Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-12 / 162. szám

NÉPÚJSÁG 1990. július 12., csütörtök itt a „fekete doboz” Már kőtelező a pénztárgéphasználat űz érintettek várakoznak, a forgalmazik kockáztatnak A megyében elsőként a SZÜV Computer—M vállalkozási és vevőszolgálati irodája mutatja be azokat a pénztárgépe­ket, amelyek használatát jogszabály írja elő valamennyi ke­reskedelmi cég számára, függetlenül a szektorbeli hovatar­tozástól. A Békéscsaba, Munkácsy u. 9. szám alatti irodában az érdeklődők bármikor megtekinthetik az OMRON—11-es és a BEKO CASIO 108 SR típusú gépeket, s meg is rendel­hetik. A szállítás egy-két hét alatt megtörténik. Kétségtelen tény azonban, hogy a „fekete dobozok” nem arattak osztatlan si­kert. Az idegenkedés, a tar­tózkodás annak is tulajdo­nítható, hogy pillanatnyilag a legtöbben arra várnak, hogy a kötelező pénztárgép­használat kérdésében rövid időn belül új jogszabály szü­letik, s ennek köszönhetően mégsem kell megvásárolni­uk a 40-60 ezer forintos áron kínált gépeket. Pedig ez a beruházás igazán előnyösnek ígérkezik, ugyanis számotte­vő adómérsékléssel jár a vá­sárlás. Ám a szoros adóel­lenőrzést kikényszerítő tech­nika bevezetése valószínűleg tízszer nagyobb kedvezmé­nyek esetén is ugyanilyen el­lenállást váltanak ki a ma­gyar kereskedők egy részé­ből. Egyébként az APEH és a géptípusok kiválasztására alakult pénztárgép-technikai bizottság ötfajta külföldi gép forgalmazását engedé­lyezte, illetve csak ezek használatát fogadja el. így azok a vállalatok, amelyek hasonló technikai színvona­lú, de eltérő márkajelzésű gépekkel rendelkeznek, most ismét kinyithatják pénztár­cájukat, hacsak nem sikerül használati engedélyt kicsi­karni a fent említett ható­ságoktól. — Július elsejétől a ruhá­zati, vegyiáru-, iparcikk-, tüzelő- és építőanyag-keres­kedelemben kötelező a gé­pek használata, s 1991. ja­nuár 1-jéig folyamatosan lép hatályba valamennyi kereskedelmi tevékenység­nél — mondja Darida Edit, a Computer-M iroda veze­tője. Majd kitér arra is, mennyire nem volt egysze­rű a gépek beszerzése. A rendelet hatályba lépése és a típusengedélyezés között igen hosszú idő telt el, és emiatt a számítástechnikai eszközöket forgalmazó cé­geknek rohammunkában kellett dolgozni. így is ké­sésben vannak, hiszen teg­nap már július 11-ét írtunk. A bizonytalanságot látva a fekete dobozokat forgal­mazók is egyelőre óvatosak, hiszen a tömeges raktárra vásárlás kockázata túl nagy. Nem beszélve azokról az ér­tékesítőkről, akik csupán „másodhegedűsök”, mert csak a külföldi vásárlásokra kijelölt hazai cégektől sze­rezhetik be a portékát. Ugyanis, amíg az „elsőlép­csősök” közel 20-30 százalé­kos haszonra tesznek szert, addig a körből kimaradot­taknak 4-5 százalékkal kell ■ beérniük. Ilyen egyébként a SZÜV Computer-M Irodája is. Mindenesetre a bizonyta­lanság, az adórendelet-mó­dosítás megjósolhatatlan élettartama, a lakossági, de főleg a gazdálkodói vállal­kozások sejtetni engedik, hogy ez a jogszabály köny- nyen zátonyra futhat. Pedig lehet, hogy nekünk, vá­sárlóknak és állampolgárok­nak elsősorban érdekeinket szolgálta volna, nem beszél­ve eladósodott költségveté­sünkről.- rg ­Vagyonértékelő kft.-k segítik a privatizációt Az év eleje óta havonta két-három vállalat kérésére folytat átfogó vagyonértéke­lést a Struktúra Szervezési Vállalat két kft.