Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-11 / 161. szám
NÉPÚJSÁG Javában tart a betakarítási szezon, a felvásárló vállalatok tapasztalatai szerint a mezőgazdasági nagyüzemek — az elmúlt évek gyakorlatához képest — az idén valamivel lassabban adják át a búzát, visszafogottabban értékesítenek, és a raktárak is nehezebben telnek meg. Azok a nagyüzemek, amelyek pénztartalékokkal rendelkeznek. sokfelé a kivárásra rendezkedtek be, az anyagilag megszorultak viszont — lévén kiszolgáltatott helyzetben — késedelem nélkül adják át a búzát, és várják az érte járó pénzt vagy váltót, mivel hitel-visszafizetési kötelezettségeik vannak, vagy olyan folyó kiadásaik, amelyeket más forrásból nem tudnak fedezni. Ily módon az anyagilag erősebb gazdaságok taktikázó magatartásának számos jelét látják a felvásárlók — a gabonaforgalmi vállalatok —, amelyek az átvételnél a hatósági árat alkalmazzák, s amelyeknek semmiféle tudomásuk nincs arról, hogy emelkednek az árak, mint ahogyan azt a termelők remélik. A gabonatermelők és -forgalmazók körében azt tartják: egyelőre még nem mondták ki bizonyosan, semmilyen fórumon, hogy nem lesz áremelés, amit különben a termelők méltányosnak tartanának. Ily módon nincs megütköznivaló azon, hogy a búza egy részét manapság „tartalékolják”. Már ahol erre lehetőség van; a mező- gazdasági nagyüzemek tárolótere ugyanis meglehetősen szűkös. A korábbi évek gyakorlatában a nagy tárolókat a gabonaipar építtette fel, így a termelők csakis a gyors átadásra rendezkedhettek be, sokfelé még lélegzetvételnyi megállásra sincs idő és hely. A termelők egy része most olyan módon próbál szerződésben is érvényt szerezni az áremelési várakozásnak, hogy amennyiben arra később sor kerülne, úgy visz- szamenőleg is megkaphassa a nagyobb árat a betakarítási szezon kezdetén átadott gabonáért. Ilyen szerződések megkötésére azonban a gabonaipar nemigen tud vállalkozni, hiszen lényegében működő hatósági árról van szó. s azt írásos megállapodásban megkerülni meglehetősen felemás dolog lenne. Ráadásul tisztázatlan egyelőre még a rubel viszonyla- tú export szubvenciója is. A jelenlegi számítások szerint, amennyiben a most- érvényes feltételeket nem változtatják meg, úgy 1-2 hónapig a termelők önköltséges áron tudnák csak átad- \ ni terményeiket, 3-4 hónap eltelte után pedig már ráfizetéssel tudnák eladni az exportgabonát. Ezért a gazdaságok jó része sürgeti a szubvenciótárgyalások meggyorsítását, ami hozzájárulhatna ahhoz, hogy gyorsuljon a gabonaátadás tempója is. Az, hogy a továbbiakban a hazai takarmánypiac miképpen alakul, nagyban függ a kukoricaterméstől. A szakemberek szerint ha sikerül elérni a 7 millió tonnás termést, úgy a búza ára a későbbiekben nem nő jelentősen, ám amennyiben az időjárás kedvezőtlenre fordul, és nem realizálódnak a tervezett hozamok, úgy a kalászos gabona ára felszalad majd, ami azok számára jelent előnyt, akik most nem hajlandók az értékesítésre. A legfontosabb takarmánynövény, a kukorica terméskilátása egyelőre viszonylag kedvező, ám mivel az országban főleg úgynevezett portyázó esők voltak, tehát viszonylag nagy területek maradnak ki a csapadékal- látásból, korántsem egységes a kép. Amennyiben augusztusban szárazabb időszak köszöntene be, úgy jelentősen romolhatnak a terméskilátások. Fotó: Veress Erzsi Körkép Srácok, lányok — nyáron (Folytatás az 1. oldalról) hűtőben a kaja — mondja a másik, majd hozzáteszi: ez a nyár is olyan lesz, mint a többi. De biztos gyorsan eltelik. Hazafelé jövet az úton, egy kismotoros porzik el mellettem. Intek neki, csodálkozva megáll. — Mit csinálsz á nyáron? — teszem fel a kérdést, mire ő csak legyint: — A szüleim már annyi plusszmun- kát vállaltak, béreltünk földet is, hogy semmire sem jut idő. Hétvégén a diszkóba járok, néha moziba. A haverokkal időnként összejövünk, de egyébként semmi érdekes. A komolyabb nyaraláshoz sok pénz kell! Talán, majd ha dolgozom ... Éjszakai csavargók? Azokat a gyerekeket, akikkel Orosházán találkoztunk késő este, a főutcai lakótelepen, a környékbeliek „éjszakai csavargók” jelzővel illetik. A tizenéves lányokat felháborítja a megbélyegzés : — Igaz, hogy sokáig lent vagyunk és beszélgetünk, de nincs ebben semmi rossz — érvel Kriszti és Andi, miközben a tollasütővel a szúnyogokat csapkodják. — Nagyon hiányzik a társaság, rengeteget unatkozunk. A barátnőink táboroznak, mi pedig itt töltjük a nyári szünetet az aszfalton. Tavaly még volt szabadtéri mozi Orosházán, az idén az sincs. Tessék mondani, hová menjünk? — Már úgy várom a szeptembert — mondja Kriszti. — Kollégiumba kerülök, és talán új barátaim is lesznek. — Én családi kirándulásra várok — folytatja Andi. — Addig is lejövök ide, mert nem tudok jobbat. Rendőri berkekben úgy tartják, a csavargás a bűnözés előszobája. Orosházán nap, mint nap találkozni bőrruhás bandákkal, élükön a „vezéregyéniséggel”, aki többnyire faraga ti anságával, modortalari viselkedésével vívja ki társai szimpátiáját. Sajnos, nyáron egyre több az ilyen csellengő fiatal... Száguldás kétkerekűn Timi és Levente kismotorján ülve beszélget Békéscsabán, a sétálóutca egyik forgalmas helyén. Mindketten szereztek már némi „alapszint”, így nem csodálkozom, amikor arról számolnak be, hogy a hétvégeket többnyire Szana- zugban töltik. — Nagy a baráti körünk — újságolja Timi. — Néha húszán is összejövünk motorra pattanunk, és irány a Körös-part. Most is kimegyünk a szanazugi bulira; felverjük a sátrat, és elhü- lyéskedünk pár napig. — Vállaltok munkát a szünetben? — A szüleim szeretnék, ha dolgoznék egy-két hetet a konzervgyárban — válaszol Levente. — Kell a zsebpénz, mert hetente legalább 300 forintba került a motorozás. A strand sincs ingyen, no meg néha jólesik egy nagy adag fagyi. Ha minden öszejön, augusztusban Sopronba megyünk a családdal, s nem ártana, ha én is be tudnék szállni a nyaralási költségekbe. A két csabai tizenéves szerint, a megyeszékhely nem dúskál éppen nekik való nyári szórakozási lehetőségekben. Néha beülnek a moziba, máskor az ifjúsági ház Blues-kocsmájában töltik az időt, de legtöbbször nem marad más, mint a motorozás. Jólesik csavarogni a városban, még a városon kívülre is elgurul a kétkerekű. Mindketten állítják, hogy rendőrrel még nem keveredtek konfliktusba, hisz többnyire csak 60 kilométeres sebességgel száguldanak ... H.M. — Cs. I. — G. K. Fotó: Kovács Erzsébet Kövesse velünk a divatot! 1990. július 11., szerda Meghívó az edinburgh-i fesztiválra A „kékszakállú” Békéscsabáról utazik — a táncosok skótok lesznek Hetek óta próbál Tasnádi, Kárpáti Levente (a címszereplő) és a társulat új tagja, Tihanyi Szilvia. A rendező még július végén, a színészek, Molnár László koreográfus, valamint Csík György díszlet- és jelmez- tervező, augusztusban utazik a fesztivál színhelyére. Ott társulnak hozzájuk a, skót táncosok, és a közös bemutatkozás előtt természetesen közös próbák lesznek. A premier napja augusztus 27., és az előadás egy hétig megy. — Balázs Béla misztériumjátéka Bartók Béla zenéjének felhasználásával kísérleti vállalkozás az előadásunkban — mondta Tasnádi Márton az egyik próba után. — Prózával, zenével és tánccal olyan játékot szeretnénk csinálni, amelyben megelevenednek á kékszakállú, illetve férfi (az operában ajtókkal szimbolizált) jellemvonásai, megelevenedik a személyisége. Hét helyszínen ábrázoljuk az ember hét állomását, a születés kínjától egészen azel- tékozolt élet siratásáig. Fiatalok játsszák a főszerepet. Érdekel, hogy mit tudnak, mit tudhatnak ők az életről. Ősztől egyébként itthon is látható A kékszakállú herceg vára, de nem a skót művészekkel, hanem a saját csoportos szereplőinkkel. Nem nagy csapat utazik, mindössze öten mennek. Mondhatnánk, gazdaságos, takarékos megoldás. Azért ennek ellenére szükség volt támogatókra, s ilyen szempontból a városi tanács egyáltalán nem volt „skót”, örömmel segítette a művészeket, akárcsak a Hilton, az Agrobank, és több vállalat. rr Richard Demarco angol úr, a róngos edinburgh-i szinházi találkozó menedzsere, a tavaszi fesztivál kedvéért jött Budapestre, de aztán úgy alakult a' programja, hogy ellátogatott Békéscsabára is. Megismerte, megkedvelte, és meghiv- ta Angliába a Jókai Színház Hamlet-előadását, valamint Tasnádi Márton főrendezőt. Hamlet előreláthatólag jövőre utazik Londonba, Tasnádi viszont hamarosan, hogy az edinburgh-i fesztivál keretében rendezze meg A kékszakállú herceg várát. Edinburgh minden esztendő augusztusában a nemzetközi színházi és zenei élet kiválóságait, táncosokat, és képzőművészeiket lát vendégül; négy hét alatt közel kilencszáz különböző produkciót láthat a közönség, s így ízelítőt kap az egyes országok művészetéből, kultúrájából. ’ Oda meghívást kapni, és ott részt venni, nem kis megtiszteltetés, különösen egy kis színház számára nagy kihívás. Kárpáti Levente és Tihanyi Szilvia próbál Fotó: Fazekas Ferenc Ahol a szükség, ott a segítség — mondja az írás. Jómagam először felvidéki nénikém konyhai falvédőjén csodálhattam meg e láncöltéses bölcseletet. Most viszont az egyik, Békéscsaba és Orosháza között fekvő nagyközség éttermének kerthelyiségében suhant át agyamon. E kies helyen, az aratási bál fénypontjaként divatbemutatót szerveztek. (A földeken a közeli napokra tervezték a kezdést, a pincérek viszont még aznap hozzáláttak az „aratáshoz".) A divatruhák nagy seregszemléjéről szakavatott kolléganőm számolt volna be, ám az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem lehet ott. Mily szerencse, ha ilyenkor kéznél van egy-két — ha csak férfi — kolléga is. Ha már ott vagyunk, miért ne mondanánk el, hogy mit láttunk? * * * Nyáreste. Fülledt meleg. A kerthelyiség közepén tyúkanyóként gubbaszt a nyitott oldalú pavilon. Körben — akárcsak a kiscsibék — sok-sok asztal, azoknak, akiknek a tető alatt már nem jutott hely. Orkánszerű szél kerekedik, leeresztik a pavilon feltekert fóliafalait. Ide menekülnek a kinn ülők is. Kellemes szalonzenére tucatnyi manöken libben az asztalok közé. Van, aki ülve, s van, aki állva figyeli őket. Hogy mindenki lásson, a pincérek „falhoz állítják” a vihar elől menekülteket. (S milyen gyakorlottan teszik!) A lányokon csíkos ruha. Hiába, ez a divat, árulja el a konferanszié. Gyanakvásunkat azonban nem hagyjuk elaltatni: lehet, hogy az amnesztia miatt raktáron maradt rácsmodellektöl akarnak megszabadulni ilyen fondorlatosán? Miközben a széllökések dagadó vitorlát formálnak a fólia falakból, újabb fordulat következik. Tippünk szerint a lányok fele szoknyában, fele nadrágban jön be. „Amondó vagyok — közli a műsorvezető —, hogy mindenkin nadrágszoknya van.” Nem nyertünk ... A levegő kezd forrósodni. A hölgyeken rövid nadrág feszül. Be nem állna a szája, csak „nyomja a szöveget” a bemondó: állítja, hogy „kinőtt szárú" nadrágokról van szó. Rá se hederítve e lehengerlő szakmai fölényre, egy pöttömnyi kisfiú megállapítja: „Rövid ujjú nadrág van a néniken.” S jönnek, jönnek á lányok kétrészes ruháikban. Sajnos — vélhetően időmegtakarítás céljából — mindkét részt egyszerre mutatják be. Üjabb meglepetés: egy ga- tyás-rokolyás pár (hagyományos férfi-nő összeállításban) aratási modellt mutat be. Tsz-tagoknak és kisgazdáknak egyaránt ajánlják. A fiú öltözetére elsősorban a fejőlegények figyelmét hívják fel. Mi, adóhivatali nagylegényeken is el tudnánk képzelni. „Ruháink elfogadható áron szerezhetők be” — közli mikrofonosunk, miközben — valószínűleg — a réseken befütyülő szél port hint szemünkbe. Térülnek-fordulnak a manökenek, hol pöttyösben, hol mintásban. Különösen azokat a ruhákat tapsolja meg a lelkes közönség, amelyeket az a kis bögyös visel. Dörgés, villámlás. Egy pillanatra kialszanak a lámpák. Rózsagyurink nem jön zavarba a félhomálytól: „Hölgyeim és uraim! Tekintsék meg lányainkat feketefehérben is., A még vacsora előtt, de már aperitif(ek) után levő társaságból egy borízű hang kiált be: „Húzzák az időt, biztosan még nem főtt meg a marha!” Kinn szakad az eső. A pavilon és az öltöző közötti néhány méteres, fedetlen szakaszon bősz sprinteléssel kelnek át a lányok. S mikor már mosolyogva és csábosán lejtenek a „betonparketten”, a bemondó elárulja: piros estélyit viselnek. Láthatóan esőcsepp díszítéssel.. . Odakinn fény- és hangorgiát ül a vihar. S mi megnyugvással cihelödhetünk: nem fogott ki rajtunk ez a feladat sem, s a helybeliek is megtudhatták, hogy mi a dörgés ... divatügyekben. K. A. J. Visszafogott búzaátadás
