Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-11 / 161. szám

1990. július 11., szerda Maradona „bundáról” beszél A bécsi KURIER-ban olvastuk: Beckenbauer hat arca Franz Beckenbauer, a német futball - császár búcsúzik. Óriási hazai és nemzet­közi rajongótáborának legalább hat arcát adja emlékbe. A teljhatalmú császár: Rendkívül fe­gyelmezetten, szigorúan nézte végig csa­patának összes mérkőzését, a világbaj­nokságon. A Jugoszlávia elleni 4—1-es lelkesítő győzelem ugyanúgy hidegen hagyta, mint a Kolumbiával játszott 1—1. Kimérten és fegyelmezetten viselte a nemzetközi sajtó összes rohamát, min­denhol és mindenkor a teljhatalmú, a füg­getlen, a szuverén császár képében je­lent meg. Minden kérdésre barátságosan válaszolt, még a német riporterek legpro­vokatívabb faggatásai sem hozták ki a sodrából. A császár kiegyensúlyozott és nyugodt maradt. A vad császár: A negyeddöntőben a cseh­szlovákok egyre erősebbek lettek, és ami­kor Moravcsikot kizárták, a tíz csehszlo­vák játékosnak is sikerült védekezésbe szorítania a 11 NSZK-s labdarúgót. Na, akkor nem uralkodott magán: „Vakok!" — ordította dühösen a pálya relé. Az öltöző­ben úgy káromkodott, mint egy kocsis. „Egyszerűen ki kellett adnom magamból a mérgemet" — magyarázta később a bi­zonyítványát egy vállrándítással. A táncoló császár: Araikor Chris Waddle Torinóban, a középdöntőben a bőrt Illg- ner kapuja fölé vágta, örömujjongásban tört 'ki Beckenbauer, átugrott a palán­kon és átkarolta játékosait, győzelmivtán- cot járt. Mint egy tinédzser, úgy örült a fiúkkal együtt. A büszke császár: Vasárnap este, Bec­kenbauer, életében már másodszor ve­hette kézbe a világbajnoki kupát. Most igazán büszke Franz: „Játékosaim ezen az olaszországi világbajnokságon többet nyújtottak, mint az egész német futball az elmúlt 16 esztendő alatt. S otthon min­denki ismét elismeréssel szólt a fociról. Ez volt a célom, amikor átvettem a kapi­tányságot." A babonás császár: Amikor a Bayern Münchentől átigazolt a New York-i Cos- mosba, az addigi ötös számot felcserélte a hatosra, mert a hatos a szerencseszá­ma. Hatvanhatban tűnt fel az első világ- bajnokságán, ami igazi áttörést hozott számára. Attól kezdve, és ezen az olasz világbajnokságon is, minden holmija a hatos számot viseli. A táskája, a ruhái, a cipője. És a vasárnapi döntő volt hat­évest!) edzőségének utolsó nagy fellépése. A jövő császára: A vasárnapi mérkőzés végét jelző sípszóval pályafutását is le­fújták. Visszavonhatatlanul: „Visszavonu­lok Kitzbühelbe, a hegyekben lévő kis kunyhóm magányosságába. Jót tesz most egy kis távolság a futballtól, hiszen túl­ságosan strapás volt ez az utóbbi idő­szak.” Fordította: N. K. Aludt rá ugyan kettőt, de még mindig nem tudta meg­emészteni a vereségét * Ar­gentína. A Buenos Aires-iek szemében Codesal mexikói bíró fekete bárány, neki tu­lajdonítják a rájuk mért utolsó, végzetes csapást. Car­los Saul Menem argentin köztársasági elnök annak a véleményének adott hangot, Codesal jobban teszi, ha ott­hon maradt volna gyógyíta­ni (ugyanis nőgyógyász or­vos), hiszen annyit ért a fut­ballhoz, mint hajdú a ha­rangöntéshez. Menem elnök nemcsak a tizenegyes jogos­ságát vonta kétségbe, de Monzon kiállítását is. Elis­merte