-je; a Válla­latszervezési Kft. és a Szer­vezési és Minőségbiztosítási Kft. Mindkét kft. rendelke­zik speciális műszaki, köz- gazdasági képzettségű szak­emberekkel, könyvszakér­tőkkel, akik jártasak a leg­több ipari szakmában. A va­gyonértékeléshez a legtöbb esetben külső szakembereket is /elkérnek, olyanokat, akik gyakran készítettek érték- elemzéseket, költségraciona­lizálási vizsgálatokat. Egye­di megrendelésnél az adott szakma elismert művelőit is bevonják a munkába. Vala­mennyien szakértői névjegy­zékben szerepelnek. A vagyonértékelésnél szük­séges független, minden be­folyástól mentes szakvéle­mények elkészítése iránt már most is igen nagy a ke­reslet, és a privatizáció gyor­sulásával az igény várható­an tovább nő a jövőben. Vál­lalati részvény eladása ese­tén mind gyakrabban a leendő külföldi vevő a meg­rendelő, amely az eddigi ta­pasztalatok szerint elfogad­ja a felmérés eredményét. Sok cég kér vagyonfelmérést akkor, amikor vegyes válla­latot- alapít, s apportként kí­ván egy-egy üzemet bekap­csolni a vállalkozásba. Má­sok a belső átalakuláshoz, elszámolási rendjük megvál­toztatásához vagy a hitelfel­vételhez kérnek ilyen felmé­rést, véleményt, ez utóbbiak esetében a szakvélemény mintegy garanciául szolgál a hitelezőknek, főleg bankok­nak. Ugyanakkor a vagyonérté­kelésnek nálunk még nincs kialakult formája, számos jogszabály módosításra szo­rul. Az adott vagyon nyil­vántartási értéke a legtöbb­ször éltéi a forgalmi érték­től, sok a valójában már nullára leírt eszköz, a telek­árak pedig a reális érték négy-ötszörösét is elérhetik. A Struktúra azt tervezi, hogy azoknál a vagyonfelmé­réseknél, amelyekben külföl­di partnerek érdekeltek, nyu­gati szakértőket is felkér a munka segítésére. Paskai László bíboros, prímás esztergomi érsek pásztorlevele a hitoktatás ügyében Kedves Testvérek! A hazánkban bekövetkezett társadalmi változások egyházunk szabad működését is biztosították. Lehetővé vált, hogy fiatal­jaink most már minden félelem vagy disz­krimináció nélkül iskolai hitoktatásban ré­szesülhessenek. Az iskolai hitoktatáson va­ló részvételről a sajtó és a templomi hir­detések értesítést adtak. Eszerint július 31- ig lehet jelentkezni iskolai' hitoktatásra az iskolában vagy a plébánián. De pótjelent­kezésre is van lehetőség szeptember 7-ig. Sajnálatos módon az utóbbi időben sok vita keletkezett az iskolai hitoktatással szemben, amely sérti az egyház működési szabadságát és jogait és amely ellen kény­telen vagyok hivatalosan is tiltakozni. Ezek a tények sokakat megzavarhatnak vagy fél­revezethetnek. Ezért pásztorlevél formájá­ban fordulok a kedves hívekhez, elsősorban a szülőkhöz, hogy ne engedjék magukat félrevezetni és biztatom őket az iskolai hit­oktatásra való jelentkezésre. Hangsúlyoznom kell, hogy a szülők alap­vető kötelességei közé tartozik gyermekeik vallási neveléséről való gondoskodás, amely­hez hozzátartozik a hitoktatás is. Amikor gyermekeiket megkeresztelték, vállalták en­nek a kötelezettségnek a teljesítését. Az iskolai hitoktatással kapcsolatban az elmúlt időben voltak ugyan különféle ne­hézségek, de ezek most már megszűntek. Éppen ezért biztatom a kedves szülőket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, még ak­kor is, ha gyermekeik eddig nem részesül­tek hitoktatásban. Ahhoz, hogy a hitoktatás megerősödjék és minél többen eljussanak a hitre, szükséges az iskolai hitoktatás is. A hitoktatás konkrét formáját a beiratkozot­tak létszámától függően természetesen a helyi körülmények fogják eldönteni és olyan megoldást fogunk keresni, amely figyelem­be veszi a tanulók szempontjait, a hittan zavartalan oktatását. A hitoktatás biztosítása igen nagy áldo­zatot kíván meg egyházunktól is. Törek­szünk arra, hogy az igényeket kielégítsük és megfelelő számú és képzettségű hitokta­tót biztosítsunk. Amikor a szülők iskolai hitoktatásra be­jelentik gyermekeiket, nemcsak gyerme­keik vallásos neveléséről gondoskodnak, hanem tanúságot is tesznek hitükről. A most kialakult vitában nemcsak szóval, ha­nem tettekkel is meg kell mutatniuk hitü­ket, meggyőződésüket, éspedig keresztény- lelkülettel. Tartsák szem előtt Szent Péter apostoli figyelmeztetését, amelyet a hitük miatt hangos szóval elítélő emberek közt élő híveihez írt és amely ma is nagyon idő­szerű; „Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kér­dezi, hogy mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisz­tusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, rágalmaikkal szégyenben ma­radjanak.” (1 Pét 3, 15.16) A parlamenti választások előtt a Püspöki Kar azt az útmutatást adta a híveknek, hogy „tanulmányozzák az egyes pártok és jelöltek programját, lelkiismereti meggyő­ződésük és felelősségük szerint adják le szavazataikat.” Akkor az elhangzott ígére­tek alapján volt lehetséges a döntés. Most már a cselekvésmód is megmutatja, hogy az akkori ígéretek mennyire teljesednek az egyház szabadságának és jogainak a biz­tosításában. A mai vasárnapon meghívásra magyar zarándokcsoporttal Fatimában tartózkodom. Ezen 'a kiemelkedő kegyhelyen a Szűzanya oltalmába ajánlom a magyar hitoktatás ügyét. Kérem a kedves híveket is. hogy a mai vasárnapon velem, együtt kérjék a Szűzanya pártfogását a magyar hitoktatá­sért. a magyar ifjúságért és egész hazán­kért. Sok a nyitott kérdés a magyar—szovjet áruforgalomban Az elmúlt héten Budapesten folytatott magyar—szovjet szak­értői tárgyaláson a felek állás­pontja csak némileg közeledett egymáshoz, az alapvető kérdé­sekben továbbra sincs nézet- azonosság. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a tárgyalássorozat a napokban tovább folytatódik, július végén, augusztus elején pedig kormánytalálkozón foly­tatják a megbeszéléseket — mondotta a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériu­mában szerdán, Tamás István főosztályvezető-helyettes A magyar és a szovjet állás­pont alapvetően eltér. A magyar fél azt szeretné, ha a jövő év elejétől piaci típusú együttmű­ködésre térne át a két ország, amely a szabaddevizás elszámo­láson alapulna. A szovjet fél ugyanakkor a világpiaci árak bevezetésével tulajdonképpen az eddigi rendszer némi korszerű­sítését kívánja. A magyar kor­mány a piaci típusú együttmű­ködés bevezetésének terhét meg akarja osztani partnerével. A számítások szerint az áttérés során keletkező cserearány­veszteség az összesen 8,6 mil­liárd rubeles éves áruforgalom fenntartása esetén 1-1,5 milliárd dollárt tenne ki az első eszten­dőben. Ennél lényegesen nagyobb veszteség érheti a magyar gaz­daságot a korszerűtlen termelési szerkezet miatt. A magyar ipar termékei — a szovjet igények­hez alkalmazkodva — jelentősen elmaradtak a világszínvonaltól. Ebből következik, hogy a dol­lárelszámolásra való áttéréssel fokozódnak a magyar ipar ér­tékesítési nehézségei. Az úgy­nevezett strukturális veszteség mértékét azonban még a ma­gyar szakemberek sem tudják felmérni. Éppen ezért elenged­hetetlennek tartják, hogy a szovjet partnerek legalább át­menetileg vállaljanak részt az átállásból adódó terhekből. Er­ről azonban mindeddig nem si­került megállapodni. A gondok ellenére — fejtette ki a főosztályvezető-helyettes — valamilyen megállapodásra min­denképpen szükség lesz, és eb­ben mind a magyar, mind a szovjet szakemberek egyetérte­nek. Igaz, mindkét félnél jelen­tős váltásra van szükség ahhoz, hogy a Szovjetunióból továbbra is folyamatosan érkezzen az energia, a magyar cégek pedig akadálytalanul szállítsák a szov­jet fogyasztók számára nélkü­lözhetetlen cikkeket. Kemping-pingpong Szarvason Sok tenyeres és néhány fonákütés a játszmában A gomb (a szarvasi kem­ping) elkészült ugyan, de a kabátra (termálfürdő) eddig még nem futotta. A szarvasi­ak most mégis úgy vélik, a gombot is lelopták róluk. A Békés Megyei Vendéglátó­vállalat ugyanis 60 millió forintért eladta a kempin­get egy alapítványnak (kér­ték, a nevüket ne közöljük), akik humanitárius gyerek- üdültetéseket szerveznek itt. A szarvasiak kirekesztve ér­zik magukat a városukban levő kempingből, háborog- nak azon, hogy elesnek az idegenforgalmi bevételtől. Ürültek, hogy akadt vevő A történet szálai még 1976- ra nyúlnak vissza, amikoris a megyei tanács vb-határo- zatot hozott arról, hogy Szarvast üdülési főközponttá alakítják át, és 15 éven be­lül megteremtik 15 ezer em­ber egyidejű üdültetésének feltételeit. Termálfürdő, kempingtábor, vendéglő épül központi, megyei tanácsi tá­mogatásból és saját alapból, leivel vendéglátó-ipari beru­házásról volt szó, a feladat­tal az akkor még megyei ta­nácsi vendéglátó-vállalatot bízták- meg. — Ha mi a kempinget ak­kor Szarvas városnak épí­tettük volna, meg kellene kérdőjelezni beszámíthatósá- gun.kat — kezdte Bezzegh László, a Békés Megyei Vendéglátó-vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettese. — Elég ugyanis megnézni az idő tájt az Árpád Szálló for­galmát, és a számok bebizo­nyítják, hogy férőhely-ki­használtságával az utolsók között kullogott a megyében. A kemping és az étterem fel­építésének költségét 55 mil­lió forintra tervezték, de a számla végül 88 millió 596 ezer forintot mutatott. A kü- lönböztetet a vállalatnak kel­lett előteremteni. A kemping üzemeltetése ugyanakkor évente 3-4 millió forint vesz­teséget jelentett a vendéglá­tónak. Be kellett látnunk, hogy Szarvasnak nincs olyan idegenforgalmi vonzereje, mint azt sokan gondolják. — Megpróbáltak tehát túladni a kempingen? — Bár a korábbi szarvasi vezetőkkel korrekt kapcso­latunk volt,- a termálprog­ram megvalósítását ők is csak ígérgették. Hiába léte­sítettünk lovastelepet, te­nisz- és minigolfpályát és más közönségcsalogató' léte­sítményeket, a vendégek el­maradtak. így megpróbál­tunk vevőt keresni, de a leg­jobb ajánlattevő is csak 13 millió forintot ígért. — Miként szereztek tudomást az alapítványról? — Már hallottam olyasmit is, hogy a szarvasiakat az bántja, hogy egykori ország- gyűlési képviselőjük, Fekete János segédkezett a kapcso­latfelvételben. Bár ez így történt, az alapítvány olyan ajánlattal állt elő, amilyen­ről álmodni sem mertünk. Az IKV hivatalosan 50 mil­lió forintra értékelte fel a kempinget, az alapítvány pe­dig 60 millió forintot fize­tett. Meglopták a várost? — A kemping területén azon­ban két megfúrt termálkútja, fűtőműve is található a tanács­nak, melyeknek értéke majd 30 millió forint. — Mi egy cserét ajánlot­tunk fel, miszerint ezt a te­rületet átadjuk az eddig tar­tós használatra megkapott Körös-parti sávért. Külön­ben az alapítvány hajlik a kompromisszumokra, csak le kellene végre ülni beszél­getni egy fél órát, ahelyett, hogy cívódunk. Az nem igaz, hogy a szarvasiakat kizár­ják a kempingből, hiszen a ^tervek szerint csak június ''15-étől szeptember 20-áig zajlik a gyereküdültetés, utána kereskedelmi és ven­déglátó-ipari tevékenységet folytatnak. Építenek úszó­medencét, sportcsarnokot, amit aztán a szarvasiak is igénybe vehetnek. Bevételt jelenthet a városnak, hogy a gyerekek hozzátartozói a vi­lág különböző részeiből Szarvasra látogatnak. — Mire költi a vendéglátó az eladásért kapott pénzt? — A pénz továbbra is ál­lami tulajdonban marad, szállodáink színvonalasabbá tételére fordítjuk — mondta végül Bezzegh László. A szarvasiak hangulatáról először Pakainé dr. Szabó Évát, a városi tanács vb-tit- kárát kérdeztük. — A városban bombaként robbant a hír, hogy a ven­déglátó eladja a szarvasi tu­lajdonú földön épült kem­pingjét a várostól független, zárt szervezetnek — kezdte a vb-titkár. — Egyik tanács­tagunk kertelés nélkül úgy fogalmazott, hogy a várost meglopták. Tény, hogy az el­adás előtt minket senki nem keresett meg, az alapítvány képviselőivel csak a jövő hétfőn találkozom először. A beruházást négymillió fo­rinttal támogatta a szarvasi tanács is, ezenkívül részt vettünk a kemping rendbe hozatalában, különböző fej­lesztésekben. A műszaki el­lenőrzést szinte ingyen vé­geztük. Ennek ellenére a je­lentős eszmei kár mellett'el­esünk az idegenforgalmi ha­szontól is, megcsappannak a városban lakók fürdési, szó­rakozási lehetőségei. Szarvas álma drága? — A .kempinget eredetileg arra tervezték, hogy szállást biztosít majd a termálfürdő­be érkezőknek. A fürdő azonban még nem készült el. — Nem egyszerű termál­fürdőről van szó, hanem Szarvas álmáról, egy 2 mil­liárd forintba kerülő sza­badidőközpont építéséről, melyben a tanács csak ^ szervezést tudja magára vál­lalni, _pénz hiányában. A terv, ’a vízminőség-vizsgálat és ^ bővített tanulmányterv is elkészült már, most kül­földi és belföldi vállalkozó­kat keresünk. — A vendéglátó felajánlott egy cserét Is. — Szeretném leszögezni, hogy a vendéglátó szemreb­benés nélkül eladta a Kö­rös-parti szakasz használati jogát is az alapítványnak a kezelő, a városi tanács meg­kérdezése nélkül. A csere azért nem jöhetett létre, mert 3843 négyzetméter te­rületért kértek 5200 négy­zetmétert. Az üggyel kapcsolatban megkerestük a városi MDF részéről dr. Jerkovics Sán­dor ügyvédet is. — Szarvasi polgárok tel­keit sajátították ki hajdanán, hogy központi, megyei és városi támogatásból kempin­get építsenek — fogadott az ügyvéd. — Most a tulajdont eladják egy alapítványnak, amely az idegenforgalmat nem bonyolítja. Évtizedek óta ideszokott vendégek lesz­nek kénytelenek lakókocsi­jaikkal továbbállni. Mivel egy jótékonysági szervezet vette meg a kempinget, a város nem tud adót, illeté­ket szedni. A kemping helyi ingatlanhoz tapad, és a vá­rosénak kell maradnia. Ugyanakkor kérdés az is, mi lesz a vételár sorsa, ha a vendéglátót privatizálják. Lehet, hogy széthordják a 60 milliót különféle kft.-ken ke­resztül az ország más ré­szeibe? — töprengett dr. Jer­kovics Sándor. Egyelőre csak egy a biztos. A szarvasi gomb egy úi ka­báton díszeleg... Nyemcsok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom