fürdő falucska iskolájában kaptunk helyet. Olajos padlójú tanteremben, szalmazsákon aludtunk, örökké zsörtölődő asszonyok főztek ránk, kirándulni jószerivel vonattal jártunk, tábortüzet — a parányi udvaron — tűzrendészen okok miatt egyszer sem gyújthattunk. A tömény unalmat a második hét elején egy korareggeli riadó szakította meg. Az ok: ismeretlen tettesek az éjjel a tanári hálószoba asztaláról elvitték az egri utazáshoz váltott vasútjegyeket és „megfújtak” egy szál csabai kolbászt! Addig, amíg az egri táborparancsnok, Somo- di pajtás a rendőrségre rohant, a zászlófelvonás is elmaradt, mivel a trikolornak is bottal üthettük a nyo- ' mát... És ekkor az ex-cser- készeknél leesett a tantusz. Ugyanis „annak idején” az egymás mellett táborozó csapatoknál az számított igazi bravúrnak, ha az eg?ik társaság — megszerzi a másik zászlaját! Ezt végiggondolva biztosra vettük: a debreceniek csináljak majmot belőlünk! Ezt eltaláltuk, azonban . a VIT- és a csillebérci delegálást illetően nagyot tévedtünk. Mások utaztak Budapestre. Az új tanévet viszont a „gimiben” kezdhettük, csupán két — kitűnő eredménnyel végzett — őrsvezető társunk hiányzott körünkből. Az történt, hogy a nyáron — mindketten félárvák voltak — anyagi okok miatt nem jöttek velünk Bélapátfalvára, hanem az evangélikus egyház ingyenes nyaralását vették igénybe. Ezért megbüntették őket! Bár az egyik fiú 300, á másik negyven (!) lépésnyire lakott a gimnáziumtól, Gyulára kellett jámiok iskolába. összegezve: mi, akik korábban cserkészkedtünk, nem kaptuk meg az úttörő- mozgalomtól azt, amit vártunk. Talán túl türelmetlenek voltunk? Lehet, de tény, hogy a középiskolába kerülve osztálytársaim közül senki sem tért vissza a Tes- sedik csapathoz. Inkább a néptáncosok, vitorlázórepülők, labdajátékosok táborába álltak, vagy pediig a Fekete-Körösi Flotta kék-fehér zászlaja alá sorakoztak. Hogy mi volt a Fekete- Körösi Flotta? Olyan fiúk szabadcsapata, melynek tagjai imádták a természetet, a vizet, a sportolást, és Sza- nazugban töltöttéit a hétvégeket, s a nyári vakációkat. 1949 kora őszén, a Körösök összefolyásánál levő Südy— Tevan tanyán alakultak Francziszci Ferenc és Tevan János vezetésével. Az elsős gimnazistákhoz, élén Mieh- nay Lászlóval, Budur Lajossal, idősebb ex-cserkészek, majd fiatalabb srácok csatlakoztak. Bár egy év múltán Csanádi János, s Styop Lajos kivált közülük és indiáncsapatot alakított, a flotta maximális létszámla elérte a negyven főt. A vízparti tanyákban talált csó- naktestefcből 9 hajót építettek. Zsebpénzükből 3 sátrat varrattak György Béla édesanyjával!. 1950 nyarán a Fekete-Körös partján, a Varga-kanyarnál levő árterületen rendezték meg nagytáborukat A napi programnak két fix pontja volt: a reggeli zászló- felvonás, valamint az esti tábortűz. A közbeeső időt úszással, evezéssel, túrázással múlatták. Persze azért — hozott nyersanyagból — főztek is. A társaság télen is összetartott, árp igazi, nomád életét a jó idő beálltával, a vízparton élte, egészen 1953 őszéig. Ekkor egyetemre kerültek, munkába álltak az alapítók, és végérvényesen bevonták a Flotta horgonnyal díszített lobogóját. Zárszóként álljon itt a kívülálló véleménye: csabai diákkörökben rangot jelentett - a Fekete-Körösi Flotta tagjának lenni! SZÉTSZÓRT ÁRVALÁNYHAJ A NAGYVILÁGBAN A magyar cserkészek szimbóluma, az árvalányhaj szétszóródott a nagyvilágban, és a mozgalom 1948 nyarától, negyven esztendeig, csak
