Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
ükŐRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. július 21., szombat Az építőmester: idősebb Czigler Antal Templomot a Tabánnak! Idősebb Czigler Antal gyulai építőmester egyik híres alkotása hazánk legnagyobb evangélikus temploma, a békéscsabai. Békéscsaba evangélikus lakossága a XIX. század elejére megszaporodott, és vasárnaponként már nem fért el a hallgatóság a meglévő templomban. Szükségessé vált egy új, nagyobb templom megépítése, melynek színhelyéül a település közepén lévő „Tabán” városrészét választották. A templom építését Pumberger Ferenc aradi erődítményépítő-mester és idősebb Czigler Antal gyulai építőmester együttesen vállalták. Az építkezés fővállalkozója Czigler volt. Pumberger halála után a veje, Hoffer József óaradi kőműves- mester is részt vett az építkezésben. A templom terveit Pumberger és Hoffer mesterek írták alá, de a terveket Czigler módosította. Az 1807. május 7-ei szerződés szerint 32497 forint értékben vállalták el a templom felépítését, de az 1811-es napóleoni háborúk okozta pénzromlás miatt 1822 végén az elkészült templomért 270 ezer forintot fizettek ki készpénzben. Az alapkőletétel 1807. május 11 -én, hétfőn történt meg, amelyen jelen voltak: Milecz Mihály és Uhrinyi András lelkészek, Jeszenszky Sándor és Ko- ricsánszky János községi jegyzők, Andrassovics György, Gasparides Sámuel, Cziber Sámuel és Poszpis János tanítók, valamint az egyház és a falu elöljárósága. Az alapnak vastag tölgyfa cövekeket ütöttek a földbe egymás mellé, s azok fölé erős bolthajtásokat építettek. A munka zavartalanul haladt 1811-ig, de ekkor a pénz egyötödére romlott, és az építkezést le kellett állítani. Milecz Mihály lelkész 1817-ben elhunyt, ekkor Uhrinyi András összehívta a híveket, és rábeszélte őket, hogy az elkezdett templomépítkezést folytassák. A munka újra elkezdődött, és 1817-ben már be is fedték a templomot, 1819-ben pedig a legmagasabb bolthajtások is felépültek. 1817-től az építkezés felügyelője Tessedik Sámuel me- zőberényi uradalmi mérnök volt (Tessedik szarvasi evangélikus lelkész fia). 1922 végére fejeződött be az építkezés, 1822—23- ban a belső berendezések művészi kivitelezése készült el. A templom főoltárát, szószékét és keresztelőkútját klasszicista stílusban Dünajszky Lőrinc pesti szobrász készítette 12 ezer forintért. Az orgona Hero- tek János pesti orgonakészítő munkája, 10 ezer forintért. Jelenlegi orgonáját 1974-ben Hazánk legnagyobb evangélikus temploma a békéscsabai Czigler Antal Trajtler Gábor orgonaművész, lelkész, az evangélikus egyház zenei igazgatója újjáépíttette. A kész templomot 1824. június 29-én szentelte fel Machula Gábor szarvasi esperes. 1834. október 15-én 10 és 11 óra között földrengés rázta meg a nagytemplomot és komoly repedések keletkeztek rajta. 1843-ban újrazsindelyezték és a toronysisakra új rézlemez fedést helyeztek. 1978. június 28- án a reggeli órákban újabb földrengés érte a templomot, a károkat 4 évig tartó felújítással hozták rendbe 1983 őszére, 17 millió forintért. Az építő, idősebb Czigler Antal 128 éve pihen a szabadkí- gyósi nyughelyén, de lelkiismeretes munkája a többszöri földrengés és világégés után is biztosan áll tölgycölöpein. A templomnak közismerten kitűnő akusztikája van, ezért rendeznek ott gyakran hangversenye^et D. Nagy András « A kalendárium és a gyarmati erkölcs Az ásó tudománya Kutatni mindenütt lehet... Valamikor a régi naptárakban — amelyeket akkor még kalendáriumoknak hívtak—július az oroszlán, vagy Szent Jakab hava volt. Július 1. Tihamér napja, az utolsó nap Ignác: az ő nevük illik Szent Jakab havához, vagy inkább „hevéhez”, a kánikulához. Hogyan? A Tihamér jelentése: csendet kedvelő! Márpedig aki ilyenkor nyaralni megy, az többnyire a csendet kedveli, pihenni akar. A régi megfigyelés szerint, ha július 2-án, Sarlós Boldogasz- szony napján esik, az sokáig tart, vagy negyven napig. Ha július 19-én esik, „megtelik borral a pince, gabonával a pajta s csűr, Mihály így jó, édes bort szűr. Július 22-én, Mária, Magdolna napján, ha tiszta az idő —jó, ha esős, ártalmas. Szent Jakab napja 25-én lészen, ha e éjszaka tiszta, jó bőséges lészen a kertekben, ha esős, változást jelent, s változást szenved jó dió, mogyoró... A hangyák és gőzük, ha nagy halmot hordanak, hideg esztendőt várj!” A Szabolcs név mint földrajzi név is előfordul az országban, Gyarmaton Előd vezér fiáról, Szabolcsról utcát neveztek el. Ugyancsak jeles néprajzi hagyományok őrzője Magdolna, sőt „égzengő napnak is tartják”! A Bibliában és a képzőművészetben is tisztelet övezi a „bűnbánó Magdolna” (Magdaléna) alakját. A bűnbánat megszemélyesítőjét „ábrázolja” az unitárius Szentmártoni Bodó János bibliai históriás versében 1632- ből: ,, Vétkes életünknek megjobbítására: Az Istenhez térő útnak járására, Szépen juthatsz, nézvén e Históriára: Mária Magdolna kegyes példájára.” Oly kevesen választják kislányuknak a dallamos Magdolna nevet, nagy kár! Gyarmaton valamikor nem mindenkinek tartották meg a névnapját, ez bizony igazságtalanság volt, mert jóllehet a naptár tartalmazta mindazon neveket, amelyeket a gyarmati emberek viseltek, de az egyiket megülték, a másikat nem. Az volt az irányadó, hogy nagymunka-idé- nyekre esett-é az a nap, vagy sem! Valahogy az a kegyetlen, mindent a munkának alárendelői puritán gyarmati erkölcsiség nem tűrhette el, hogy nyáron a szorgos dologidőben névnapozzon bárki is! De ebből semmiféle sértődés nem volt, és senki rossz néven nem vette, hogy róla nem emlékeznek meg. Borbíró Lajos A régész feladata, hogy kutasson, hogy a leleteket bíráló mérlegelésével a történelem időrendjébe illessze, és a jövő számára megőrizze, mind szélesebb körben bemutassa, ismertesse. A régészeti kutatás korszerű tudományos módszerei a múlt század második felében alakultak ki. Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Szerencsére a szakemberek tevékenységét mások is elősegítik. Sok helyütt vonnak árkot, ásnak épületlapot, bontanak falat, s az ott dolgozók érdeklődését ugyancsak felkelti az itt-ott előkerülő régiség. A régész szerepe ilyenkor a leletmentés. Mivel __ legtöbbször folyamatban lévő munkáról van szó, gyorsan kell /intézkednie, hogy az építőmunkát ne gátolja, s a becsesebb értékeket megmentse. A föld alatt rejlő emlékek feltárása legtöbbször úgynevezett kutatóárok megvónásával kezdődik. Azúrok szélessége mindössze egy méter, hossza átszeli a kutatott területet, mélysége pedig a természetes, nőtt talajig ‘ terjed. Az árok útjába eső leletek helyzete, értéke támpontot ad a további ásáshoz. A kutatóárok két Oldalán metszetben jelennek meg azok a talajrétegződések, amelyek a terület történelmének is megközelítő „kereszt- metszetei”. Régi romoknál, élő épületeknél a falak szolgálnak támpontul a további munkákhoz Amint a kutatóárokban vagy kutatógödörben eredmény mutatkozik, a régész a területet kis szabályos egységekre, szelvényekre osztja, és ezeken belül kezdi meg most már rétegről rétegre lefelé haladva a feltárást. A kutatóárokban vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kultúrrétegek és egyéb leletek helyét pontosan rögzítik, fényképezik. A felbukkanó kerámiatöredékeket, a tört vagy ép edényeket—mielőtt kiemelnék — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint benne levő földdel együtt a konzervátorok- hoz szállítják. Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödörből oly módon, hogy az a múzeumba - eredeti állapotában kerüljön. A sírt előbb szabályos vonalak mentén körülássák, majd deszkakalodába zárják. Ezután a sír alatt a földet vízszintesen végigfűrészelik és fokozatosan deszkalapot csúsztatnak alá. Ezzel elkészítik a szállítóláda alját. Sürgősségi indítvány K ormányunk idestova nem a tizenöt, hanem az ötmillió magyar kormánya lesz. Jönnek-mennek kiválóságok, akiknek eszükbe jut, hogy szép világukból kimenekített filléreikhez próbáljanak még reprivatizálni egy-egy gyárat, üzletházat, bérházat, kastélykát stb. Valószínűleg megdolgoztak — és másokat is megdolgoztattak érte. Ha nem ők, akkor az apáik, nagyapáik... Ebben a hazafiúi nyüzsgésben üde színfolt)?) volt, hogy hazalátogatott volt kormányzó urunk (elnézést, hogy ma még kis kezdőbetűkkel írom) unokája is. Számomra ebben azóta semmi meglepő nincs, mióta az egyik kormányzó párt Habsburg Ottót jelölte köztársasági elnöknek, akit ugyan mint politikust és a humanitás kiválóságát feltétel nélkül magam is tisztelek, de hát azért csak volt nemzeti történelmünknek egy bizonyos szakasza... Visszatérve Horthy Miklós (vitéz Nagybányai) unokájának látogatásához, az késztetett zsebkendőm után nyúlni, hogy amikor meglátogatta a kenderesi ősi birtokot, kísérőit megnyugtatta, hogy azt nem kívánja visszaszerezni. Azt viszont hozzátette a tudósítás, hogy az unoka mint jeles gazdasági szakember, sokat tehet Magyarország javára. (Mint egyszerű honpolgárt érdekelne, hogy kik voltak a kísérői.) Elraktároztam ezt a rádióból érkezett információt, és még jót mosolyogtam is azon, amit a birtokon berendezkedett téesz sztorijaként hallottam. Egy lelkes honismereti kutató (tudom a nevét is) kiderítette, hogy a kormányzó birtokán kecskebékát is tenyésztettek egykoron. Nyilván nem azért, hogy másszon fel a fűzfára, hanem hogy az ínyenc külföldi vendégek tányéraira kerüljenek alkalomadtán. Nos, ez a tanár bement a téesz- irodára, és elmondta, hogy nem lenne haszontlan dolog kecskebékát tenyészteni, mert azt jó áron lehet exportálni, és a medencék még megvannak. A vezetők csak néztek egymásra, s tekintetük azt fejezte ki, hogy az illető tanárt még hülyébbnek nézik, mint általában szoktak egy tanárt. De az addig-addig magyarázott, meg máskor is elment, hogy végül beállítottak egy nyugdíjas Józsi bácsit, aki kertészinas korában nyúzott már ott békát. Feltöltötték a medencéket, benépesítették kecskebékával, és Józsi bácsi rövid időn belül az egyszál békanyú- zójával annyi hasznot hozott a téesznek, mint — mondjuk — egy növénytermelő brigád... Hát, ezen mosolyodtam el. De ez csak egy része volt annak, amit el akartam mondani, mert vissza kell még térnem írásom címéhez is, hogy a dolgokat összefüggéseikben adjam elő. A tévé gyönyörű történelmi dokumentumfdm-sorozatában (Magyar Évszázadok) a legutóbbi részben azzal zárta a „Király nélküli királyság”-ot, hogy a kormányzó végakarata szerint a kenderesi temetőben akar nyugodni. A film képei mutatták is, hogy hol. Előbb-utóbb elaludtam, és a következő álmot láttam: néztem a tévét, az országgyűlési tudósításokat. Az egyik frakció jeles honatyája kért szót — soron kívül —, hogy beterjesszen egy sürgősségi indítványt. Most, hogy e sorokat rovom, ébren nem tudom híven visszaadni lelkesült szavait, de mondanivalója lényegére tisztán emlékszem. A zzal kezdte, hogy lenne ugyan még néhány fontosnak tűnő téma, amit a T. Háznak meg kell majd vitatnia, de megítélése szerint a rendszerváltás teljessé tételéhez halaszthatatlanul szükséges Vitéz Nagybányai Horthy Miklós politikai, erkölcsi és anyagi rehabilitációja, amit azzal is ki kell fejezni, hogy hamvait a magyar állam hazahozatja és méltó végtisztességgel helyezi örök nyugalomra. Javasolja továbbá, hogy azok a képviselőtársak, akiknek a családja megőrizte a vitézi egyenruhát, a parlamenti szavazásra öltsék fel, s amikor megtörtént a határozathozatal, együttesen énekeljék el a szívhezszóló katonanótát: Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája... n Arra ébredtem, hogy bár ez menetnóta, álmomban vigyázzba kaptam magamat, és jó hangosan összecsattant a bokám... Beck Zoltán Orosházáról a Szépasszony-völgyéig Mátrai kirándulás kesre. A Kékesen az idő szép napos volt, a levegő tiszta, a környék panorámája elragadott bennünket. A tévétoronyból felejthetetlen látvány volt a szemlélődés. Szívesen tűrtük a csípős szelet. A községben megtekintettük a szépen berendezett Szlovák csárdát, elutaztunk Egerbe, a Szépasszony-völgyébe. Tiszafürednek indultunk hazafelé, és Mezőtúrig nem álltunk meg. Ott vacsoráztunk az Akácfa vendéglőben. A kellemes kirándulásért köszönet a szervezőknek. A nyugdíjasok részére szokásos kirándulást az idén is megrendezte a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáz Vállalat. A Mátrába utazott két csoport. A kardoskúti üzemből indult a busz, és még Orosházán csatlakoztunk hozzájuk. A szokásos útvonalon indultunk el a nyár eleji túrára. Szolnok fele mentünk és 13 órakor értünk a Mátrába, Mátra- szentimre községben a Hotel Narád Szállóhoz. Másnap busszal Galyatetőre indultunk, itt még a kilátóra is felment a csoport néhány tagja. Később a busz átvitt bennünket „Magyarország tetejére”, a Ké-