ugyan, az NSZK meg­érdemelten győzött, de a bí­rónak tulajdonította, hogy furcsa véget ért a döntő. Menemnek a tv által is sugárzott nyilatkozata hatá­sára Buenos Aires-en ki­sebb tömeghisztéria lett úr­rá. Felerősödött a normális körülmények között is igen magas fokú nemzeti gőg, to­vábbá rasszista megnyilvá­nulásokat is tapasztalni le­het! Az MTI dél-amerikai tu­dósítója személyesen tapasz­talta, hogyan inzultáltak hét­főre virradóra fekete bőrű brazil embereket Buenos Ai­res utcáin a „bajnok Argen­tínát” éltető fiatal huligá­nok. Menem arra szólította fel nemzetét, hogy úgy fogadja a hétfőn hazaérkező váloga­tottat. mintha Maradonáék világbajnokságot nyertek volna. A Buenos Aires-i Clarin című lap józanabb, visszafo­gottabb. objektívebb hangot ütött meg, és tartózkodott a nemkívánatos hangulatkel­téstől. Az NSZK bajnoki cí­méhez nem férhet kétség, mert jobb volt, függetlenül a bíró által megítélt tizen­egyestől — írta. A lap sze­rint Argentínának nagyon meg kell becsülnie az ezüst­érmet. hiszen igazán jól csak egyszer játszott — az ola­szok ellen. „Ne feledjük Ka­merunt” — emlékeztetett az újságíró. A Clarin római különtu- dósítói Jose Basualdót idéz­ve azt írták, hogy „fájdal­mas így bukni”. Juan Simon pedig úgy nyilatkozott, hogy „sok furcsaság történt a pá­lyán”. Carlos Bilardo szö­vetségi' kapitány újra beje­lentette. visszavonul a válo­gatott éléről, és egyetlen csapatnál sem vállal megbí­zatást. Hozzáfűzte, büszke a válogatottjára. Diego Maradona az argen­tin tv-nek adott nyilatkoza­tában is tudatta: ez volt az utolsó *világbajnoki szerep­lése. Maradona vitatta az el­lenük megítélt büntetőrúgás jogosságát. Ügy vélekedett, „bundázás” történt! Előre eldöntötték, hogy a vb-arany- éremnek Európába kell ke­rülnie: Olaszországba vagy Németországba. A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Litt- barskinak azt a nyilatkoza­tát, amely szerint Codesal in­dokolatlanul ítélt büntetőrú­gást az argentinok ellen. Littbarski kijelentette: „Győ­zelmünk egyértelmű és meg­érdemelt, de szerintem Co­desal a nekünk ítélt tizen­egyessel inkább elégtételt akart szolgáltatni azért a szabálytalanságért, amelyet pár perccel azelőtt Augen- thalerrel szemben követtek el. (Littbarski Goycochea ka­pus és a német hátyéd ösz- szeütközésére célzott. — A szerk.) Carlos Fernando Navarro Montoya, a Boca Juniors ka­pusa ezzel szemben helyes­nek ítélte a bírói döntést. Szerinte a tizenegyes jogos volt. A németség legnagyobb- .jai számára Itália voít min­dig a szépség, a vágyak be­teljesülése. Maradandó bi­zonyítéka ennek Goethe naplója itáliai utazásáról. Most az olaszországi vb a klassizkus német irodalom és művészet kedvelőin kívül is rengeteg újabb német ba­rátot szereztek Itáliának. Nemcsak a Rómához fűződő és világraszóló győzelem okán, hanem elsősorban azért, mert milliók számára vált egyértelművé: az olasz csapat kiválása után az ola­szok Németországnak szorí­tottak, sőt: a közönség olasz háromszínű nemzeti zászló­kat lengetett a nemzetek buzdításaként. A sajtó is észrevette: a világbajnok csapat és a kí­séretében érkezett szurkolók ezrei viszont sok új barátot szereztek Németországnak is Itáliában. Persze, az olaszok a németek iránti elfogultsá­gának, újsütetű németpárti- ságának nem elhanyagolan­dó oka, hogy a csapatból legalább heten itáliai egye­sületekben játszanak, és úgy hírlik, hogy Párma és Fi­renze szemet vetett Buch- waldra, illetve Beinre. Ezért jogos az a feltételezés, hogy Berti Vogts, új szövetségi kapitánynak, ha valóban lel­kiismeretesen akarja ellen­őrizni a Franz Beckenbauer távozása nyomán gondjaira bízott nemzeti tizenegy fej­lődését, akkor még kis olasz- országi lakást is kell bérel­nie ... Vogtsnak egyébiránt — ahogy ezt valaki Frankfurt­ban megjegyezte — a „Fran­zi, a német császár”, bizony kemény diót hagyott örökül azzal a kijelentésével: a né­met csapat évekig legyőzhe­tetlen lesz, bármennyire saj­nálatos is ez a dolog a vi­lág többi országa számára. Az új kapitányt azonban már moát minden igyekeze­tükkel1 támogatják a játéko­sok. Már csak azért is, mert nagy szerénységről tesz ta­núságot. Kijelentette: szer­dától kezdve a vb minden játékos számára a múlté, és senki nem nyugodhat ba­bérjain. „Az én irányításom alatt is elvesztünk majd mérkőzéseket, de ettől még nem következik be a világ­vége ...” — jelezte Vogts. De visszatérve olasz föld­re: egy lap még hiányolta is, hogy Beckenbauer vala­hogyan elmulasztott külön is köszönetét mondani a ren­dezésért, meg mindenért az olaszoknak ... Mert például a világbajnokság alatt a né­metek azt is igencsak a ja­vára írták az olasz rende­zőségnek és a rendőrségnek, hogy gondosan felkészült minden rendbontásra, és amikor kellett, határozottan cselekedett. Gyorsított eljá­rással, illetve el- és kiuta­sította az országból a ve­szélyes rendbontókat. S kö­zöttük nemcsak angol „ne­hézfiúk”, hanem egyáltalán nem könnyebb német legé­nyek is akadtak. Igaz, néha tévedésből miattuk ártatlan német szurkolóknak is kiju­tott a rendőrségi erélyből... A megbilincselt csavargók szégyenteljes kiebrudalását mindenesetre megkönnyeb­bülten fogadták a németek. Itália, összegezése tehát: minden vonalon teljes né­met és olasz siker! így pe­csételődött meg a két nép barátsága. Német és csehszlovák játékosok egymást őrizve figyelik, amint az NSZK-beli Pierre Littbarski (balra) egy csehszlo­vák játékossal csatázik a labdáért. A felvétel természetesen még az előcsatározások során készült Schillaci a csúcson Salvatore „Toto” Schillaci, az olaszok csatára a gólkirályi cím mellé elnyerte a vb legjobb játékosának járó aranylabdát is. A Juventus futballistája hat góllal végzett az élen a mes­terlövészek listáján, akárcsak az elmúlt hároim vb legeredmé­nyesebb játékosai. Az eddigi vb-gólkirályok: 1930: Guillermo Sabine (argentin) 8 gól; 1934: Oldrich Nejedly (csehszlovák), Angelo Schiavo (olasz) és Edmund Cohen (né­met) 4-4; 1938: Leonidas (brazil) 8; 1950: Ademir (brazil) 9; 1954: Kocsis Sándor 11; 1958: J&st Fontaine (francia) 13; 1962: Drazen Jerkovic (jugoszláv) 5; 1966: Eusebio' (portugál) 9; 1970: Gerd Müller (nyugatnémet) 10; 1974: Grzegorz Lato (lengyel) 7; 1978: Mario Kempes (argentin) 6; 1982: Paolo Rossi (olasz) 6; 19Í6: Gary Lineker (angol) 6; 1990: Salvatore Schillaci (olasz) 6. NÉPÚJSÁG Vitorlázórepülök a Nemzeti Bajnokságért Csendben, a szervezők mindennemű propagandáját mellőzve, vasárnap megkez­dődött Békéscsabán a 35. vitorlázórepülő nemzeti őajnokság. Ezúttal 12 hazai klubból összesen 39 versenyző száll föl nap mint nap a légtérbe, hogy telje­sítse az aznapra kitűzött fel­adatokat. Tizennyolcán a standard osztályban — köz­tük három békéscsabai: Lau- rinyecz, Fodor és Zsíros — és 21-en a szabad osztály­ban — itt indult Halasi Gá­bor — viaskodnak az első­ségért. Mint a szervezőktől megtudtuk, vártak német. svéd és finn pilótákat és gé­peket is, de eddig, nem tud­ják miért, nem érkeztek meg a külföldi csapatok. A standard osztályban az első napon a maiéves Gu­lyás nyert Laurinyecz har­madik volt. a folytatásban, a 280 kilométeres háromszög­repülésben pedig a pécsi Kondricz bizonyult a leg­jobbnak, itt Fodor ötödik. A szabad osztály első napi küz­delmeiben a csepeli Polonyi volt a legjobb, Halasi har­madik, míg a folytatásban a szegedi Gyöngyösi végzett az élen, s Halasi negyedik lett Fotó: Veress Erzsi Július 12—15. Díjugrató OB, Mezőhegyes Egy hónapig, amíg Olaszországban zajlott a labdarúgó- vilagbajnokság, a hazai sportberkekben csend honolt —ért­hetően. A televízió jóvoltából minden szem a Mondialéra összpontosult, most viszont egyre-másra „ébrednek” a sport­ágak, és következnek a hazai bajnokságok. Ezek sorában az egyik a hét végén Mezőhegyesen megrendezendő országos díjugrató lovasbajnokság. A II. Ferencz József császár által 1785-ben alapított pati­nás ménes egyébként másodízben avathat magyar bajnokot július 15-én, vasárnap. A kérdés az: folytatódik-e Göttler Vilmos (Orosháza) nagyszerű sorozata Kemállal, vagy a ha­zai környezet előnyeit élvező Bogár István (Mezőhegyes) Manyval a tavaly szerzett ezüstérmét netán fényesebbre cseréli. Színvonalas verseny várható tehát, a nehézkategó­riában, hiszen az említett két versenyző mellett a teljes magyar élmezőny rajthoz áll Mezőhegyesen. A versenyszá­mok mellett gazdag és látványos bemutatóprogram várja a közönséget, lesznek fogat- és csikóbemutatók, sőt ügető is. A nézők — gyakorlott AMONDÖ-sként tombolajátékon ve­hetnek részt. A főnyeremény — mi más lehetne — egy Nó- nius-csikó. Dr. Hajtman Pál, a szervezőbizottság elnöke sze­rint minden rajtra kész, most már a versenyzőkön a sor: „Legjobb tudásunk és akaratunk szerint felkészülve várjuk a versenyzőket és a sportszerető közönséget” — állítja a szervezőbizottság elnöke. A verseny programja; Július 12., csütörtök, 13.00 óra: stílusverseny. ­Július 13., péntek, 8.00: kezdőlovak bajnoksága, júni- orbajnokság, fclnöttbajnokság (valamennyi elődöntő). Július 14., szombat, 8.00: középdöntők. Július 15., vasárnap, 8.00: döntők. A szombati és vasárnapi versenyszámok szünetében színvonalas lovasbemutatók (fogat, csikósok, ügető, lo­vastorna) látható. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Politikai napilap. Szerkeszti a s/erkesztobizottsag. Főszerkesztő: dr. Seredi Janos. I o.szerkeszto-helyettes: Seleszt Fe­renc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raab Sándorné. Kiadja a Békés Megyei lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz., Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlap kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, I.enin u. 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom