Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-05 / 156. szám
1990. július 5., csütörtök o Ápol és eltakar A telefon szinte sír: „Uram, jöjjön már ki Elekre, borzasztó dolgok történtek velem és a családommal!”. Így utólag szégyellem is magam, amiért csak napok múltán vállalkoztam az útra. Ozv. Fábián Istvánná védőnő és a panaszával időközben hozzá csatlakozott Erdélyi Béláné ápolónő minden bizodalma az enyém, pontosabban a sajtó teremtette nyilvánosságé. Mialatt az egészségházban lévő szolgálati lakásban a kezemen futkosnak a hangyák, olvasom Fábián István ez év január 15-ei temetéséről szóló gyászjelentés Jókai-idézetét: „Valahányszor emlékeztek rólam, / Mindég arccal szemközt fogok / Veletek állani.” — Szándékosan választotta ezeket a sorokat? — kérdezem az özvegyet. — Igen — válaszolja zokogva —, vele is nagyon csúnyán elbántak a munkahelyén, az OTP eleki fiókjánál. Nos, hol is kezdjem a két asszony — egymástól független — kálváriájának elmesélését. (özv. Fábiánná mellesleg 15 évig volt tanácstag és a Kiváló Munkáért kitüntető jelvény tulajdonosa.) Talán valahol annál a pontnál, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állam bácsi, akinek az évek során sok-sok gyermeke született. Vigyázott rájuk, de még jobban tenmagára. Ingyen is adott nekik lakást (szolgálatit), de arra is ügyelt, hogy szívének legkedvesebb csemetéi a semmiből idővel pénzt tudjanak elővarázsolni. Tudta, a hála nem marad, nem maradhat el. A legkisebbeknek, persze, semmi sem jutott, meg aztán nekik nem is nagyon volt idejük az ügyeskedésre. Csak húzták az igát, robotoltak, vagy — mint esetünkben — ápolták, védték a népeket. Igen ám, csakhogy közben változtak az idők, és az addigi megszomorítottak is előrébb jutottak. Azazhogy csak jutottak volna, mert a málnást már rég lelegelték a medvék, élve az azóta már megszüntetett jogszabályok adta lehetőségekkel. És ez nagyon fáj a hoppon maradottaknak. A nagyközségi tanács és Szántó István tanácselnök hajthatatlan. Hallani sem akar arról, hogy felrúgja a tanácsülés által is jóváhagyott 29 1/1986. számú végre- hajtó bizottsági határozatot, mely szerint’ tanácsi bérlakásából saját tulajdonú ingatlanba való kiköltözése esetén — az alapterület függvényében — a fizetendő- lakáshasználati díj egyszerese illeti meg a férjét január 10-én elveszített védőnőt is. A nagyközségi tanács és elnöke körültekintő. Az ott lakók érdekeit figyelembe véve nem járul hozzá ahhoz, hogy az ápolónő megvehesse az elődök által társasházzá nyilvánított romos épületet, amelyben jelenleg is — istállóból és színből kialakított „lakásokban” — élnek idős emberek. Most aztán az utolsókat rúgó szerv fejéhez lehet vágni, hogy az egyenlősdire való törekvése ódivatú. Meg hogy korábban kellett volna ilyen szellemben fellépnie, akkor, amikor a falu vezetői pozíciójukból és informáltságukból eredően nem kis haszonra tettek szert, munka nélkül. Aztán az is igaz, hogy kár volt any- nyit foglalkoznia az egészségház átköltöztetésével, amikor hiányzik hozzá az anyagi fedezet. Csak megzavarta ezzel az ügyben érdekelt Pálfi, Komlódi, Fábián és Erdélyi család fejét. Szavaik és szavak. Tudom, mit sem változtatnak a kétségek között hányódó, életük és munkájuk javát Eleken letudó asszonyok helyzetén. Talán a jó szándék és a betűk igen. Egyszer. Dányi László Ahogy a Demisz látja Koronás-címeres zászló az ablakban Dr. Márki-Zay Lajos, a Gyulán (sőt a megyében is!) jól ismert patrióta telefonált szerkesztőségünkbe: „A koronás címer megszavazását egy, édesanyámtól örökölt koronás-címeres nemzeti zászló kitűzésével ünneplem. Ha erre járnak, keressenek fel!” A neves patrióta, aki nyugdíjasidejét óriási magánlevéltára és tárgyi gyűjteménye rendezésével tölti, elnöke a gyulai Erkel Ferenc Múzeum baráti körének, meghatottan mutatta munkatársunknak az ablakába függesztett zászlót, melyet édesanyja hagyatékában lelt fel több évtizeddel ezelőtt. A zászló, mint mondotta, Szarvasról került Gyulára, és ott lobogott 1956 októberében a szarvasi családi házon, a Kossuth utca 4. szám alatt. — Most, amikor az Országgyűlés visszaállította hazánk régi, koronás címerét, előszedtem családi ereklyénket, és idefüggesztettem az utcai 'ablakba. Sajnos, a rúdja már nincs meg, a zászló a hagyatékból összehajtogatva, féltve őrzött kincsként került hozzám. Dr. Márki-Zay Lajos történetei közül egy e zászló története, .most, hogy a Gyulai Várszínház Márai Sándor A kassai polgárok című darabját játssza, Márai emlékeit, dokumentumait tanulmányozza, közöttük egy híres felszólalását az 1942Hetvenéves koronás-címeres zászló egy gyulai ablakban Fotó: Veress Erzsi es lillafüredi írótalálkozón, van: gyűjteményének egyik A találkozó résztvevőinek legféltettebb darabja, névaláírása is tulajdonában (s.) Többpárti diktatúra és áldemokrácia? A minap azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz a Demisz megyei titkára, Bodor Tibor, hogy nyílt levelüket — amely az önkormányzati törvényjavaslathoz fűz észrevételeket — ismertessük olvasóinkkal. Mi a száraz, tárgyszerűen megfogalmazott állásfoglalás közlése helyett beszélgetést ajánlottunk a Demisz vezetőjének. Javaslatunk megér tésre talált. — Mi késztette szervezetüket a nyílt levél megfogalmazására? — kérdeztük Bo- dof Tibortól. — A Magyar Hírlapban megjelent „A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról” szóló törvényjavaslat. Ennek tanulmányozásakor egyebek mellett a helyhatósági választások pártcentrikus megközelítése okozott felháborodást körünkben. Megítélésünk szerint, ha a helyi ön- kormányzatok a parlament * felépítésének elveit követik, vagyis csak a pártok jelöltjeiből áll majd a települések önkormányzati testületé, akkor az egyáltalán nem tükrözi az adott szűkebb közösség társadalmi rétegződését. Nagyon sok községben, városban még a hat parlamenti párt közül sem található meg mindegyik. Nem beszélve a többi pártról; némelyiknek tagsága sincs egy- egy lakókörzetben. De sorolhatnám tovább, például ha a törvényjavaslat nem teszi lehetővé a pártoktól független más társadalmi csoportosulások . jelöltállítását, akkor a többpárti diktatúra veszélye fenyeget. Ez menv- nyivel lesz jobb az elmúlt idők egypárti diktatúrájánál? Szerintem semmivel. — A törvénytervezet lehetővé teszi független jelöltek indítását is. Nincs szó arról, hogy csak és kizárólagosan valamiféle párt jelöltjének kell lenni. — Szerintünk ez megengedő mód és áldemokrácia. A helyhatósági választás előtt is számíthatunk kampányra. Ehhez pedig pénz, technika, plakát és még sok minden kell. Kinek lesz erre pénze? A független jelöltnek aligha. Aki mögött nem áll szervezet, párt — tisztelet egy-két kivételnek — ebben a versenybn biztosan alulmarad. A függetlenként induló jelölt előbb-utóbb kénytelen lesz valamelyik párthoz csapódni. Mi lesz az állampolgárok többségével, azokkal, akik egyik pártnak sem tagjai? Rákényszerítik őket arra, hogy érdekeiket a pártjelöltek képviseljék? A válaszokat megadja a törvénytervezet. A Demisz úgy véli, ez a megoldás erőszakos, felülről erőltetett, torz és a civil társadalom „finom szöveteinek” elsorvadásához vezet. — Mit tartalmaz még a nyílt levél? — Úgy érzem, még egy gondolatot érdemes felvetni. Sérelmezzük a Magyar Demokrata Fórum választások utáni magatartását. Több dolgot úgymond másként lát a kormányzópárt a hatalomra kerülése után, mint ahogy azokat a választási kampány során hirdette. Témánkhoz most egy illik: az MDF választási programjában minden településen a polgármester közvetlen, a szavazópolgárok általi megválasztását ígérte. Ma vis'ont a települések lélekszámától függően korlátozni kívánja ezt a jogot. A Demisz ez ellen is tiltakozik. (Papp) Precíziós fémöntés — járműipari és egyéb gépalkatrészek — viaszformája készül bérmunkában Gádoroson. A megrendelt munkák magánvállalkozásban készülnek az Orosházi Vas- és Műanyagipari Szövetkezet részére Fotó: Kováos Erzsébet Vége a kétütemii taxiknak? Sajtótájékoztató a Környezetvédelmi Minisztériumban Bemutatkoztak az új környezetvédelmi főosztályok vezetői a Környezetvédelmi Minisztériumban. A szerdai sajtótájékoztatón Keresztes K. Sándor miniszter részletesen ismertette feladatkörüket, azt, hogy milyen formában alakítják át a környezetvédelmi irányítást. Eszerint a szakmai értékelés a levegő-, víz- és talaj- védelmi, valamint a természet- és tájvédelmi főosztály hatásköre. Megállapításai alapján a stratégiát, illetve a koncepciókat a környezetelemzési és környezetgazdálkodási főosztály határozza meg. A konkrét intézkedésekhez a szakmai, műszaki, technológiai hátteret a környezet-technológiai és -védelmi főosztály teremti meg. Arról még folytatják a tárgyalásokat, hogy a népjóléti, illetve a földművelés- ügyi tárcától milyen szakmai köröket vegyenek át. Változtatásra van szükség a környezetvédelmi tárca szerint a környezet-egészségügyi tevékenységben. Nem óhajtják átvenni a Köjálhálózat egészét, de annak egy részére igényt tartanak. Az eddigitől eltérő irányítási szisztémát követel meg az erdők hatékonyabb védelme is. A vízügy vezetőivel már sikerült megegyezniük abban, hogy ez a szakmai terület a vízkészletgazdálkodást és a víztiszta- ság-védelmet kivéve a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumhoz kerül. A Környezetvédelmi Minisztériumban felállítanak egy kabinetirodát is, amely szoros kapcsolatot alakít majd ki a pártokkal, társadalmi környezetvédő mozgalmakkal, illetve különféle kutatóhelyekkel, független szakértőkkel. Aktuális feladatokról szólva Keresztes K. Sándor rámutatott, hogy a gépjárműközlekedés okozta légszeny- nyezés csökkentése érdekében hamarosan szigorú intézkedéseket vezetnek be. Egyes lakossági körök tiltakozása ellenére a jövő év elejétől javasolják alkalmazni az évenkénti kötelező szennyezőanyag-mérést, a gépkocsik átvizsgálását. A gépkocsik csak akkor tarthatók forgalomban, ha megfelelnek bizonyos szennyezé- sinorma-értékeknek. A gépjármű üzemeltetőjének feladata, hogy javíttatással, vagy különféle eszközök alkalmazásával megfeleljen ezeknek az elvárásoknak. Erőteljesen szorgalmazzák, hogy gyorsan, legalább a taxiforgalomból tiltsák ki a kétütemű járműveket. Üj jogszabályok előkészítésén dolgoznak, s őszre komplex levegőtisztaság-védelmi intézkedési tervvel jelentkezik a minisztérium. Gondolatok egy iskolai évzárón Amikor először történt meg velem, azt hittem, véletlen. Nem lehet igaz, hogy az iskolai évzáró ünnepélyen elhangzó igazgatói felszólításra — „most pedig énekeljük el közösen a Himnuszt” — a hangszalagról elhangzó néhány ütem bevezető után csak egyedül én énekeljek. Azóta már többször volt alkalmam tapasztalni ugyanezt, és áttelepült erdélyi barátaim közül is sokan hasonlókról meséltek. Nem egy esetben a körülöttem állók közül többen meg is fordultak és úgy néztek rám, mint valami csodabogárra. Az igazsághoz tartozik, hogy volt olyan eset is, hogy néhányan félénken csatlakoztak az énekhez. Magyarázatot kerestem, de választ — legalábbis kielégítőt — nem kaptam. Nem tudom elfogadni azt, amire egyik ifjú barátom hivatkozott, mely szerbit egy kicsit nevetségesnek érez minden szimbólumot. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy ez nem olyan, mint gyakran változó társadalmunk sűrűn cserélődő jelképei. ,A nemzet Himnusza, nemzeti létünknek, közös sorsunknak jelképe, melynek nemzetmegtartó ereje van. Beszéltem neki arról az érzésről, mely elfog a Himnusz hallatán, melynek gyökerei valószínűleg a kora gyermekkorba nyúlnak vissza, mikor édesapám lehalkítva a rádiót — nehogy kihallatszon —, először magyarázta el, hogy a Himnuszt állva hallgatjuk és énekeljük. Csak később értettem meg a könnycseppet, mely ott ragyogott ilyenkor szüleim szemében, később, mikor már én is éreztem, amit ők, hogy együvé tartozunk és magyarok vagyunk. Ugyanakkor arra neveltek, hogy a mások himnuszának is megadjam a kötelező tiszteletet, mert nekik az jelenti ugyanazt, mint nekünk a miénk. Nem tudom és nem akarom elhinni, hogy 40 év kisebbségi sorsban élés szükséges ahhoz, hogy valaki boldogan énekelje hazája himnuszát, akkor, ha ezt szabadon teheti. Hiszem és vallom viszont, hogy felnövekvő ifjúságunkat kötelességünk olyan szellemben nevelni, hogy higgyenek az igaz jelképekben. Óvjuk őket tehát minden hamis szimbólumtól, hogy az igazak hitelüket ne veszíthessék! Farkas Pál zongoratanán
